ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-10-07 / 40. szám

Igy beszélik ezt el a szemtanuk, kik a rend­őrségen is hasonlóképen vallanak. A gyilkosság egyik értelmi szerzője tehát Győré Mihály, ki még mielőtt Simon meghalt volna, elszökött Esz­tergomból. Érdekes a tettes magánéletére vonat­kozó adat, mit nem kiméit fáradtsággal szerez­tünk*, be. Hübner Lajos 24 éves és még mindig csak tanonc egy helybeli kőmives mesternél. Hübner Lajos vadházasságban él — mint kőmives inas — Mandasitz Máriával s egy gyermeke is van e bűnös házasságból. Hübner tehát teljesen nemzetközi, szociáldemokrata elvek szerint ren­dezte be életét és amint látszik, eredményesen. Hol a tőp? A Simon Miklós halálát okozó tőr, mint megírtuk, Győré Mihály tulajdona volt, ki azt Hübnernek kínálgatta, hogy használja a vere­kedés közben, ha arra alkalom nyilik. Hübner, mint tudjuk, elvégezte a dolgát. Simont a késsel leszúrta, aztán szépen zsebre tette. A gyilkosság után sétára, indultak s e közben Hübner nyiltan megmondta nemzetközi pajtásainak, hogy ő Si­monnak megadta a halálos döfést, de most, úgy­mond, menjenek a szőlőkbe és ott ássák el a kést, mert a rendőrség megtalálhatja. Győré azonban más véleményen volt és a kést átadta bátyjának, ki szintén részt vett a verekedésben. Győré Ferenc a kést rögtön saját kamrájába dobta be, mond­ván, hogy ott senki sem fogja keresni. Hübner és Győré Mihály nem elégedett meg ezzel, a kést meg akarták semmisiteni, kedden este elment tehát Hübner Győré Mihállyal a késért, azt kivitték a szőlőkbe és ott Leitgeb János pincéje mellett el­ásták. Ott találta meg a rendőrség s most mint fő bűnjel a nyomozó iratok mellett fekszik. A kés pengéje 10 cm. hosszú és egy cm. széles, vékony, hegyes és nyélbe csukható. Nem zsebkésnek való, mert hosszú már becsukva is. Inkább tőrhöz ha­sonló gyilok, mint zsebkés. Tulajdonosa e késnek Győré Mihály, ki miután elég ideje volt meg­szökni, megszökött Esztergomból. A rendőrség körözi. A temetés. Megható módon rótta le kegyeletét a keresz­tény munkásság Simon Miklós iránt. Mindenki szerette és becsülte Simont. Egyike volt a leg­higgadtabb és lelkesebb keresztény szocialisták­nak. O volt a keresztény szocialista egylet ház­nagya és legutóbb a pesti kath. kongresszuson ő vitte az esztergomi csoport jeltábláját. Temetésére, mely a ker. munkásegylet helyi­ségébőltörtént, nemcsak a munkástestvérei, hanem közönség nagy serege jelent meg. Az egyházi szertartást dr. Pécsi Gusztáv papneveidei tanár végezte. A beszentelés után Molnár Károly a munkásság nevében rövid búcsúzót mondott s megindult a menet a vizivárosi temető felé, kint a sirnál az egyházi szertartást után dr. Pécsi Gusztáv a könyekig meghatott gyászoló közön­séghez mondott beszédet: Gyászoló Keresztény Testvéreim ! Midőn a keresztény eszmék először hódí­tották meg a világot, a győzelem nemcsak sok apostol verejtékébe, hanem sok vértanú vérébe került. A régi pogányság elleni harcban az igaz­ságnak sok millió bajnoka hullott el, minden rangú és korú egyének, de kivált a szegényebb néposztályok fiai, kik az élet szenvedéseitől meg­törve Krisztus égi tanai iránt fogékonyabbak. Az igazság bajnokai elvérzettek, de az eszme győzött s fennáll mai napiglan. Most kétezer év után uj pogányság özöne fenyegeti a világot. S az eszme győzelme urja vértenukat kivan. A keresztény eszme egy ily vértanujának sírjánál állunk meghatottsággal, még pedig az első vér­tanúnak sírjánál, kit Magyarországon az uj po­gányság gyűlöletének gyilkos tőre ért. A pogány­ság mindig gyilokkal és karddal, tűzzel és vas­sal küzdött, mig a kereszténység a szellem és az igazság fegyvereivel. Azért nem kételkedhetünk azon, hogy az eszme most is és az idők végéig győzni fog ! Nem boszuért kiáltunk az égre, hanem a tévelyedettek megvilágositásáért. A katakombák régiségbuvárai nem győznek bámulni azon, hogy a vértanuk sirján talált 10.000 költői lendülettel készült sirfeliratok között nem akad egy sem, mely gyűlöletet árulna el vagy boszuért kiáltana az üldözők ellen. A gyilkos tőr tönkre akarta tenni kiszenvedett bajtársunkat. Őt azonban nem tette tönkre, legfölebb gyászba borult családját, melyet gyengéd, szelid férjtől s gondos család­apától fosztott meg. A boldogult a halálban is győzött. A gyilkos tőr neki a vértanúság örök koronáját szerezte meg, a társadalom lelkében pedig csak annál nagyobb undorodást keltett azon tanok iránt, mely az embereket ennyire ki­vetkőzteti emberi érzésükből. Letesszük a keresztény ügy elvérzett baj­nokát a földbe. De e sárgolyó csak a testét fo­gadja be. A mi reményünk nem végződik itt a temetőben, hanem itt kezdődik csak. Mi nem a temető számára éltünk. Borús őszi nap van ! Zord e sárgolyónak éghajlata, gonosz e világ. Mi nem akarjuk megrakni boldogságunk fészkét itt, hol gonosz kezek oly könnyen szétdúlhatják, mi nem keressük itt mennyországunkat, hanem az örök, égi hazában, hova a boldogult előre ment, hova a gonoszok be nem jutnak, a hol örök tavasz, örök nappal van, igazi szabadság, egyenlőség és test­vériség ! Az özvegy és árvák. Eltemették Simon Miklóst, kit a gyűlölség, a féktelen szenvedély halálba köldött, de itt ma­radt özvegye három árvájával. Az asszony sze­gény gyönge teremtés s kétségbeesve tördeli kezét, hogy mi lesz most ő vele, de leginkább két legapróbb gyermekével, a 6—7 éves korban levő fiúval és leánykával. Ha látná a gaz gyilkos azt a fájdalmat, a hátrahagyottak szivét-lelkét tépi s melynek a temetésen résztvevő közönség tanuja volt, akkor a lelkifurdalások ördöge büntetné meg őt gaz tettéért. A szerencsétlen család most tehát a könyörületes emberekre lesz utalva. Reméljük, hogy a keresztény társadalom nem hagyja el őket, mert kenyérkeresőjük mindég lelkes zászlóvivője volt a keresztényi eszméknek és azért is érte őt utói a gaz gyilok. Vajha találkozna olyan könyö­rületes SZÍVŰ jótevő, ki addig is, mig az árvákat valamely árvaházban megüresendő ingyenes helyre el lehet helyezni, az árvaházi dijat legalább erre az egy évre kifizetné e szerencsétlen két kis árva számára. Az özvegy és nagyobb leány a majd valahogy eltengődnének munkásságuk után. * A király névnapja. Mint minden évben, ugy ez idén is áhítatos kegyelettel ünnepelte meg Esztergom szab. kir. város folyó hó 4-én, apostoli királyunk, I. Ferenc József névnapját. E napon a főszékesegyházban és a belvárosi kegyúri templom­ban hálaadó mise volt. A főszékesegyházi misén, melyet fényes segédlettel Graeffel János prelátus­kanonok mondott, a helyőrség tisztikara Hess Rezső ezredes, a vármegyéé Gyapay Pál főispán és a városé Vimmer Imre polgármester vezeté­sével vett részt. Ott láttuk azonkívül a herceg­primási uradalmi tisztikart is Vaszary László tanácsos vezetésével s az ájtatos közönségen kivül az iskolai növendékeket is. A középületeken és sok magánházon is nemzeti trikolor lengett, a tanuló ifjúság pedig szünetet élvezett e napon. * Legfelsőbb nagylelkű adomány. Ő Fel­sége /. Ferenc József apostoli királyunk nemesen érző szivének tanúbizonysága az országos katho­likus tanitói árvaház céljaira küldött szép ado­mánya. Hogy mennyire érzi koronás királyunk eme árvaháznak szükségességét, mennyire szivén viseli ő is a tanitók ügyét, mutatja a kegyes adomány nagysága : 20000 korona. Az összeget O Felsége kabinetirodája Walter Gyula dr., pre­látus-kanonoknak, az országos tanitói segélyegye­sület elnökének küldötte. Ezek után O Felsége nevét is arany betűkkel kell megörökíteni majd a városunkban építendő árvaház márványtábláján, hadd lássák az utódok, hogyan gondoskodott az árvákról I. Ferenc József magyar király. * Az Oltáregyesület nyilvános istentisztele­tét folyó hó 14-én tartja a vizivárosi zárda tem­plomában. Előtte való napon délután 5 órakor litánia lesz, mely alatt a hivek a szent gyónást végezhetik. Az imádási napon pedig V2 7, 8, 9 és 10 órakor szent mise, délután 5 órakor szent beszéd és litánia. * Prohászka püspök a tulipánról. A székes­fehérvári iparkiállitás megnyitásán Prohászka Ottokár dr. székesfehérvári püspök nagyszabású, fenséges s gondolatokban gazdag beszédet mon­dott a magyar ipar pártolásáról. »A tulipán az öntudatra ébredt magyarságnak virága, a nem­zeti megemberelésnek szimbóluma.« Igaza van az apostoli lelkületű főpapnak, aki igazi Pázmány Péter az apologia terén (s nem szorul a »Buda­pest! Napló« zsidófirkoncainak védelmére, akik elég merészen és hazug módon azt állították Pázmányról, a nagy érsekről, hogy ő az el­osztrákositó politikának hive volt, tehát Pro­hászkát hozzá hasonlítani nem lehet), de azonkívül hazáját szerető, igazi magyar ember is. Megembere­lésről beszélt, arról a megemberelésről, amely a ha­talmas tulipán-mozgalmat egy percig sem hagyja pihentetni, hanem kifeszíti vitorláit a kedvező szél felé, evez erős karokkal a cél felé, mert tudja, hogy egyszer mégis csak bejut a magyar ipar megteremtésének révébe. Az a székesfehér­vári harci riadó tehát, mely virágzásra fakasztotta a tulipánt, remélhetőleg még hatalmasabb csata­sorba állítja az iparvédelem katonáit s meg fogja hozni a tulipán-mozgalom méltó gyümölcseit. * Főegyházmegyei hir. Blázsik Károly az államilag segélyezett balassagyarmati gimnázium hittanárává neveztetett ki. * Lelkigyakorlatok. Az esztergomi pap­nevelő-intézet növendékei f. hó 4—6. napjain lelki­gyakorlatokat tartottak. A gimnáziumot látogató növendékek Pécsi Gusztáv dr. theologiai tanár, a theologusok pedig Krammer György dr. spiri­tuális vezetésével végezték a lelkigyakorlatokat. * Ünneplések a vizivárosi zárdában. Az elmúlt héten két tanügyi személyt is ünnepeltek a helybeli vizivárosi leánynevelő-intézetben. Hét­főn, f. hó i-én, a kiérdemült főnöknő, Bach Re­migia tartotta névnapját, ^mely napon Siposs Antal intézeti hitoktató ünnepies istentiszteletet tartott teljes papi segédlettel s dacára gyengél­kedésének, egész sereg tisztelgőt fogadott az ünnepelt. Ugyanezen alkalmat választották a vá­rosban élő intelligens szülők is, hogy a maguk és a zárdában nevelkedett gyermekeik nevében mélységes megbotránkozásuknak adjanak kife­jezést a közel napokban ért rosszakaratú híresz­telésekért. Délelőtt 11 órakor húsznál több tagból álló diszes hölgytársaságot vezetett hozzá Vaszary Lászlóné, egészen megtöltötték lakosztályát és igaz szeretettől sugalt szavakkal tolmácsolta érzel­meiket, biztositva őt a szülők és volt növendékei osztatlan szeretetéről és ragaszkodásáról. Egy remekszép csokrot is adtak neki ezen alkalommal, melynek fehérselyem szalagján ez volt olvasható : »Hálás növendékei és tisztelői változhatlan tiszte­letük és szeretetük jeléül.*. Elérzékenyülve s mélyen meghatva válaszolt a testileg megtört, de szelle­mileg üde főnöknő s bizony könnyek ragyogtak a látogatók szemeiben is, mikor imára szólította fel őket, hogy az Isten óvja meg hasonló meg­hurcoltatástól. A másik ünnepély az uj főtanfel­ügyelő, Schiffer Ferenc prelátus-kanonok név­Gavora és Hausner Templomberendező és oltárepitő vállalat. Egyházi szerelvények és zászlók gyártása. == Budapest, IV. ker., Váci-utca 41. szám. = FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ aiiiiiinn/^ii/^Jn»nniimiuir/É AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.

Next

/
Thumbnails
Contents