ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-01-29 / 5. szám

X. évfolyam. Esztergom, 1905. január 29. 5. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor,, fél évre 5 kor. Egyes szám, ára 16 fillér. Isten-itélet. Esztergom, január 28. Midőn az orkán végigszáguld hegyenvölgyön, kitépi a hatalmas tölgyeket, letarolja a vetéseket, leszakítja a házak födelét, s a villám mennydörögve-csattogva gyújt kazlakat, s a vihar elültével széttekintünk a feldúlt tájakon, azt mondjak: ez Isten-itélet volt! Midőn a tűzhányó magasra hányja a föld gyomrából elöözönlő tűzfolyamot, sziklákat hány és tűzesővel önti el a viruló tájakat, s látjuk azután a lávába fagyott Sodomákat, Pompej-iket és San Pierre-ket a megszenesedett holttetemekkel, azt mondjuk: ez Istenitélet volt. Ily orkán, ily kitörés volt az imént lefolyt országos választás! Elementáris erővel száguldott végig az országon a nép haragja, ellenállhatlan hevességgel ömlött ki a közönség rég elfojtott elkeseredése. Itt állunk a négy évtizeden át uralkodott liberalizmusnak romjain. Valóságos Isten-itélet volt e választás! A képviselőházban történt rombolás előképe volt a nagy népharag e nagyszabású kitörésének, mely elsöpörte a liberális pártot. Isten-itélet volt ez elsősorban a liberalizmus legnagyobb bűnéért, melyet ez országon elkövetett, hogy ez országot a felekezetnélküliség és polgári házasság által az Istentől való aposztaziába döntötte. Egy ország, mely még az egy igaz Istent sem ismeri el tekintélynek, kiben még a mohamedánok is hisznek ! Megengedi, hogy legyenek oly polgárai, kik semmiféle valláshoz ne tartozzanak. AZ „ESZTERG

OMÉ TÁRCÁJA. Csak most tudom, hogy . . . Csak most tudom, hogy esztelen valék. . . . Szép, csendes nyári éj . . . És sejtelemmel telve volt a lég; Fehér felhő sötét felhőt takart . . . A ködbe szálló holdsugár Fehér lepelbe vonta A száradó avart .... S én szenvedő lélekkel, Mit őrület gyötört: Követtem sejtelmes azúrba Reményemet, mely messzeségbe tört. Halk szélsóbaj lengett a réteken S csillag csillagra hullott szüntelen. Fényük az égen szertefolyva ... Mintha az Isten szeméből A könyű pergett volna . . . Tovább mentem . És nemsokára észrevettem Egy csillagot, Amint az ég tépett palástja alól Ki-ki kacsingatott. Álomként tűnt elém És üdvbe bűvölt engem . . . Csodás arany-mosolyától Mámorba ringott szivem, lelkem ... 1 Mily kín volt büszke ragyogását nézni . . .1 Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR, egyetemi tanár. Ezért az istentelenségért lakolni kellett a pártnak, mely azt az országra zúditotta! Bűnhődnie kellett azért is, hogy a házasság szent kötelékeinek megoldásával a család és a társadalom alapjait aláásta. Isten-itélet volt e választás másodsorban a liberális kormányrendszerre, mely oly sokáig bitorolta jogtalanul az országin az uralmat, s oly hallatlan atrocitásokkal szerezte meg magának a választásokon a többséget. Nem szólunk a nagymérvű vesztegetésekről, etetés-itatásról, melyekkel az országot minden választás alkalmával demoralizálta, s a nép politikai neveletlenségét mesterségesen fentartotta egészen a legújabb időkig. Csak azon égbekiáltó barbárságokra emlékeztetünk, melyekkel a kúriai bíráskodás törvénye előtt rendezte választásait az uralkodó liberális kormányrendszer, barbárságok, melyekhez képest a belgrádi konak jelenetei még finomságok. A liberális párt jelöltjei felgyújtatták választás idején az ellenzéki falvakat, mint Szalatnyán, Egeghen, hogy az ellenzéki választók kénytelenek voltak hazaszaladni oltásra. A liberális választási elnökök huszárokkal szétugratták az egész ellenzéki tábort, mint Lippán, s a kormány jelöltjét egyhangúlag megválasztottnak nyilvánították. Arcátlanul kihúzták 36 — 40 órára a szavazást, hogy az ellenzéket kifárasszák % az éj homályában könnyebben »dolgozhassanak«. (Alsó-Kubin.) Mennyi visszaélést követett el a választási igazolványokkal, paspartoukkal, a záróra önkényes kitűzésével. Aranyos-Maróthon az Remélni . . . hasztalan remélni . . .! E csillagot, az azúr ég alján, Kemény nyilával célba vettem balgán, Mert azt hitte n, hogy az ölembe hull, S hogy igy szivem álmot feledni megtanul . . . Nyilamat alighogy kilőttem —: A csillag elfutott előlem . . . A csillag elfutott ... 1 Nem is lesz többé párja . . . Boldog csak addig voltam én, — Amig céloztam rája . . . Csak most tudom, hogy esztelen valék. . . . A csillagot már akkor célba vettem, Amikor az még észre sem vett engem . . . Hesperus. Eltakarta a felhő. . (Népdal). Eltakarta a felhő a kék eget. A szeretőm haj! az enyém nem lehet. Gazdag kérő állított be anyjához, Az töri meg a szivemet . . . Az viszi el a lelkemet: Magához. Pedig a lány nem nézi szegénységem, Enyém ő már; egyek vagyunk mi régen, S hiszem Istent, hogy egyek is maradunk, Ha a földön nem élhetünk: Ott fönn majd boldogok leszünk: A mennyben! Szerkesztőség: Ferenc József út 75. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 1(5 íilléi. Többszöri közlésnél árkedvezmény. 1896-i választáson úgy tűzték ki a zárórát, hogy öt tiszta néppárti községet a zárórára hagytak, de azután a zárórát 10—15 szavazással mesterségesen kihúzva, az öt hátralevő községet egyszerűen elutasították. Hasonlóképen rendszeresen űzték a liberálisok garázdálkodásaikat az egyes szavazatok jogtalan tömeges elutasításával, ha az életkort, a jelölt nevét nem hajszálnyi pontossággal mondták ki, továbbá holtak leszavaztatásával s közismert egyének személyazonosságának szemérmetlen letagadásával. Élénk emlékezetében van még mindenkinek a hírhedt első csacai választás ! 1618 néppárti választóval indult Csernoch János néppárti jelölt 1896. okt. 28-án Csacára, mig Lánczy Leó zsidó ellenjelölt tábora mindössze 196 emberből állott. Gebauer választási elnök azzal kezdte gazságait, hogy 600 néppárti választót be se eresztett a városba. De mivel igy is maradt még 1000-en felül néppárti választó, mit nem gondolt ki?! Pont kilenckor megjelenik a váiasztó helyiség ajtajában s kijelenti, hogy »mivel a bejelentett két jelölt, Lánczy Leó és dr. Csernoch János közül ez utóbbi személyazonosságát megállapítani nem lehet, Lánczy Leót egyhangúlag megválasztoltnak nyilvánítom!« Az országos hírű esztergomi kanonok személy-, azonosságát is tagadásba merték vonni, ki azonfelül ismerve, kikkel van dolga, egy személyazonossági bizonyítványt hozott magával Esztergomból, egyet pedig Trencsénmegye központi választmányától küldetett Gebauernek, melyet az meg is kapott. • Mit irigyled a leányod én tőlem? Mért gyűlölsz szegénységemért ha ő nem ? Szegénynek tán nem szabad már szeretni ? Ha másé lesz, akkor sem fog — Bármennyire parancsolod — Feledni ! S ha »eladod«, az egekre esküszöm : Lakodalmát vele mégis én ülöm! Nyoszolyánk lesz a búbánat tengere . . . Mit ér akkor gazdagságod: Ha oda lesz édes lányod: Örökre! Walter György, Nehéz órák. Irta: Argus. Suhogott a szárnya annak a nagy, csúf halálmadárnak és kaján vijjongás közt szállott -Déry Sándor házára . . . Két kis gyermeke volt a boldog családnak. A nagyobbik, a kiről egészséges gömbölyüsége miatt a házi próféták azt jósolták, hogy biztosan esperes lesz belőle, volt a három éves Sándor gyerek. A kisebbik az Ilonka, még nem élt meg olyan sok esztendőt, az még csak egy. éves volt. Kedves két kis apróság, a szülők féltett kincse volt ez a két gyermek. Es a minap a kis Ilonka meghűlt, beteg lett, kis csacsogó szája elhallgatott, csak a fájdalom által kisajtolt nyöszörgés és keserves sirás hangjai jöttek ki azon. . . . Oh! be csúnyán, mi kísértetiesen hangzott a sötét éjszakában a halálmadár kétségbeesett sikongása . . .