ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-08-19 / 33. szám

iratai. 10 kötet. Pest, 1847—1851. — 15. Tábori utasítás. Németből. Pest, 1849. — 16. Hit, remény és szerelet Pest, 1851. II. kiadás, 1863. — 17. Nép-Szózatok. Fordította. Pest, 1853. — 18. Gróf Nádasdy S. Ferenc, néhai kalocsai érsek. Pest, 1855. — 19. Egyházi beszéd sz. István Magyarország első apostoli királya ünnepén. Bécs. 1876 — 20. Egyházi beszéd, melyet a nagyváradi 1. sz. székesegyház fölszenteltetésének — százados évfordulási napján — tartott. Bécs. 1880. — 21. Cathalogus Bibliothecae Joannis Cardinalis Simor. Strigonii, 1887. — 22. Szemelvények Sujánszky Antal költeményeiből. Irt ezen felül számtalan értekezést, költeményt, cikket stb. különféle lapokba és folyóiratokba. Jótékonysága. Jótékonyságának is számos jelét adta a boldogult. Igy Jézus szent Szivének tiszteletére a helybeli főszékesegyházban 20,000 kor. értékű szent Sziv oltárt emelt, melynél minden esztendőben sz. Sziv ünnepén egy ugyancsak általa alapított szentmise szokott tartatni. — Á komáromi róm. kath. iskolát 20,000, a kath. néptanítókat pedig 10,000 koronás adományban részesítette. — Kath. hitoktatók díjazására 6,000 koronát, az esztergomi Szent-Háromság szoborra 2000 koronát és a Kolos-kórházra 1000 koronát adományozott. — Azonkívül a budapest-józsefvárosi plébánia-templomnak egy remek kivitelű miseruhát (2400 kor.), egy szentségtartót (1200 kor.), két szobrot (Jézus szent Szive és Immaculata) a híres müncheni Mayer-féle müintézetből. — Az elhagyott papok nyugdij-intézetéhez 6000 koronával járult hozzá. — A budapesti karmeliták templomára 3000 kor., a lazaristákéra pedig 3200 koronát adományozott. — Továbbá a pesti plébániák mindegyikének, úgyszintén Komárom és Érsekújvár városok plébániájának is 2000—2000 koronát küldött alapitványképen oly célból, hogy annak évi kamatai Jézus sz. Szivének tiszteletére tartandó ájtatosságokra fordíttassanak. — Ugyancsak Jézus sz. Szivének tiszteletére a vizivárosi templomban tartandó ájtatosságra 6000 koronás alapítványt tett le, mely utóbbinak a szónokra eső része azonban még nagyobb összegre emelve a belvárosi plébánia kezelésére bízatott, mivel az ájtatosság a belvárosi templomba tétetett át. — Az esztergomi vizivárosi Irgalmasnővérek zárdájának 5 darab értékpapír-kötvényt (800 kor. értékben) küldött oly célból, hogy annak kamatai a Jézus szent Szive ájtatosságának kilencede alatt a leány növendékek által kötelezőleg végzendő énekrészek fejében kifizettessenek. Bőkezűen támogatta azután az egyházi, kulturális s más mindenféle közcélokat. Különféle missiók fentartására is adott évenkint kisebb-nagyobb összeget, nem feledkezett meg a jótékony intézetekről, templomokról sem. Magánjótékonysága pedig évenkint kitett körülbelül 4000—6000 koronát. Mindezeket egybevéve, jótékony adományainak s alapitványainak összege meghaladja a 100,000 kor.-t, magánjótékonyságával együtt pedig körülbelül 150,000 koronát tesz ki. Betegsége és halála. Sujánszky Antal nagyprépost már több esztendőn keresztül gyöngélkedett. Rheumatikus láb3-tio elfelejtettem bemutatni magam. Viszont én a következőket tapasztaltam rajta : 1- mo ő is elpirult, 2- do elfogadta a jóreggelt egy főbólintással, 3- tio nem szólt semmit, hanem eltűnt. Nemsokára egy két mázsás alak jelent meg az ajtóban. — Bocsánat uram — szólék — az eső elől menekülök, ha kegyes lesz megengedni... — Tessék, öcsémuram, tessék. Bevezetett egy tágas terembe, mely olyan volt, mint akármelyik más szoba, hanem az asztalon állt egy szörnyű nagy kancsó, valószínűleg nem hiába. Most jutott eszembe, hogy még be se mutatkoztam. — Reitey Kornél, filozopter vagyok. — Rókafaivy Tivadar — szóla dörgő hangon. — Ez itt leányom... Hol vagy Etelka? Hol bujkálsz ? — Szégyenlős egy kissé a mókus. — Gyere be no! Bejött. — Tessék leülni, öcsémuram. — Dörgött a két mázsás alak. Én leültem, ő töltött a poharakba s kínált. — Köszönöm szépen, nem szoktam soha bort inni... — Mit mond, öcsém! Nem szokott bort inni ? Hát minek él akkor a világon ? — Bocsánat, nem tetszett megengedni, hogy befejezzem a mondatot: Nem szoktam soha bort inni, mikor melegem van, mert megárt. Most pedig izzadok, mert siettem. fájdalmai ellen a fürdőkben keresett enyhítést, teljesen azonban nem tudta baját helyreállítani. Az utóbbi időben már az ülés is nehezére esett, ugy hogy az ágyat kellett őriznie. Kezelő orvosa, dr. Gedeon Kálmán és a házbeli Mihalek-család mindvégig hűségesen gondozta, ápolta a nagybeteg főpapot. Az utolsó két héten azonban már válságosabbra fordult állapota; étvágya sem volt, bélhurutja is támadt; hiába, minden kísérlet meddő maradt. A főpap magas korán és a betegség idején beállt gyengeségein diadalmaskodott a halál. 13-án reggel 2 óra tájban lehelte ki nemes lelkét. A gyászjelentés. A fökáptalan szeretett nagyprépostjának elhunyta alkalmából a következő gyászjelentést adta ki: Az esztergomi főszékesegyházi káptalan szomorú szívvel jelenti, hogy szeretett kartársa méltóságos és főtisztelendő Sujánszky Antal főkáptalani nagyprépost, vál. vovadrai püspök, apostoli főjegyző, O Szentsége házi főpapja, a szent Ágostonról címzett sz. Brigitta szigeti prépost, a SzentIstván-Társulat tudományos és irodalmi osztályának tagja, gyémántmisés áldozó pap, a főegyházmegye Nesztora folyó évi augusztus hó 13-án reggeli 2 órakor életének g2-ik, áldozó papságának 68-ik évében, hosszú betegség és a haldoklók szentségeinek többszöri ájtatos felvétele után, lelkét Teremtőjének visszaadta. A boldogult hült teteme f. hó 14-én délután 5 órakor fog a gyászházban ünnepélyesen beszenteltetni és a főszékesegyházi sírboltban a boldog feltámadásig nyugalomra helyeztetni. Az ünnepélyes gyászmise pedig f. hó 16-án délelőtt 9 órakor lesz a főszékesegyházban bemutatva. Esztergom, 1906. évi augusztus hó 13-án. Nyugodjék Krisztusban ! A ravatal. A boldogult nagyprépostot mindjárt aznap helyezték ravatalra. Az első emeleti nagy éttermet teljesen behúzták fekete lepellel s közepén kaudelláberek között emelkedett a szép érc-koporsó, mely fölött ismét baldachin borult délszaki növényektől, koszorúktól környezve. Itt búcsúzott a rokonság s Esztergom város közönsége a nagy halottól. A lépcsőház, valamint a kapualja is fekete posztóval vonatott be a gyász jeléül. A részvét. A gyászjelentésre azután számos részvétnyilatkozat is érkezett. A főkáptalanhoz a következő részvétiratok érkeztek: Vaszary Kolos hercegprímás ezt táviratozta : A legmélyebb részvéttel értesültem azon nagy veszteségről, mely a Méltóságos Főkáptalant a nagyprépost halálával érte. Legyen az Ur jutalma lankadatlan munkásságáért. Dr. Várossy Gyula kalocsai érsek távirata igy szól: — Ahá ! LIelyes. Bizony, öcsémuram, vigyázzon is az egészségére ! Lássa én egészséges vagyok. (Látom!) Nem voltam soha beteg, pedig már az ötven felé járok. Tudja, csak erő kell. Az erő pedig a borban van és a jó eledelben. Én is | tartom ezt a régi közmondást: Amit megehetsz ma, ne halaszd el azt holnapra. — Amen ! mondám rá áhítattal. — No, egy pohárkával már lehet. Megcselekedtük. — Köztudomás szerint a borban lelkierő van. Ha akarnám, fölhozhatnám a Söprüs Márton esetét, aki valahányszor törvényszék elé került, mindig leöntött az előszobában féllitert. Vagy a Hordós Tóbiásét, aki matúra előtt cselekedte ugyanezt. A bortól kap az ember lelkiereje »schwung«-ot ; ez növeli az öntudatot (bizonyos fokig). De mit meditálok annyit! Elég az hozzá, hogy rápislogtam Etelkára és (Uram segits!) a szemébe néztem. Persze, hogy lesütötte. A második pohár után elhatároztam, hogy szólok hozzá. Most ismét előrebocsátom, hogy én (köztudomás szerint) nem forgolódván lányok körül, kissé ügyetlen vagyok a velük való társalgásban. Nem fogják tehát rossz néven venni, ha a szóváltás nem üti meg a szalon-mértéket. Hej, ha jártam volna tánciskolába ! Hm. De nem jártam ám ! — A kisasszonynak nagyon, de nagyon szép neve van: Etelka. Ez a név nekem mindig nagyon tetszett. Én azt hiszem, hogy az égben az angyalokat mind Etelkának hívják. — Én azt hiszem, Zsófinak — szólt közbe Őszinte, mély részvéttel értesülvén Méltóságtok érdemdús nagyprépostjának elhunytáról, buzgón kérem Istent, hogy az elköltözött nemes lelkét minél előbb részesítse boldogító szine látásában. Zichy Aladár gróf, ő Felsége személye körüli miniszter a következőképen kondoleált: Azon súlyos veszteség alkalmából, hogy Sujánszky püspök urat a Mindenható az élők sorából elrendelte, mélyen elszomorodva fejezem ki gyászukban részvétemet. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter távirata : Őszinte fájdalmas részvétét jelenti Darányi Ignác. Majláth Gusztáv erdélyi püspök és FischerColbrie Ágost kassai segédpüspök Reichenhallból küldték részvétöket, mely igy szól: Nagyprépost halála alkalmából őszinte részvétöket küldik Majláth püspök, Fischer-Colbrie segédpüspök. Csáky Károly gróf, váci megyés püspök ilykép fejezte ki részvétét: Nagyérdemű és nagynevű nagyprépostjuk elhunytának hire fájdalmasan érintett és sietek a Méltóságos Főkáptalannak igaz, őszinte részvétemet kifejezni. Adjon az irgalmas Isten a jótevő főpapnak örök nyugodalmat és az örök világosság fényeskedjék neki. Legyen áldott emléke. Széchényi Miklós gróf, győri megyés püspök távirata ez : Fogadja a Főtisztelendő Fökáptalan legőszintébb részvétem nyilvánítását nagynevű prépostjának elhunyta fölött. Kohl Medárd dr. felszentelt püspök, aki szintén a temetés napján volt elfoglalva hivatalos teendőivel, következő táviratot küldte : Funkcióval elfoglalva, nem mehetek temetésre. Lélekben kisérem az elhunytat. Gróf Szapáry Béláné Pozsonyból a következő sorokat intézte a főkáptalanhoz: Sujánszky nagyprépost halála reám megrenditőleg hatott. Kérem a Méltóságos Káptalannal részvétem megnyilatkozását tudatni. Rakovszky István, a képviselőház és a néppárt alelnöke sem feledkezett, meg az elhunytról: Fogadják legmélyebb részvétemet azon súlyos veszteséghez, mely a főkáptalant és egyházunkat érte. Az Országos Pázmány-egyesület elnökségének részvéttávirata ez : Sujánszky nagyprépost felejthetetlen katholikus költő, szépiró elhunyta alkalmából mélységes részvétét jelenti Országos Pázmány-egyesület elnöksége, Cziklay alelnök. Részvéttáviratot küldtek még: Horváth Béla nyug. főispán; Lollok Lénárd prelátus-kanonok a papa. — Szegény boldogult feleségem is Zsófi volt. Nagyon derék asszony volt ő. — No igen, felét Etelkának hívják, a másik felét meg Zsófikának. — A kisasszony szereti a I virágokat ? — Igen. (Oh, ez a hang! Az első tőle. Ha poéta volnék, elmondanám, hogy benne csengett az eol hárfa minden varázsa, a troubadourok ábrándja, a spharák zenéje, az erdei csalogány dalának egyszerű bája. De minthogy nem vagyok az, nem szólok semmit.) — Én is roppantul szeretem a virágokat, szinte bolondjuk vagyok. Gül-Baba csak kismiska hozzám. — Ismeri kegyed a Gül-Babát ? — Azt az operettet? Igen, ismerem. Nekem legjobban tetszik benne az a dal, amelyik igy kezdődik : »Rászállt a galambom a budai várra...« — Nekem meg — dörgött a papa — az, hogy: ».A kulacsom kotyogos...« — Nekem mindakettő — mondám. Különben csak az énekek szépek. A cselekvény kissé lehetetlen : tetszik tudni, az a fordulat, hogy Gül-Baba széttépi a virágokat, meg az a szójáték ... Kegyed széttépné a virágait, kisasszony ? —, Oh, dehogy! Csak látná, milyen szépek. — Talán megnézhetnénk, ha kegyes lesz megmutatni... — Oh, hogyne, nagyon szívesen. Az eső úgyis kezd elállani. A papa töltött, ivott, megtörlé vastag bajuszát és dörgött: — .Csak nézzék meg ketten. Tudja öcsém-