ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-02-11 / 6. szám

XL évfolyam. Esztergom, 1906. február 11. 6. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁKSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Szociáldemokrácia és keresztény szocializmus. Esztergom, február 10. II. (TI.) A szociáldemokrácia másodszor társadalmat akar szervezet nélkül. T. i. el akarja törülni a családot, el a felülről parancsoló tekintélyt, hatalmat. A család helyett csupa bordélyházat és lelencházat akar állítani. A törvényes hatóságok helyett örökké veszekedő, meddő pártgyüléseket. Havaiami, ugy ez képes megutáltatni e minden emberi érzésből kivetkőzött rendszert. Az ember, midőn a szocialisták erkölcstani elveit hallja, szinte az ausztráliai négerek között véli magát. De még a legsötétebb Afrika négereinek is egészségesebb, tisztább fogalmai vannak családról, erkölcsről, mint egy Bebelnek. Aki ily rendszerben csak egy pillanatig is tetszést talál, —- az hasonlit azon állathoz, mely a sárban fetreng és ott jól érzi magát. Méltán felkelti e programmpont az összes társadalmi osztályok undorodását, gyűlöletét a szociáldemokraták ellen. Családi élet helyett cigányéletet akarnak behozni a szociáldemokraták. De még ennél is rosszabbat. A mostani család-házak helyett: kaszárnya és bordélyház és lelencházból állana minden város és falu. Micsoda testileg elcsenevészedett s lelkileg elkorcsosult nemzedék származna e fattyú életből? Hamarább kipusztulna a szociáldemokrata állam, mint az ó-kor erkölcstelen népei. A társadalomnak nem fejlesztésére, hanem romláAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Lágyan csengő nóták . . . Lágyan csengő nóták halk harmóniája Rezdül vissza néha szivemnek a mélyén S rajtafeledkezik múltba szálló lelkem Napsugaras rónák délibábos képén . . . Emiékim ködében egybefolyik lágyan Egy fehér falunak szó'ló'indás háza S abban egy rajongó, álmodozó lelkű Kicsi szőke lánynak szerelmes nótája. Régen látott tájék, visszacsengő nóta Ti nyújtjátok az én lelkemnek a tápot; Emléketek szárnyán szálltam most is által Azt a bűvös-bájos, ragyogó világot, Amelyet az élet viharában fásult Háládatlan szívvel már-már elfeledtem, Hová pedig tarka, szines álmot űzni Ma is annyi vággyal jár vissza a lelkem . . . Troubadour. A noi Mária-kongregáció előadása. Február 3-án este, hideg, téli idő volt; I de akik a felsőbb nőnevelőintézet nagytermében együtt voltunk, azt hittük, hogy a tavasz lélegzett fel ezen az estén. Az Ezeregy éjtszaka tündérálmait láttuk magunk előtt megvalósulni ... s az Alapitó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. sára, halálára dolgozik mindaz, aki a szociáldemokratákhoz csatlakozik. A tekintély lerombolása sem hozná meg az álmodott egyenlőséget, hanem a királyok helyett emberfejekkel dobálódzó Robespierreket s a népszabadságot vérbefullasztó kommüneket. Hogy betetőzze a szociáldemokrácia az agyrémét a »jövö allamrol« : társadalmatakar, tehát egy élő szervezetet lélek, szellem nélkül! Nézd azt az ártatlan gyermeket, melyet a ragályos betegség úgyszólván szenvedés nélkül egy nap alatt megöl: minő angyali még az arca, mintha aludnék. Pedig már nem életképes, csak egy szép maszk, mely mögül a halál vigyorog feléd! A lélek már nincs benne s azért nemsokára oszlásnak is indul. Ilyen halál-maszk a társadalom — vallás nélkül, mely a társadalom lelke, szelleme. Nem életképes, okvetlen bomlásnak indul, kihal. Ott van Franciaország. A fele Franciaországnak még vallásos, de mivel a nagyobb fele vallástalan, Istentelen — a bomlás világos jeleit látjuk e nép életében: a panamák, Dreyíus-pártok, nyilt hazaárulások napirenden vannak. Sőt a halál bélyegét is látjuk már világosan homlokán; mert a statisztika mutatja, hogy a francia-nemzet évről-évre fogy, kihalásnak indult. Azt mondják a vörösek: mi nem bántjuk a vallást, a vallás legyen magánügy, de az iskolai hitoktatást, a nyilvános istentiszteletet el kell törülni, a templomokat le kell rombolni, a szent képeket és feszületeket el kell égetni, hogy senkinek a szemét ne sértse! Barátom! ha nem oktatják a gyermeket az iskolában a hitre, ha nem szabad hirdetni édes szuggeszció az estélyt élvezetessé tévő programra valamennyi számával csak erősbödött. Nyitánynak Grieg Norvégiá-ját játszották zongorán á quatra mains. Lekottázta e művében a szellemes kompanista Norvégia gleccsereinek torlódását, a szellő lengedezését, a patak csobogását mit Idinger Lujza és Schmied Poldina kisasszonyok vituóz, élvezetes játéka közelünkbe varázsolt. Jóleső preludiumnak szolgáltak e négykezes darab majd patetikus, szenvedéstől áthatott, majd idillikus nyugalmat hirdető akkordjai Mattyasóvszky Mariannna k. a. felolvasásának. Csupa fül volt a hallgatóság »Nefelejts-szálák szűz Anyanknak« c. gonddal stilizált, a szent Szüzet, mint a nők eszményképét ecsetelő felolvasás alatt. Oly jól áll a toll ily leány kezében és ajkán a szó . . .! Bizonyitja ezt a kitört őszinte taps, mely derék munkájának gyümölcse volt. (Felolvasását lapunk legközelebbi számában közölni fogjuk.) Braga Serenáde-ja Bleszl Erzsike k. a. és Borovicska Adolf hegedűjátékával, valamint Bleszl Margit k. a. zongorakiséretével szintén megkapóan reussált. Hogy a jóhirü professzorral játszó kisasszonyok mily nagyfokú zenei intelligenciával és technikával rendelkeznek, az egész előadás tanúskodik róla. A műsor következő száma Tordai Grail Erzsi Virágálom c. dalokkal és táncokkal fűszerezett allegorikus 3 felvonásu színjátéka volt. Abrégéje a következő : Sziklás, regényes milieuben sóhajtól zsongó bűbájos világban alussza álmát sok tarka kis virág. Középen az eszményi szeretet szimboliuma, a nemes Rózsa díszlik a Szerkesztőség: Szentgyörgymező 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv kons vkereskedésóben. és nyilvánosan gyakorolni a vallást a templomban, az emberek egészen elfelejtik a vallást, kivesz az Isten ismerete az emberek lelkéből. A szociáldemokrácia tényleg a vallás teljes kiirtására tör, fenevadakat, ördögöket akarna emberekből nevelni — a nélkül, hogy boldogítani tudná őket. De ha legalább igazán »nem bántanák* á vallást s legalább »maganügynek« megtűrnék. De azt látjuk, hogy épen a vallást piszkolják legjobban, hogy berohannak a templomokba (mint Franciaországban) s ott a békés ájtatoskodókat véresre verik. Ahol a parlamentben hatalomra vergődnek, folyton a vallás ügyeibe avatkoznak. Értsük meg tehát jól. A szociál-demokrácia éretlen gyermekeknek nézi a munkás-osztályt, mely hitelt ad még holmi tündérországokról, eldorádókról szóló meséknek, hol az utcák kristály-cukorral vannak kövezve, a házak falai kalácsból emelkednek és szalonna-rétegekkel vannak betetőzve. És sajnos, vannak, akik felülnek neki. Oktalan állatoknak nézi a szegény munkást, kit naphosszat lehet hitegetni, mint a vásáros állatszeliditö az ö barmát az által, hogy a kenyérkosarat mindig magasabbra emeli, mint a szegény pára elérhetné. Elérhetlen eszméket, képtelenségeket tüz ki, hogy legyen mindig anyaga izgatni. Ezen elérhetlen eszmék: a vagyonközösség, a család, hatalom és vallásnélküli állam, hol se rendőr, se pap nem lesz többé. Ami jót és elérhetöt akar a szociáldemokrácia : szabadságot, egyenlőséget, testvériséget, a munkás helyzetének javítását, azt a kereszténységből, az evangéliumból lopta. maga csodálatos szerénységével. Körülötte jobbrólbalról kíváncsian kukkantanak elő az ártatlan Liliom, az őszinte Rozmarin, a fodros Szegfű, a I csüggedő Viola. Alig talál magának helyet a gondolataiba mélyedt bölcs Rezeda, a kackiás Orgona. Kacagva bujkál a fű között a szerény Ibolya s a nagylelkű Nefelejs, mig a hűséges Gyöngyvirág egy tenyérnyi tisztáson csüggeszti el fejét. Ott beggyeszkedik a többi között az önhitt Tulipán is. S mint ahogy a kürt zengése kiválik a hegedűk és fuvolák hangjai közül, rikitóan vál ki a megtermett, elbizakodott Bazsarózsa s a »mezők szépe« a megelégedett skarlát szinü Pipacs. — S im e bájos környezetben rózsaszínű fényben megjelenik egy karcsú, habos moirée-ba öltözött, ezüsttel átszőtt fátyolszövettel buján díszített lenge lányalak: a Virágtündér.Tovább szövi virágai selymes álmát, de im, csodás misztériummal ébredezni kezdenek. Egy-egy zsongó, elnyuitott sóhaj-lehellet jelzi az ébredéseket. S midőn e varázsló, boldog álom lehull a szempillákról, panaszkodni kezdenek a hanthozkötött, tarka pesszimisták Tündér anyjuknak, ki megengedi, hogy felszabaduljanak megkötöttségükből, hogy végigálmodják az életet . . . »Szállj le, szállj le édes álom!« Ez a Virágtündér szava, melyre ismét álmodni kezd a mező gyöngye, a tarka-barka virág sereg ... és vége az első felvonásnak. Mikor ismét fellebben a függöny, teljes pompával felénk mosolyog az élet. Az előbb még röghöz kötött virágok irigylő táncot járnak a leány-kórus édesen misztikus dalszavára. Jíirják