ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-05-06 / 18. szám

dést hozott magával s abból adhat is. Kéri, hogy támogassák munkájában. A tisztelgések sora megnyitván, legelsőnek a róm. kath. klérus vonult a terembe. A fő és lelkészkedő vagy tanárkodé papságot Rajner Lajos dr. praelatus-kanonok, érseki helynök vezette Gyapay Pál elé. Rajner dr. nagyon jól kifejtette, hogy a székesfőkáptalant és az esztergomi papságot aranyszálak fűzik a főispáni székhez már azért is, mert Esztergom hercegprímásai örökös főispánjai is egyúttal e vármegyének Az egyházi és világi hatóságok megértése és együttműködése képes csak erőssé és boldoggá tenni a hazát. A kath. klérus tudományos,, társadalmi és szociális munkájával is mindég kivette részét az ország harcaiból. A klérus, úgymond, a haza javáért küzd, s nemes célokat szolgál, tehát kéri a főispán támogatását. Gyapay Pál főispán röviden, de sokat mondóan felelt a vikárius szavaira. Mély hálával köszönöm meg — úgymond, — a méltóságos és főtisztelendő papság ezen kitüntető figyelmét. Én kath. család szülöttje vagyok és szent vallásomat mindég hűséggel követtem, mert azt mindennél előbbre valónak tartottam. A hitem vezetett minden tetteimben, mert tudom, hogy minden emberi alkotás csak akkor lehet állandó, ha annak fundamentumát a vallás képezi. Kérem Önöket méltóságos és főtisztelendő uraim, fogadjanak ugy, mint Krisztus egyházának hűséges gyermekét. Lelkes éljenzés következett ez őszinte és szivből jövő szavak után, majd a főispán a küldöttség tagjaival egyenkint kezet fogott. Másodiknak jött a Sz. Benedek rend. A helybeli székház tagjait Hollósi Rupert házfőnök, gimn. igazgató vezette. Hollósi tolmácsolván a rend ősi hagyományait, kifejtette, hogy Esztergomban ezen rend az ifjúság nevelésében buzgólkodik. Kéri tehát a főispánt, támogassa őket nehéz és fontos munkájukban. A főispán válaszában kiemelte, hogy bár ő maga a piaristáknál nevelkedett, a Bencés rendet már régóta ismeri. Ismeri pedig mint olyan rendet, melyet a tudományosság, a hazaszeretet és a komoly munka jellemez. A 76. és 26. gy. ezredek tisztikarát Hess Rezső ezredes vezette a főispán elé. Az ezredes kifogástalan magyar nyelven talpraesett beszédben üdvözölte Gyapayt. Őszinte örömmel üdvözöljük e megye élén, úgymond az ezredes, — adja az Isten, hogy méltóságod vezetése alatt az a jó és barátságos viszony, azon egyetértés, — melyet a polgárság és katonaság itt egymás közt mindég féltve ápolt, — még jobban megerősödjék. A főispán válaszában kijelentette, hogy mint Ö felsége által kinevezett főispánnak egyik legfőbb törekvése lesz a katonaság és polgárság közti jó viszony ápolása. A katonasággal tisztelgett a helybeli csendőrség is. Lóránt százados helyett, ki egy választásnál van szolgálatban, Lukács főhadnagy üdvözölte a főispánt. Esztergom város tisztikarát és képviseletét Vimmer Imre polgármester vezette. A főispán nagyon szívesen fogadta Esztergom várost. Kijelentette, hogy mostantól ö is Esztergom egyik polgára s ép ugy fog a város érdekeiről gondoskodni, mintha mindig itt lakott volna. Ő hozzá, úgymond, mindig bizalommal fordulhat a város minden polgára, mert ami befolyásától és hatalmától telik, azt szivesen megteszi a város érdekében. Hontvármegye küldöttségét Lits Gyula főispán vezette. Győr vármegye küldöttségének élén Ziskay Antal kir. tan., lovag beszélt. Ez utóbbi küldöttség előtt a főispán kedvesen emlékezett meg azon időkről, melyet mint Győr vármegye közigazgatási tisztviselője töltött. Fehér vármegye küldöttsége Szűcs Jenő alispánhelyettes vezetésével tisztelgett, mig a főispán régi választókerülete, mely negyvennyolcas programmal küldte be a parlamentbe, a mostani képviselővel. Csontos Andorral és néhány választóval volt képviselve. Ezek előtt a főispán fontos és megszívlelendő kijelentést tett. Tudom, — úgymond — hogy én a nép vállain emelkedtem fel ezen polcra. Ennek tudatában leszek mindég. Ez fog vezetni terhes hivatalomban s a népet el nem hagyom soha. A pénzügyigazgatóság, az adóhivatal és megyei számvevőség üdvözlő szavaira azon nézetének adott kifejezést, hogy az állam legfőbb törekvése lesz a mostani állapotokhoz mérten, minden egyes polgári adóalany megtartása. Wekerle miniszterelnök és pénzügyminiszter programmjában'ez benne van. Ezután Bogisich Mihály választott püspök, prelátus-kanonok a szent Erzsébetről nevezett jótékony nőegylet küldöttségét vezette a főispán elé. Küldöttségileg tisztelegtek még a járásbíróság, a tanfelügyelő a tanitói karral, az izr. hitközség, az ügyvédi és orvosi kar. A helybeli iskolák tanári kara, az érs. és káptalani gazd. tisztikar, a községi jegyzők, Matty asóvsyky Lajos lovag vezetése alatt a kath. kör, a kath. legényegylet, továbbá a pénzintézetek tisztikara, a ker. betegsegélyző pénztár, külömböző vállalatok és intézmények képviselői és végül a hires 48-as párti Nagysáp község. A díszebéd. Délután 2 órakor a Fürdő szálloda nyári helyiségében 250 terítékű diszebéd volt. Az ebéden a főispánon kivül ott láttuk a fő és alsó papságot, a városi és megyei tisztikart és az összes hivatalok és egyesületek vezetőit. Az installációs közgyűlés vendégei közül ott volt: Lits Gyula főispán, Kmety Károly, Zlinszky István, Horváth Gyula, 1 Csontos Andor és Lengyel Zoltán képviselők, Báró Nyáry Alfonz, Szűcs Jenő vaáli fő biró, Be'kássy Elemér kamarás, Huszár Dezső főbiró, Szokoly Alajos, Totovics Kálmán, Ziskay Antal stb. Az étlap a következőkben figyelmeztette a résztvevőket: Szárnyas aprólék leves á la Giarden. Király-viza Tar tárral. Vesepecsenye diplomata módra. Áfonya. Liba. Töltött csirke. Fe es, ugorka saláta. Parféé. Giardinetto. Sajt. Mocca Borok: 1891-es Neszmélyi fehér. 1894-es Villányi vörös. Littke Pezsgő. Polgári sör. Az első pohárköszöntőt Gyapay Pál főispán mondotta a hazára és a királyra. Röviden, zamatosán és magyarul ősi szokás szerint azt kívánta, hogy hazánk és népe boldogitására éljen soká a király. A közönség állva hallgatta meg a köszöntőt. A második toasztot Fiele Antal dr. mondta. A törvényhatósági tagok nevében igy köszöntötte a főispánt: Mélyen tisztelt Uraim ! Egy francia mondás szerint »a napok egymásra következnek, de nem hasonlók egymáshoz. « Ebben a mondásban rejlő gondolat igazságáról talán soha sem volt alkalmunk oly szembeötlő, szinte kézzelfogható módon meggyőződést szereznünk, mint napjainkban, a legközelebb lefolyt néhány hét történetében. Rendkivüli idők folyamának sodrába jutottunk ; új korszakba léptünk; hatalmas változás, mélyreható átalakulás meseszerű gyorsasággal, úgyszólván márólholnapra megy végbe szemeink előtt, s a közelmúlt és a jelen közti kábitó ellentét hatása alatt ámulva kérdezzük önmagunktól, álom-e vagy valóság, aminek szemmel látó tanúi, sőt cselekvő részesei vagyunk. Hisz alig egy hónapi időköz választ még csak el attól az időtől, midőn elborult lélekkel, keserűséggel szinig telt háborgó szívvel szemléltük a nyers erőszak féktelen tombolását!ak mind magasabbra csapkodó iszapos hullámait, és gyötrő aggodalommal tekintettünk a már nem is bizonytalannak vélt, hanem inkább napról-napra bizonyosabbá váló sötét jövendő elé, mely alkotmányunk utolsó foszlányait volt a megsemmisülés örvényébe temetendő, s a kendőzetlen, nyilt önkényuralom vasigáját nemzetünk nyakába vetendő: midőn egyszerre váratlan égi csoda gyanánt tört át a vészfelhőkön ősi szabadságunk tündöklő napja, s elűzve a sötét borút, ragyogó fénnyel árasztotta el hazánk egét. Mint a föltámadást hirdető húsvéti harangszó, akkép járta be országunk téréit, hegyeitvölgyeit az országgyűlést egybehívó*királyi szózat. Riadó öröm, lobogó lelkesedés lángolt fel nyomában; az aggodalmat remény, a keserű elszántságot szebb jövő hite váltotta fel; szivünk megtelt bizalommal és büszke önérzettel afölött, hogy bátran szemébe néztünk az odakínált nyomornak és szenvedésnek, és nem riadtunk vissza a küzdelemtől, melynek első sikerét már el is értük, azt a sikert, hogy a nyers erőre támaszkodó hatalommal szemben az erkölcsi erő, a törvény diadalmaskodott. Hogy mekkorát fordult az idő kereke, arról mindennél meggyőzőbben tanúskodik az a tüneményes beszéd, amely ma a főispáni székből hangzott el s amelyhez hasonlót aligha hallott még főispánt iktató megyei közgyűlés. És ha mindazokat a vívmányokat, melyekért a harc évek előtt megindult, még nem hozta is meg érett gyümölcsként a nemzet számára: örömünk mégis jogosult és őszinte lehet, mert a megmentett alkotmányban s a nemzet őserejében, mely a küzdelem alatt oly fényesen nyilatkozott meg, megvan biztositéka annak, hogy a nemzeti akarat mindent kivívhat, amit erős elhatározással célul tűz ki maga elé s rendületlen kitartással követ. Hogy mi ez a nemzeti akarat és mire irányul, azt a most folyó választás immár minden kétségen felül helyezi, s még az előtt is világossá teszi, ki szándékosan huny szemet a világosság előtt. A választásra felhívott nemzet újból itélt s félreérthetetlen ítélete, mely ellen nincs föllebbezés, az, hogy szentesitette a nemzeti ellenállás eszméit, céljait és vezéreinek eljárását; szentesitette a békét s némely kérdéseknek egy időre függőben tartását; főkép pedig' szentesitette azt, hogy az uj-korszak kettős vezércsillaga, útmutató iránytűje csak az alkotmányos szabadság és a nemzeti államnak teljes kiépítése, az állami szervezet minden izének és tagjának, az állam minden intézményének magyar nemzeti szellemben való kifejlesztése és megerősítése: ez a végcél, melyet a mostani választás félreismerhetlen határozottsággal tűzött ki és tett a nemzet képviseletének, a törvényhozásnak feladatává. Esztergom vármegye hazafias közönsége az alkotmánytipró önkény és erőszak ellen szegezett nemzeti ellenállás küzdelméből lelkes felbuzdulással és hűséges kitartással vette ki megillető részét. Attól az emlékezetes január 26-ától kezdve, midőn választó polgársága lesujó ítéletet mondott a november 18-diki parlamenti csiny szerzői fölött és félreérthetetlen módon csatlakozott a nemzeti törekvések zászlaja alatt egyesült erővel küzdő ellenzék táborához, attól fogva a megye törvényhatósága is habozást vagy ingadozást nem ismerő határozottsággal foglalt állást azon politikai irány mellett, melyet az alkotmányvédő parlamenti többség képviselt; s ezen állásfoglalásában higgadt megfontolással és öntudatos mérséklettel, mely bajra bajt halmozni és a bonyodalmakat céltalanul tetézni nem kívánta, de lényegbén és érdemileg mindenre kész elszántsággal és szilárdsággal mindvégig hiven kitartott abban a szerepében és feladatában, melyet reá, mint az alkotmány egyik védő bástyájára, a törvény s a magyar lelkében élő haza- és szabadságszeretet rótt. Méltán és joggal kér tehát részt vármegyénk közönsége is az országos örömből és lelkesedésből, mely a beállott szerencsés fordulat nyomán nyilvánul. Ennek a közörömnek egyik minket közelebbről érdeklő része a lélekemelő ünneplés keretében ma végbe ment főispáni beiktatás is. Örömmel és lelkesedéssel iktattuk be főispánunkat sok nagynevű előd kegyeletes emlékének fényétől körülsugárzott főispáni székébe ; mert habár eddig kévésünknek jutott is w a szerencse, hogy személyes érintkezés révén Ö méltósága közelebbi ismeretségével dicsekedhessünk, azért még sem ismeretlenül, annál kevésbbé idegenül lépett ő megyénk területére, mert az a hazafias kormány, melynek megbízásából és k épviseletében jelenik meg körünkben, az egész vármegye közönségének osztatlan bizalmát és odaadó támogatását birja s ő méltósága részére is biztosítja. Mint egykor ama virágvasárnapi ^bevonuláskor Jeruzsálem leányai ajkán akkép zendült meg az üdvözlő hozsánna, hogy » áldott, ki az Ur nevében jő« : azonkép mondunk mi is szivünk őszinte örömével és lelkes bizalommal »Isten hozott«-at annak, kit a nemzeti küzdelem vezérei, mint bizalmukra méltó képviselőjüket küldenek hozzánk, vármegyénk élére. Nincs is abban kétség, hogy az, a mi most még politikai bizalom és támogatás alakjában jelentkezik, igen rövid idő alatt a személyes rokonérzés és ragaszkodás meleg érzelmeivel fog párosulni azon közös működés során, melyre a főispán a vármegye közönségével együttesen van hivatva. Hogy ez a közös munkásság sikert ígérő és gyümölcsöző lesz, azt most már nemcsak reméljük, hanem erősen hisszük is, mert ugy az ország, mint a vármegye közügyei összhangzatos felfogásának és az ebből eredő egyetértő működésnek legelső feltétele, a politikai nézet-egység már is megvan és fönnáll a főispán és a vármegye közönsége között. Sőt merem állítani és nem félek az ellenmondástól, hogy az a rokonérzés és ragaszkodás a mai nap benyomásai alatt már is gyökeret vert és csirát is hajtott szivünkben. / Egy/ szomorú korszak tanulságaival gazda-