ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-10-07 / 40. szám

s fogdosni kezdték Hojszikot, ki látván, hogy veszedelemben forog, sietett az előszobába s kulcscsal bezárta az ajtót. A felbőszült asszonyi tömeg, fejszékkel és csákányokkal felfegyverkezve kiemelte sarkaiból az ajtót, összetörte, mire Hojszik a szobába ugrott s azt szintén bezárta; azonban itt is úgy bántak el vele az asszonyok mint amott: betörték az ajtót és a szobába rohantak. Hojszik ott állott egészen egyedül, védtelenül; más szobába már nem menekülhetett, mert azok mind be voltak már zárva. Az asszonyok reárohantak, megfogták s az udvarra hurcolták. A plébános, amennyire csak tehette, védekezett, szép szavakkal is akart hatni a tömegre, de az újból megfogta őt, véresre verte, összekarmolta, a legpiszkosabb nevekkel illette s az utcára hajította, hogy a faluból kiverje. A plébános erre azt felelte, hogy ő innen nem megy, tegyenek vele amit akarnak, az egyházi hatóság iderendelte őt, ő nem mozdul és csak halva vihetik ki innen. Azután belefogódzott egy ablak rácsozatába, de hasztalan, a tömeg még jobban verte, ütötte. Felöltőjét földre terelte, reverendáját darabokra szaggatta, kalapját az illemhelybe dobta, azután pedig lábánál fogva, vérrel borítva, félig halva a nyilt utcára hurcolta. A plébánia kapuját bezárta, őt pedig mindenkinek csúfjára ott hagyta a plébánia előtt feküdni, ahol egy óránál tovább állt ing-, nadrág- és cipőben. Egyéb ruházata nem volt, Az inzultálás alatt az itteni adminisztrátort, Toller Károlyt szintén bezárták, úgy hogy két órán túl maradt zárva a szobájában. Az inzultálás után egy kis ebédet akartak magukhoz venni, már t. i. Kofrányi és Hojszik, s el is mentek az egyik korcsmába. A korcsmárosné igen szivesen látta őket, de amint a leves evéséhez fogtak, a gyerekek az ablakon keresztül sarat dobáltak levesükbe, ugy, hogy Kofrányi és Hojszik kénytelenek voltak a helyiséget elhagyni. Hogy pedig Hojszik másnap misézni mehessen, Kofrányi esperes odaadta neki saját reverendáját és kalapját, ő pedig anélkül ment el Zohorról haza Besztercére. Útközben megállapodott Stomfán a grófnénál, akinek az esetet mindjárt be is jelentette. A jegyző felesége háromszor küldte cselédjét s napszámosait sürgönnyel a vasútra, de a cselédeit is megverték, haza kergették. Az utak mind el voltak zárva. Jelenleg 105 huszár van Zohoron, akiket csak későbben sikerült -távirati uton ide rendelni Két század gyalogság is jött Pozsonyból, de az már hétfőn indult vissza. Eleinte 15 csendőrt is menesztettek a községbe, de most már csak 2 van itt. A községnek több ezer korona költségébe kerül majd a katonaság eltartása. A férfiak ugyan szabadkoznak, hogy ők nem vállalják magukra a felelősséget, mivel a botrányos fogadtatásban részük nem volt, de hiába mentegetődznek, a botrány igenis a férfiak tudtával történt. Hojszik azért mindennap misézik, eleinte ő maga harangozott, a kántor és tanitó pedig felváltva ministráltak neki, mert sem a sekrestyés, sem a ministráns nem jött a templomba. Mult hó 3-án, vasárnap búcsú napja lévén (templomszentelés évfordulója) az egész falu kivonult az úgynevezett kolera temőbe. Hojszik azért misézett és a jegyzőnél levő két jogász, Laffers Gyula és Gazsó László ministráltak neki, a jegyző pedig teljesítette a sekrestyés hivatalát, fogta a perselyt és körüljárta vele a templomot, a kántor s tanitók pedig énekeltek. Körülbelül 100120-an lehettek jelen a szent misén. Most már hála Istennek, javul a helyzet. A nép térdenállva közeledik Hojszikhoz s bocsánatért esd. Füzek Sándor járási főszolgabiró erélyének köszönhető, hogy nagy küzdelem s erőfeszítés után a béke és rend valahogyan mégis csak helyreállt. Hojszik most már jobban érzi magát, szenvedett mint egy vértanú, az Isten bizonyára megfizeti nagy önmegtagadását, megjutalmazza szenvedését s megbünteti a fanatizált népet. Mert tény az, hogy a nemzetiségi agitátorok okai mindennek. Ha azok nem jöttek volna kerületünkbe, mi sem történt volna. Eddig a tudósítás. Micsoda őrült demagógiává fejlődnek igy a dolgok, ha már a falusi asszonyok és utcagyerekek akarják meghatározni, ki legyen plébános a faluban ? S ha nekik nem elég tót érzelmű, lehúzzák a reverendát róla. A mozgalomnak egyébként más figyelemre méltó tünetei vannak, melyek a Nemezis kezére ismertetnek. A mozgalom egyik prófétája ugyanis nagyfokú idegbajba esett s egész nap szánja-bánja, hogy e végzetes vágányba került. A másik főpróféta nemsokára börtönbe kerül cikkei miatt. Hja! meg van irva: Durum est vobis contra stimulum calcitrare ! Nemzeteket rombadönteni és ujakat alkotni a Gondviselés dolga. Ilyen vezéreket követtek tehát a tót mozgalom emberei. Vak vezeti a világtalant. Protestánsokkal, szocialistákkal szövetkezni, a keresztény politikai párt kiirtására esküdni, schismával fenyegetni, nemcsak Bubicsok ellen, hanem a legtisztességesebb egyházi kormányzat ellen hajmeresztő stílusban, utcabetyár-kifejezésekkel irni, újságokban és beszédekben oly szofizmákkal élni, melyek tisztán a nép butaságára appellálnak: ezek oly bűnök, melyekért előbbutóbb lakolni kell. Hogy is mondja Arany ? • Zúg az éji bogár, neki megy a falnak. Nagyot koppan — azután elhallgat. Censor. HIREK. Krónika. Eljött tehát ez ünnep újra A honfi szív midőn zokog, Emlékteknek áldozva pár sort Hősök, felétek fordulok ! Ti éltet, vért feláldozátok. Homloktokat dics lengi át. Példát nekünk, hogy mint szeressük Ti adtatok e szép hazát. Előttünk szent az a bitófa Amelyen ti csüngöttetek, Nem tétován, de bátran ment rá Mindcgyitek, félistenek! Meghaltatok, hogy felvirradjon Hazánk fölött az égi nap S ha csüggedünk, reményt Aradnál A lankadó sziv újra kap. Mostan is vész dul e hazában, Nem kül ellen tört ám reánk ! Rongyos gyütt-rnent, csúf, céda népség Dúl tebenned óh jó hazánk ! Nincs Istene e horda népnek S kinek van, e had rája tör, A bor, a szesz Molochja néki És fegyvere a szörnyű tőr ! Ez terjesztője, ez a kardja Mely honfi keblet holtra sért, E nemzetközi cucilisták Már ontják a keresztény vért. Az igazi, a nemes eszmét Vérbe ölik e cudarok, A keresztény szocializmus Mutathat már mártyrokat 1 Ti szent eszmékért haltatok meg, ' Eltét az is azért adá Kit ily gaz ölt meg városunkban. Mert Istent szidni nem hagyá! Ti kellenétek újra nékünk. Kik meghaltatok büszke, bátran Kivernétek e csorda népet E szép honból ti tizenhármán I Tulipánfi. Meggyilkolt keresztény szocialista. Simon Miklós keresztény szocialista épitőmunkást a szociáldemokraták megölték. Meg lehetnek elégedve a szociáldemokratapárt vezérei, mert embereik jól dolgoznak. Csak nem régen leütötték az agg Csaplár Benedeket, aki többet tett az emberiség jóvoltáért, mint az összes szájhős vörös vezér, most pedig leszúrtak egy munkást az egyenlőség, testvériség és népjog jelszava mellett, mert az bátran sikraszállt elveiért. A magyarországi szociáldemokrata botránypárt német kollégája vörös lobogók alól az orosz forradalmat üdvözli. A veltnerek, a bokányiak által fanatizált csőcselék ezzel nem elégszik, neki vér kell, tehát öl. Es ölt már nem egyszer, legutóbb pedig itt Esztergomban s hol késik a folytatás ? Még csak fél hete, hogy Simon Miklóst leszúrták s ki biztosit bennünket arról, hogy egy óra múlva egy vad szociáldemokrata tőre, vagy ökle nem küld a másvilágra? A törvény? A törvény olyan, ahogy magyarázzák és csak annak ad oltalmat, kinek a törvény őrei is védelmet adnak. Felháborítóan közönyösek a törvény képviselői például a jelen ügyben is. Simon Miklóst megölték, ezt megállapította a halál is, de hol vannak a gyilkosok, kiket már rég el kellett volna fogatni. Hisz a gyilkosság részletei a legterjedelmesebben tárgy altatnak egész városban, köztudomású az is, hogy Simont kik ölték meg, tehát még mit kell a paragrafusoknak kinyomozniuk ? Ha egy nemzetközi szocialista agitátort elpáhol a nép, az egész fővárosi sajtó, az egész társadalom és munkásság felsziszszen, hasábos tudósítások, parlamenti interpellációk sürgetik a bűnösök bünhődését és most, mikor egy munkást, egy kenyérkereső családapát leszúrnak a nemzetközi botrányhősök, most minden megy a maga rendjén, a gyilkosok nyugodtan sétálnak az utcán, az illetékes hatóság hidegvérrel boncolgatja Simon Miklóst a tőrrel leszúrt munkást, az áldozat családja meg kétségbeesve borul a hideg sirra. Ez pedig nincs jól. Mert ha a közhangulatot ismernék az illetékes faktorok, úgy nemcsak a tetteseket fognák el, hanem feloszlatnák az egész helybeli botrány pártot. De mert nem ordit a feneketlen gyűlölség, mert a keresztény sajtó hangja még nem oly erős, mint a szövetkezett ellentáboré, az igazság is késik. Azok, kiknek kötelessége ezt felderíteni, azok ebben az ügyben kevés buzgalmat fejtenek ki a bűn megtorlásában. Egy kis gyermeket véletlenül elgázol egy kocsi, a kocsist elfogják, most egy szándékos emberölésnél, hol a bűnösök megvannak: nincs tettes. Ez nem jól van igy Justicia kegyelmes istenasszonya, mert azok a gazemberek, ha nem bűnhődnek, többször is ölnek a nemzetközi szociáldemokra elvek nagyobb dicsőségére. A gyilkosság-. Vasárnap este 8 — 9 óra tájban Simon Miklós keresztény szocialista épitőmunkás, több elvtársával felment a Szenttamáson levő Mltter-íele vendéglőbe, hogy ott Tóth Ferenc, szintén keresztény szocialista épitőmunkással megbeszéljék a másnapi temetést, melyet a ker. munkásegylet volt rendezendő Tóth Ferenc elhalt kis leányának. Simon és társai csendben helyet foglaltak az asztaloknál. Alig helyezkedtek el, a belső helyiségből szidalmak hallatszottak. Az ott mulatozó szociáldemokraták a keresztény szocialistákat mindenféle ocsmány, csúf nevekkel illették, majd pedig egy gúnyos nótába fogtak. A hazafias keresztény munkások eleintén tűrték a piszkálást, majd, midőn a nemzetköziek mindig vastagabb sértésekkel illették a csoportot, az egyik munkás, Lintner János visszahárította a gyalázkodást. A nemzetköziek azonban még tovább: »keresztes pókoknak, csuhasoknak« csúfolták Simonokat, majd egyszerre felkerekedtek, székeket ragadtak és a már távozni készülő keresztény szocialistákat megtámadták. Ezek védték magukat, de a vad tömeg előre megbeszélt haditervvel támadott, tehát menekülniök kellett, Simon azonban nem tudott menni. Az egyik gazember tőrével hasba szúrta, mit ő a zűrzavarban észre sem vett. Társai rögtön haza akarták vezetni, de a szerencsétlen ember már nem tudott a maga lábán menni, tehát egy széket hoztak egy közeli vendéglőből és ezen vitték a Berényi lakására, hol az álmából felvert orvos Simon sebét bevarrta. Simon sebe vékony pengéjű, hegyesvégű, egy centiméter szélességű késtől eredt. A súlyosan megsebzett embert hétfőn a Kolos-kórházba szállították, hol műtétet végeztek rajta, de már nem lehetett megmenteni. Csütörtök délutánig kínlódott a beteg s akkor emberi fogalmat meghaladó kinok között meghalt. Ki a gyilkos ? A halálra sebzett munkást még a kórházban kihallgatták. Az ő gyanúja Hübner Lajos kőművesre és egy Misik nevű kövezőre esett. A rendőrség az összes jelenvoltakat kihallgatta, de közülök egyet sem tartóztatott le, sem házkutatást nem tartott a kés után. Midőn azonban Simon meghalt csütörtökön, másnap délután már erélyesen hozzálátott a nyomozáshoz és Hübner Lajos 24 éves kőműves-tanonc személyében megállapította a gyilkost. Hübner először tagadott, de aztán a terhelő tanuk vallomásának súlya alatt megvallotta, hogy ő szúrta a kést Simon hasába. A kést Győré Mihály ugyancsak a szociáldemokratáktól megtévesztett ember adta Hübnernek. Győré a verekedés közben széthúzta zsebét és kínálta a benne levő kést. Hübner kivette a kést és mikor a megtámadott Simon épen egyik szociáldemokratának fejére ütött a kezében levő bottal, aláhajolt és megszúrta.