ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-05-10 / 19. szám

a nemzet ö neki ... a függetlenségi és 48-as párt diabolus advocatusának köszönheti« . . . Ismerjük már e vitéz kuruckodást. A balpárt és a Vázsonyiék sötét odúiból bújnak elö a »hos« Lengyel védők, kik mindnyájan erkölcsi halottá szeretnék tenni Polónyit. Anynyira fekszik a begyükben. Hire jár, hogy Vázsonyi már egy pár nap múlva nyújtja be a Kúriához semmiségi panaszait s azok a bizonyítékok, amelyeknek előterjesztését nem engedte meg a bíróság, legközelebb könyvben fognak megjelenni, okiratokkal, klisékkel felszerelve, hogy »elborzadva, tiszta képet alkothasson magának a világ Polónyi Géza múltjáról és megértse Lengyel Zoltán harcát a maga teljességébencc. Várjuk a könyvet, de biztosítjuk a t. Vázsonyiékat, hogy akkor nem csupán három hónapot fog tölteni védencük a hűvösön, hanem egy kissé meghosszabbítják majd a »szabadságáU. Akkor azután ismét »hullathatja« martyr-könnyeit, mint most az Ítélet kimondása előtt. Különben hiába készül akkora apparátussal a Kúriához Vázsonyi, az Ítéletet nem fogjak megsemmisíteni. — Miként lehetne praktikusan a kath. sajtóegyesület ügyét előbbre vinni ? A Gyulafehérváron megjelenő »Közművelődés« c. lapban Z. L. »A kath. sajtóért« c. cikkében praktikus útmutatásokat ad arra nézve, miként lehetne célszerűbben előbbre vinni a kath. sajtóegyesület ügyét, hogy mielőbb megteremtsük, illetve megerősítsük a kath. sajtót. A cikkíró szerint csupán a tagsági dijakból nem lehet felvirágoztatni sem a sajtóegyesületet, sem a kath. sajtót, mert a tagsági dij mindig ujabb és ujabb terheket ró azokra, akik anyagilag úgyis többszörösen igénybe vannak véve. Célunk: hatalmas összeget rövid időn belül összegyűjteni, hogy abból, illetve annak évi kamataiból kath. lapjaink — főleg a központi lapok — rendes szubvenciót kapjanak a sajtóegyesület utján. Ezt a célt pedig- legjobban ugy érjük el, ha felhívjuk a híveket, — pl. szent beszédben — hogy adakozzanak a kath. sajtóra. Kifejtjük nekik a kath. sajtó fontosságát és kérjük, hogy egy évig minden hónapban 10 fillért adakozza?iak a sajtóegyesület javára, amit heti 2 fillérenként is lehet fizetni. Ez oly csekélység, hogy ezt még a szegénysorsuak is megfizethetik, hacsak egy kis lelkesedés, szeretet él szivükben az egyház ügyei iránt, különösen mivel ez a csekély kötelezettség is mindössze csak egy évre szól. meglepett vadkacsacsapat. Negyedórai út után szép, tiszta tavacskához értünk, mely gyűrűként fogja körül a közepén kiemelkedő hatalmas zsombékot a három rajta levő, elég sűrű lombozatú égerfával. Kikötöttünk. A tacskók vidám csaholással ugrottak a szárazra, melyet hirtelen körülszaglászva siró vonitásban törtek ki. Meglepetve tekintettem feléjük s csakhamar észrevettem az ellenséget az egyik fán. Két ág között összekuporodva, dühösen pislogatott le egy vadmacska az alant ugrándozó kutyákra, kik mindenáron megakarták próbálni a fáramászás művészetét. Nem menekülhetett; mert ha leugrik, vagy a vizbe vagy a kutyák fogai közé kerül. Mig ezen eshetőségek fölött gondolkozni látszott, egy durranás s a négyes sörét megtette hatását. Néhány, a levegőben megtett bukfenc után hangos puffanással zuhant a földre, a kutyák hirtelen nekiestek, azonban pár karmolás és macskapofon után csak tisztes távolságból csaholtak ellenségük felé. Miután a szarvast kiemeltük a szárazra, föl akartam venni a vadmacskát is, de az összeszedvén végső erejét, hatalmasan belevágta körmét tenyerembe, melynek jegyét még most is viselem. Egy erős ütés a koponyájára a puskatus végével kioltá életét s ő is a szarvas mellé vándorolt. De nekünk nem ez volt a célunk. Csupán vadászszerencse, hogy a szarvast elejtettük, csak véletlen, hogy vadmacska is került élőnkbe. Sokkal ritkább vad csalt bennünket a mocsárba ritkább madár volt vágyaink célja. Előző nap két darvat láttunk a mocsárba szállni s csakhamar lehetett hallani rekedt krúgatásukat, még pedig azt a jellegzetes hangot, amit költés előtt szoktak A cikkíró példát is hoz fel. Erdélyben pl. a róm. katholikusok száma 333750. Ha most minden községben a híveknek csak io°/o-át lehetne ilyen havi 10 filléres adakozásra megnyerni, vagyis összesen az egész egyházmegyében 33,375-öt, igy egy év alatt magában az erdélyi egyházmegyében 40000 koronát lehetne gyűjteni. Ha pedig kiterjesztenők a gyűjtés ilyen módját a többi róm. kath. egyházmegyékre, hasonló feltételek mellett egy év alatt nem kevesebb, mint egy millió 80 ezer koronát tenne ki a gyűjtés eredménye. A gyűjtés, illetve a pénzbeszedés módozatainak megállapítására bő tér nyílnék az egyes vezetők ügyességének, találékonyságának. Ilyen módon azután a kath. társadalom legszélesebb rétegeit is bele lehetne vonni az adakozásba és a cél el volna érve. Ajánljuk e praktikus útmutatást a sajtóegyesület vezetőségének figyelmébe. Az eddigi összeg ugyanis oly csekély, hogy annak kamataiból mi sem jöhet létre. Vaszary Lászlóné pápai kitüntetése. Megható és lélekemelő ünnepély folyt le hétfőn délután a helybeli vizivárosi zárda falai között. E napon tűzte fel ugyanis Walter Gyula dr. prelátus-kanonok Vaszary Lászlóné urnő, az esztergomi Oltáregyesület buzgó elnöknőjének keblére az O Szentségétől nyert »Pro Ecclesia et Pontifice« c. kitüntető érdemjelet. Délután V2 5 órakor vette kezdetét a szép ünnepély. A zárda egyik csinos, virágokkal díszített termében gyülekeztek össze az oltáregyesületi választmányi hölgyek, kik között ott voltak: özv. Reviczky Gáborné, özv. Zubcsek Mihályné, özv. Laczkó Pálné, Nedeczky Miklósné, Magurányi Józsefné, Tillmann Károly né, özv. Hamar Árpádné, Mattyasovszky Lajosné, Szecskay Kornélné, Grósz Ferencné, Janits Imréné, özv. Tónay Pálné, Marosi Józsefné, Csupor Istvánné és Benedikovich Jusztin úrnők. Azonkívül megjelentek: Bogisich Mihály v. püspök, prelátus-kanonok, Babura László dr. theol. tanár, az Oltáregyesület titkára, Siposs Antal hittanár, Csupor István hgprimási erdőmester, BenkŐ Szeréna intézeti főnöknő, Fekete Árpád érseki irodai tisztviselő és szerkesztőségünk részéről Pauer Károly karkáplán, lapunk főszerkesztője. Mindenekelőtt Walter Gyula dr. prelátuskanonok, mint az Oltáregyesület igazgatója rövid, de szívből jövő beszédben tudtára adta a jelenlevő választmányi hölgyeknek, hogy O Szentsége X. Pius pápa a helybeli Oltáregyesület kiváló elnöknőjét, Vaszary Lászlóné úrnőt, az egyesület fenséges hivatásának terén szerzett szép érdemeinek és lelkes buzgólkodásának elismeréséül a »Pro Ecclesia et Pontifice« érdemkereszttel tüntette ki. Majd felkérte Reviczky Gáborné, Laczkó Pálné és Zubcsek Mihályné úrnőket, hogy a távolhallatni. Tehát nem átvonuló, hanem megtelepedő darvak voltak. Vonzott a vadászvér bennünket, hogy madárgyűjteményünket, melynek minden példányát mi magunk ejtettük el s tömtük ki, daru, a magyar nép kedvenc madara is ékesítse. A, tacskókat hosszú pórázuknál fogva a fához kötöttük s miután napi élelmüket is megkapták, a csónakba ülve nesztelenül siklottunk a zsombékok között. Csakhamar a nádas szélére értünk, hol én egy zsombékra kiszállottam, öcsém pedig néhány evezőcsapás után eltűnt szemem elől. Előttem terült el az igazi ingovány, mig az úgynevezett »iszapos« fölött öcsém szeme őrködött. Közvetlen körülöttem sűrű nád tenyészett, úgy, hogy engem a »hinaros« felől, amint ezt a részt nevezik, látni nem lehetett, mig én az egészet pontosan áttekinthettem. A zsombék előtt úgy öt lépésnyire tiszta, kerek vizfolt csillog; balról a messze távolban a drégelyi hegyek sötétlenek, mig jobbról az Ipoly partját szegélyező füzek fogják el a kilátást és csak itt-ott kandikál ki egy-egy résen Balog, Inám, Keszi falvak nádfödeles, fehérfalú házainak némelyike. Nyüzsög, mozog, forr az egész ingovány; a vizitök nagy levelei alól egy-egy hal vastag szája bukkanik elő, hogy hangos cuppanással tűnjék el újra. Libegő szitakötők csapongnak a levegőben, lármás kuruttyolással gubbaszkodnak a békák a széles leveleken s ijedt nyikkanással buknak le, ha egy sikló üti föl fejét a vizből. Ott fehérlik a tündérrózsa kelyhes virága, közelébe ne menj, hat—hét öles viz tátong alatta; a vízililiom bóditó illatot áraszt maga körül, sárga sziromlevelei levő kitüntetett elnöknőért a diszokmány átadása és az érdemkeresztnek keblére való feltűzése céljából lakására fáradni szíveskedjenek. A három tagu hölgybizottság nyomban meg is érkezett Vaszary Lászlóné úrnővel, kit a megjelent közönség belépésekor nagy éljenzéssel fogadott. Azután Walter Gyula dr. igazgató emelkedett szólásra és a következő szép beszédet intézte a jelenlevőkhöz: Mélyen Tisztelt Választmány! Hosszabb idő óta nem jutott már osztályrészemül az a szerencse, hogy a m. t>Választmány tanácskozmányán részt vehettem volna. Rég nem lehettem már tanuja annak a lelkes buzgóságnak, amelyet a m. t. Választmány tagjai az Oltáregyesület ügyeinek előbbre vitele körül tanúsítani kegyeskednek. Nagyon örvendek ennélfogva annak a kellemes helyzetnek, hogy a m. t. Választmányt a mai napon a legmélyebb tisztelettel üdvözölhetem. Örömemet rendkívül fokozza az a körülmény, hogy egyidejűleg egy ritka, igen kedves kötelességet teljesíthetek. Annál a benső és szoros kapcsolatnál fogva m. t. Választmány, amely a kath. egyház nagy családját a kereszténység közös Atyjához csatolja, szeretetét és gondoskodását kiterjeszti ő Szentsége az egyház minden egyes tagjára, összes híveire. Öröm tölti el kebelét, ha olyan nemes törekvéseket, olyan lelkes munkásságot, olyan lohadni nem tudó buzgalmat lát, amelyet hivei az egyház érdekeinek szolgálatában tanúsítani vetélkednek. Határtalan jóságában és kegyességében megragad minden eszközt, hogy hathatós tápot nyújtson minden oly természetű munkásságnak, amelynek inditó okát, rugóját és célját Isten dicsősége, az egyház java, a hit erősítése, a vallásosság ápolása képezi. Lángoló szeretetének gyújtó sugarait ellő veli a legtávolabbi vidékekre is, ha meggyőződést szerzett arról, hogy azok fénye igazi érdemeket fog övezni. Áthatoltak e sugarak legújabban hazánk szép határain is. Összpontosultak szeretett városunk falai között, hogy minél élesebb megvilágításba helyezzék a lelkes buzgalom és nemes tevékenység azon elévülhetlen érdemeit, amelyek Oltáregyletünk hőn tisztelt Elnöknőjének, Vaszary Lászlóné urnő ő Nagyságának nevéhez fűződnek. Evek hosszú sora óta fáradozik már ő Nagysága szerény egyletünk magasztos feladatainak minél sikeresebb megoldása körül. Odaadó buzgalommal törekszik arra, hogy az egylet belélete fejlődjék, virágzásnak örvendjen. Tagjainak létszáma emelkedjék. Jövedelmei növekedjenek és ily módon abba a helyzetbe jusson, hogy az Urnák minél több hajléka részesülhessen adományainak jótéteményeiben. Ezen sokoldalú érdemek m. t. Választmány nem maradhattak megfelelő elismerés és méltánylás nélkül. Maga a Szentséges Atya kívánta azokat legkegyelmesebb elismerésével jutalmazni. messziről csalogatják a méhet, a dongót, hogy jóllakva mézével, megrészegedve heverjenek kelyhének fenekén. Csillogva a harmattól sárgállik piszkos virágával a vizidinnye; öles iszap nyeli el a közelébe merészkedőt. Zöld foltok tarkítják a hímes takarót, rá ne lépj, csalóka zsombékok azok, lesüllyednek alattad, s hínárral körülfolyva szállsz a mélységbe, hol iszapsir lesz örök nyugvóhelyed. Apró vizfoltok csillognak a tarka szinkeverék közül s acél színében verik vissza a rájuk eső aranyos napsugarakat. Nézd azokat a barna kiemelkedő káka csomókat, mintha egy-egy öszszetört nádkévét vetett volna oda valaki; bátran léphetsz rájuk, hajlanak alattad, de le nem sülylyednek. Ezek az igazi zsombékok, melyeken a mocsarat és nádast ismerő ember bejárhatja az egész ingoványt anélkül, hogy lábát benedvesítette volna. Gyenge szellő suhan el fölöttem, a nádszálak zörögve, hajlongva ütődnek egymáshoz, búsan bólingat a sás buzogánya, sűrűn hull körém a nád elszáradt bugája. De csitt. Mily óvatosan úszik ott a gácsér, utánna párja egy csomó aprósággal. Milyen félénken, elővigyázóan tekintget apró, okos szemével. Most kiúszik a tiszta vizre, kinyújtja nyakát, fölágaskodik, hatalmasat paskol szárnyával, majd fejével negédesen vizet hány hátára, felborzalja, hogy ismét lesimítsa tollait. Később egy zsomI békra ül s tollászkodni kezd. Micsoda sürgölődő élet támad a tisztáson, micsoda hápogás, bukdácsolás, öröm nézni azt a frisseséget, mellyel a kis vadkacsák kergetik egymást. Fent a légben lassan úszik egy gólya, majd óriási kanyarodással leszáll a mocsár szélére, méltóságos léptekkel gázol a