ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-08-19 / 33. szám

nagy királynak, hogy a keresztény Magyarországtól elpártolni soha sem fogunk! A kereszténységről is áll az, amit az egyházról mondott az Üdvözitö: »a pokol kapni nem vesznek erőt rajta.« Épen azért jöhetsz te zsidó-szociálizmus, kisérthetsz te vallástaposó vörös szociáldemokrácia, szent István országának megsemmisitése sohasem fog neked sikerülni! Szentistván király, Boldogasszony Anyánk, maradjatok ezentúl is velünk, ne feledkezzetek meg rólunk szegény magyarokról! Tekintsetek szomorú hazánkra s fordítsátok szemeiteket régi országtokra! Akkor lesz boldog ismét a magyar, ha a ti szellemetekben, a ti égi oltalmatok alatt halad tovább kitűzött célja felé ! Még néhány nap előtt mi is őszinte szívvel csatlakoztunk a születésének 91-ik évfordulóját ünneplő nagybeteg főpap gratulánsaihoz; kivántuk, óhajtottuk, hogy a Mindenható, ki nagy kegyelmének egész sugárözönével bevonta a nagy tiszteletben álló főpap drága életét s oly magas kort engedett neki megélni, tartsa meg továbbra is jó egészségben; de azóta állapota mindegyre rosszabbra fordult s egyszerre csak fájó szívvel, könynyező szemmel arról értesültünk, hogy Sujánszky Antal, az esztergomi fökáptalan nagyprépostja már nincs többé az élők között. F. hó 13-án, reggel 2 órakor jött a kegyetlen halál s kioltotta nemes életét, melyet annyira szeretett. Oh, mert ne tagadja senki, hogy élni nem szeret! Hiszen akárhogyan kecsegtetjük a szegényt, a gazdagot a jobb, a boldogabb túlvilági élettel: ő inkább akar itt a földön istenfélő élet mellett szegény vagy gazdag maradni, mintsem hogy búcsút mondjon a világnak; avagy akárhogyan győzzük meg a művészt, a költőt, hogy halála után megörökitett eszményeit megdicsőült valóságban fogja láthatni: ő inkább az élethez ragaszkodik, annak édes perceit szeretné még élvezni. S boldog ember, aki ugy tölti be életét, földi hivatását, hogy amikor az örök Biró elé szólittatik, nincs mitől rettegnie. Ilyen volt Sujánszky is. Édes volt neki az élet, de azt jól töltötte be. Erős hite, papi szerénysége s aláziatossága, de különösen az Ur Jézus szent Szive iránti mély tisztelete, ezek voltak védőpajzsai, vigasztalói életének édes és keserű pillanataiban egyaránt. Tudta ő nagyon jól, hogy a halál sötét, AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Egy kedves kirándulás. Tessék elhinni kérem, hogy a tanulmányi kirándulásoknak nagy haszna van. Mert tegyük föl, hogy valaki könyvet akar irni a bogarakról: hát az kimegy a mezőre, a hegyek oldalára és ott, a helyszínen tanulmányozza, hogy mit csinál a hangya, kőrisbogár, meg a mezei pók .. . Avagy aki geológus, bizony meredek hegyoldalakon, kopár sziklákon gyakorolja sok hazánkfia dicső erényét: a csúszást-mászást. A botanikusnak szintén nem elégséges Jung (f 1657), Sinne (f 1778), Antoin Laurent de Jussién (j 1836) rendszerét ismerni, hanem magában a természetben kell vizsgálni a rózsát, ibolyát, meg a gombát.. . Vagy vegyünk egy ideálisabb művészetet. Ha valaki (Uram, bocsásd meg neki!) verses regényt akar készíteni, hát — miután elolvasott vagy húsz regényt s konceptusokat szerzett bizonyos tragikus mozzanatokról, minő pl. párbaj, leányrablás, férjgyilkosság stb. — fölmegy egy regényes hegyre, maga elé képzel egy rejtelmes kastélyt, ihletet kér a kulacstól (mely ilyen kiránduláson el nem maradhat) s a többi úgy megy, mint a karikacsapás! Én (négy szem között legyen mondva) szenvedélyes bogárgyűjtő vagyok. Hiszen tudják önök, hogy vannak bogaraim ; például . .. De menjünk tovább! kegyetlen hatalmát, a sír homályos éjjelét a feltámadás ragyogó napja váltja fel; ez adott erőt, türelmet, kitartást az utóbbi időben már nagyon megtört főpapnak. Az Isten akaratában való megnyugvás s az erős hiten alapuló remény valóban vigasztaló érzésébe olvadt át. Elköltözött körünkből az örökkévalóság boldog hazájába, ahol már nem fáj semmi. Elvesztettük benne a buzgó papot, a jeles költőt, a kiváló írót. Mint pap, igazán szent hivatásának élő, kötelességét mindenkor pontosan teljesitő, tiszta jellemű férfiú volt. Szerették is annak idején hivei mint káplánt, rajongtak érte mint plébánosért, mert a jó Pásztorhoz hasonlóan mindig csak Isten dicsősége s a reá bizott lelkek örök üdvössége lebegett szeme előtt. Igen buzgó tisztelője volt Jézus szent Szivének s hálából e szent Szívtől vett jókért jótékony alapitványainak legnagyobb részét a szent Sziv tiszteletének terjesztésére fordította. A néppártnak mindvégig buzgó tagja s nagy mecénása volt, a katholikus társadalmi mozgalmak iránt is melegen érdeklődött. Mínt költő is nagy hírnévre tett szert Sujánszky. Valóban szép, tiszta, áhítattal s vallásossággal párosult hazafiság s igazi benső lelki élet tárul elénk költészetéből. Ennek a gazdag és mégis egyszerű, hullámzó és mégis harmonikus lelki életének tulajdonithatjuk költői vénájának még későbbi idősebb korú friss buzogását. Boldognak vallhatja magát, mert ha vissza tekint hosszú pályájára, büszkeség töltheti el lelkét, mivel jól megmunkálta földjét, jó magot vetett bele s kedves virágokat, édes gyümölcsöt nevelt rajta ugy az egyház, mint a haza gyönyörűségére. Irodalmunkat is szépen gazdagitotta a boldogult. Legnagyobbrészt forditással, de számos eredeti termékkel is tünt ki. Irt imakönyveket s vallásos elmélkedéseket is. Csinos, gördülékeny stílusa, nyelvének kifejező plasztikaija, eredeti szine és zamatja elárulja kiváló tehetségét, élénk fantáziáját s kitűnő megfigyelő képességét. Egyszóval Sujánszky remekül értett a toll forgatásához. Munkásságát azonban már utóbb megakadályozta magas kora, ugy hogy életének utolsó éveit csendes imában s elmélkedésben töltötte, bár nem szűnt meg végképen érdeklődni a közügyek iránt sem, mig végre bekopogtatott ajtaján a kíméletet nem ismerő halál s véget vetett örömeinek, fájdalmainak egyaránt. Isten veled, drága lélek, emléked hosszú életre van hivatva a magyar katholicizmus történetében. Nem feledhetnek el Téged a késő unokák, mert szinte feledhetetlen vagy. Viszontlátásra ott fönn az édes hazában, hisz egykor mi is mindnyájan oda követünk téged, ahol te vagy most. Születünk, hogy meghalhassunk, bölcsőben kezdjük, a koporsóban végezzük életünket, mely csak vándorlás a sír felé. Elszakadtál tőlünk, akik téged annyira szerettünk, akiknek szivéhez annyira voltál nőve; de nem csüggedünk el, nem esünk Meggyőződvén a fent elsorolt dolgok hasznos voltáról, elhatározám, hogy bejárom az Ipoly völgyét és megmászom a Gállát is, a környékbeli »hegyek nagyapjat« (Der Berge Grosspapa I — mint egy érdemes német honfi fordította). Készülődésemet a következő szavakkal kivonatozom : Egy üveg spiritusz (a bogaraknak), egy üveg (esküszöm, csak három deci) bor (ez nem a bogaraknak), bogárhatározó és esőernyő. A bort inni vittem. Tetszik tudni, a határban nem mindig talál az ember vizet. — Az " esernyőt meg csak pro forma vittem magammal: t. i. ha esik, ez úgyis csak , a fejemet védi ; de különben is a Központi Meteorológiai Intézet csalhatatlan jelentése szerint nem várható »csapadék. « Az Ipoly partján fogtam egy hőscincért és egy katinkát, továbbá megittam a boromat. (A folyóvíz nem jó). Átkelvén a folyón, nekivágtam a hegyoldalnak. A nap erősen sütött; melegem volt. Csakhogy végre fölértem ! Nem gondolják, kérem, hogy ez a vidék milyen gyönyörű. A Mátra lenyúló ágai patkó alakban körítik • a széles medencében épült falvakat (Szálka, Letkés, Leled stb.), melyek közt az Ipoly kanyarog, mint valami ezüst szalag. (Ha nagy eső van, az iszaptól sárga, tehát akkor arany szalag). Belemerültem a táj szemléletébe. »Lelkem édes, mély mámorba szedült« s már-már fölkiáltottam : »Mely nyelv merne versenyezni véled...«, mikor egy hatalmasat dördült. Tyűh! ez nem kétségbe, mert a viszontlátás reménye vigasztal, bátorít minket. Isten veled te Urnák hű szolgája, nyugodjál békében, az örök világosság fényeskedjék neked! Pályafutása. Az elhunyt nagyprépost életrajzát a következőkben közöljük : Született Budapesten, 1815. augusztus 4-én; atyja Antal, anyja Deák Erzsébet. Az elemi iskolákat, úgyszintén a gimnáziumot is Budapesten végezte; 1829-ben felvétetvén az esztergomi főegyházmegyei papnövendékek sorába, miután két évet az Emericanumban és kettőt mint a bölcsészet hallgatója Nagyszombatban töltött, 1833-ban a theologiára a Pázmáneumba küldetett. Kora miatt még fel nem szenteltethetvén, midőn a theologiát elvégezte, a budapesti egyetemen a magyar jogot hallgatta. Miután 1838. szeptember 29-én áldozárrá szenteltetett, egy ideig Komáromban volt káplán, azután pedig 15 éven át Budapesten működött hasonló minőségben, 1840-től a Lipótvárosban, 1842-től a várban, mig 1854. július 12-én józsefvárosi plébánossá választatott meg. 186i-ben alesperes, 1862-ben szent Brigitta szigetéről nevezett c. prépost, 1869. június 12-én esztergomi kanonok, 1872-ben a Pázmáneum kormányzója, 1886. június 3-án pápai prelátus, 1891. november 10-én vovadrai c. püspök lett. A főkáptalanban 1878. július i-én sasvári, 1880. március 22-én nógrádi, 1888. május 12-én főszékesegyházi főesperessé, november 27-én őrkanonokká, 1889. december 20-án olvasókanonokká s végre 1894. február 13-án nagypréposttá- lépett elő. A Gondviselés megengedte, hogy 1888. szeptember 29-én megünnepelje áldozárságának 50 éves jubileumát, mely alkalomból tisztelői több mint félszázados irói munkásságának emlékére egy k ötet szemelvényt adtak ki költeményeiből, 1898. szept. 29-én gyémántmisét mutatott be az Urnák, 1906. aug. 4-én pedig életének 91-ik esztendejét töltötte be, ugy hogy az egész esztergomi főegyházmegyének legidősebb papja, nesztora volt. írói és költői munkássága. Mint iró és költő, következő munkásságot fejtett ki. Szerkesztette a katholikus Néplapot 1855 —1857. Nevét különösen vallásos költeményei tették ismertté. Önálló művei: 1. Öröindal V. Fendinand király felgyógyulásakor. Esztergom, 1833. — 2. Kunszt József neve ünnepére. Bécs. 183G — 3. Örömvers, mellyel lőméltóságu herceg Kopácsy József Magyarország prímását üdvözlé Budán. 183!}. — 4. A kereszténység védelme. Franciából. I. k. Pest, 1840. II. és III. k. Pest, 1844. — 5. Szent hangzatok. Fordítva. Pest. 1841.. II. kiadás Pest, 1850, III. kiadás Pest. 1857. — (j. Minden bölcseség kezdete az Urnák félelme. Németből. Pest, 184'í. — 7. Halászat a legjelesebb német katholikus hitszónokok egyházi beszédeiből. Pest, 1843. — 8. Kempis Tamás négy könyve. Pest. 1844. — 9 Vallásos és hazafiúi költeményei. Pest, 1844. II. kiadás Pest, J853. — 10. Egyházi beszéd. Buda, 1844. — 11. Őrangyal Vallási almanach. — 1844—1852. évf. — 12. Ájtatosság gyöngyei. Buda, 184G. — 13 Fényrajzok Jézus és az apostolok életéből. Lipcse, 184(j II. kiadás. Lipcse. 1854. — 14. Schinid Kristóf ifjúsági jót jelent! Hátrafordulok, hát — Uram ne hagyj el — egy csúnya fekete felhő közeleg Nosztra felől veszedelmes gyorsasággal. A Központi Meteorológiai Intézet ezúttal csalódott. Hová menjek ? Haza ? Az messze van. Talán jobb lesz valami kunyhót vagy barlangot keresni. El is indultam a hegy túlsó oldalán lefelé ; kiérvén az erdőből, legnagyobb örömemre egy erdész lakot látok. Odamegyek, a ház csinos és u. n. keresztház elül négy ablakkal. A széles udvart magas kerítés veszi körül, de a kapu nyitva van, mintegy a magyar vendéglátó szívesség jelképezésére. A ház udvar felől eső részén nyilt folyosó van, szőlővel befuttatva. A folyosón van egy asztal, rajta virágcserepek, ezekben virág s ezt öntözgeti egy szép, fiatal — leány. Ha'poéta volnék, elmondanám, hogy sugár alakját égszínű ruha takarta, mely igen illett neki, hogy arca gyöngepiros, szeme éjsötét és villámokat szóró, haja hullámos és gesztenyeszínű, egész megjelenése pedig igéző volt. De, minthogy nem vagyok poéta, hát minderről nem szólok semmit, csak azt mondom, hogy igazi angyal volt. Önök jól tudják, hogy én a lányok körül nem forgolódom. Uram bocsa', még csak nem ís táncolok (hogy négy szem közt bevalljam). Nem fognak tehát csodálkozni, hogy: 1- mo elpirultam, 1 2- do zavaromban jó reggelt mondtam délután 3 órakor,