ESZTERGOM XI. évfolyam 1906
1906-10-21 / 42. szám
XI. évfolyam, Esztergom, 1906. október 21. 42. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. A „Szabad Iskola" uj morálja. Esztergom, október 20. (P) A Társadalom-Tudományok Szabad Iskolája f. hó 15-én nyitotta meg munkástanfolyamait. Uj.morált szándékozik hirdetni, mely a „megingott vallási világnézet hitelét" lesz hivatva pótolni. Ezt az otromba, minden józan s becsületes katholikus embert mélyen sértő frázist dobták a közönség elé az uj reformátorok. Kik? Az uj reformátorok. Igen, Somló Bódogok és Jászi Oszkárok reformálni akarnak. A szegény munkásnépet akarják hálójukba csalni, annak hitét, erkölcsét megmételyezni, hogy aztán saját önző, erkölcstelen céljaikra tudják felhasználni. Az »uj és tudományosa morál erkölcsalapjait a tudomány és az emberi szolidaritás fogják képezni, mondotta Jászi. Tehát ez az uj tudományos morál fogja a megingott vallási világnézetet visszaállítani ? Micsoda eszeveszett dőreség s óriási butaság kell ahhoz, hogy valaki ilyen fejetetejére állított reformra vállalkozzék! De nem csoda. A »felvilágosult, humánus férfiak« minket sötétenceknek néznek, bigott, ultramontán, mindenki előtt meghunyászkodó tömegnek, mely csak folyton a katholicizmus mentő karjaiba kapaszkodik, a kereszt tanaival henceg, a keresztény szocializmussal stréberkedik . . . Igen, értjük a fenevadak orditásait, bömbölését. Nem akarják, hogy a munkásság a kereszt zászlaja alá sorakozzék; nem nézhetik nyugodtan azt a mozgalmat, mely a kereszAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Rákóczy hamvai. Túl a honnak vérázott mezőin, Messze, messze idegen földön, kinn, Hol Bosporus árja hömpölyög, Nagy Rákóczy, a szabadság atyja Bús szeméből könnyűit hullatja S haldokolva ígyen könyörög: »Isten, Isten! egy kegyelmed' kérem. Meg ne tagadd utolsó kérésem. Ha meghalni nincsen érdemem A hazának édes anyakeblén, — Melynek földjét holtan is ölelném, Nevét soha nem feledhetem, — Add, habár elporladok egészen, Honszerelmem sohase enyésszen, Őrizzék azt nyugvó hamvaim. És belőlük egy-egy sziv ha lenne, Melynek égő, élő honszerelme Túlkiáltson sirom hantjain. Túlkiáltsa tengernek zúgását, Bércek, völgyek felett harsogván át, Hogy meghallja ájult nemzetem. És meghallván, újra föleszméljen, »Istenert és szabadságéra éljen, E kettőhöz sohse hütelen.« Nagy Rákóczy imigyen esengett; Könyörgése égbe hatva zengett, Hős lelke is véleT>da száll. Alapitó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. tény szocializmus krisztusi táborába szólit minden jóravaló munkást; uj világnézetet szeretnének látni, nem azt a »sötetet« (érsd a keresztény katholikus irányt), amelyben minden inog, minden veszendőbe megy, hanem azt a » felvilágosultat,« mely a sötét, minden haladásnak útját álló világnézetnek végre valahára véget vessen. Nem kell a munkásnak a kereszt, vörös zászló való a kezébe! Ilyenformán gondolkodnak a lelketlen Somlóék, Jásziék és Zigányék a keresztény munkásokról. Vagyis más szóval céljuk: kitépni a munkásnép szivéből a hitet, megfosztani öt erkölcsétől, vallásától; mert ingó, süppedékes talajból szivja életerejét a sötétencek bigott uralma, ezért véget kell már egyszer neki vetni ; a süppedékes, kopár és szikár talajt »termekeny« földdé kell tenni az uj, tudományos morál által. No csak lassan ti felvilágosult sötétencek. Ismerjük politikátokat, tudjuk, mit akartok szabad iskolátok uj moráljával elérni. Éjjelnappal azon fáradoztok, hogy a kath. egyház üdvös tanait s intézményeit a rágalom, hazugság és gúny fegyverével megtámadhassátok, az emberek s főleg a munkásnép szivéből azon nemes érzelmeket, melyeket azokban a kereszténység, a kath. egyház s a katholicizmus elvei fakasztottak, kitéphessétek, hogy igy, ha lehetséges volna, a katholicizmus^ a kereszténységet a föld színéről végkép eltörülhessétek. Pedig hiába fondorkodtok a katholikus egyház ellen, hatalmas sziklán épültek falai, De, sok éve, im' nvugovó hamva Síri álmát most félbeszakasztja. Megjelen a hon határinál. Merre Duna Tisza habja árad, Merre zúgnak a tölgyes Kárpátok, Merre arany-kalász megterem, Mindenhova száll Rákóczy hamva, Az alvókat mindenütt felriasztja: »Rajta, rajta! ébredj nemzetem. Itt az idő! rajta, Magyarország! Ne mulaszd el a kedvező órát, Állítsd vissza régi hírneved 1 . Visszatértem újra ím' hozzátok, Hamvaimtól hogy meghallanátok: Isten, haza! mindenek felett.c Epölyi Ferenc. A modern kultúra. Bejártam városokat és falvakat. Kerestem a magyar embert tősgyökeres régi szokásaiban, régi erkölcseiben. Nem találtam. Mindenre rányomta bélyegét a változó idő. A modern haladás szelleme egyformán elharapódzott már a báránybőrsapka és a selyem-kalap alatt. Mindenütt elém állt a modern ember az ő végtelen nagy ürességében. Önkénytelenül felvetődött bennem a kérdés: boldogabbnak érzi-e hát magát a magyar, boldogabbak-e a népek, mint abban az időben, midőn még nem telitette levegőjüket annyi gyárkéménynek füstje, midőn még a rézóriások nem osztogatták a halált annyi milliónak, midőn még nem volt a magyar nemSzerkesztőség:: Szentgyörgymező 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könjvkereskedésében. még »a pokol kapui sem vesznek erőt rajtuk.« Tehát mit akartok, ti sötétben nyivogó denevérek? Az embernek megáll az esze, mikor látja, hogy egy ilyen hitvány emberi erő az isteni intézmény megsemmisítésére vállalkozik. Mert mire törnek a Szabad Iskola uj morálját hirdető reformátorok? Nem másra, mint arra, hogy az emberiséget s első sorban a munkásnépet az igazi sötétségbe visszalökjék és elhomályosítván vallásellenes, erkölcsrontó tanaikkal elméjét, megrontsák a szivét is. Mit olvasunk azon országokról, városokról, falvakról, ahol ilyen szabad iskola-féle erkölcstelen intézmények alakultak ? Azt, hogy lakóik között egyre megdöbbentőbb mérvben szaporodnak a legégbekiáltóbb s legundokabb bűntények. Nem kell messze mennünk. Itt vannak a Szabad Iskolával egy húron pendülő szociáldemokrata elvtársak. Legtöbbnek közülük nincs műveltsége, hite, vallása, erkölcse; a Szabad Iskola tehát ugylátszik azért létesült, hogy ezeket a szocialistákat valamelyes »műveltségre« tanítsa. A hitet, a vallást, az erkölcsöt száműzni kívánja, avagy jobban mondva »helyreállítani akarja,« mert szerinte az már megingott, de igenis a műveltséget, a tudományon, emberszolidaritáson alapuló műveltséget azt terjeszteni kell. mert arra a munkásnépnek égető szüksége van. No és mekkora. Ime, a »műveltsége gyümölcsei: Napirenden van a lopás, rablás, gyilkosság, öngyilkosság, hazugság, rágalom, szédelgés, csalás, erkölcstelenség; gombamódra szaporodik a vadházasságok száma, zetnek oly sok sápadt, vézna, parfümös gigerlije, modern fia, midőn a szabad — liberális — sajtó szennyes árja még lábát sem érintette. Első pillanatra ugy látszik, hogy e két fogalom : fejlődés, tökéletesedés, kultúra és boldogság szoros összefüggésben volna egymással, mintha az utóbbi az előbbiből szükségképen következnék. Pedig a modern kultúra és a boldogság között nincs meg- az egyenes arány, sőt bizonyos tekintetben a fordított viszonyt látjuk érvényesülni. Hogy miért, előre megmondhatom az okot, mert fejlődésünket, művelődésünket nem hatja át, nem mozgatja, nem vezeti a vallás-erkölcsi műveltség. * Senki sem segit'het önmagán, kell, hogy valaki kezét nyújtsa, felemelje,« mondta már Seneca. Kell, hogy Krisztus tanát minél többen fogadják be hiven és készségesen. Nem a régi igaz keresztény műveltséget látjuk a mai kultúrában, elfoglalta annak helyét az anarchikus haladás szelleme, mely született ellenségének tartja a vallási tekintélyt, teljes erejével fordul ellene. A hit és vallás, mely évszázadokon vezette az embereket, mely a csüggedőnek erőt, a szerencsétlennek vigasztalást nyújtott, a jelennel pedig kibékített, a jelen kor intellektuális irányzata mellett, a modern kultúrával majdnem végképen eltűnt. De talán merészség és esztelenség volna azt állítani, hogy e jelen korszellemnek nincs vallása. Oh igen, van! A humanizmus írázisa! Szeretni, szeretni az embereket! Vagy nem szeretetről beszélnek : Legyen tej és kenyér, gyermek-menedékhely, bölcsőde, nyomorék gyermekek otthona, stb . . . A humanizmus állította fel mindezeket,
