ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-03-05 / 10. szám

figyelemmel van a megválasztásában oly nagyrészt vett nővilág iránt, s a lassúból oly ropogós csárdás lett, hogy a nők kézről-kézre adták az ünnepelt képviselőt. Mondta is Kmety Károly dr., hogy ez a szeretet és ragaszkodás biztosítja az ő szeretetét is. A képviselő éjjel 2 óra után távozott csak a körből, hogy nyugalomra hajtsa fejét s a reggeli vonattal visszautazhassák nejével együtt a fővárosba. Csütörtök. A város, polgársága Kmety Károly dr. tiszteletére csütörtök este nagy bankettet rendezett a Fürdő szálloda nagytermében. Az aláírási iveken is már sokan jelentkeztek, de többen jöttek még fel, kiknek nem volt alkalmuk az aláírási ivekhez jutni. Az óriási terem ez alkalommal szűknek bizonyult s a kis termekben is teríteni kellett. A körülbelül 400 főre tehető polgárság már elhelyezkedett, mikor Kmety Károly dr. elfoglalta helyét az asztalfőn. Mellette ültek jobbról és balról: Csernoch János prelátus-kanonok, orsz. képviselő, Herczegh Mihály egyetemi tanár, Zlinszky István, a dorogi kerület orsz. képviselője, Vimmer Imre polgármester, Sághy Gyula egyetemi tanár, orsz. képviselő, Guzsvenitz Vilmos, a tanitóképző igazgatója, dr. Kún Salamon fővárosi ügyvéd, dr. Helc Antal, dr. Fehér Gyula cs. és kir. udvari káplán, belvárosi plébános, Perger Lajos szentgyörgymezői plébános, Török Emil fővárosi mérnök, Csupics Emil gör. kel. lelkész, Marosi József, Grósz Ferenc, Oltósy Lajos és Rudolf Mihály városi képviselők, Nadhera Pál főkáptalani erdőmester és Erős Arnold dr. A főasztal négy szárnya mellé helyezkedett a város minden osztálybeli közönsége. Voltak ott papok, ügyvédek, orvosok, városi tisztviselők, kereskedők, iparosok és a földmives osztályból igen sokan. Pont 8 órakor Schleiffer Lajos, a vérbeli szállodás felvonultatta az éthordók egész kis hadseregét s kedélyes társalgás között indult meg a lakoma, midőn dr. Fehér Gyula pohárral kezében felállott. Ősi szokásként, úgymond, legelőször O Felségére, az ország apostoli királyára emeli poharát. Ez a hagyományos szép szokás, úgymond, abban a ragaszkodásban, abban a szeretetben gyökeredzik, mely mindég jellemvonása volt a magyarnak, s mely mindég megragadta az alkalmat, hogy a nemzet hódolatát nyilvánítsa a király előtt. A hatalom hordozója mindég az emberiség boldogulásának hordozója és irányitója egyúttal. A nép, mondta a szónok, azért is adja a hatalmat, hogy ez őt boldoggá tegye, s ha látja, hogy ez a hatalom megérti a nép kívánságát, ha ez a hatalom a nép boldogítása érdekében dolgozik, a nemzet a hatalomért mindent feláldoz, a nép mindenét odaadja. A király im a nemzethez fordult s a legválságosabb időkben a nemzet ítéletére utalt. Ez egyik legigazságosabb tette volt a királynak, mert a nemzetet jogának gyakorlására hívta fel, melynek folytán megnyilvánulhatott a népakarat. Poharával, úgymond, a királyt köszöntvén, azt kéri az Istentől, hogy a kötelességtudó Uralkodó ismerje meg népének szivét még jobban. A beszédet a közönség állva hallgatta meg s zajosan megéljenezte. A következő szónok Vimmer Imre polgármester volt. Azt fejtegette először is, hogy a város polgársága nem pártlakomára gyűlt egybe, hanem ünnepre, melyen megismerje képviselőjét végleges politikai állásfoglalásában. Hazánk politikai egén két név ragyog égő csillagként. Kossuth és Deák neve. Deák Ferenc, a haza nagy nevű bölcse, egész lelkét politikájába, melynek nimbusa azon ciprus-ág, melyet Kossuth Lajos tett koporsójára. Kossuth politikáját üstököshöz, egy lángoló meteorhoz hasonlítja, mely ime megmutatta, hogy a 67-es politikának óriási lejtőiről visszatántorodik az, ki a nemzet ügyéért előre tör. A nemzet ítéletre hivatott fel, s a nemzet ítélt: egész erejével Kossuth zászlaja mellé állott és a függetlenségi eszméket vitte diadalra, mert azt a politikát tartja célszerűnek s ettől reméli az ország sorsának felvirágzását. Ezen nézeteknek igazolását látja Kmety állásfoglalásában is. Kívánja, hogy Kmety szeretete a város iránt összeforrjon a közönség hasonló érzelmeivel s akkor megvan róla győződve, hogy a város választópolgárságában soha sem fog csalatkozni. Kmety Károly drt. mint Esztergom képviselőjét éltette. Kmety Károly dr. felelvén a felköszöntőre, kijelentette, hogy szivből örül annak a szíves'jóindulatnak, mellyel irányában a város közönsége viseltetik. Örül, úgymond, annak is, hogy a nagy számmal egybegyűlt közönség között olyanokat is lát, kik nem küzdöttek vele a választások alatt, de most az egyetértés idehozta őket is. Megvan győződve arról, hogy ezek is rokonszenveznek az ő politikájával és hogy ezek is csatlakozni fognak nemsokára a 48-íí.s zászló alá, kétségtelennek tartja.Rátérvén a politikára, a 48-as párt azon szigorú álláspontját vázolja, melyet elfoglal a hadsereg és a külügyi képviselet kérdésében. Ki vagyunk, úgymond, szolgáltatva a nagy ismeretlenségnek az önálló hadsereg és külügyi képviselet nélkül, és ép ezért rendelkeznünk kell ezekkel a fizikai tekintélyekkel. Szégyennek tartja, hogy a régi, a híres hadverő magyar nemzet nem bír hadsereggel. A hajdan három tengerrel határolt s ma is 20 milliós magyar nemzet a külföld előtt nem létezik, tekintélye el van sikkasztva, mert a külügyünk Ausztria külügye. Kifejti, hogy Magyarország függetlenségével majd helyet foglal a nemzetek társaságában. A közösséget Ausztriával meg kell szüntetni. Ezt erős küzdelemmel lehet kivívni, de ezen küzdelmet tegye kitartóvá a cél szeretete. Ki lehet vivni Magyarország függetlenségét, csak bizni kell a sikerben. Mikor ez iránt többen megkérdezték, Kossuth Ferenc azt mondotta: Esküszöm, hogy a független magyar állam megvalósítható. Optimistáknak kell lennünk, mert a reménytelenség soha sem mutatott fel nagy dolgokat a nemzetek történetében. Magyarország függetlenségeért harcoló választópolgárokra és azokra emeli poharát, kik még ezen zászlóhoz csatlakozni fognak. A viharos éljenzés csillapultával a következő szónok Guzsvenitz Vilmos volt. Dr. Helc Antalt üdvözli ő, mint esztergomi választási elnököt. Helc ritka pártatlanságát dicsérve mondja, hogy a közönség nem félt a választástól, de nem félt attól sem, hogy választási elnöke igazságtalan lesz, mert annak politikai múltja és egyénisége teljes biztositéka volt a belehelyezett bizalomnak. Őszinte tisztelettel hajtja meg magéit Helc jellemszilárdsága előtt és kívánja, hogy olyan választási elnököket adjon az Isten Magyarországnak, mint Helc Antal. Helc Antal felelvén erre, kijelenti, hogy az ő szereplése, bár többször volt választási elnök, nem is olyan nehéz

v mert ennek nyitja az igazságérzetben rejlik. Ó. mindég azt tartotta, hogy a választási elnök legyen legfőbb őre a választó polgárok szabadságának. Esztergom város polgársága nyilván kifejezésre juttatta az elvhűséget, mely úgylátszik most az egész országot irányítja. Kívánja, hogy a nemzet akaratát Bécsben megbecsüljék. A független szabad Magyarországra emeli poharát. Dr. Erős Arnold Vimmer Imre polg'ármestert köszöntötte fel. Perger Lajos plébános pedig a vendégeket. Az egész közönség lelkes felszólító kiáltása hallatszott most: Halljuk Zlinszkyt! Zlinszky István, a rokonszenves dorogi követ, kiről sokan tudják, hogy Magyarország athléta bajnoka, felállt s tüzes beszédet tartott. Visszaemlékezett a választásokra, mikor egyszer Kmetynek azt mondotta : De miért is nem lépett be a 48-as pártba, mikor már a nagy Apponyi is belépett. Ekkor Kmety azt mondotta neki, hogy most még ő egy ideállal gazdagabb mint Apponyi. No, mondta neki ő, — akkor egy csalódással gazdagabb is leszel, mint Apponyi. Ime Kmety belépett a 48-as pártba, belátta, hogy Magyarország független nagyságát csak ezen az alapon lehet felépíteni. Ebből látja és következteti Zlinszky, hogy a többi 67-esek, kik még Kmetynél is gazdagabbak most egy ideállal, szintén csalódni fognak s belépnek a 48-as pártba. Szerinte a 67-es alapot annyira inficiálta volt a szabadelvű párt, hogy azt sem a néppárt, sem a . többi ellenzéki pártok nem tarthatják többé. Tisztelettel szól Deák Ferencről, ki a 67-es kiegyezést megcsinálta. Deák ezt mint egy egységes cserjét hagyta a nemzetre azon reményben, hogy ez terebélyes fává növi magát, de sajnos ezt a fát egy hamis kertész, Tisza Kálmán vadhajtással ojtotta be, s mig a nemzet egészséges gyümölcsöt várt ettől a fától, mérges gyümölcsöt termett, mellyel mostanig etették a magyart. Most azonban az ország felébredt, tudatára jött a hamisságnak s ki fogja irtani ezt a fát s helyébe ülteti a 48-at, melyből rövid idő alatt oly hatalmas törzsű s egészséges gyümölcsű fa fog fejlődni, hogy nyugalmat és jó módot talál alatta minden polgára ezen országnak. Végtelen örül, hogy Kmety ezen belépését a választó polgárok ily szépen rendezett tüntetéssel hagyják jóvá. Örül ennek, mert Esztergom a megye szive, s ha ő most azt látja, hogy a szívben egészséges elvek, egészség'es vér forrong, úgy egészséges, megtisztult vér: elv, kerül az erektoe, a megye kerületeibe is. A függetlenségi érzelmű polgárokat élteti. Beszéltek még Sághy és Herczeg egyetemi tanárok. Az előbbi Esztergom polgárságára, az utóbbi Kmety Károlyra mondott köszöntőt. A közönség általános kérelmére szólalt fel Csernoch János. Kmety beszédére vonatkozólag kifejti, hogy a katholikus papság mindig elől járt a hazafiságban, s a külügyi képviseletért maga Pázmány Péter is lelkesült, sőt el is

f ismertette Magyarországnak függetlenségét. Érdekes történelmi momentumként emliti fel, hogy Pázmány, midőn őt követségbe küldték egy izben a pápához, mint naplójában emliti, első sorban a saját nevében üdvözölte a szentatyát, azután az osztrák császár nevében, majd külön a magyar királynak nevében. Jóllehet az osztrák császár és magyar király egy személy volt. Beszéde végén a szövetkezett ellenzéket élteti s annak tartós együttérzésére emeli poharát. A közönség lelkes éljenzése követte ezt a beszédet s aztán gróf Batthyányi Tivadar sürgönyét olvasták fel, melyben kimenti magát s a választókat és Kmetyt üdvözli. Kmety Károly a város hölgyeit élteti. A választások alatt úgy küzdöttek a kormánypárt ellen, mint az egri nők a török ellen. Üdvözli a választópolgiirok otthonmaradt családjait. Most a cigány rázendített a Himnuszra, mit a közönség állva énekelt végig. Felköszöntőt mondtak még dr. Kún, az egyetemi tanárokra, Kovács Magyarország függetlenségére és Kis János városi képviselő Kmety Károlyra. A közönség a lelkes hangulatból kifolyólag üdvözlő táviratot menesztett Kossuth Ferenchez. Éjfél felé oszladozott a közönség s egy része akkor is egyik kávéházba ment, hol újból kezdődtek a hazafias szónoklatok. HIREK. Krónika. Kedves olvasóim ! — ha ugyan akadnak — Leteszem már én is az iró pennámat, Vagyis inkább mondva, szomorú-fűz ágból Korán kieszközölt, rekedt furulyámat. Leteszem, leteszem árva fűzfa-sípom, Nem segít már rajta se klappen, se kóta, — Kiszáradt belőle, szerkesztők mérgére A sok ingyen-dallam, a sok potya-nóta. Nem sántit alattam tovább a Pegazus; Büszkén ragad tova majd a tüzes Ráró; Mert, hogyha meg nem csal az éjjeli álmom: Gróf leszek nemsoká', vagy legalább báró. Hiszen már sok zsidó, aki még a minap Vélem fütyürészett, vélem furulyázott: Ma már gróf. vagy báró, s habár háta tollas: »Méltóságos uram< címmel titulázott. FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ • •HHWUI7^ÍI7W»1MHII»JHHI1JMÍ AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.