ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-08-19 / 33. szám

A fizetés havonkint vagy negyedévenkint előre történik. Ha a növendék bármely okból évközben hagyná el az intézetet, a befizetett táp- és tandíjból nem kap vissza semmit. Azon növendék, ki a nagy szünidőt is az intézet falai között tölti, ezen időre 80 koronát fizet. Kívánatos, hogy a belépéskor a szülők valami csekély összeget hagyjanak gyermekük saját szükségleteire. Minden növendék a következő ruháikat és tárgyakat hozza magával: 8—12 ing. 4—6 hálókabát. 4—6 nyári alsószoknya. 4 — 6 téli alsószoknya. 4—6 nyári nadrág. 4 — 6 téli nadrág. 12 — 18 zsebkendő. 12 pár harisnya. 4 törülköző. 3 asztalkendő és 1 abrosz. Ezenkívül több rendbeli, köznapi és ünnepi felső ruha, a szülők belátása szerint; egy fehér és egy sötétkék egyenruha, melyekhez a szövet az intézetben jutányos áron megszerezhető s a nyert utasítás szerint otthon is megvarrhatok. Egy olcsóbb téli és nyári egyenkalap, szintén az intézetben kapható. Téli és tavaszi köpeny (ha lehetséges, sötétkék), két fekete kötény, nagykendő, egy-két fejkendő, 2—3 pár bőrcipő, egy gummicipő, kesztyűk, esőernyő; szalmazsák, mely megtöltve adja a 170 cm. hosszúságot és 75 cm. szélességet; tetszés szerint hozzá egy derékalj, vagy pokróc, egy paplan, egy vagy két vánkos, egy lábdunyha, vagy felső takaró, 3 lepedő és a megfelelő 3 rendbeli áthuzat. Továbbá hozandó még mosdótál, 2 pohár, fogkefe, szappan és szappantartó, ruhakefe, fésűk és végre 3 sekély és 3 méjy tányér, evőeszköz és egy kávéscsésze alljal. Ékszereket és más felesleges tárgyakat ne hozzanak magukkal. „A kath. tanitók törekvései és az uj rendszabály-tervezet." — Viszonválasz. — Az »Esztergom« 31. számában a fönti cim alatt megjelent cikkre vonatkozólag ugyanezen lap hasábjain több kifogás tétetett. E kifogásokra az ügy érdekében szükséges egyet-mást megjegyezni. Első sorban is meg kell említeni, hogy a cikkben kifejtett nézetek teljesen födik a tanítóság közvéleményét, amiről ki-ki meggyőződhetik, ha a népnevelési szaklapokat olvassa és a tanitókörök álláspontját megismeri. Mi kath. tanitók, kik a többség álláspontján vagyunk, minden komoly ügyfelünknek a tárgyra vonatkozó hozzászólásában kötelességünknek tartjuk föltételezni a jóhiszeműséget. Azt is megengedjük, hogy az adminisztráció terén működők a kérdés praktikus kivitelét illetőleg sok hasznos fölvilágositással szolgálhatnak. De mikor már a tanítóságnak, mint a körülményekkel számolni tudó művelt testületnek általános óhajáról van szó, akkor bármily ellenvetést csak kellőleg bizonyítva fogadhatunk el. Már pedig a veszprémi javaslat ellen a válaszban fölsorolt kifogásokat nem látjuk bebizonyitottaknak. A tanítóság zöme ezeknek ép az ellenkezőjéről van meggyőződve. Bizonyítja ezt azon körülmény, hogy a járáskörök a veszprémi javaslatot mindenütt elfogadták, ahol csak módjukban volt azt alaposan megismerni. Igy az esztergomi és a párkányi járás-körök is. Es ellene egy járáskör sem tiltakozott. Legalább nyiltan nem. Nem is értjük, hogy a veszprémi javaslat »miért korlátozná a tanitók szabadságát ?« Es azt sem értjük, »mikent lehetne vele a tanítót vérig boszantani?« Talán ép azért, mert tanító is volna benne? . . . Ezt igazán nem értjük! Avagy árt az a tanitói tekintélynek, ha a tanitó eljárását biráló és fontos tanügyi kérdésekkel foglalkozó hatóságokban tanitók is foglalnak helyet? És nem lealázóbb-e a tanítóra nézve, ha a br. Jeszenák féle tervezet szerint a jövőben is a személyi ügyekben a műveltségi fokánál fogva illetéktelen falusi iskolaszék fog ítélkezni az okleveles tanitó felett ? E kérdéseket illetőleg a tanítóság már rég tisztában van. És ismert álláspontját hosszú idők tapasztalataiból merítette. Tehát mig ennek ellenkezője nincs bebizonyítva, addig nincs oka arra, hogy óhaját elejtse. A tanítóság a szentszék pártatlanságában sohasem kételkedett. És ha mégis azt óhajtja, hogy az iskolai hatóságokban tanitók is legyenek, ennek megvannak a maga helyes indokai. Először is ez a jog a tanitóságot munkája után. feltétlenül megilleti. Másodszor az egyháznak érdeke, hogy különösen a mai viszonyok között a tanitóságot az ő céljainak minél inkább megnyerje. Továbbá a rendszabály-tervezet értelmében, az iskolai Főtanács hozhat egyes rendszabályokat, birálja a tankönyveket és a tanterveket is. Már pedig a szentszék egyes tagjai — mint azt a Tanügyi Tanács ülésén annak egyik tagja igen helyesen megjegyezte — körülményeiknél fogva a tanügyet és az iskola szükségleteit nem ismerhetik oly mérvben, mint 'azt a Főtanács jogköre megkívánja. Tehát a tanítóknak az isk. hatóságokba való bevétele a tanügynek is érdeke. És ép ezen körülménynél fogva nem ismerhetik kellőleg a falusi tanitó nyomorúságos helyzetét és sokszor a megítélésnél igazán nagy méltánylást érdemlő körülményeit sem. És igy előfordulhat, hogy a legjobb akarat mellett is tévesen ítélnek. Ami pedig a vallásos nevelést illeti, a kath. tanítóság zöme hála Istennek egyet érez. Ezt azonban a jelenlegi kérdés vitapontja nem érinti közelről. Bizonyos, hogy az iskolai hatóságok kivánt szervezete mellett is a vallás-erkölcsi nevelés teljesen biztositva volna, mint azt e lapok hajábjain márkimutattuk. Sőt a.tanítóság nagyobb megbecsülése csak fokozná a tanitók buzgalmát, az ügy iránti lelkesedését. Esztergom, 1906. aug. 18-án. Kiváló tisztelettel Lett József. HIREK. Krónika. — Kuruc ballada. — Sebős viz a Garam, siet a Dunába, — Beh, sok idegen jön, hej, Grán városába. Rákóczi tábora semmi ehhez képest, Fogyasztják is a sok anzichtot, a »képe«-stl Verik a rézdobot, fújják a trombitát, Beh, sok kedves kis lány hallgat ma muzsikát. Friss kerek cipó van azután ebédre, Ugy rohannak reá, mint egy ellenségre. • És három ivlámpát tettek fel magasra ; Messziről mindenki mindjárt megláthassa. Süveggel hordották a kövesdi dombot . . . Ámde sok idegent csak a vasút hordott . . . Ezek fel is mennek Esztergom várába, István kápolnába, várnak kincstárába. Hej s megbődülének az bástya álgyúi. Hej s megrendülének Esztergom tornyai. Éjten éjjel pedig a lövés elhallgat. Csak a zápor bömböl s hordozza a sarat. Hasad a szép hajnal, zöldül a hegyoldal, Esztergom vára meg telve sátorokkal. Esztergom utcáin tolongna a népség. Hej, csak idegen jött volna több, — kevésség! — Mikor Esztergomban szombaton lőttének. Ez versek kevésség azután költenek. Ha kérded: »Ki irta?« — Egy igaz magyar íi, A tegnapi napon. — Elhigyje akárki! Hans Sachs. Esztergom ünnepe. Nemzeti ünnepeink elsejét, Nagyboldogaszszony napját valóban impozáns módon ünnepelte meg a magyar Sión. Már korán reggel 5 :órakor mozsárlövések hirdették a nagy nap nevezetességét; megszólalt a bazilika Nagyboldogasszony harangjának áhítatra gerjesztő fenséges hangja, imára szólította Esztergom város közönségét, hisz az égi királynénak, a magyar nemzet Nagyasszonyának ünnepére virradt fel. Tudta első szent királyunk szülővárosának minden lakója, hogy nincs a föld hátán olyan nemzet, amely annyira tisztelte, annyira szerette volna az ég dicsőséges királynéját, mely oly gyengéd bizalommal ajánlotta volna magát az ő hatalmas oltalmába, mint a magyar. Nagyboldogasszonyának mélységes tiszteletéből tehát Esztergom is ki akarta venni részét. S ki is vette, még pedig igen szépen. Délelőtt 9 órakor gyűlt össze a város apraja-nagyja a főszékesegyház hatalmas falai közé, hogy ünnepélyes szent misével kezdje meg a nagy ünnepet. A szent misét fényes segédlettel Ra/nrr Laj s püspök és ált. érseki helynök celebrálta, mely alatt a bazilikái énekkar a 76. gyalogezred zenekarának segédkezésével Kersch Ferenc karnagy kitűnő vezetése mellett szebbnél szebb akkordokban dicsőitette a jó Istent s az ő leányát a Boldogságos Szűz Máriát, nemzetünk Pártfogóját. A nagy nap nevezetességét a szent mise után egy szép szentbeszéd kíséretében Csernoch János dr. praelátus-kanonok méltatta, a végén pedig Esterházy Pál herceg és nádornak a magyarok Nagyass zonyához intézett gyönyörű imáját mondotta el a szószékről, mire a délelőtti ájtatosságnak vége szakadt. Délben ismét nagy tömegekben jött össze a közönség, hogy tanuja legyen ama szép régi Mária-énekek előadásának, mely a főszékesegyház chórusán a déli harangszó után tartatott. Tizenkét szebbnél-szebb régi Máriaéneket hallottunk, gyönyörű színezéssel, igazi magyar érzéssel előadni. Hol örvendezve ujjong, hol meghatottan hálálkodik, de nemzetünk viharos múltjának megfelelően, legtöbbször sírdogálva cseng azokban a magyar sziv. Mikor pedig a pogány török rabigája alatt nyögtek őseink s összehúzódó ; majd meg hirtelen kitáguló szivök megreszkettette hangjukat, hatalmas zokogásra fakasztottak minden. magyar érző kebelt, hisz erről tanúskodik a »Boldogasszony anyánk, régi nagy Pátronánk« cimű szép, igazán szívből jövő Mária-ének. A tizenkét ének Bogisich Mihály v. püspök és prelátus kanonok »Őseink buzgósága« cimű zene- és nyelvtörténeti ima- és énekeskönyvéből vétetett. Ugyanis a prelátus még budavári esperes-plébános korában (1888. évben) több régi éneket gyűjtött össze régi irott és nyomtatott könyvekből, amelyeket aztán négyszólamú vegyes karra is átirt. Eléneklésük .sikerült volta egyrészt az ő érdeme, de főszékesegyházunk fáradhatatlan karnagyát Kersch Ferencet is megilleti a dicséret, mert az énekek betaníttatása és előadása az ő mesteri s művészi ízlését árulta el. Meghatóan énekelt a kitűnő erőkből összeállított vegyes kar, nagy tetszést arattak szép, iskolázott hangjukkal a solo-ban éneklő hölgyek: Varjasué Piroska és Aíagyarászné Etelka úrnők, valamint a kellemes s magas sopranjukkal tündöklő Csukass Etelka és Petschner Margit úrhölgyek is. A hallgató közönség, mely ájtatosan s jóleső örömmel hallgatta végig a szép énekeket, nem győzte eléggé dicsérni a zenetörténeti énekelőadás sikerült voltát. Igen szépen sikerült továbbá az esti toronyzene is, mely a szent István kápolna melletti várfokon tartatott meg. Három Ívlámpa fényében tündöklött a tizennyolc tagból álló katonazenekar, középen az ügyes betanítóval Kersch Ferenc karnagygyal. A lágyan zsongó fuvóhangszerek kellemes hangja messze terjedt el s nem is anynyira közelből, mint inkább távolból nyerte meg a hallgató közönség tetszését. A délben előadott tizenkét ének közül hatot játszottak el, és pedig minden darabot kétszer. Itt emiitjük meg, hogy a villamos lámpák egy heti használatát egészen díjtalanul bocsátotta rendelkezés ünkre a Ganz cég, amiért is hálás köszönet illeti meg őt. Csupán a lámpák felállítási költsége téríttetik meg neki. Igy ünnepelte a magyar Sión Nagyboldogasszonyát, akinek annyi sok jót, annyi sok szépet köszönhet. Vajha sohasem feledné el hatalmas Patronáját a nagy történelmi múlttal s nevezetes emlékekkel dicsekedő Esztergom városa! Hungarus. * Ö Felsége I. Ferenc József apostoli királyunk születésének 76-ik évfordulóján szombaton f. hó 18-án d. e. 9 órakor ünnepélyes hálaadó istentisztelet tartatott a helybeli főszékesegyházban, melyet fényes segédlettel Rajner Lajos dr. püspök és ált. érseki helynök celebrált^ Gavora és Hausner Templomberendező és oltárepitő vállalat. Egyházi szerelvények és zászlók gyártása. = Budapest, IV. ker., Váci-utca 41. szám. =