ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-03-12 / 11. szám

X. évfolyam. Esztergom, 1905. március 12. 11. szám ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Laptulajdonos és kiadó : Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR, egyetemi tanár. Szerkesztőség: Ferenc József út 75. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. A magyar katholikus sajtó mulasztásai. Esztergom, március 11. (#*#) A magyar katholicizmus eddigi erőtlenségének egyik oka a régi sablonok szerint haladó katholikus sajtó volt. A maradiság százrétü köpönyegébe burkolódzva csak azoknak iparkodott tetszeni, kiknek legkevésbé volt szüksége arra, hogy a mindennapi sajtótól kapjon vezéreszméket. A legújabb időben e téren javulás állott be, de még mindig nem annyi, mennyivel a lagymatag munka mellett elharapódzott bajokat gyökerében egyhamar orvosolni lehetne. — Mivel valamelyes javulás e téren is konstatálható, nem a jelenről- hanem inkább a múltról szándékozom megemlékezni. Hogy megértessem, egy példával hozakodom elő. Az állatvilágnak van egy mesebeli vérszopója: a vampir. Ennek az a sajátsága, hogy az alvó emberre száll, karmait a testébe bocsátja és vérét kiszívja. Hogy az áldozat fel ne ébredjen, szárnyaival legyezgeti az arcát. Ezen kellemes érzés hatása alatt az szokatlanul mély álomba merül. A vampirt a létért való küzdelemben munkába állott sereg lármája bizonyos idő eltelte után felriasztja; az alvó ember is felelevenedik a zsibajban s látni kényszerül, hogy fejére nőtt a félvilág, ellenségévé lett még a legjobb barátja is, sőt élete sincs már biztonságban. Nemes felháborodásában ökölbe szorítja a kezét és szét akar szórni mindenkit, ki léleknemesitö munkájában útjába állott. felkelne, de erőtlenül visszahanyatlik, mert a legyezgetés elrabolni engedte összes életerejét. Izmos tagjai tehetetlenek; előnyei ellenségei fölött nem segitenek; fájó szivvel, tehetetlenül kénytelen szemlélni, miképen dúlják tel legszentebb házi tűzhelyét; mennyi cinizmussal vágják az arcába, hogy eddig is hazaáruló volt, ma is az; látni kényszerül, milyen ádáz dühhel forgatják ki tisztességes úton-módon szerzett ősi jogaiból. Mindezt tehetetlenül nézni kénytelen, nincs ereje, hogy a jogtíprók ellenében kellő eréiylyel felléphessen. Nincs ereje, hogy az álomból felkeljen, mert a katholikus sajtó a múltban nem mutatta meg neki igazán és hivatásszerűen a veszélyeket; soha sem rázta fel az álomból, hanem inkább gyöngeségeit legyezgette, hogy annál mélyebben aludhasson. A sajtó mulasztásai egyik oka annak

7 hogy a magyar katholicizmus nyomorékká lett, s ma mankóval a hónai alatt, mint nyomorék kénytelen megalázkodni a nyakára nőtt nagyok ajtaja előtt s boldognak kell hirdetni magát, ha ellenségei kezéből a sajátjából egy-két morzsát alamizsnaképen nyerhet, mig ellenségei örökében feszelegnek és bővelkednek. Ezen szomorú állapotoknak maga a katholikus sajtó is oka lagymatag politikájával. Évtizedeken át csupán egy szük körnek Íródott; irói-képviselöi gárdát nem nevelt magának. Pedig a katholicizmusnak tollforgató és parlamentarius elemekre is van szüksége, kik bátran sikra szálljanak a politikai félszegségekkel és a kereszténység kiirtására irányuló aknamunkával. A katholikus sajtó itt-ott ma is legyezgeti az alvó embereket, pedig az illenék hozzá, hogy mindenkivel szemben felhívja a közvéleményt a mulasztásokra. A fekélyeket, habár a nagyok testén mutatkoznék is, a sajtónak ki kell. operálnia, azért lett a közvélemény orgánuma, hogy a szervezet egészségtelen irányban való fejlődését megakadályozza. A kendözés csak elmérgesitheti a netalán mutatkozó bajokat, melyből aztán általános elerőtlenedés következhetik. Azt mondják sokan, hogy a magyar katholicizmusnak még mindig nincs óriási erejének megfelelő egészséges politikája. Nagyobb részének vezéreszméje még,mindig az opportunizmus és a placebo Domino". Ebben a katholikus sajtónak is van bűne, mert elmulasztja az alakoskodókról lerántani az álarcot. A keresztény sajtónak kell egyengetni az utat, hogy a kereszténység a modern társadalom kereteibe isteni erejével behatolhasson. Akkor sokban megváltoznék a modern világ képe ebben az országban, hol a nemzetfentartó katholicizmus, sok esetben saját lelki gyermekeinek bűnös közönye, opportunizmusa miatt annyira elerötlenedett. Tehát munkára fel! Az alvó embert talán még talpra lehet állitani. Ha békét akarunk, készülődnünk kell ernyedetlen szorgalommal a harcra. Si vis pacem, para bellum! „Senki sem hihet, — mondja sz. Ágoston — csak aki akarja" s én azt vagyok bátor mondani, hogy a magyar katholicizmust a Szentlélek kegyelme sem fogja a mély megalázástól megmenteni, hanem csak akkor, ha ö maga is serényen közremunkál. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Szülőföldem. Merengve szárnyal olykor tova Képzelmera síkon, bérc felett; Messze oda, hol álmodozva Ismertem meg az életet. Zúgó patakhoz, hímes rétre, Házunknak tág udvarára . . . Letűnt boldogság színhelyére Űz lelkem olthatlan vágya. Szülőföldem I Mint a jó anya Kebledre vonzód gyermeked, S bár elragadt az élet zaja, Bensó'mbe vésve él neved. Ahányszor képed látni vélem, Felejtem gondom, bánatom, S gyermekvilágom újra élem Az ismert, kedves tájakon. Bolyongok újra erdőn, gyepen OrÖmid keresve folyton; S hazavetődve fáradt fejem Jó anyám ölébe hajtom. Ne mondja senki: kopár e hely Hol csak a délibáb terem; Hisz

1 szivem itt otthonára lel Súgja egy édes érzelem. B. E. A háború és a japán nép. Maeda, akit 1894-ben szenteltek föl pappá, a tokiói érsekség első bennszülött kath. lelkésze. Rendkivül szellemdús férfiú, kitűnő szónok s a mellett még számos hitvédői műnek a szerzője. Az u. n. »császári közoktatás- és nevelésügyi társaság« már több izben hivta meg őt konferenciáira, valamint egyéb tudományos előadásaira is, melyek tudvalevőleg nagyon művelt és kiválogatott közönség előtt folytak le. Bizonyára nagyon érdekes lesz megfigyelni ezt a férfiút, a ki oly nagyon szereti a népét és ismeri annak minden tulajdonságait, vájjon hogyan és miképen gondolkodik ő voltaképen Japánról. Harminc év előtt — igy ir »A háború és a japán nép« c. kis munkájában, — alig esett szó Japánról, manapság pedig az egész világ beszél róla, mert tényleg általános érdeklődés tárgyává vált. Hallatlan bátorsága, mely főleg abban nyilatkozott, hogy Európa leghatalmasabb birodalmával merészelt szembeszállni, valamint e háborúban kifejtett taktikája is mindenkit csodálattal és bámulattal tölt el. Ha fővárosunk utcáin végig vonulnak a mi napbarnitotta arcvonású, szögletes fejű, ügyetlen testtartásu katonáink s tengerészeink — a kiknek bizony az európai cipő és ruházat nagyon is bő volna — senki sem hinné, hogy eme elhanyagolt külső, eme nehézkes alak alatt tulajdonképen tüzes lélek és bátorság rejlik, mely a halállal sem igen törődik. A háború lefolyása nagy meglepetést okozott minden körben ; de mi lesz majd a jövőben vele, azt előre senki sem tudná megjósolni. Az tény, hogy már eddig is igen nagy jelentőséget kölcsönzött Japánnak, hisz egy nagyon is veszedelmes válságból rántotta ki az országot. Ugyanis a háború előtti legújabb időben, főképen az utolsó négy év alatt, meglehetős nagy változáson ment át az ó-japán népszellem. Az uj nevelési és közoktatási rendszer uralta materiálisztikus alapfogalmak és eszmék mindinkább háttérbe szorították a nemzet régi ideáljait: a becsület, az egyeneslelkűség és a hazaszeretet nemes érzelmeit. Csak a pénznek és nyereségnek volt értéke és értelme a japán nép előtt; ez a kapzsi szellem ütötte föl tanyáját körében. A művelődés uj korszaka azonban természetesen uj szükségleteket is igényelt; pazar fényt fejtett ki, olyat, mely homlokegyenest ellenkezett a régi maradisággal. Ezekre a szükségletekre szárnyaló vágy pedig számos olyan eszköz és fogás felhasználására vezetett, melyek ugyan azelőtt a becstelenség jegyét hordták homlokukon, most azonban lelkiismeretlenül, minden félelem nélkül követtettek el. Sőt maga az egykor oly* rettegetett vesztegetési mánia is minden szégyenpír nélkül lépett a nyilvánosság elé. Magától értetődik, hogy ilyenformán maga az erkölcsi színvonal is mindig mélyebbre sülyedt; hiábavalónak bizonyult a japán népnevelők és erkölcsbölcselők minden, e téren történt buzgó s fáradságot nem ismerő kisérlete, az erkölcsi sülyedéstől már nem lehetett a népet megmenteni. Ehhez járultak még a belső politikai zavarok és nehézségek. Á vélemények zűrzavara és