ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-01-29 / 5. szám

így uralkodott 4 évtizeden át a liberális kormányrendszer Magyarországon, azért szakadt rá végre az igazságos Isten-itélet. De valóságos Isten-itélet volt e választás a hivatalos Magyarországra is, mely oly szolgalelküleg átengedte magát a minden jogot letipró liberalizmusnak. Mennyi milliószor visszaélt a hivatalos apparátus hatalmával a védetlen nép zaklatására, adófelemeléssel, bírságokkal, árverésekkel, marhazárlattal s ki tudná felsorolni mind mivel, hogy presszionálta, félemiitette, üldözte az ellenzéki polgárokat a liberalizmus rémuralma alatt. Bezzeg most az egyszer rájárt a rúd, s visszakapta néhány percentjét azon tengernyi ijedelmeknek, melyet a népre zúdított oly sok éven át. A szégyent és gyalázatot, mit arattak a tisztviselők, közigazgatási közegek, kik a jelölteket a lefolyt hónapban kisérték, megemlegetik haláluk napjáig. A legtöbb községbe be sem eresztették; ha be tudtak jutni, szóhoz alig tudtak jutni, szörnyű gúnyt űztek belőlük, felfordították kocsijukat, megdobálták, megverték őket. A liberális jelöltek csak csendörfedezet alatt jelenhettek meg, s még igy is sokszor futniok kellett. Ily elementáris erővel tört ki ezúttal a nép haragja, nem a nép haragja — ez már Isten haragja volt! Helytelenítjük a rendzavarásokat, inzultusokat, mint amelyek a polgári jogokkal és a szólásszabadsággal ellenkeznek. De ezek is mind a liberális rendszernek következményei ! Ez tervszerűen akadályozta eddig a községenkinti titkos szavazás behozatalát, a mely rendszer gyökerestül elejét venné annak, hogy a politikai élet zajos hullámai átcsapjanak a társadalmi életbe is. Pusztuljon tehát az egész liberális rendszer pereputtyostul. Csak akkor lesz igazi alkotmányosság, csak akkor fog igazán a jog, törvény és igazság* uralkodni Magyarországon, ha a népharag kiömlött lávája örökre maga alá temeti a bűnös liberalizmus Szodomáját. „ , . J Bruno. (—) Kis különbség- van e két kitétel között: •^mindkét táborban, mely egymással szemben áll, vannak tiszteletre méltó, hazájukat szerető, tiszta Déryné, a csöpp Déryné, a kinek ajakáról folyton jóizű édes kacagás hallatszott, bizony olyan lett, mintha tökéletesen kicserélték volna. Arca sápadt lett, szemei beestek a folytonos éjjelezéstől, melyeket a kis babus beteg-ágya mellett szívszorongva töltött. Jó kedve elveszett és félelemmel eltelve, remegve tekintett a szenvedő kis jószágra. Sándorka nagy zajjal törtetett be a szomszéd szobából. — Anyuska, jön a doktor bácsi, — kiáltotta már az ajtóból. — Csitt Sándorka! — ijedt fel a szomorú anya, — alszik a babuska. Gyorsan megtörülte könnyes szemeit és a nyiló ajtó felé fordult, hol épen az orvos alakja tünt fel, a kit Sándorka az imént a kelleténél hangosabban jelentett be. Sándorka felszedvén a földről a fejetlen falovat, a másik szobába kitessék eltetett, azon ígéretet nyervén, hogy ha nem fog sírni, akkor apuska hoz egy uj lovacskát. A csábító ajánlatra megszűnt a szomszédban a zaj, csak olykor koppant egyet az ajtók üvegtáblája, ha a szegény falovacska neki-neki repült. A betegágynál mindketten hallgattak. Az orvos gyengéden emelte le a takarót Ilonka pihegő kis melléről és fülét odaillesztvén, vizsgálta a sziv és a tüdő működését. Azután a kis forró test hőfokát is megmérte lázmérőjével, miközben Déryné az aggódás és bizalom vegyes érzetével élénken figyelt az orvos minden mozdulatára. — Mondja doktor ur, — szólalt meg félénken az asszony, — komoly a baj ? — Oh ne tessék félni, egy kis láz az egész. szándéktól vezérelt férfiak.« És: »nem annyira a jelöltek pártállása, mint múltjuk, jellemük, vallásosságuk és törhetlen királyhűségük által nyújtott garanciák legyenek döntok« a választásnál. Az első a liberális párton levő egyes egyénekre bóknak tetszhető kijelentés. Különben pedig kifejezi azon egészen katholikus gondolatot, miszerint a miként a nem igaz vallásban levő egyének közt is vannak jóhiszemű emberek, akkép a nem keresztény elvek alapján álló politikai párton is vannak jóhiszemű s azért tiszta szándéktól vezérelt és tiszteletre méltó férfiak. S azért nem indokolt a kölcsönös óriási elkeseredés és különösen a kölcsönös »meggyanusitas.« A másik kijelentés ellenben a liberális pártnak mint pártnak approbációja s a politikai indifferentizmus elvének kimondása. De a főkülönbség a két körlevél közt, egyebektől eltekintve, főkép abban áll, hogy az egyik eltiltja a papságot a választási agitációtól, s ilyen intézkedés életgyökerében támadja meg a néppártot. Mert ha a papság nem exponálhatja magát a néppártét, akkor az a halálnak van szánva. Sőt nemcsak a néppárt pusztulna el, hanem afféle bármely párti elemek sem kerülnének a parla»mentbe, kik »jellemük, vallásosságuk és törhetlen királyhűségük által« garanciát nyújtanak, hanem a politika mezején a radikálisok és politikai kalandorok uralkodnának teljesen, mint Franciaországban. A »M. Á.« tehát tudva és akarva hamis bort mér, midőn a két ismeretes körlevelet —• melyek közül az egyik csak mellesleg, néhány sorban tér ki a választásokra — egy sorba helyezi. Ami a néppártot illeti, az még nem emelt hivatalos panaszt azon magas üldöztetésekért, melyekben a lefolyt választások alkalmával részesült, hanem alkalmasint fog emelni. A kath. közvéleményt afféle liberális mondattan mondások, hogy »a pápát nem illik belevonni a politikába« — egyáltalán nem. tartják vissza attól, hogy a kereszténység szellemével bármi módon összhangzásban nem álló pronunciációk ellen az illetékes helyen appelláljon. Minden praktikus keresztény tudja, hogy. a polgárjog gyakorlása, a politika is összefügg a hittel és a keresztény morál zsinórmértékéhez igazítandó, bármennyire is iparkodnak azt a rossz lelkiismeretűek a vallástól különválasztani. Kicsinyeknél gyakori eset. Majd feljegyzem az orvosságot és abból fog kapni két óránként egy gyermekkanállal. — Jaj Istenem, én ugy féltem, hogy Ilonka valami nagy betegséget kapott. — Ne okozzon magának felesleges aggodalmakat nagyságos asszonyom. Egyelőre még egész határozottat nem mondhatok, mert jelenleg csak kis láza van, majd holnap ismét meglátogatom a kis beteget. Ezzel az orvos eltávozott, kétség és remény között hagyva a drága gyermek életeért remegő anyát. Ilonka az orvosság bevétele után kissé nyugodtabb lett és jóízűen elaludt. A szülők is nyugodtabban engedték át magukat az éjjeli nyugalomnak, a melytől a kis szenvedő "sírása éjjelrőléjjelre megfosztotta őket. ... A csúf madár ezalatt kéjelegve sikoltgatott a háztető élén: kuvik . . . kuvik . . . . . . Ilonka hirtelen felriad. Keserves sírásra fakadt. Déry és felesége egy pillanat alatt talpon voltak. Az asszony felkapta a gyermeket, a férfi becsengette a dajkát. Majd theát készítettek, orvosságot nyújtottak a kis betegnek, s ez mohó étvággyal fogadta azokat. Ilonka azonban nem hallgatott el. A dajka óra hosszat járkált vele fel és alá, dalolt neki, letette az ágyra, majd ismét felvette őt, de hiába. A babuska nagyon szenvedett. Ismét az ágyra helyezték. Ott úgy látszik, mégis csendesebb volt kissé. Déryné könnyező szemekkel hajolt kis leánya felé. Kedveskedő, hivó szavaira azonban, a melyek* hallatára máskor Az egyesült ellenzék győzelme Esztergom-megyében. A kereszt védelmezőjének fényes diadala. Dr. Kmety Károly, a budapesti tudományos egyetem közjog tanára, a kereszt védelmezője az egyetemen, hallatlan győzelmet aratott a január 26-iki választáson. D. e. 9 órakor kezdődött a szavazás. 11 órakor Kmety szavazatai már 400 felé jártak, Freynek szavazatai még jóval a százon alul álltak. A győzelem már ekkor előrelátható volt. Alig két hét óta ismeri őt Esztergom város polgársága. De látni őt annyi volt mint megszeretni s hogy mennyire megszerették őt az esztergomi polgárok, megmutatták a választási urnánál. Kmety dr. egyetlen fillért nem költött a választás szervezésére. Kmety-zászlók nem adattak. Néhány diszes zászlót a polgárság maga készíttetett a felvonulásokra, néhány házakra való zászlót pedig a Frey-zászlókból alakítottak át az aszszonyok. S áz óriási lelkesedés, melylyel Kmety-t Esztergom népe fogadta, kisérte s győzelemre segítette, a sok tüntető körmenet mind egy pohár bor, egy árva szivar nélkül volt. Madarász apón kivül senki sem dicsekedhetik ily tiszta választással. Mi e hallatlan fényes győzelmet az isteni gondviselés művének tulajdonítjuk, melylyel a kereszt védelmezőjét megjutalmazta, s kitüntette a magyar kereszténység székhelyén, Esztergomban. Dr. Kmety Károly az ifjúság erkölcseit védő Sz. Imre egyletnek is választmányi tagja, úgy magán mint nyilvános életében hitbuzgó keresztény. Valóban megérdemelte, hogy az ország első katholikus városának képviselője legyen. A megtért Esztergom. Esztergom ezúttal az egész országnak példát adott! Kevés helye volt az országnak, melyet a liberális rendszer annyira korrumpált volna, mint e várost, hol a szavazatoknak oly magas ára lett volna. Lelkében az esztergomi nép sohasem volt liberális, de azért az ellenzékre adott szavát is jól megfizettette. Azért a múltkori választásnál már kötéllel sem tudtak ellenjelöltet fogni. Most is gondolkodott az egyesült ellenzék vezérlő bizottsága, vájjon Esztergomnak érdemes-e jelöltet adni ?! De a sok. kérésre végre Kossuth ezen szavakkal teljesítette a jelöltet kérő küldöttség kérelmét: «Még az egyszer teljesítjük a kérést, de ha most repesve fonta kis karjait nyaka köré, — a babuska oda sem hallgatott. Csak sírt, csak nyögött. Egyszerre velőkig ható sikoltás harsogta túl a babuska sírását. Déryné kiáltott: —• Sándor nézd, a babuska keze merevedik. Déry oda rohant és bánatos arcáról azonnal le lehetett olvasni Ilonka sorsát. Az aszszony kétségbeesve dörzsölgette a kis merevedő kezecskét. — Mari szaladjon hamar az orvosért. — Nem, majd én megyek, — szólt Déry, s azzal gyorsan magára kapkodta ruháit és rohant a doktorért. Mire visszatértek, Ilonka már nem sirt, csak fájdalmasan nyögött és szép szemeivel az orvosra tekintett, mintha tőle várt volna segítséget. — Doktor úr, — zokogott az asszony, mentse meg gyermekemet. Az orvos komoly tekintetet vetett a vonagló kis testre — majd aetherért küldött. — A kicsinek merev görcse van. Megteszem, a mit tehetek. És ott állottak az emberek, tehetetlenül szemlélve a kis áldozat vergődését. . . . Kiszenvedett . . . Déryné felkuporodott a divánra, oly kicsi volt, mint egy gyermek és zokogott, sirt keservesen, csak ugy megremegett bele egész teste. Az apa szemeit is elborította a könny. Oh, ezek I voltak csak az igazi nehéz órák. Azok a szép kék szemek, melyek még most is, megü végesed ve, a Szűz Mária képe felé vannak fordulva; az a csöpp száj, mely még soha senkit meg nem rágalmazott; azok a kis karok, melyek oly édesen tudták átkarolni a szerető szülők és a kis bátya nyakát; azok a pici lábak,