ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-10-21 / 42. szám

ESZTERGOM it(6. hisz ily vadházasságban élö jó madár ölte meg a mi derék Simon Miklósunkat is. Honnét ez utálatos kigyó-fajzat? A hitetlenség, az erkölcstelenség, a buta »felvilágosultságc( szülte azt. A kereszténység tanai e megrögzött bűnös emberek szivéből eltűntek, innét ez iszonyú bünfészek elszaporodása, melyek az emberi társadalom testén oly pusztitólag rágódnak. Weltner, Izrael, Bokányi — s mondjuk csak bátran, Somlóék, Zigányék is ily hamis próféták tanával akarnak a szegény nép szivéhez, lelkéhez férkőzni, hogy kiöljék belőle a legszentebbet. Ausztriában már termi gyümölcseit a Szabad Iskola. A »Los von Rom« (el Rómától) féle mozgalom is nagy részben e hitetlen, istentelen iskola következménye. Teljesen ki akarják szoritani a vallás-erkölcsös nevelést Ausztria népiskoláiból. A legkisebb faluba is betolakodnak, gyűléseket tartanak, felhívásokat bocsátanak szét, amelyek az iskolai hittanitás kiküszöbölését célozzák, szóval agitálnak és pedig gálád, szemtelen módon a katholikusok ellen. Mit akar tehát a magyarországi Szabad Iskola? Szintén csak ezt. Kezdi a kevésbbé müveit munkásnéppel, hogy aztán a müveiteket is táborába csalhassa és a szociáldemokratákkal szövetkezve, a kereszténységet, a katholicizmust megsemmisíthesse. Félre tehát ez aljas, e bűnös, e posványban fetrengő műveltséggel. Le ez undort keltő, mindent leromboló uj morállal! Micsoda morál az, mely az erkölcstelenségnek, hitetlenségnek s vallástudománynak emel bálványt? Micsoda morál az, mely penészes, rothadt lelkeket nevel az erkölcstelenség melegágyaiban ? Munkások, testvérek, óvakodjatok e hamis prófétáktól! Kerüljétek őket, mint a dögvészt. Semmiféle embernek, legyen az oly »tudós,« mint akár a Somló ur, legyen az oly »müveit,« mint pl. a Jászi ur, ne higyjetek. Mert aki egyszer az Isten, az egyház s az erkölcs ellen nyilatkozik, aki Krisztus moráljától eltéröleg uj morált hirdet, nem egyéb, mint hit és erkölcs tekintetében tönkrejutott ámitó s lelketlen csábító! Gonosz, állatias szivet rejt keblében, mely egyedül a hit és erény lerontását tűzte ki céljául. de ott sompolyog bennük a főcél: le a sötétséggel, türelmetlenséggel, vívjuk ki a szabadság, felvilágosultság, türelem szent jogait! Főképen e két irányt látjuk a modern kultúrában : az intellektualizmtist és humanizmust. A célt az eszközzel cseréli fel. Az embert a tudomány kedveért idomítja. Nem természetes, igazi embert, hanem tudományos emberfélét akar nevelni. Oly tudományos haladás kell nekünk, mely felemelkedik Istenhez, mely a teremtményekben felismeri Alkotójukat, a tudást csak eszközül használja az erényes életre. Az ilyen tudomány nemesiti csak a szivet, csak ez töltheti el boldogsággal és viheti közelebb Istenéhez. Az a tudomány és műveltség, mely nem párosul vallással és erkölccsel, csak a bűnt könynyiti meg, romlásba dönti az egyént és társadalmat, fegyvert ád az erős kezébe a gyenge ellen. Az ilyen műveltség nem boldogság, hanem valóságos átok! Nem volna boldogabb a magyar, ha fejét nem tömték volna tele az ismeretek akkora halmazával. Nem boldogitaná-e jobban a kisebb ismeret mély erkölcsösség mellett, mint a nagy tudomány, melyet az erkölcsi gyengeség koronáz ? Magányos szobájában ül a tudós, éjjeleket átvirraszt, keresi az igazságot. Megtalált egyet,... örvend. De gyötrődik tovább, uj és uj igazság után vágyódik. Mint valami fénysugár övezte őt körül a dicsőség, mert hisz igazságot talált. De csakhamar széjjel foszlik ez, mint a ködpára, mert vágyát nem birja kielégíteni. Elégedetlen, nyugtalan lesz. Ragadjátok meg inkább a krisztusi zászlót, a keresztény szocializmus hófehér zászlaját, hisz a megváltás dicső jele, a kereszt tündöklik rajta! A keresztény szocializmus erkölcsös, becsületes, hasznavehető, megbízható, kötelességtudó, hazafias munkásnépet akar nevelni! Irtózik attól a tudománytól és műveltségtől, mely Istent nem ismer, az erkölcsöket pedig megrontja, kipellengérezi; gyűlöli azt a hatalmat, mely rombol, tör, zúz és gyilkol, mely családapákat megfoszt kenyerüktől, nyomorba ejt özvegyeket, árvákat, mely nem tud másképen célt érni, mint ugy, hogy folyton csak a tört, a pisztolyt villogtatja lelketlenül kezében s mindig csak vér után szomjúhozik. Keresztény munkások, mindebből most már világosan lálhatjátok, hogy hová fog az ily irányú művelődés vezetni,' mi lesz az uj morálnak szomorú következménye. Nem marad más hátra, mint ennek a mozgalomnak útját állni s a Szabad Iskolát okvetlenül bojkottálni. A vörösek bizonyára hallgatni fogják a tanfolyamot, de hisz nem csoda, az alma nem esik messze fájától. A jellemes, becsületes munkás nem teszi be oda a lábát, annyi tény. Azért mi, kik az igazi fölvilágosultság nyomain haladunk s mindenben Krisztust akarjuk utánozni, az 0 moráljához ragaszkodunk. Nekünk Somló-féle uj morál nem kell. Mi ama apostoli szavak után akarunk indulni, melyeknek tulajdonsága összekötni, összefűzni az embereket egymás boldogitására és pedig vallás-erkölcsös alapon, mert csak ezen alapon jöhet létre a valódi tudomány és műveltség; csak ezen az alapon elérhetők azok a társadalmi erények, amelyek — sajnos — sok helyen egészen hiányoznak. Minden ember, minden munkás tehát a kereszténységhez csatlakozzék, ahhoz a kereszténységhez, mely a keresztény szocializmust megteremtette; ahhoz a kereszténységhez, mely a világot vallási, erkölcsi, családi tekintetben ujjá teremtette, az igazság, erényes élet, szelid erkölcsök, nemes érzület, önzetlen, áldozatkész s önfeláldozó szeretet, szabadság, testvériség, felvilágosodás, műveltség és valódi civilizáció drágabecsü kincseivel s áldásaival az emberiséget elárasztotta s folyton-folyvást elárasztja. Félre tehát a Szabad Iskola uj morálHol van itt a boldogság? Az üstököst is uszálya csak ragyogóvá, fényessé teszi, de nem élteti. Vagy talán nem a korszellemnek ez intellektuális irányzata neveli ezt a sok szellemi proletárt ? Nem ez az irány kergeti az ifjúság tömegét folyton az egyetem felé ? Itt természetesen nagy része nem tudja magát fentartani, mert nagy városok ám Budapest, Kolozsvár! Minden évben változtatja pályáját. Nem e miatt szaporodik napról-napra a proletárság ? Most nézzük, milyen fejlődést tud felmutatni a modern kultúra a művészetek terén. A szépmüvészetekből kellene merítenie az embernek az igazi életörömöket, melyek nélkül az élet tulajdonképen sivár és kietlen, mint a természet tavasz és nap nélkül. A művészetnek tehát eszményíteni kell. De hogy valóban nemesítsen, felemeljen, erre egymagában a művész ecsetje nem elégséges. A szemlélőnek saját lelkéből kell a nemesítő elemet elővarázsolnia, mert ugyanazon egy kép százféle hatást gyakorolhat száz szemlélőre s ugyanazon egy képben az egyik nagy eszmét, a másik pedig csupán képzeletet ingerlő képet lát. A finom izlést tehát tisztességes erkölcsi érzülettel kell párosítani. Ez utóbbit pedig a modern művészet nem hogy fejlesztené, hanem a színművészet egyenesen a lerontására törekszik. Régi igazság, amilyen a kor, olyan a művészete. Jelenleg teljesen világias szint és jelleget öltött. Letért útjáról, lemondott tulajdonképeni hivatásáról, mely a keresztény eszme közvetlen és tulajdonképeni megnyilatkozása volna. Lebukott azon magaslatról, melyen látjuk egész Rafaelig s az érzékek üres, csiklandozó eszközévé jávai. Hamis alapokon nyugszik az. Nem kell nekünk más alap, mint az, »amely vettetett, a Jézus Krisztusa ! — Majláth püspök és a székely népmentési akció. Tiz évi apostolkodás után végre kiadta Erdély püspöke a jelszót a társadalmi szervezkedésre. Sokan bámultak azon, hogy az erdélyi kath. nép között mindeddig még nem mozdult semmi, még fel sem merültek azon szervezkedési eszmék, melyek itt nyugaton már forrnak és érnek s néhány hitbuzgalmi társulaton kivül semmiféle egyesületi élet nem talált talajra. De akik ismerték az erdélyi viszonyokat, azok nem csodálkoztak ezen. Az erdélyi kath. népnek előbb annak öntudatára kellett ébrednie, hogy katholikus. S ehhez egy elvekben intransigens s a munkában fáradtságot nem ismerő főpásztorra volt szükség, aki a kath. dogmáknak a lelkekben elmosódott körvonalait visszaállítsa s a szunnyadó kath. hitéletet, mely egészen specifikus, természetfeletti élet, uj virágzásnak indítsa. Csak miután ez a legszükségesebb megtörtént, lehet szó sikeres társadalmi és népmentési akcióról. Annyi sokat tanakodtak, ankéteztek mindenféle tényezők a székely faj megmentéséről s azért a székely mégis csak egyre vándorolt Romániába, a román faj pedig ijesztő módon nyomult előre nemcsak Erdélyben, hanem a Tiszántúl is. De az erkölcsi és vallási regeneráció, melyen a székely nép a legutóbbi évtizedben keresztül ment, szolid reményt nyújt már arra, hogy a székely faj nemzeti missióját Erdélyben ezentúl jobban fogja teljesíteni. Különös garanciát nyújt erre az egyházi és világi hatóságok barátságos együttműködése, melyre Kállay főispán körrendelete és Majláth püspök legújabb körlevele nyújt kilátást. S ha talán Kállay főispán nem is gondolt volna körrendeletének fogalmazásánál a társadalmi mozgalom keresztény jellegére, mindenesetre nem lesz kifogása az ellen, ha a székely népmentésre meginduló társadalmi szervezkedés kifejezetten keresztény irányú lesz. A katholikus szellemi élet fejlődésének logikai rendje ez szokott lenni: első a hitélet és a szentségek használatából fakadó természetfeletti élet fellendülése ; második a keresztény társadalmi szervezkedés és egyesületi élet; a harmadik, mely az egész műnek mintegy koronája: a keresztény politikai szervezkedés. Németországban sem a császár, sem a kormány nem ütközik már meg azon, sőt egészen természetesnek találják, hogy a katholikus kerületek centrumpárti képviselőt küldenek a birodalmi gyűlésbe (és 2 kerület kivételével ugy is történik). Lassankint eljön nálunk is az idő, hogy mindenki magától értetődő dolognak tartja, miszerint a katholikus vidékek a keresztény politikai párt képviselőit küldjék a parlamentbe. vált. A kor szellemének megfelelően feltünteti az életet ugy, amint van s azért a színpadon e modern korban a fürtelés, a házasságtörés stb. a legkelendőbb téma. Ha már az élet tényleg" oly prózai, közönséges, nem a művészetnek kellene azt idealizálnia, erkölcsi zománccal körülvennie ? Emiitettem már, hogy e jelenkori művészet legfeljebb az esztétikai izlést fejleszti. Szinte látom, mily sietve jönnek bizonyítani a szegény papák ezen állitásom igazságát. Nem a jelen kor művészetének produkciója ez az eszeveszett sok gigerli: a hét méteres sleppek, selyem-kalapok, blúzok, szoknyák ? De az Istenért honnét ?! És nem innét van azután, hogy az elegendő pénz szűke miatt a tiltott is forgalomba jön ? ! És többnyire ez szolgáltatja az okokat, melyek az újságok napi hirei közé veti tik azokat a szomorú betűket. Ennyire növeli a modern kultúra művészete a boldogságot. De dicsekszik e jelen korszellem még egy harmadik vívmányával is: a különböző feltalálásokkal. Igaza. van. A távírótól a fonográfig egész légiója áll előttünk a találmányoknak. S talán boldogabb a magyar, boldogabbak a népek, mint voltak az előtt ? Megalakultak a különböző gyárak. De mit érnek, ha nincs meg már az a kapocs, mely a gazdag urat a szegény munkással összefűzte. A keresztény szeretet szelleme kihalt a dúsgazdag gyárosok legnagyobb részének szivéből; nem ismernek más Istent, mint a pénzt. »A szegények munkája a gazdagok aranyaknája.« Megalakulnak a nagytőkék, de a szegény munkásnak azért csak a keserves »éhbérért« kell az igát húznia. Pár-