ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-08-12 / 32. szám

XI. évíolyam. Esztergom, 1906. augusztus 12. 32. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁESADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. 'Alapitó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség: Szentgyörgymező 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv kónjvkereskedésében. „Szabad gondolat.

66 Esztergom, augusztus 11. O Nem vagyunk antiszemiták s nem is vagyunk barátai annak az irányzatnak, amely az antiszemitizmus neve alatt ismeretes. Követjük Krisztus tanitását, szeretjük felebarátunkat s miután a zsidó is az, nem zárjuk ki szeretetünkből a zsidót sem. Ha azonban bizon/os jelenségeket figyelemmel kisérünk, akkor értjük az antiszemitizmust, értjük egyes keresztények elkeseredését a zsidók ellen. Nem akarunk most beszélni a zsidók szerepléséről a gazdaság és ipar terén,, nem is azok elönyomulásáról az értelmiségi pályákon, mert végre is áll az, hogy aki a szükséges képzettséget megszerezte, joga is van hozzá, hogy a képességnek megfelelő pályát keressen és azon megélhetését biztositani iparkodjék. Más az, ami a keresztény népeknek fölháborodását kihívja. Értjük egyes újságíró zsidóknak szereplését a kereszténységgel szemben, értjük különösen egyes magyar újságíró zsidóknak a harcmodorát és támadását. Nem általánosítunk s nem is akarjuk egyeseknek hibáit az egészre»tolni, de viszont nem akadályozhatjuk meg, hogy mások ne általánosítsanak, különösen akkor, amikor a zsidó ujságirók részéről oly eljárást tapasztalnak, aminőt a keresztény ujságirók a zsidósággal szemben sehol nem gyakorolnak. De hát bizonyítsunk. Megjelenik Budapesten egy lap, amelynek cime »Budapesti Napló.« A politikában eddig minden lehető irányzatot szolgált, a mostani kormányt azonban a legélesebben támadja. De ezzel nem törődünk. Természetes, hogy Vészi József a lap alapitója és mostan is lelke, a ki a Fejérváry kormány alatt a sajtó-iroda főnöke volt, a mostani kormánnyal megelégedve nincs. Azonban minket a lapnak politikája nem érdekel. A lapot majdnem kizárólag zsidók irják. Tollúkat ugyanazon gyűlölet vezérli, amely annak idején a »feszítsd meg«-ben nyilvánult meg. A lapnak egy melléklete van és ez a »Szabad gondolat« cimet bitorolja. Ebben a mellékletben a legnyíltabb, a legszemtelenebb harc folyik a kereszténység és különösen a katholicizmus ellen. Amit csak a napokban is újra leleplezett » Társadalomtudományi Társaság« és annak közlönye a »Huszadik század« burkoltan, óvatosan müvei, azt itt apró pénzre váltják s leplezetlen szemérmetlenséggel szórják a nagyközönség közé. A tárcában közlik Straussnak százszor agyoncáfolt Jézus életét. Minduntalan intéznek támadást a gyónás ellen, pellengére állítják a keresztény, különösen a katholikus nevelést. Elferdített kivonatokat közölnek a pápai körlevelekből; összefüggés nélküli részleteket hoznak egyes hírneves katholikus moralisták és jogtudósok könyveiből és mindent elkövetnek, hogy a katholikus egyháznak tanításait, intézményeit gyűlöletesekké tegyék. Ezt teszik a vonal fölött cikkekben, a vonal alatt tárcákban egyaránt. A mellékletnek majdnem minden egyes cikke oda céloz, hogy a legridegebb evolúciós elméletnek igazságát föltüntesse a katholikus egyház tanításával szemben. Minden sorából kirí a legdurvább materializmus és darwinizmus. Csak egy néhány számot olvassunk át s mindjárt tisztában leszünk vele, hogy e mellékletnek nincs egyéb célja, mint a kereszténység s különösen a katholicizmus ellen harcolni, annak tanitását, intézményeit támadni s végül az emberek szivéből a hitet kiirtani. S ugy látszik a katholikusok ezt szó nélkül tűrik. De fordítsuk meg már a dolgot és kérdezzük meg, mit csinálnának zsidóvallásü polgártársaink, ha a keresztények, s mondjuk, ha a katholikusok egy oly sajtóorgánumot alapitanának, amely napról napra támadná a zsidók hitét, a zsinagóga tanitását, a zsidók szertartásait? És ha ennek' az orgánumnak nem is volna más célja, mint egyenesen a zsidók hitének támadása, kigúnyolása, pellengére való állifása? Bizonyára nem tűrnék szótlanul a dolgot, amint meg nem tűrik a zsidók, ha valahol, a világ bármely részén, csak a haja szála is meggörbül egy zsidónak. És azt gondolják a zsidó ujságirók, hogy a katholikusok birka türelmének nincs határa? Nem félnek attól, hogy a keresztények között ily eljárás folytán uj tápot nyer az antiszemitizmus s kényszeríteni fogja a keresztényeket, hogy ők is hasonló fegyverekkel küzdjenek a zsidóság ellen? Avagy talán vallásháborúra van szükségünk? Meglehetősen ismerjük egész Európának úgynevezett liberális sajtóját, de olyan lapot, amely a katholikus egyház elleni támadásokban akkora gonoszságot fejtene ki, mint a Budapesti Naplónak »Szabad gondolat«-a, nem ismerünk. Még az osztrák »Los von Rom« mozgalmat szolgáló lapok, a Schönerer, Hauck, Ellbogen, Wolf szócsövei, de még az e célra alapított luteránus »Wartburg« sem irnak oly gyűlöletesen a katholicizmusról, minta »Szabad AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. \ kV; t Gróf Stainlein Saalenstein Leontina, bajor Szt. Anna rend alapitványi hölgy. (1827. aug. 14.—1906. aug. 5.) Gyászlobogó csüggedt szárnyait lengeti a szél Hontmegye Felsőszemeréd grófi kastélyának ormán. A halál angyala szállt e házba, hogy az .élet angyalát: a szegények nemtőjét, a betegek vigasztalóját szólítsa fel a mennyei Biró elé, ki minden szolgájának érdeme szerint fizet. Gróf Stainlein Saalenstein . Leontina meleg szivének utolsó dobbanása elnémult. Ha egy. ember életét egy fogalommal kellene jellemeznünk, a megboldogult grófnérói elmondhatnók: O az evangéliumi szeretet megtestesülése volt, feijL az Isten kedvelt, kit az emberek szerettek. O tehát meg nem halt! És ha mégis ma örökre elnémultak vigaszlehelő ajkai, megmerevedtek alamizsnát osztó karjai: szembe kellene szállanunk a kegyetlen halállal, hogy adja vissza környékünk angyalát, kinek nem szabad meghalnia! De sem szerető rokonainak mély bánata, sem tisztelőinek keserű fájdalma, sem szegényeinek hulló könnyei, sem nyomorultjainak — kiket éveken át gondozott — kétségbeejtő zokogása nem kérlelheti meg a kegyetlen halalt. Ott fekszik hideg ravatalán, koszorúkkal halmozott koporsójában. Szép, megható e halotti disz! A sok koszorú, a részvét halmaz virágai közt vigasztalón int felénk a fejénél álló kereszt, melyen a Megváltó alakja lecsüggesztett fejével ugy tűnik fel, mintha velünk osztozna éles fájdalmainkban s enyhitőleg mondaná: »Boldogok a halottak, kik az Urban halnak meg, már mostantól, ugy mond a Lélek, nyugodjanak meg munkáiktól, mert cselekedeteik követik őket.« (Apoc. 14.) Vigasztalódjál tehát te gyászoló nemes család, enyhítsd fuldokló zokogásod te szegény nyomo.rult beteg, mért bár itt a földön kihűlt a szerető sziv, de szeretetének lángját nem olthatja el még a halál fagyos lehelete sem, ott fenn a boldogok honában nem'feledkezik meg rólunk, pártfogónk, kedves, feledhetlen pártfogónk lesz ő az Isten előtt, ki az igazaknak, hű szolgálójának imáját meg fogja hallgatni. Istennek élt, Isten legyen az ő jutalma! Életrajzát nem irom meg, hisz lelkünk mélységes fájdalma, szemeink forró könyüje, ajkaink zokogó panasza s bármerre nézünk, bárkire tekintünk, bárkivel találkozunk Hontmegyében, mindenkinek lelke, szeme, ajka csak részvétről szól, mert miként nem volt, kit ő nem szeretett, ugy nem volt, ki őt nem szerette, tisztelte volna; azért még vármegyénk határain tul is sokaknak megrázta lelkét a valóság, hogy a jó grófnő meghalt. Emlékét s vele életrajzát örök időkre megőrzi evangéliumi szeretetének alapítványa: az alsószemerédi »Mária-ház« intézete, mely minden szóvirág, minden ékesszóllásnál maradandóbban, érthetőbben beszéli el életrajzát, hogy ki volt gróf Stainlein Saalenstein Leontina! Leirom tehát a »Mária-ház« intézet történetét, lássák, mit beszél ez ? Mindenekelőtt megakarom jegyezni azt, hogy feledhetlen halottunk az evangélikus vallásból, melyben született, 1873. év május i-én lépettbe a kath. egyház kebelébe s ehhez a szelid lelkű Kruesz Chrysostom néhai panonhalmi főapát készítette elő, ki az egyház tanaival saját meleg buzgóságát, élő hitét is beoltotta tanítványa kebelébe ugy, hogy a jó grófnő ezentúl teljesen Jézus hitének, Jézus hitéből élt s mint állitá: innét virradt fel boldogságának, megelégedésének hajnala. Tevékenységét, vagyonát a szegények s betegeknek szentelvén, egész gyógyszertárt rendezett, be lakásán, hova seregesen jártak el naponkint a környékbeli betegek, nyomorultak s kik nem birtak eljönni, ő kereste fel őket személyesen, vagy komornája által, kérdezősködött hogylétük, kívánságaik felől. Mindennap korán kelt s első teendője volt, tarsolyával kezében ellátogatni a község betegeihez, kiknek orvosságot, élelmiszereket, húsra szóló utalványokat osztott ki, ugy, hogy reggeli 9 órára,