ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-10-14 / 41. szám

ha a földesurakat, gyárosokat tönkre tenni akarjátok, mert ki ad nektek kenyeret akkor ? S azt gondoljátok, ha javaikat felosztjátok, jobb sorsotok lesz ? Épen annyi jut egyre-egyre belőle, hogy 17,000.000 koldus fogja lakni Magyarországot, vagy 1.500,000.000 az egész világot. S ha egy központba gyüjtitek az egész pénzt s belőle éltek, egy ideig csak fog tartani, de ki fog akkor dolgozni ; s ha nem dolgoztok, elfogy a közpénz ; dolgozni pedig az ember csak önhasznáért képes. Nem a gyárat, nem a földbirtokotkell tönkre tenni, hanem benne és rajta kell jobblétre szert tenni. Sőt nemcsak nem kell tönkre tenni, hanem minden jóakaratotokkal azon kell lennetek, hogy emelkedjenek és virágozzanak, mert a ti jólétetek is csak akkor fog virágozni. Vagy talán irigyek vagytok, hogy a gazdagok jól élnek és sokat költenek ? Gondoljátok meg, hogy ezen pazarló gazdag többet használ a szegény embereknek, hiszen iparosok, kereskedők és munkások közé szórja a pénzét, mint egy fösvény, ki takargatja a pénzét. Szóval tőke kell, de olyan tőke, melynek áldásait és kamatait bőven élvezik a munkások. Egyenlőséget e téren teremteni nem lehet. Értsük meg egymást és szeressük munkástestvéreim. Demokraták, nyújtsátok bajtársi jobbotokat keresztényi testvéreteknek. Ti is keresztényeknek születtetek és Krisztus a legnagyobb emberbarát, a legjobb vezér. Ti is magyarnak születtetek; e hazának kell titeket eltartania, jogotokat és kenyereteket itt keressétek. Ne gyilokkal törjetek ránk, ne boszuló tekintettel nézzetek ránk. Testvérek vagyunk az élet terhének viselésében, testvérek legyünk a küzdelemben is. Ha a munkás a munkást gyilkolja, mi lesz velünk ! Föl hát testvéreim! Fogjunk kezet Krisztus zászlaja alatt a további küzdelemre! Legyen egy tábor, legyünk mindnyájan keresztény szocialisták! M. J. A főtisztelendő papság figyelmébe. A nyitra-ujlaki alesperesi kerület f. hó 3-án Alsó-Récsényben tartotta rendes őszi közgyűlését. Ezen kerület gyűlésein rendesen igen életre való és a papi statust igen közelről érdeklő kérdések szoktak tárgyaltatni. Elismeréssel emiitettük e kerületről már a nemrégiben azt, hogy széleskörű mozgalmat inditott és az összes esperességi kerületeket külön-külön megkereste azért, hogy a papi kongnia és a főegyházmegyei papi nyugdíj minél méltányosabb rendezése céljából az újlaki kerülethez hasonlólag, alázatos, külön feliratban forduljanak a Bibornok Hercegprímáshoz. A nagyobb körű propaganda eszközlése céljából megkereste és felkérte a kerület erre a kath. irányú lapokat is. Több kerület el is fogadta az indítványt és ezen ügyek iránt a lelkesedést mindjobban terjesztik jelenleg is. Ezen üdvö§ mozgalomnak az újlaki esperességi kerület kétségkívül sikerét fogja látni a kongrua végleges rendezésénél. A főegyházmegyei papi nyugdíjazásokat illetőleg pedig a Bibornok Hercegprímás a kerület feliratára adott válaszában kijelentette azt, hogy a nyugdíjazások alkalmával — a nyugdijszabályokon kivül — mindenki kérelme a legméltányosabb elbirálásban fog részesülni. Legutóbbi közgyűlésén a kerület legkorszerűbb kérdések egyikének tárgyalását »az egyházi szolgálmányok megváltásának módozatait« tette tanácskozásának tárgyává. Valóban ki is volna az, ki még tovább is tűrhetőnek tartaná azokat a szánandó állapotokat, melyek ezen szolgálmányok panaszos nyújtása folytán a lelkipásztor és hivei között nagyon sok helyen vannak. Minden lelkészre a legalázóbb, hogy megélhetése miatt, legfönségesebb funkcióit néhány fillér fizetéséhez kell kötnie. Nem egyszer a legnagyobb szomorúsággal tölti el a lelkipásztort, midőn látja, hogy igazán szegény híveinek milyen megerőltetésébe kerül azt a meckát vagy stólát megfizetni ! Le azonban még sem mondhat, mert olyan jogos követelésről van szó, mely nemcsak az időszerinti lelkész, de az utód jogait is illeti; ha meg ezen szolgálmányok teljesítését követeli, elhidegülnek iránta a hivei, sokszor fösvény, kapzsi jelzőket is hallhatja és az izgató lapok az ilyen eseteket mint pikáns csemegéket találják fel mindenfelé. A kinos dilemmából ezen szolgálmányok megváltása folytán menekülhet a lelkészkedő papság, de a megváltás által nagyban könnyittetnék a szegény népnek is a sorsa. Azért is az újlaki esperességi kerület Vida János ker. jegyző indítványára egyhangú lelkesedéssel elhatározta, miszerint hódolatteljes feliratban kérni fogja a bibornok hercegprímást arra, hogy a mecka, stóla és más természetben nyújtandó szolgálmányok, — melyeknek követelése a lelkészekre nézve nagyon kellemetlen, a hívekre nézve pedig igen gyűlöletes, — megváltásának kérdését a nagyméltóságú püspöki kar tanácskozmányain pártolólag előterjeszteni és tárgyaltatni kegyeskedjék. Elhatározta a kerület, hogy ezen ügyben külön feliratot intéz ugy a képviselőházhoz, mint a m. kir. vallás és közoktatásügyi miniszterhez, hogy ezen kérdéseket a nagyméltóságú püspöki karral egyetértőleg, törvényhozási uton rendezni kegyeskedjenek. Vida indítványára a képviselőházhoz intézendő kérvény átnyujtására a kerület dr. Hunyady László grófot íogja felkérni. Nyitramegyei. üj állami népiskolák Pozsony vármegyében. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter a következő áll. iskolák szervezését rendelte el az előirt" időrendben és pedig I. 1906/7. évben való megnyitással: 1. a bazini községi iskola államosítását, melynek 8 tanítója 59107. sz. a. kelt rendelettel az alkalmazásban levők átvételével már kineveztetett. 2. A pozsony-szentgyörgyi községi iskola államosítását, melyre vonatkozó iratok folyó évi július hó 17-én 1660/906. sz. a. felterjesztettek. 3. A nebojszai magán-iskola államosítását, melyre vonatkozó iratok 1732/906. sz. a. 4. A gányi magán-iskola államosítását, melyre vonatkozó iratok 1627/906. sz. a. 5. A dévényi községi iskola államositását, melyre vonatkozó iratok 1714/906. sz. a. 6. A récsei r. kath. és ág. ev. iskola mellett parallel állami iskola szervezését, melyre vonatkozó iratok 1743/906. sz. a. terjesztettek fel. 7. A hegysúri áll. iskola szervezését, melynek tanitója 56025/906. sz. alatt kelt rendelettel már ki is neveztetett, illetőleg áthelyeztetett. II. 1907/8. tanévben leendő megnyitással? A) Parallel az illető felekezeti iskolák mellett azok érintetlenül hagyásával, feltétlenül a következő nagyrészben határszéli községekben : 1. Búrszentmiklóson ; 2. Dimburgon; 3. Magyarfalván és 4. Cajlán. B) Az illető felekezeti iskolák mellett parallel azon esetben, ha a felekezet egy évi záros határidő alatt iskoláját nem fejleszti, mire a szakminiszter által közvetlenül felhivatott. 1. Jakabfalun ; 2. Hidegkúton; 3. Horvátgurabon ; 4. Lamácson és 5. Tótgurabon. C) Következő, eddig iskola nélküli és másokhoz iskolailag kapcsolt községekben : 1. Papfán ; 2. Papkörmösdön; 3. Kissenkvicén ; 4. Fehéregyházán; 5. Jánostelken ; 6. Középcsöpönyben; 7. Selpöcön; 8. Töbörétén ; 9. Fel ist ál on és 10. Csallóköznyéken. Összesen tehát 11 eddig iskola nélküli község nyer állami iskolát, 3 községi iskola válik államivá, 4 község nyer már fenálló felekezeti iskolája mellett állami iskolát és 5 község részére helyeztetett állami iskolának szervezése kilátásba, ha a felekezet a kitűzött záros határidő alatt iskoláját nem fejleszti. Az 1906/7. tanévben megnyitandó áll. elemi iskolák iránti tárgyalások a helyszínén a kir. tanfelügyelő és a főszolgabiró közbenjöttével eszközöltettek és hasonlóképen folyamatba tétetnek az 1907/8. tanévben megnyitandó állami iskolák szervezésére vonatkozólag. Ime a teljes kép. Megmondtuk előre, mi lesz az egész tót nemzetiségi mozgalomnak szomorú következménye. Sorban elvesztjük kath. iskoláinkat a tót vidéken egyes agitátorok előre nem látó politikája miatt. S mindennek ki issza meg a levét ? A szegény tót nép, mely eddig békességben élte napjait, gyermekeit pedig a kath. iskolákban neveltette vallásra, erkölcsre s most . . . vállára zúdítják a felekezetlen állami iskolákat s megfosztják mindama kiváltságoktól s előnyöktől, amelyekben mindeddig része volt. S aztán még azt mondják, hogy a nemzetiségi mozgalom nem árt az egyháznak! ? Levél a szerkesztőhöz.* Nemrég szenteltek fel, elfoglaltam állomásomat, küzdök a kezdet nehézségeivel. Eszembe jutnak boldogult Csajka tanárom aranyszavai: »Amit a fiatal nem tanult meg, azt az öreg nem fogja könnyen megtanulni.« Arany igazság, melyet első sorban azoknak kell tekintetbe venni, akik másokat akarnak tanitani. A pap és tanitó, a népnek ez a két hivatott vezetője nem felelhet meg kötelességének, ha tanuló éveiben nem sajátította el azt a nagy tudományt, hogy hogyan kell a népet a templomon és iskolán kivül vezetni. Pedig — sajnos — ebben a tudományban nagyon, nagyon sokan vagyunk teljesen tudatlanok. Nem tudunk mozogni, mert tanuló éveinkben nem volt alkalmunk megtanulni azt. Elhagytuk a szemináriumot, megtanultuk azt, hogy mit kell tennie egy jó papnak. Kikerültünk a tanitóképezdéből, tudjuk mindazt, amit a jó tanitónak kell tudnia. Igy kerültek ki a növendékek husz év előtt is. Csakhogy a világ fordult. A szociális bajok népmentő eszközöket teremtettek. A régi embernek erre nem volt szüksége és megfelelt hivatásának. A mai pap és tanitó a szociális művek ismerete nélkül fél ember. Ma a nép sokkal inkább rászorul papjára és tanítójára, mint csak tiz év előtt is. Ha a pap és a tanitó nem tud neki a modern kohók, — a szövetkezetek — segítségével kenyeret sütni, előjönnek a demokrata vezérek, a pap üres templomnak fog prédikálni, a tanitó romlott gyermekeknek hiába fogja az erkölcsiséget magasztalni. De tegyük fel, hogy az ellenpárt nem mozog. Mi lesz akkor? Akkor remélhetünk áldásos működést? Hiú remény. Az éhes nép istene a kenyér, a megnyomorított gyermek tanitója az ördög. A »ma«. papjának és tanítójának először anyagi jólétet kell a nép számára teremteni, azután remélheti, hogy további működése eredményes lesz. Ez az első működés a szövetkezetek alakítása. Igyekeznünk kell tehát csendes tanuló éveinkben ezeket a szövetkezeteket megismerni, hogy majd kinn az életben, ha azokra szükségünk lesz, ne legyünk velük oly ismeretségben, mint a hajdú a harangöntéssel. Nehéz, nagyon nehéz helyesen alakítani szövetkezetet, ha az alakítás napján tanuljuk meg, hogy tulajdonképen mi az. Tanuljunk tehát ifjú korunkban, amikor a tanulásra időnk és fogékonyságunk, továbbá alkalmunk van, mert az életben már valamennyiünket öregekké tesz az idő és alkalom hiánya. Nem ijedek meg a nehézségektől, dolgozom tehetségem szerint, a nép anyagi javát is elő akarom mozdítani, mert tudom, hogy éhes hasnak hiába prédikálok.^ Bizom az Isten végtelen kegyelmében, hiszen ha O ad erőt, akkor győzelmem biztos! Az »Esztergom«-ba is fogok irni. Isten velünk ! Szívélyes üdvözlettel Nógrádmegyei. HIREK. Krónika. No mégis akadt végre ember, Ki feltárta a helyzetet, Mert elodázni, eltussolni E ronda bűzt nem lehetett. A sajtó egyre romlik jobban, A zseb pedig telik titokban. Ja, értik ezt a Kóbikák . . . S női a pausálé, női a sáp! Sajtószabadság, e kontóra Csaholt sok újság szabadon. A nyelvezetük válogatlan, A tartalmuk meg skandalum! Az erkölcs náluk rég lejárta, A becsület meg lent a sárba' . . . A tisztesség ostobaság . . . Rebach a fő, no meg a sáp! »Gyerünk ugassuk azt az embert, Ki nem »smirol« derekasan! Majd megunja s egy pár tízessel Befogja szánkat szép lassan! ... Csak »wurcnink* legyen, majd kifejjük S ha >smiroí,« újra felemeljük. Ez nálunk nem is furcsaság, Hisz minden gondunk csak a sáp 1 * Szivesen közöljük e buzgó papnak hozzánk intézett sorait. Hadd tanuljon belőlük mindenki, de különösen a pap és a tanitó, akiknek munkásságára nagyon számit a szegény nép. Etnliti az »Esztergom«-ot is. Helves, aki a nép aprócseprő bajával törődik, annak szivén fekszik a kath. sajtó ügye is.