ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-02-11 / 6. szám

Ezt akarja az egyház, akarja a ker. társadalom is. És ha nem akarja, arra való a tömörülés, a szervezkedés ereje, hogy ezzel megértessük jogos igényeinket. De amit a saját konyháján főzött a szociáldemokrácia: a vagyonközösséget, család és vallásnélküli társadalmat — azt egye meg maga. Nekünk nem kell! Ha a hold körüli utazásra, a földnek sarkaiból való kiemelésére vállalkozott — fogjon magának .hozzá bolondokat! Az értelmes keresztény magyar munkás ugyan nem áll kötélnek. Mi ker. szocialisták vagyunk és^maradunk. Éljen a ker. szocializmus! A ker. magyar munkás a társadalmi kérdés megoldásában már választott. A keresztény szocializmust választotta. A keresztény szocializmus a társadalom alapját, a munka förugóját, a tulajdont erősíteni, gyarapítani akarja, nem elrúgni magától. A kis ember vagyonát megerösiteni, gyarapítani, akinek nincs, annak becsületes munka, takarékosság s biztositások által szerezni akar, nem pedig elvenni mindent attól is, akinek valamije van. A keresztény szocializmus a társadalom szervezetét fejleszteni, tökéletesíteni akarja. A családot újra kereszténnyé tenni, de az államot is, hogy törvényeit keresztény szellem hassa át, az igazságtalanság okát megszüntesse, a kis ember érdekeit védje, méltányos munkabér, munkás-nyugdij és biztositások által a munkás helyzetét javitsa. Nem a többi társadalmi osztály elleni irtó-háboruval, hanem velük való békés kiegyezés és egyetértés utján akarja a ker. szocializmus a modern társadalmat érclábakra: azaz egy anyagilag biztosított és szellemileg müveit munkásosztályra állítani. A keresztény szociális munkás emberi létének boldogságát nem akarja a föld porladó rögéhez kötni s megfosztani lelkét a vallás kifogyhatatlan vigaszától, örökkévalóságba nyúló reményétől, a társadalmat pedig, megfosztani lelkétől. A ker. szocializmus ellenkezőleg a vallás teljes szabadságát és érvényesülését követeli, az egyháznak Istentől nyert jogait oltalmazni akarja, hogy a vallás és az egyház, a társadalom boldogságának és a civilizációnak fömótora a jövőben is kifejthesse áldásos befolyását a népekre, mint gyakorolta azt kétezer éven át. a virágok táncát. Az apró See-Yaon-Hing-lábak, melyről a kínai költők oly sokat dalolnak, ügyesen, szuggesztív ritmusban aprózzák a szolid, néger-stilü táncot s édes pajkossággal virágot szórnak a közönség felé. De hallgat a nóta és — szűnik a tánc. Az alkotmányos Virágország polgárai most királyválasztásról beszélnek. A Rózsa diadalma már az első percekben bizonyos; de az egyetértést megzavarja az önjelöltek korteskedése. A Tulipán és Bazsarózsa saját pártjára igyekszik kapacitálni a szavazókat; de azok csak a Rózsáról akarnak tudni. Még a »tudomanyos bájai«-ban elbizakodott szocialista, vad Pipacsot sem sikerül nekik voksolásra bírni — királynak érzi ő magát ugy is a — szántóföldön. Végre is a Tulipán és Bazsarózsa összeesküvést szőnek a Rózsa ellen s midőn azt a többi virágok egyhangúlag megválasztják királynak, tőrükkel leszúrják. Borzalom nézni ezt a siralmas virágtragédiát. A kis virágok megrémülve állnak a haldokló Rózsa mellett, ijedtükben szó sem jő ajakukra . . . s ismét száll a függöny. A harmadik felvonásban ismét az első felvonásbeli millieuben sóhajtva, egyenkint ébredeznek az izgatott arcú virágok. A kegyetlen álom nyoma ott ül minden arcon. A Rózsa nem tudja, való-e az ébredés, vagy — álom. A két anarchista, a Tulipán és Bazsarózsa, szégyenkezve, pirulva vonulnak meg a többiek mögött s restellik álmukat. Valamennyien gyanúsan tekintenek rajok. E nehéz helyzetből kisegíti őket őket a Virágtündér, kinek a Rózsa elmondja álmát. A Judások. Nem tagadhatjuk el a históriai tényt, hogy a mohácsi vész óta, vagyis amióta a Habsburgok uralkodnak nálunk, a magyarok egy részét mindig meg lehetett vásárolni. Sohasem ragaszkodott jogaihoz az egész nemzet, akadt mindig egy rész, mely eladta azokat pénzért, rangért, kitüntetésért, stb. . . . Szó val'a hálátlan áruló Júdás szerepére vállalkozott. Manapság is, mikor oly nehéz s válságos időket élünk, ily szomorú sors a mi osztályrészünk. A magyar nemzet politikai életének hátterében feltűnt s folytonosan kisért egy csapat, egy sereg, a »végtelen nyomor és szenvedés« dorongjaival, az abszolutizmus botjával.^enyeget mindenkit, aki a nemzet jogos kívánalmai mellett emel szót, üldözésbe veszi a hazájukat szerető derék tisztviselőket, a polgárokat, a népet; s ki akarja szolgáltatni az országot Bécsnek, az osztrákoknak. Miféle csapat, miféle sereg ez ? A hazaárulók rút csapatja, a Judások nyomorult serege viszi a »honmento« szerepet. s Hogy Magyarország még most sem igazán önálló s különösen nem nemzeti, alkotmányos állam, annak első sorban ezek a Judások az okai. Mi mindig az osztrákokat szoktuk szidni a mi bajunkért. Szemökre vetjük különösen azt, hogy ők a mi érdekeinket sohasem respektálják, hogy mindig s mindenütt csak a mi vesztünket hangoztatják. Pedig nekik kötelességük a saját érdekükben ellenünk állást foglalni, mert csak élelmes, életrevaló nemzetnek van manapság létjogosultsága. Viszont nekünk is kötelességünk velük szemben a nemzet jogait s hazánk függetlenségét megvédeni. Azonban mit látunk, mit tapasztalunk ? Azt, hogy magyar emberek foglalnak állást magyar érdekkel szemben! Született magyar emberek, excellenciás urak, miniszterek, grófok s mindenféle nagy urak mondották az uralkodónak, hogy amit a nemzet kivan, az csak »részeg illuzio« s épen azért nem is kell azt neki megadni! Az uralkodónál folytatott békealkudozások folyamán azt híresztelték ezek a Judások a vezérlőbizottságról, hogy teljes mértékben feladta a nemzeti álláspontot s ezért minden lehető eszközzel iparkodtak meghiúsítani a békekötést. Most pedig, mikor a vezérlőbizottság kiadta az aktákat és kiderült, hogy mérsékelt, igen bölcs és alkotmányos ajánlatot tett a királynak, tele szájjal bele fognak annak hirdetésébe, hogy hát igen természetes, hogy a király nem engedett, »amikor a koalició egy fikarcnyira sem változtatta meg eredeti álláspontját.« Ok eddig elvfeladással vádolták a koalíciót, most pedig azért támadják, mert nem adta fel az elveit. Nem hitvány, perfid eljárás ez magyar emberek, magyar államférfiak részéről ? Nem természetellenes perverzitás, hogy valaki magyar ember Aztán a Virágtündér édesen, bájos szavakkal megnyugtatja őket, hogy nincs okuk panaszra, hogy sokkal szebb és jobb ez a lekötött élet, hol a testvéri szeretet összefűzi őket s civakodásra nincs alkalmuk. — A tőrből, mit a Rózsa keblébe szúrtak, tövis lett — mely azóta fegyverül szolgál a Rózsának az esetleges támadások ellen. Ezen eredeti meseszövéssel szerkesztett allegorikus dráma alapeszméje, hogy a valódi boldogság a megelégedésben rejlik. Az a mese, amibe Tordai Grail Erzsi ezt az alapeszmét beleilleszti, oly mély, oly uj, olyan klasszikusan egyszerű, hogy képzelődésünket és idegeinket nyomban kiragadja a való életből. Az irónő, helyesebben: a poéta, a jóleső élcre igen ügyel — és ez egyik legszebb vonása. Ez a változó versformában irt allegorikus színjáték, a szó legigazibb értelmében derék munka! Mennyivel megragadóbb, egészségesebb az ilyen naiv költészetével hóditó, üde poezistól duzzadozó mesejáték, a most hóditó, borsos pikantériákkal agyonterhelt, francia táncokat kultiváló, angol muzsikájú, magyarra fordított francia, angol, vagy német operetteknél. A táncok zenéjét dr. F. L. szerezte, ki szerénysége dacára is zseniális zenész és magas kvalitású művésziélek. A cikornya nélküli magyarosság, férfias energia, előkelő, nemes szólásmodor zenéjének legjellemzőbb vonása. A közös és a Bazsarózsa tánca ízlésesen szolid s e mellett igazi művészi tánc volt. Nem a mai boszton-keringőkből sablonosán összetákolt létére saját hazája ellen szövetkezik az osztrákokkal ? Ez a Judás-had neki lát most a nemzet elnyomásának. Segítségére lesznek eladósodott, sötét, züllött alakok; lerongyolódott vörös nyakkendős söpredék, mely Istent, vallást, hazát nem ismer. Ezzel a bandával szemben áll a nagy nemzet, elkeseredetten, de a harcra készen. Jöhetnek a királyi biztosok, a katonai uralom, az erőszak, a nemzet kiirthatatlan, ki bírja az ujabb vihart, melyhez hasonló már nem egy vonult el a feje fölött. Ezt a meggyőződést még a »végtelen nyomor és szenvedes« sem fogja tudni kiirtani. Sőt erősebbé válik ez minden nyomás alatt. És mert erős, meg vannak számolva az abszolutizmus napjai is. Hamarosan ki fog derülni az igazság: a nemzetnek meg kell adni a magáét, nem szabad, megsérteni az alkotmányát, az önkényuralom vele szemben tehetetlen. Hiába örvendenek tehát a Judások és az egész osztrák-német banda a békekisérletek meghiúsulásának, csak tolják az alkotmánytipró abszolutizmus rút szekerét, Magyarországot leigázni soha sem fog nekik sikerülni. Ismerjük különben alávaló hálátlanságukat is. A Judások magyar pénzen élősködnek, a magyar nép keserves munkája árán szerzett kenyerét fogyasztják s hálából — gyilkosaivá vetemednek. Az osztrák-németek elfelejtik, vagy jobban mondva nem akarnak tudomást szerezni arról, hogy Í848-ban Magyarországból importálták oda a szabadság-mozgalmat s hogy 1867-ben a magyar nemzet szerezte meg Ausztriának az alkotmányt. A kiegyezési törvényben Deák és Andrássy egyenest kikötötték, hogy Ausztriában is honosittassék meg az alkotmányos élet. Azt is tudhatnák a hálátlan osztrák-németek, hogy az abszolutizmus bizony nem fogja uralmukat megszilárdítani. A csehek, a lengyelek, mind-mind szorongatják őket s a szlávságnak követelik a vezetőszerepet. Ha erre számítanak, akkor nagyon rövidlátó a politikájuk. A magyar politika mindig őket erősítette a szlávokkal szemben. Hová jutunk, ha a magyarok és az ausztriai szlávok összefognak ? A dolog természetéből folyik, hogyha Magyarországon megcsinálják az abszolutizmust, átszivárog az Ausztriába is és egyszerre csak arra fognak ébredni az osztrák urak, hogy abba a verembe, amelyet Magyarországnak ásták, ők is belepottyantak. Szomorú időket élünk, nem deríti fel a komor látóhatárt semmi biztató fénysugár, hanem ellenkezőleg elsötétíti azt a Judások hazaáruló, törvénytelen s alkotmányellenes eljárása. Ennek a megboszulatlanul nefn maradható sötét Judáskorszaknak az előfutárjai: a képviselőház feloszlatása, a kereskedelmi szerződések rendeleti uton való életbeléptetése, az általános mozgósítás és az ellenálló törvényhatóságok letörése, ugy látszik már tervbe vannak véve. Mindezen alkotmányellenes tényekkel szemidegénszerü forgolódás, hanem gyönyörű tánc. Ha tanulmányozzuk a néger tánckultusz történetét, sok hasonló tánchelyzetet találunk benne, — de azért ez jólesően keverve volt magyaros helyzetmotivumokkal. A Virágtündér szerepét Reviczky Erzsike játszotta. Minden hízelgés nélkül mondhatom, hogy e nehéz szerep alakítása valódi művészi reprodukció volt. Már alakjának és hangjának karakterében benne volt a megkívántató miszticizmus. Ebben a kritikában osztoznia kell Magurányi Dittá-nak is, ki a választott királynő szerepét, a Rózsát alakította meglepő művészi talentummal. Ez igazán Rózsához, a királynőhöz illő szereplés volt ! Niedermann Bertike az ártatlan Liliom szerepében gyönyörködtette hallgatóit. Hűséges és ügyes kortese volt a Rózsának. Volt valami játékában, mi mindenkinek tetszett s mit élvezettel szemléltünk; ez a nyugodt, méltóságos, liliomszerü játék. Rozmarin szerepét Papp Ilonka játszotta, ügyesen, simán, könnyedséggel. Szenes Livia egy kicsi, naiv leányka, ki a tudós Rezeda szerepével bilincselt le mindnyájunkat. A kackiás Orgonát Vayand Ilonka alakította. Kedves mosolyai magukban rejtették sikerét. Érdekes, diszkrét játékával rokonszenvet hirdetett. És ezt meg is találta. Büttner Irma a Szegfű szerepében mutatta be színpadra termettségét. Jelmeze igen csinos