ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-09-27 / 39. szám

tette ki, hanem a gyarló embert, a választott és hivatott szolgáit. Nektek jutott az a szerencse, hogy a kiváló, rendkívüli tehetségekkel felékesített Jézusunk egy fáradhatlan szolgájával mint a ti lelkipásztortokkal hálát mondhattok a 25 éves nagy kegyelemért. A 25 éves hű szolga, nemcsak a lelkek önfeláldozó orvosa volt, hanem a testi betegségeknek is ép oly önzetlen gyógyítója, tanácsadója. Szivének nagy szeretetében mindenfelé fáradozik, mindenkit egészségessé, boldoggá akar tenni. Imádkozzatok, hogy az Isten tartsa meg tovább is hűséges sáfárát a betegségekben szenvedők, a bűnökben sínylődök gyógyítására. A legfenségesebb szent mise-áldozat után az öröm hangján intonálta a celebrans a »Te Deum«-ot, melyet a hivők sokasága lelkesen folytatott. A legszükségesebb isteni hálaszolgálat után a plébánia-lakon folyt le a ragaszkodás külső szeretetének önkénytesen bemutatkozó hála tisztelete. Először a körjegyző üdvözölte a plébániaközségek nevében a lelkipásztort a nagy tisztelet buzgó szavaival, melyeket a jubiláns örömmel fogadott s meghatva jelentette ki, hogy nyugodt papi szivével mondhatja, 25 éven át más nem vezette mint a nép hasznos boldogítása és a haza igazi szeretete. Ezután előlépett egy iskolás fiú és lelkesedve szavalta el az ifjúság nevében ez alkalomra Epölyl Ferenc által irt »Ezüst misere« c. verset, és Dudich László kántortanító pedig kartársainak nevében üdvözölte a lelkipásztort mint a fáradságot nem kimélő népoktatás pártfogóját; melyre meginditólag felelt a lelkek vezetője, hogy az arany ifjúságot, a feslő virágot megrozsdásodni, elhervasztatni nem szabad; mert az igazságot lángolón követő és tiszta erkölcsökkel felvértező honfiakra és leányokra van csak szükség. Következett a műkedvelők alkalmi egyházias kardala, melynek elhangzása után a kerületi papság üdvözletét tolmácsolta Epölyi Ferenc alesperes, hogy ő a visszhangja, egy szerető szive a kerületnek. A meghatottság mély hangján válaszolt a 25 éves jó szolga testvér, igen egy szive legyen a kerületnek, egy szeretetben éljünk, és akkor megértjük mindig hivatásunkat, törtetünk mindenen keresztül. Az ártatlan iskolás kis leányok ezután átnyújtották a hivek mint készséges gyermekek hála emléktárgyait: aranytollat kifejezésül, hogy Krisztus Jézus igazságait nemcsak szóval: de bátran a világ előtt írásban is terjesztette és védte; azután ezüst babérkoszorút, melynek szalagjába voltak vésve e betűk és évszámok: »1883 —1908. dr. Zelenyák Jánosnak a lekéri, damásdi, oroszkai és csatái hivek,« mint a 25 éves fáradozásainak elismeréséül. Még több apróbb emléktárggyal is kedveskedtek neki a jó barátok és ismerősök. Végül Porubszky Géza, a wieni Pazmaneum levitája több társa nevében, kik jelen is voltak, fejezte ki hála tiszteletét, kívánva e világ jutalma helyett az égi »

corona justitiae«-t. Viszonzásul óhajtotta a jubiláns, hogy csak küzdjenek bátran, legyenek Istennek bajnokai, a príma creaturai, jóllehet a világ csuhásoknak nevez bennünket, és gyűlöl — mint ezt a héten lefolyt kath. nagygyűlés alkalmával Pesten tapasztalta — de ez azt bizonyítja, hogy mi hirdetjük a való igazságot és szeretetet. A sok, szép hála tiszteletnek legmélyebb fokban történt megnyilatkozása után következett a felüdülés a dúsan teritett asztalnál. Ebéd közben felállt a jubiláns és éltette Ő Szentsége X. Pius pápát, kinek mindig hű szolgája akar lenni, s a királyt, kinek mindvégig hű alattvalója és az egyházmegye Főpásztorát, kinek mindig hűséges gyermeke marad. Számos felköszöntő hangzott el és sürgöny érkezett a dicső és hasznos jubilánshoz. Egy sürgöny névtelenül, mely bizonyára a Versecen bérmaútban levő Csernoch János püspöké. A sürgönyök közül ott volt a főispán baráti szép üdvözlete is. A patrónus dr. Lányi József tinnini püspök oltártestvéri melegséggel üdvözölte Zelenyákot: » Szivem legmélyebb érzésével jubileumod alkalmából kérem az Ég Urát, hogy áldásdús életedet nyújtsa hosszúra, hogy az Egyház, és a közjó érdekében még igen soká munkálkodhass és önzetlen fáradozásaidért mielőbb még itt a földön élvezhesd méltó jutalmadat, égi koronád pedig annál tündöklőbb legyen.« A dalos Szvoboda Román meleg üdvözletét igy tolmácsolta: Emberbaráti önzetlen munkásságának negyedszázados évfordulóján fogadja Nagyságod mély tiszteletem nyilvánítása mellett hálám öröm kifejezését. Kisérje hasznos érdeme minden lépését a jó Isten áldása, híveinek szeretete, betegeinek hálás imája.« A betegek számos levele és sürgönye hálával eltelve a »magyar Kneipp« iránt; és többen egyúttal megrendelték a nyáron kiadott »Gyógynövények hasznalata« c. könyvet. A kedvesen elmúló ünnepnapon a sajtónak is emléke lett, mert egy 7 korona 20 filléres »Jegyfüzet« kelt el. Felejthetlen szép emlék maradt meg e napról, sokszorosan hangoztatva »Ad multos annos« t. i. az arany jubileumhoz. Egy jelenvolt. * Pápai jubileum Esztergomban. Ő Szentsége X. Pius pápa 50 éves áldozári jubileumát igen szépen ünnepelte meg Esztergom városa is. A nevezetes emléknap előestéjén fél 8 órakor megszólaltak az összes harangok s hosszú fél órán át hirdették a másnapi ünnepségek nevezetességét. Magán az emlékünnepen, mely a magyarországi püspöki kar határozata folytán tétetett vasárnapra, a bazilikában délelőtt 9 órakor ünnepélyes hálaadó istentisztelet tartatott. A szentmisét Rajner Lajos dr. püspök mondotta nagy segédlettel. A szentmise végén »Te Deum« volt, majd a legméltóságosabb Oltáriszentség előtt mondatott egy ima 0 Szentségeért, mely után áldás következett. Az ünnepi szentbeszédet X. Piusról ez alkalommal Pauer Károly főszékesegyházi karkáplán, lapunk főszerkesztője mondotta nagy hévvel és lelkesedéssel. A hálaadó istentiszteleten megjelentek a megyei és városi tisztviselők is. Az előbbiek Perényi Kálmán dr. alispán, az utóbbiak pedig Vimmer Imre polgármesterrel az élén. A katonaságot ez alkalommal Schütz őrnagy képviselte. Azonkívül résztvettek az ünnepélyen a helybeli tanintézetek is tanáraik, illetve tanítónőik vezetésével. * Személyi hir. Bükéi Ferenc, a »Fejérmegyei Napló« szerkesztője, a kath. hirlapiró gárda egyik kiváló tagja, szerdán Esztergomban tartózkodott. * Schiffer prelátus felgyógyult. Örömmel vesszük a hirt, hogy Schiffer Ferenc prelátuskanonok, főegyházmegyei főtanfelügyelő makacs bélbajából, mely több mint egy hónapig ágyhoz szegezte a főpapot, szerencsésen felépült. E napokban már egy kis sétát is tett a kertjében. * Eljegyzés. Meszéna Kálmán ügyvéd és felesége Splszár Mária valamint idősb Brenner József kereskedő és felesége Nitter Róza örömmel tudatják, hogy gyermekeik dr. Brenner Antal városi tanácsjegyző és Meszéna Mariska jegyet váltottak. Esztergom, 1908. szeptember hó 12-én. * Synodális vizsgálatok. A folyó hó 22-én tartott synodális vizsgálatokat a következő főegyházmegyei lelkészek tették le sikerrel: Gürtler Dénes garamszentbenedeki káplán, Jakabovics János felsőszőllősi adminisztrátor, Miskovicz András fővárosi hitoktató, ifj. Pathy Gyula érsekújvári káplán, Rabenseifer Hubert ürményi káplán és Schnitzer Sándor pozsonyi karkáplán. * Kérelem. Néh. Boltizár Józsefnek 1904. évi július havában ünnepelt gyémántmiséje alkalmából a rendező bizottság indítványához képest elhatározta a ft. tisztelgő papság, hogy a nevezetes nap emlékére egy, kettős célú alapítványt fog létesiteni. Határozatba ment egyúttal, hogy az alapítvány részére felajánlandó összegek három év folyama alatt fognak beszolgáltatni. Miután ez idő már elmúlt és a kilátásba helyezett adományok java része még nem érkezett meg, a gyűjtő bizottság nevében tisztelettel kérem, hogy akik az alapítványhoz hozzájárulni kegyesek lenni akarnak, az alapítvány rendezhetése tekintetéből adományaikat legalább a folyó év végéig alulírotthoz származtatni méltóztassanak. Budapest, 1908. szeptember 26. Dr. Walter Gyula. * Kun László prelátus halála. Szomorúan értesültünk arról a katasztrófaszerü halálesetről, mely nemcsak Temesvár város lakosságát, hanem az egész magyarországi katholicizmust megrendítette. JCun László temesvári prelátus-kanonok a szociáldemokrata támadás áldozata lett. A kath. nagygyűlés alkalmával az eucharisztikus körmenet elindulása előtt ugyanis kocsin hajtatott ki a bazilikához, midőn a minden emberi érzésből kivetkőzött durva, állatias tömeg kővel dobálta meg a mellette ülő lelkész barátját, ki a kődobás következtében eszméletlenül összeesett. Kun prelátus idegzetére ez a brutális cselekedet végzetes hatással volt. Haza érve már rosszul érezte magát és folyó hó 21-én szívszélhűdés érte, mely után egy pár perccel bekövetkezett a halál. Felháborodással vettük a tragikus halálhírt, mely ismét arról győz meg minket, hogy azzal a Jakab-bandával szemben, mely előtt semmi sem szent többé, mely keresztül gázol minden belső korláton, fel kell venni a harcot minden keresztény embernek. Nem tűrhetjük, hogy a bakonyi haramiák és útonállók hiénák szerepére vállalkozzanak a keresztény Magyarországon. Kun prelátus temetése folyó hó 23-án ment végbe Temesvárott igen nagy és meleg részvét mellett. * Az októberi rózsafűzér-ájtatosság. Október havát a rózsafűzéres Boldogasszony tiszteletére szentelte a boldogemlékű XIII. Leo pápa. Kívánta, óhajtotta, hogy a kath. egyház gyermekei minél odaadóbban, minél mélyebb hódolattal s alázattal tiszteljék a Boldogságos Szüzet s éppen azért eme tisztelet legszebb megnyilatkozását igen helyesen a szent rózsafüzér elimádkozásában látta a bölcs pápa. A rózsafüzér valóban a Boldogságos Szűz legkedvesebb imádsága. A jámbor hivek mindenkor siettek a Szűz anyához s most is minden év októberében igen szép számban jönnek össze a templom megszentelt falai közé, hogy a kedves rózsafűzért ott a szent Szűz oltára és képe előtt elmorzsolhassák. Millió és millió lélek fohászkodik széles e világon e hónapban a rózsafüzér királynéjához testi-lelki javakért, földi s örök boldogságért, mert tudja, hogy a kegyes, jó anya meghallgatja gyermekeinek szívből jövő fohászát. — A helybeli Bakács kápolnában mint minden esztendőben, ugy ez idén is október i-től kezdve, a szokott időben, vagyis este 6 órakor tartatik meg az ájtatosság kivéve a vasárnapokat, amikor már délután 4 órakor veszi kezdetét. * Hittanári vizsgálat. A középiskolai hittanárokat képesitő bizottság folyó hó 22-én tartotta meg Pór Antal prelátus-kanonok elnöklésével a vizsgálatot. Vizsgálatra jelentkezett ez alkalommal csupán Thym Adolf fővárosi hitoktató, ki a hittanári vizsgálatot sikerrel tette le. * Főegyházmegyei hirek. Sebők Imre dr. a budapesti érseki főgymnázium (II. Oszlop-utca 35.) igazgatójává neveztetett ki. —• Schreiber Aladár ipolysági plébános a drégelyi esperesi kerület h. alesperesévé neveztetett ki. — Adminisztrátorok lettek: Hollós Pál Hodrusbányán, Ronchetti Antal Rohón és Urbán Pál Velsicen. — Segédlelkészeknek küldettek: Czaitdt Lajos Szárazpatakra, Buzalka Mihály ujmisés Selmecbányára, Zachár Ádám Sopornyára, Bucsek Mátyás Nagykosztolányba és Blaschke József Szeredre. — Paulovics József hodrusbányai plébános szeptember i-étől nyugdíjaztatott. * Lengyel Zoltán és Kmety Károly. Lengyel Zoltán, a »balpárt«-nak vezére, »A nap« cimü újság egyik számában nyilt levelet irt dr. Kmety Károly egyetemi tanárhoz, mint Esztergom képviselőjéhez. A cikk cime »Mamelukok kerestetnek.« Lengyel ebben a cikkben egész sereg szemrehányást tesz Kmety Károlynak, hogy bent maradt a 48-as pártban s nem követte Lengyeléket a balpártba. Lengyel a választásokra visszaemlékezve meséli, hogy mikor Brutsy János Budapesten 48-as jelöltet keresett, ő, már mint Lengyel Zoltán, ráijesztett, hogy az esztergomi kerület megbízhatatlansága miatt a 48-as párt nem állit jelöltet. Ez aztán, mint Lengyel Zoltán mondja, annyira hatott, hogy Kmety Károlyt költség nélkül választotta meg a város. Ezzel mintegy tudtára adja Kmetynek és a nagyvilágnak, hogy Kmety neki- köszönheti Esztergomot, Esztergom pedig Kmety Károlyt. Lengyel továbbá azt irja Kmetynek, hogy nem hivja a küzdők táborába, de azért az egész cikk csalogató, csábítgató hangja oda tendál, hogy Kmety hagyjon fel a kormány támogatásával s miután úgy sincs megelégedve a helyzettel, hát álljon melléje. Szóval ne legyen »házi ellenzek«, hanem nyíltan szálljon ki a csatatérre. A levélnek az a része érdekli legjobban Esztergomot, hogy megtudtuk, miszerint Lengyelnek köszönhetjük Kmetyt. Eddig ugyanis azt hitte a város, hogy Kmety Károlyt Kossuthnak és Apponyinak köszönheti, de lám most, bár későn, jelentkezik a háláért Lengyel. Mulatságos a dolog azért is, mert mig a nagy balvezér most Esztergomról nem éppen hízelgőn nyilatkozik, addig Gyapay Pál főispán beiktatásán Esztergomban elmondott beszédében meg azt hangoztatta: »Azt mondtam az esztergomi főispánságtól idegenkedő Gyapay Pálnak: Eredj Pali Esztergomba, becsületes, jó magyar emberek vannak ott, fogadd el a főispánságot s a te lelkesedésed össze fog forrni a derék esztergomiak hazafias érzelmeivel . . .« Eddig tehát csak azt hittük, hogy a főispánt köszönhetjük Lengyelnek, de most már aztán