ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-07-19 / 29. szám

mindenben védeni és tehetségem szerint előmozdítani, azoknak rám bízott vagy bízandó mindennemű vagyonát lelkiismeretesen kezelni, nevezetesen a kath. iskoláknak s az iskolák katholikus jellegének fentartását, azok erkölcsi és anyagi érdekeit és szükségleteit védeni s fejlesztésöket minden igyekezetemmel előmozdítani fogom. Egyben lelkiismeretemre kijelentem, miszerint jelenleg semmiféle titkos, hatóságilag meg nem engedett, Egyház- vagy alkotmányellenes, vagy az Anyaszentegyház által tiltott vagy elitélt egyesületnek, nevezetesen a szabadkőmivesek társulatának, tagja nem vagyok, ugy jövőre sem leszek. Isten engem ugy segéljen, a Boldogságos Szűz Mária és Istennek minden szentéi.« Ennélfogva az egyháztanácsosok és iskolaszéki tagok ezen esküt jelen körlevelem vétele után, jövőre pedig a megválasztatásuk után tartott legközelebbi ülésen az egyháztanács, vagy iskolaszék előtt tegyék le, az egyháztanácsosok az esperes, az iskolaszéki tagok a ker. tanfelügyelő kezébe. Az eskütétel megtörténte az egyháztanács, illetve iskolaszék jegyzőkönyvébe iktatandó. Magától értődik, hogy ha valaki netán ezen előirt esküt le nem teszi, vagy be nem tartja, az az egyháztanács, illetve iskolaszék tagja nem lehet.« A váci püspök csak törvényes jogával élt, midőn egyházmegyéje területén ezen kérdést külön törvénnyel szabályozta, ugyanazon jogon rendelkezett a r. k. iskolaszéki tagok kötelező esküjét illetőleg saját egyházmegyéjében, mint amely alapon a biboros hercegprimás saját egyházmegyéjében f. é. 1908. sz. rendeletével szabályozta a tanitószemélyzet szabadságoltatását és helyettesítését, amely esztergom-főegyházmegyei különleges törvény jellegével biró rendelet egy szintén régen érzett oly hiányon segit, amelyre vonatkozólag a Püspökkari Rendéletek-ben nincs megfelelő intézkedés. A régi Püspökkari Rendeletek hiányossága, hogy nem kívánja meg az iskolaszéki tagoktól az esküt, a mondottak alapján nyilvánvaló. Az állam a rendelkezésétől függő iskolaszékek tagjaitól az egész vonalon megkívánja a kötelező esküt. Ezen eskü tartalma értelmében az iskolaszéki tagok kötelezik magukat az iskola erkölcsi s anyagi védelmére. A régi Püspökkari Rendeletek hiányossága különösen kínos manapság, midőn az állam az 1907. évi XXVII. t.-c. értelmében az összes r. k. tanítóktól is megköveteli az esküt. A régi Püspökkari Rendeleteknek a kor szükségleteinek megfelelően revideált s most a magas tekinteni, nem volna szives, biró ur, egy kis felvilágositással szolgálni ? — Kérem, nagyon szívesen, de előre is mondom, kár odafáradni. A Hortobágy már nem az, ami régen volt, az idők változása nagyon meglátszik rajta is: vasút szeli át hatalmas területét s az eke is elhódított tőle néhány ezer holdat. A délibáb tündére ugyan még most sem lett hűtelen régi szerelmeséhez, a Hortobágy hoz, de a jelenlegi nagy szárazság tönkre tett mindent. Képzelje, még a vizek is kiszáradtak. Nem látni vadludat, vadrucát, gojzert, bibicet, szélkiáltót. E kedves madarak máskor ezernyi számban lepik el a vizet, ilyenkor már messziről hallani a gágogást, hápogást; fütyül a gojzer, szélkiáltó, jajgat a bibicz , . . De most — sajnos — nyoma sincs a víznek, a lapos ringó hullámai helyén fehér, száraz szik csillog ; egyhangúságát csak néha zavarja meg egy-egy száraz ballangó, amelyet nagy sebesen kerget rajta keresztül a sivataggá lett puszta forró szele . . . Igazán nem érdemes most odafáradni. Figyeltem a biró leírására és őszintén mondva, nem is sajnáltam, hogy az egykor híres Hortobágyot ez egyszer nem láthattam. Elment a kedvem minden további pusztai kirándulástól. Eh, gondoltam magamban, menjünk inkább a hegyekbe, a kedves Erdély bércei, havasai közé. Nagyváradon keresztülrobogva a Kőrös folyóhoz értünk. A pálya itt az egyenes vonallal szakítva, kanyarodások után Élesdre ér, melynek közelében magas sziklahegy tetején Sólyomkő Püspöki Kar előtt fekvő tervezetében benn van az összes r. k. iskolaszéki tagok számára a kötelező eskü. Csak az a kívánság, hogy benne is maradjon s igy a régi Püspökkari Rendeleteknek ezen nagy hiánya pótoltassék. Ezeket tartottam szükségeseknek »Az iskolaszék esküje« c. cikkre vonatkozólag megjegyezni. DP. Newton rendszerének haldoklása. Válasz Sebesta 0. urnák. III. A tónus. Szörnyű rossz néven vette S. a biztosság ama »diktátori« hangját, mely a röpiratban végigvonul. Hogy mer ilyen kis füzetke századok tudományos munkájának

1 nekirontani! Aki előtt a tudományban, még a mathematikában sem létezik semmiféle abszolút biztos igazság, az nem csoda, hogy megdöbben a sziklaszilárd igazságok e hangján. Csakhogy az ilyen megdöbbenés ellentmondásban van önmagával. Mert aki nem abszolúte biztos a hivatalszerűleg képviselt tételeiben, az ne vegye felségsértésnek, ha azokat megtámadják. Maga Sebesta bevallja pl. Newton III. törvényéről, hogy az »hiányosan van tárgyalva tankönyveinkben.« Nemcsak hiányosan, de voltaképen sehogy sincs tárgyalva. Mert még a reakció fogalma sincs tisztázva, annál kevésbé van rendszeres érvekkel bizonyítva. Csak egyszerűen axiómának, csalhatatlan sarkigazság gyanánt van odaállítva (talán azért, hogy — mint egy szaktanár ellenvető deákjainak mondotta •—• »alkalmunk legyen a fizikában is a hit gyakorlására ...«) És nemcsak a tankönyvekben vannak igy tárgyalva ez axiómák, hanem a nagyobb szakkönyvekben is. Mert a sokszor dicsért Chwolson is pl. Newton I. törvényének fél oldalt, a III. törvénynek pedig egy oldalt szentel csupán. Egész más az igazság »önteltsege« és az áltudomány önteltsége. Ha a mathematika kategorice beszél, úgy a logikának nem kell restelkednie kategorice beszélni, mert a mathematika egész szilárdságát a logikából merül! A logika hangja erős, mert igazsággal teljes, sokan nincsenek hozzászokva. De ha a vita folyamán az axiómák üressége kitűnik, a modern energetika szofizmái a maguk nevén lesznek nevezve (igy pl. a circulus vitiosus a logikátlanság csimborasszójának), az ilyen sújtó kifejezés a tévelyre hull, nem a személyekre, hacsak valaki a tévellyel nem azonositja magát. Ilyenekért érzékenykedni fölösleges 1 Hát a századok is nyomnak valamit a tudományban ? Akkor Kopernikus és Galilei nagyon rossz munkát végeztek, mert évezredek tudományos munkáját döntötték balomra. várának romjai láthatók egy kápolna s a Batthyány grófok sírboltjával. Folytonos emelkedésnek haladva, mindinkább regényesebbé válik a táj, minduntalan uj és uj, szebbnél szebb tájrészek tűnnek elő, melyeken a Sebes-Kőrös hullámai sokszor egészen közeledve a pályatesthez, mint ezüstszalag húzódnak végig. Rév állomás közelében a keskeny Kőrösvölgybe szorul a vonal, (Istenem, de szép látvány!) majd sziklatöltéseken és sziklákba robbantásokkaltört uton halad el. E sziklatetők egyikén egy régi védvárnak omladványai láthatók. A vár, mely egykor e szoros védelmére látszott hivatottnak, regényes fekvésénél fogva joggal érdemelte meg a Tündérvár nevet. A szabadságharc idején e szoroson menekültek át a magyarok az őket üldöző oláhok vérszomja elől. E völgyszorosból két alagúton át tágas völgybe jut a vonat s a völgy egyik szögletében egy domb látható, melyről IV. Béla névtelen jegyzője az állitja, hogy itt, e helyen állott valamikor Mén-Maróth vára. Majd Bucsa, Csúcsa és Kis-Sebes vadregényes tájait elhagyva Kolozsvárra értem. A város megtekintését máskorra hagyván, nem szálltam ki, hanem tovább utaztam Tövis-Brassó felé. Kolozsvártól nem messze a Szamos kies völgyén átrobogva, a tordai hasadékhoz kerültem. Oly elragadó szép itt minden, akárcsak a Tátrában. Távcsövemet nem győztem eléggé irányítani a sok mindenféle, megtekintésre nagyon is érdemes tárgyra. Várpalvától északra az azt környező hegyek közül egy hegyfok emelkedik fel: a finnyásság, melynek a kérdés tisztázásához semmi köze. Egyébiránt az érvelés »kimeletlen« hangját öntudatosan használom, mert tudom kikkel állok szemben. Ha a kicsinylés és megvetés végletekig menő hangját látom azok részéről, kikkel szemben egy percig sem érzem magam inferioritásban, önkéntelenül ama filiszteus tábor jut eszembe, mely egész nap becsmérelte és kicsinyelte Izrael seregét, és Góliát, ki kardjában és páncéljában (diploma és laboratórium) bizakodva, megvetőleg méregette végig és becsmérlő szavakkal fogadta Dávidot, ki egyszerű parittyával és furkósbottal jött a küzdelembe. Az ily Góliáth-hangokra

2 csak Dávid hangja lehet a válasz. Newton mozgási tehetetlensége abszurdum. Maga e kifejezés, »mozgasi tehetetlensége, egy nagy paradoxon, belső ellentmondást rejt. Mert a mozgás nem tehetetlenség, hanem tehetség, akcióképesség (mint Sebesta is a mozgás mennyiségről a 69. oldalon elismeri). A mozgás ép a modern fizika tanítása szerint a legaktuálisabb energia, hisz minden energia lényegét mozgásba helyezi. A mozgási energiát nyert test ki van már emelve a tehetetlenség természetes állapotából, mely a nyugalom; nem saját erejénél fogva, hanem külerő által. S hogy a mozgásenergiát nyert test mozog, ez nem a tehetetlenség »erejénél« fogva történik,

3 hanem épen a belefektetett mozgásenergíánál fogva (mely vagy hirtelen erős lökés, vagy állandó erő hatása következtében benne felhalmozódik). Newton a mozgási tehetetlenség uj fogalmát I. törvényének

4 második felében oltotta be a modern fizikába. A törvény első fele semmi ujat sem mondott. Minden ember tudta és tudja, hogy csak az állatok képesek automatice mozogni, az ásványoknak ellenben csak külerő kölcsönözhet mozgást. A második része a törvénynek ellenben minden tapasztalati bizonyítékot nélkülöző, az ész elveivel pedig ellenkező

5 állítás, tehát merő koholmány. a) Nincs egyetlen egy tapasztalati tény a természetben, mely Newton mozgási tehetetlenségének vagyis a végnélküli mozgásnak példájául szolgálhatna. Minden mozgás, mely nem táplálkozik folytonosan valami energiaforrásból, rövidéletű, 2 Érdekes, hogy táját tanártársa H. E. is elitéli Sebesta hangját S. füzetéről irt kritikájában; no meg a theologiáról mondottakat »sein irja alá mindenben« (ugy látszik ez uraknál a hit alapjai »barátságos megjegyzés* tárgyát képezik); különben mindenben'egyez vele. Sebesta e holdjával, ki a »N. Hetilap* cimű helyiérdeket képviselő irodalmi közlönyben tündökölt, külön nem foglalkozom. 3 A tehetetlenség nem erő sem pro sem contra, hanem merő feltétel a mozgáshoz. Mert ha már pozitív ellenerő van a testben, az a mozgást akadályozza, esetleg lerontja. 4 > Minden test megmarad nyugalmi állapotában (I.) vagy egyenes irányú egyenletes mozgásában (II.), mig külerő nem kényszeríti állapotának megváltoztatására.* 5 Csak kétféleképen lehet a természettudományban bizonyítani: a) vagy tapasztalatok és kísérletekből, b) vagy a tényekből az ész elveivel szükségképpen levont következtetés utján (postulatum). Várhegy, melynek tövében nagy vízesés látható. A háttérben a bíborpiros Vereskő s egy másik ragyogóan fehér sziklacsúcs magaslik fel az erdőkoszoruzta hegyek zöld talapzatáról. Lenn a szédítő mélységben a sziklamederben összeszorított Aranyos haragosan habzik s egy helyen függőlegesen leszelt sziklafal és egy a folyamból kiemelkedő toronyszerű sziklaszál között, mint csodás sziklakapun halad át. E sziklakapuról lévén szó, eszembe jut a szomszéd kocsiban ülők kis »maleur«-je. Nagyobbrészt hölgyek ültek benne, alighanem hölgy-kupé állott rendelkezésükre. Az egyik hölgy feltűnően sokszor hajolt ki az ^blakon és gyönyörködött a természet szépségeiben. Egyszerre csak felsikolt, azt gondoltam baja történt, szinte vártam a vészfék megrántását, de semmi ilyes nem történt. Egyszerre csak síró hangon kiált hátrafelé: Jessus, mein Gucker! Hiába, oda volt a szép távcső. Kiesett a kezéből. Isten tudja ki emelte fel. . . Legjobb ilyen alkalommal, mikor az ember a kocsi ablakából távcsővel akarja szemlélni a vadregényes vidéket, a távcsővet szijra kötve, nyakra akasztani, akkor azután nyugodtan gyönyörködhetik az Isten remek műveiben. Tövist és Kiskapust is elhagyva, szemembe tűntek a Küküllő völgy mélyében fekvő Segesvár (13,000) körvonalai. Az állomás előtt látható Ali basa síremléke. A város egy része a hegy tetején, másik része ellenben a völgyben terül el. Várának falai és hét tornya még jobbára fennáll. Segesvár