ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-08-19 / 33. szám

Badenből, . Krjzsdn Mihály budapest-józsefvárosi plébános, Rott Nándor dr. augusztineumi igazgató, Pazmaneum elöljárósága, Kiss György szobrász, Kurz Vilmos budapest-ferencvárosi plébános és még számosan az elhunyt tisztelői és jó ismerősei közül. Temetés. F. hó 14-én, Nagyboldogasszony vigiliáján temették a boldogult nagyprépostot. Pont 5 órakor lehozták a koporsót a kapu alá s itt szentelte be Rajner Lajos dr. felszentelt püspök s ált. érseki helynök nagy segédlettel a halott hült tetemeit. Esztergom város szine-java kisérte Őt utolsó útjára. Ott láttuk a fökáptalan tagjait, Esztergom vár­megye és város tisztikarát, valamint a helybeli katonai hatóság számos tagját is. Rokonai közül megjelent a temetésen bereznai Hanskarl Sándor v. b. t. tan. tábornok, hadbíró Budapestről, továbbá Síjánszky Ödön budapesti jószágkormányzó és nővére özv. Keresztúry Ödönné gyermekeivel, Deák János magánzó fiával Nyitráról stb. A bazilika Nagyboldogasszony-harangjának mélabús, szomorú hangja mellett vonult fel a gyászmenet a bazilikába, hogy annak sírboltjába helyezzék örök nyugalomra a drága halott földi maradványait. Ott alussza álmát a boldog fel­támadásig, amikor lelke megdicsőült testével ismét egyesül. Az ünnepélyes requiem, melyet ugyancsak Rajner Lajos dr., püspök és általános érseki helynök celebrált, f. hó 16-án d. e. 9 órakor tartatott a főszékesegyházban, a rokonság és a közönség ájtatos részvéte mellett. Végrendelete. Végrendeletét csütörtök délelőtt bontották fel Roszival István dr. és Csernoch János dr. prelátus-kanonok jelenlétében, akiket a boldogult végrendelete végrehajtóinak nevezett meg. Mivel a jótékony célokat még életében támogatta Sujánszky s mint említettük, vagy 150.000 koronát adományozott különféle alapít­ványok stb. fejében ; végrendeletében jótékony célokra csupán 4000 koronát hagyományozott, a többit rokonainak testálta. A végrendeletből ki­folyólag a következő jótékony intézmények és egyesületek részesülnek kisebb-nagyobb össze­gekben : Városi aggápolda 1000 kor. ; városi sze­gények : 600 kor.; Sz. Erzsébet-egylet 400 kor.; Sz. Vince-egylet: 400 kor.; Szentgyörgymezei árvaház 400 kor.; Érseki kórház (Vörös-kereszt) 400 kor.; Kath. Kör 300 kor.; Kath. Legény­egylet 300 kor.; Tanitóképző-intézeti segélyegye­sület pedig 200 kor. összegben részesült. Legyen áldott emléked, Istennek hű szol­gája, imádkozzál érettünk az örök Bírónál, hogy majdan ismét viszontláthassuk egymást a boldogok honában ! uram, én a virágok közül már csak egyet isme­rek : a borvirágot. Ezt ápolom, ezt öntözgetem. Kimentünk. Az udvar első részén, a ház és a kerítés közt volt a kis virágos kert. Barázdák­kal szabályos téglalapokra volt osztva. Köröskö­rül egres és ribizkebokrok, középen két sor gyü­mölcsfa egymást keresztezve. Etelka elkezdte a magyarázatot. Lassankint barátságos és bátor lett : néha föl is mert pillantani. Előadása ékes, vilá­gos, kedves volt. Nem emlékszem rá, hogy az egyetemen a pápaszemes tanár urak magyaráza­tát nagyobb érdeklődéssel hallgattam volna. Kü­lönbség is volt a két magyarázat közt. Mert, tisztelt olvasóim, vegyük föl például a szegfűt. A pápaszemes tanár úr magyarázata körülbelül ilyen volt : »Cserjés vagy fűnemű növények, cso­mós szárral, váltakozó, épélü levelekkel. A kehely 5 fogú; az 5 hosszú nyakú szirom a hímekkel együtt többé-kevésbbé jelentékeny pálcikára (gynophorum) van erősítve ...« stb. Az én ciceróném pedig ,így beszélt: »Ez az én legkedvesebb virágom. Ép' akkor ültettem, mikor ezt a kék ruhát kaptam a papától. Lássa Reitey úr, ebből szakítok, ha vasárnap a temp­lomba megyek. Ugy bizony, mert, ha messze lakunk is a falutól, azért én és a papa eljárunk a templomba...« Egy merész gondolat cikázott át agyamon, melynek merészségétől elállt a lélekzetem : Hátha megkérném, hogy szakítson nekem ebből a szeg­fűből egy szálat! Biz' úgy, nekiduráltam magam és ő teljesítette kérésemet. Még csak nem is ha­ragudott, sőt (mit szólnak hozzá) mosolygott. Aztán elmondta a többi virág történetét is. — Esztergommegye és város gazdáihoz. Gyapay Pál, vármegyénk főispánja, ki a megyei gazdasági egyesületnek is 'elnöke, a következő lelkes hangú és megszívlelésre méltó felhivást intézi Esztergom vármegye és város gazdáihoz: Gazdatársaim ! Az idő kereke nagyot fordult felettünk ! Közéletünk egész vonalán temetik a régi bűnös rendszert. A magyar gazdaember sorsa sem lesz ezentúl a pusztában magára hagyott fához hasonló, melynek ágait tördeli s pusztítja a vihar, s mely beteg törzséből új lombokat hajtani nem képes. Most hazánk legjobbjai s a nemzet bizal­mának letéteményesei viselik gondját s igaz lelkük hatalma • fogja védeni a magyar gaz­dát. De az ő nagy munkájukat mi sem néz­hetjük összetett kezekkel, mert hiszen értünk küz­denek s vállalkozásuknak sikerétől függ a mi sorsunk s az egész haza sorsa és jövője! Nagy küzdelem előtt állunk. Vissza kell szereznünk azt, ami az isteni és emberi törvények alapján minket megilletett: szabadságunkat! az állami és községi élet egész vonalán. Fel kell szabaditanunk a nem­zet lenyűgözött gazdasági erejét Ausztriának jo­gosulatlan üzérkedése alul s piacot kell biztosi­tanunk a magyar termelés számára. De szembe kell néznünk azokkal is, akik le akarják rombolni a hazaszeretet oltárát s idegen jelszavakkal méte­lyezik meg a becsületes magyar földmivesnek igaz lelkét s rút önérdekből s fagyos számításból eredő mézes-mázos Ígéretekkel süppedékeny útvesztőkbe vezetik őket. A lelkek eme forrongásában, amidőn az egész közszellemet a megújhodás vágya zak­latja s kergeti a haladás utján, — meg kell moz­dulnia a nagy magyar gazdatársadalomnak is. Fel kell ismernie és teljesiteni kell a maga hiva­tását. — Kezébe kell venni a haladás zászlaját, védelmében kell venni a nép érdekeit, mert a nép I csak az ő nehéz sorsának súlyos terhét érzi és könnyen megmagyarázható, ha félrevezetve a hazug apostolok lábai elé hinti a virágot s elfor­dul azoktól, akik a népnek bár igaz barátai, de a fokozatos és biztos haladás szilárd talajáról üres Ígéretekkel leteríteni senkit sem akarnak. Hiva­tásának azonban a gazdatársadalom csak akkor képes megfelelni, ha a gazdák egyesülnek, szer­vezkednek, mert az egyesülésben rejlik az erő, amivel eredményre jutnak s amivel az eredményt megtarhatják. Az egyes ember magában állva olyan, mint a búzakalász, könnyű és nem sokat számit, —. de ha kévébe kötjük, súlyossá és érté­kessé válik ! Esztergom vármegyében a küzdelem vezetésére a »Megyei Gazdasági Egyesület« van hivatva. Felkérem tehát gazdatársaimat, jöjjenek mindnyájan körünkbe s lépjenek be az egyesü­letbe s hozzák oda magukkal az ősi föld izzó szeretetét, — s azt a lángoló hazaszeretetet, mely fajunk és nemzetünknek ezer éves sziklavára volt. Akkor eme küzdelem a haza javára fog eldőlni S rajtunk a pokol kapui sem vehetnek erőt. Őszintén kívánjuk, hogy ezek a magyar gazdaközönség sorsának javulását célzó gondo­Ezt a rózsafát édesanyja ültette — a szegény. Valahányszor rátekint erre a rózsafára, mindig édesanyja jut eszébe s akkor nagyon fáj a szíve... — Aztán nincs — ugy-e —• aki megvi­gasztalja ? — Bizony nincs, mert a papa is szomorú, ha rágondol, ő nem tud vigasztalni. Szegény mama, milyen jó volt. Akkor boldogabbak vol­tunk. A cselédek nem aludtak, mint most; az udvar népes volt a sok csibétől, kacsától; a ház se volt ilyen elhagyatott, csendes ... Amott meg a tulipán, nárcisz, ibolya... Mind bemutatta. Mire vége volt, többet tudtam a virágokról, mint a kollokváláson. A nap kisütött és kedvesen mosolygott. Mintha kérdezte volna: Nos, haragszol a Köz­ponti Meteorológiai Intézetre ? Bementünk ismét a szobába és én búcsút vettem a szíves házigazdától. O töltött és dörgött: — Igyék még egy pohárral, öcsémuram! Ittam és elvaltunk. A szegfűt magammal hoztam; még megvan. Kivánatra előmutatom, csak tessék ellátogatni hozzám. Azóta is járok tanulmányi kirándulásokra. Nem bánom, ha felhős is az ég. Mert tetszik tudni, én szenvedélyes rovargyűjtő vagyok. Már pedig a zoológus kimegy a mezőre, a hegyek oldalára s ott, a helyszínen tanulmányozza, hogy mit csinál a hangya, kőrisbogár, meg a me­zei pók... Amint tudják, nekem vannak bogaraim; például... Radványi Kálmán. latok minden gazda szivében visszhangra talál­janak. Az ország gazdasági fellendülését a föld népe biztosithatja csak s ha ez, mint éppen az utóbbi évek keserű tapasztalatai mutatják, meg­nyitja szivét-zsebét a romboló, nevezetesen a szociáldemokrata eszméknek, ugy a nemzeti küz­delem legelső harcosainak munkája meddő marad, vagy legalább is nem hozza meg a gyümölcsöt : Magyarország nagyságát és gazdasági független­ségét. Az isteni és emberi tekintélyeknek és a magyar nemzeti és faji törekvéseknek esküdt ellenségeit nem lehet szervezetlen, széthúzó tömeg jajveszékelésével kiirtani! Közös, egyesült erő, hazájáért és tűzhelyéért lelkesülő, a földet szerető, igaz néptábor kell ide s akkor az Isten nevében biztos a győzelem. Újítások az esztergom-vizivárosi nöMelő­intézetben. Múltkori számunkban nagy anyaghalmaz miatt nem közölhettük az intézetben történendő újításokat egészen, hadd álljanak itt tehát a már közölteknek folytatásakép az intézet elöljárósága által kibocsátott következő fontos tudnivalók: Az intézet célja a növendékeket vallásos­ságban, Isten és haza iránti szeretetben nevelni, őket a tudomány és műveltség minden ágában a mai előrehaladott kor igényeinek megfelelőleg ugy kiképezni, hogy később mint jó keresztény nők és művelt honleányok az élet bármily viszo­nyai között feladatuknak kifogástalanul megfelel­hessenek. E célból az intézet minden tekintetben gaz­dag eszközökkel rendelkezik. Van nyilvános 6 osztályú elemi és 4 osztályú polgári iskolája. Továbbá tanítást nyerhetnek a növendékek a német, francia és angol nyelvben, a zenében, műénekben, rajzban, festésben és a legkülönfélébb női kézimunkákban. Mindezekre nézve szakképzett tanerők áll­nak rendelkezésökre. A leánykák folyton felügyelet alatt vannak; társalgási nyelv iskolán kivül német és francia felváltva. A háló és tantermek világosak, tágasak, egészségesek. Van szép kert, de a növendékek felügyelet mellett naponkint a zárdán kivül is tesznek sétákat. A betegek külön helyiségekben anyai gyön­gédséggel ápoltatnak s a betegségről a szülők azonnal értesítve lesznek. Látogatásokat csak vasárnap délután 4—5 óráig fogadhatnak, ők pedig az intézetből csak szülőikkel és akkor is rövid időre mehetnek ki a városba. Haza a leánykák az egész tanév alatt nem mehetnek, legfeljebb egyszer, valamelyik főünne­pen, de ez esetben is a szülők külön kérelme szükséges, amely óhajnak azonban az elöljáróság nem szívesen enged. Levelet minden hónap első vasárnapján irnak. Tápláló, egészséges és elegendő mennyiségű ételekről gondoskodik az elöljáróság. Egészségi szempontból nyalánkságok bekül­dése tilos. Felvételre a növendékek a szünidő alatt, sőt az év folyamán is bármikor jelentkezhetnek. Felvétetnek 6 éves koruktól fogva s a nyelvek és művészeti tárgyak tökéletesebb elsajá­títása céljából a polgári iskola befejezése után is az intézetben maradhatnak. A tanév szeptember első napjain kezdődik és júniusban végződik. Minden növendék hozza magával kereszt­levelét, iskolai- és himlőoltási bizonyítványát. A növendékek előmeneteléről a szülők az évben többször nyernek értesítést. Felvételi feltételek: Ellátási-dij havonkint 36 kor. Beiratási- és könyvtár-dij egész évre 3 kor. Orvos egész évre 8 kor. (Eddig volt 12 kor.) Házibutorok használatáért 6 kor. (Eddig volt 25 kor.) Fürdő egész évre 3 kor. (Eddig volt 5 kor.) Törültettek: Mosásért 50 kor., a műénekek tanításáért 24 kor., kiszolgálásért 20 kor., tíz­óraiért 12 kor., bizonyítványok s csomagolásért 2 kor. ; ellenben a magánvizsgálat dija a polgári iskolában 20 koronáról 40 koronára emeltetett. Nem kötelező tárgyak tanitásdija: Zongora havonkint, heti 3 egész óra 12 kor. Cimbalom havonkint, heti 3 egész óra 12 kor. Mindkét zene heti 3 félóráért havonkint 6 kor. Francia nyelv havonkint 2 kor. Angol nyelv havonkint 2 kor. Rajz havonkint 2 kor. Festés havonkint 3 kor. Tánctanitás az egész idényre 8 korona. (Eddig volt 24 kor.)

Next

/
Thumbnails
Contents