ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-10-07 / 40. szám

Igy beszélik ezt el a szemtanuk, kik a rendőrségen is hasonlóképen vallanak. A gyilkosság egyik értelmi szerzője tehát Győré Mihály, ki még mielőtt Simon meghalt volna, elszökött Esztergomból. Érdekes a tettes magánéletére vonatkozó adat, mit nem kiméit fáradtsággal szereztünk*, be. Hübner Lajos 24 éves és még mindig csak tanonc egy helybeli kőmives mesternél. Hübner Lajos vadházasságban él — mint kőmives inas — Mandasitz Máriával s egy gyermeke is van e bűnös házasságból. Hübner tehát teljesen nemzetközi, szociáldemokrata elvek szerint rendezte be életét és amint látszik, eredményesen. Hol a tőp? A Simon Miklós halálát okozó tőr, mint megírtuk, Győré Mihály tulajdona volt, ki azt Hübnernek kínálgatta, hogy használja a verekedés közben, ha arra alkalom nyilik. Hübner, mint tudjuk, elvégezte a dolgát. Simont a késsel leszúrta, aztán szépen zsebre tette. A gyilkosság után sétára, indultak s e közben Hübner nyiltan megmondta nemzetközi pajtásainak, hogy ő Simonnak megadta a halálos döfést, de most, úgymond, menjenek a szőlőkbe és ott ássák el a kést, mert a rendőrség megtalálhatja. Győré azonban más véleményen volt és a kést átadta bátyjának, ki szintén részt vett a verekedésben. Győré Ferenc a kést rögtön saját kamrájába dobta be, mondván, hogy ott senki sem fogja keresni. Hübner és Győré Mihály nem elégedett meg ezzel, a kést meg akarták semmisiteni, kedden este elment tehát Hübner Győré Mihállyal a késért, azt kivitték a szőlőkbe és ott Leitgeb János pincéje mellett elásták. Ott találta meg a rendőrség s most mint fő bűnjel a nyomozó iratok mellett fekszik. A kés pengéje 10 cm. hosszú és egy cm. széles, vékony, hegyes és nyélbe csukható. Nem zsebkésnek való, mert hosszú már becsukva is. Inkább tőrhöz hasonló gyilok, mint zsebkés. Tulajdonosa e késnek Győré Mihály, ki miután elég ideje volt megszökni, megszökött Esztergomból. A rendőrség körözi. A temetés. Megható módon rótta le kegyeletét a keresztény munkásság Simon Miklós iránt. Mindenki szerette és becsülte Simont. Egyike volt a leghiggadtabb és lelkesebb keresztény szocialistáknak. O volt a keresztény szocialista egylet háznagya és legutóbb a pesti kath. kongresszuson ő vitte az esztergomi csoport jeltábláját. Temetésére, mely a ker. munkásegylet helyiségébőltörtént, nemcsak a munkástestvérei, hanem közönség nagy serege jelent meg. Az egyházi szertartást dr. Pécsi Gusztáv papneveidei tanár végezte. A beszentelés után Molnár Károly a munkásság nevében rövid búcsúzót mondott s megindult a menet a vizivárosi temető felé, kint a sirnál az egyházi szertartást után dr. Pécsi Gusztáv a könyekig meghatott gyászoló közönséghez mondott beszédet: Gyászoló Keresztény Testvéreim ! Midőn a keresztény eszmék először hódították meg a világot, a győzelem nemcsak sok apostol verejtékébe, hanem sok vértanú vérébe került. A régi pogányság elleni harcban az igazságnak sok millió bajnoka hullott el, minden rangú és korú egyének, de kivált a szegényebb néposztályok fiai, kik az élet szenvedéseitől megtörve Krisztus égi tanai iránt fogékonyabbak. Az igazság bajnokai elvérzettek, de az eszme győzött s fennáll mai napiglan. Most kétezer év után uj pogányság özöne fenyegeti a világot. S az eszme győzelme urja vértenukat kivan. A keresztény eszme egy ily vértanujának sírjánál állunk meghatottsággal, még pedig az első vértanúnak sírjánál, kit Magyarországon az uj pogányság gyűlöletének gyilkos tőre ért. A pogányság mindig gyilokkal és karddal, tűzzel és vassal küzdött, mig a kereszténység a szellem és az igazság fegyvereivel. Azért nem kételkedhetünk azon, hogy az eszme most is és az idők végéig győzni fog ! Nem boszuért kiáltunk az égre, hanem a tévelyedettek megvilágositásáért. A katakombák régiségbuvárai nem győznek bámulni azon, hogy a vértanuk sirján talált 10.000 költői lendülettel készült sirfeliratok között nem akad egy sem, mely gyűlöletet árulna el vagy boszuért kiáltana az üldözők ellen. A gyilkos tőr tönkre akarta tenni kiszenvedett bajtársunkat. Őt azonban nem tette tönkre, legfölebb gyászba borult családját, melyet gyengéd, szelid férjtől s gondos családapától fosztott meg. A boldogult a halálban is győzött. A gyilkos tőr neki a vértanúság örök koronáját szerezte meg, a társadalom lelkében pedig csak annál nagyobb undorodást keltett azon tanok iránt, mely az embereket ennyire kivetkőzteti emberi érzésükből. Letesszük a keresztény ügy elvérzett bajnokát a földbe. De e sárgolyó csak a testét fogadja be. A mi reményünk nem végződik itt a temetőben, hanem itt kezdődik csak. Mi nem a temető számára éltünk. Borús őszi nap van ! Zord e sárgolyónak éghajlata, gonosz e világ. Mi nem akarjuk megrakni boldogságunk fészkét itt, hol gonosz kezek oly könnyen szétdúlhatják, mi nem keressük itt mennyországunkat, hanem az örök, égi hazában, hova a boldogult előre ment, hova a gonoszok be nem jutnak, a hol örök tavasz, örök nappal van, igazi szabadság, egyenlőség és testvériség ! Az özvegy és árvák. Eltemették Simon Miklóst, kit a gyűlölség, a féktelen szenvedély halálba köldött, de itt maradt özvegye három árvájával. Az asszony szegény gyönge teremtés s kétségbeesve tördeli kezét, hogy mi lesz most ő vele, de leginkább két legapróbb gyermekével, a 6—7 éves korban levő fiúval és leánykával. Ha látná a gaz gyilkos azt a fájdalmat, a hátrahagyottak szivét-lelkét tépi s melynek a temetésen résztvevő közönség tanuja volt, akkor a lelkifurdalások ördöge büntetné meg őt gaz tettéért. A szerencsétlen család most tehát a könyörületes emberekre lesz utalva. Reméljük, hogy a keresztény társadalom nem hagyja el őket, mert kenyérkeresőjük mindég lelkes zászlóvivője volt a keresztényi eszméknek és azért is érte őt utói a gaz gyilok. Vajha találkozna olyan könyörületes SZÍVŰ jótevő, ki addig is, mig az árvákat valamely árvaházban megüresendő ingyenes helyre el lehet helyezni, az árvaházi dijat legalább erre az egy évre kifizetné e szerencsétlen két kis árva számára. Az özvegy és nagyobb leány a majd valahogy eltengődnének munkásságuk után. * A király névnapja. Mint minden évben, ugy ez idén is áhítatos kegyelettel ünnepelte meg Esztergom szab. kir. város folyó hó 4-én, apostoli királyunk, I. Ferenc József névnapját. E napon a főszékesegyházban és a belvárosi kegyúri templomban hálaadó mise volt. A főszékesegyházi misén, melyet fényes segédlettel Graeffel János prelátuskanonok mondott, a helyőrség tisztikara Hess Rezső ezredes, a vármegyéé Gyapay Pál főispán és a városé Vimmer Imre polgármester vezetésével vett részt. Ott láttuk azonkívül a hercegprimási uradalmi tisztikart is Vaszary László tanácsos vezetésével s az ájtatos közönségen kivül az iskolai növendékeket is. A középületeken és sok magánházon is nemzeti trikolor lengett, a tanuló ifjúság pedig szünetet élvezett e napon. * Legfelsőbb nagylelkű adomány. Ő Felsége /. Ferenc József apostoli királyunk nemesen érző szivének tanúbizonysága az országos katholikus tanitói árvaház céljaira küldött szép adománya. Hogy mennyire érzi koronás királyunk eme árvaháznak szükségességét, mennyire szivén viseli ő is a tanitók ügyét, mutatja a kegyes adomány nagysága : 20000 korona. Az összeget O Felsége kabinetirodája Walter Gyula dr., prelátus-kanonoknak, az országos tanitói segélyegyesület elnökének küldötte. Ezek után O Felsége nevét is arany betűkkel kell megörökíteni majd a városunkban építendő árvaház márványtábláján, hadd lássák az utódok, hogyan gondoskodott az árvákról I. Ferenc József magyar király. * Az Oltáregyesület nyilvános istentiszteletét folyó hó 14-én tartja a vizivárosi zárda templomában. Előtte való napon délután 5 órakor litánia lesz, mely alatt a hivek a szent gyónást végezhetik. Az imádási napon pedig V2 7, 8, 9 és 10 órakor szent mise, délután 5 órakor szent beszéd és litánia. * Prohászka püspök a tulipánról. A székesfehérvári iparkiállitás megnyitásán Prohászka Ottokár dr. székesfehérvári püspök nagyszabású, fenséges s gondolatokban gazdag beszédet mondott a magyar ipar pártolásáról. »A tulipán az öntudatra ébredt magyarságnak virága, a nemzeti megemberelésnek szimbóluma.« Igaza van az apostoli lelkületű főpapnak, aki igazi Pázmány Péter az apologia terén (s nem szorul a »Budapest! Napló« zsidófirkoncainak védelmére, akik elég merészen és hazug módon azt állították Pázmányról, a nagy érsekről, hogy ő az elosztrákositó politikának hive volt, tehát Prohászkát hozzá hasonlítani nem lehet), de azonkívül hazáját szerető, igazi magyar ember is. Megemberelésről beszélt, arról a megemberelésről, amely a hatalmas tulipán-mozgalmat egy percig sem hagyja pihentetni, hanem kifeszíti vitorláit a kedvező szél felé, evez erős karokkal a cél felé, mert tudja, hogy egyszer mégis csak bejut a magyar ipar megteremtésének révébe. Az a székesfehérvári harci riadó tehát, mely virágzásra fakasztotta a tulipánt, remélhetőleg még hatalmasabb csatasorba állítja az iparvédelem katonáit s meg fogja hozni a tulipán-mozgalom méltó gyümölcseit. * Főegyházmegyei hir. Blázsik Károly az államilag segélyezett balassagyarmati gimnázium hittanárává neveztetett ki. * Lelkigyakorlatok. Az esztergomi papnevelő-intézet növendékei f. hó 4—6. napjain lelkigyakorlatokat tartottak. A gimnáziumot látogató növendékek Pécsi Gusztáv dr. theologiai tanár, a theologusok pedig Krammer György dr. spirituális vezetésével végezték a lelkigyakorlatokat. * Ünneplések a vizivárosi zárdában. Az elmúlt héten két tanügyi személyt is ünnepeltek a helybeli vizivárosi leánynevelő-intézetben. Hétfőn, f. hó i-én, a kiérdemült főnöknő, Bach Remigia tartotta névnapját, ^mely napon Siposs Antal intézeti hitoktató ünnepies istentiszteletet tartott teljes papi segédlettel s dacára gyengélkedésének, egész sereg tisztelgőt fogadott az ünnepelt. Ugyanezen alkalmat választották a városban élő intelligens szülők is, hogy a maguk és a zárdában nevelkedett gyermekeik nevében mélységes megbotránkozásuknak adjanak kifejezést a közel napokban ért rosszakaratú híresztelésekért. Délelőtt 11 órakor húsznál több tagból álló diszes hölgytársaságot vezetett hozzá Vaszary Lászlóné, egészen megtöltötték lakosztályát és igaz szeretettől sugalt szavakkal tolmácsolta érzelmeiket, biztositva őt a szülők és volt növendékei osztatlan szeretetéről és ragaszkodásáról. Egy remekszép csokrot is adtak neki ezen alkalommal, melynek fehérselyem szalagján ez volt olvasható : »Hálás növendékei és tisztelői változhatlan tiszteletük és szeretetük jeléül.*. Elérzékenyülve s mélyen meghatva válaszolt a testileg megtört, de szellemileg üde főnöknő s bizony könnyek ragyogtak a látogatók szemeiben is, mikor imára szólította fel őket, hogy az Isten óvja meg hasonló meghurcoltatástól. A másik ünnepély az uj főtanfelügyelő, Schiffer Ferenc prelátus-kanonok névGavora és Hausner Templomberendező és oltárepitő vállalat. Egyházi szerelvények és zászlók gyártása. == Budapest, IV. ker., Váci-utca 41. szám. = FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ aiiiiiinn/^ii/^Jn»nniimiuir/É AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.