ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-09-17 / 38. szám

nemmagyar-ajku polgártársaink nem szállítanának be annyi kormánypárti képviselőt, hanem ellenzékieket, esetleg nemzetiségieket is talán. No már a ki hazáját és annak egységét szereti, mindamellett, hogy a nemzetiségi kisebbségeknek mindazt megkívánja adni, mit a keresztény erkölcsbölcselet nekik oda itél, kétségtelenül nem engedheti, hogy ténylegesen centrifugális és igy bűnös áramlatok -— ha ilyenek valahol vannak, — felülkerekedjenek. De ne tagadjuk, hogy a mélységes űrben, mely az állami mindenhatóság zászlaja alatt evező sovinizmus és a nemzetiségi kisebbségek felfogása között tátong, akadhat egy kis jóakarat és igazságérzet mellett elég épitő anyag egy összekötő hid megépítésére. De nem kívánunk tárgyunktól eltérni, s ily szövevényes' kérdésbe avatatlanul belenyúlni, egyébként sem változtatna ez kérdésünk érdemén semmit, mert aki a logikában, hogy jogbölcseletet ne is említsünk, akárcsak az ABG-n is túlesett, tudja mi értéke van a visszaélésből merített érvelésnek. Ilyen érveléssel: mivel visszaélés lehetséges, az összes fejsze- és beretva-gyárakat rögtön be kellene záratni hatóságilag. Igezán államellenes mozgalmak ellen sok egyéb módja van az államhatalomnak olyan, mely e legfontosabb polgári jogot ezrek számára illuzóríussá nem teszi és erkölcsileg nem tilosak. De ha egy egész nemzet, igy annak hazafiságában még csak józan észszel meg sem gyanúsítható része is, ily tetszetős jelszavakba burkolt, leplezetten pedig hatalmi érdekből nem tud legfontosabb joga teljesen szabad gyakorlatához jutni, akkor mind jobban terjednie kell annak a nézetnek, hogy a parlamentaris kormányformában a népszabadságok és a ker. nép igazi érdekei érvényesülésére vonatkozólag bizony nem akkora a haladás az absolutizmussal szemben, mint azt a naiv gymnazista deákocska tanulja. Azért ker. népünk barátjai a parlamentben, hogy a bajor »Verdrossenheit« rajtunk is erőt ne vegyen — kérve-kérünk, mondjátok a mostani választási rendszerről Catoval szüntelenül : Censeo esse delendam! Sz. G. — Alakitsunk keresztény szövetkezeteket, hogy a népet megmentsük a lelketlenek szipolyozásától! biró magja ehető, hüssítő. Gerezdekben sok a magja. A görög hitregetan Junót granát-almával ábrázolja, mert a granát-almát a termékenység jelképének tartották, uj házaspárok előtt földhöz csapták. A spanyol nők a granát-almát szeretik, a jelentőségét nem. A mirtus-erdőben fakadó Darro hegyipatak fut a városon keresztül, előbb déli irányban sebesen folyva, azután a város közepe táján a Plaza Nuevatól a téli sétahelyig (Alameda de Invicono) be van boltozva, látatlanban tűnik el, végre fölszínre kerülve, keletre elcsavarodva siet a Cenil folyócska val egyesülni. Folyásában az Alhambrát választja el Granadától. A városnak ez a két folyóvize nyáridőn vízbőségesebb, mint télen, mert a .Sierra Nevadanak a hava olvadáskor bőven táplálja. Szomorú képet nyújt ma Granada. Piszok az utcákon, szegénység a házakban, pedig Granadában vasárnap is dolgoznak az emberek. Kerékpáros munkást többet láttam. Az utca egyhangú képében némi színt vegyített az elhaladó katonaság. Némi színt csak, mert a hadfiak fakó barna nyáriban voltak öltözve. A szűk utcákban házak, a romlottságnak szemétdombjai. Zaj csap ki, az éjjeli mulatóhelyek költséges levegőjében vígadnak. Inkább az idegenek, mint az itt lakók vannak a lefelé siető tündérek útján a pezsgő gőzében. Eltekintve Granada büszkeségétől: Az Alhambrától, mégis érdemes ide eljönni, az ég mélységes kékjébe bevágódó Sierra Nevada ezüst A pánszlávizmus „fantomja." Érdekes gyűlése volt Pozsony vármegye törvényhatóságának a mult hétfőn. Az egész gyűlés a terjedő pánszlávizmus ellen való állásfoglalás körvonalozásával telt el. A közgyűlés elfogadott egy határozati javaslatot, mely szerint »felirnak a hercegprímáshoz, hogy a szemináriumokban a hazafias nevelésre az eddiginél nagyobb gond fordittassék, hogy a tót plébániákra magyar, a magyar plébániákra pedig tót papok küldessenek, hogy a papok tót lapok szerkesztésétől eltiltassanak« stb. A pánszlávizmus északi megyéinkben nem »fantóm« többé, mint Kollár Márton szeretné feltüntetni, hanem ijesztő valóság. Eddig dicsekedhettünk azzal, hogy a katholikus tót nép, pláne katholikus tót papjaink távol állanak minden nemzetiségi izgatásoktól. Mert sokkal magasabb hivatása, sokkal magasabb hitbeli és erkölcsi ideáljai vannak egy kath. papnak, mintsem hogy oly tisztán politikai üggyel bíbelődhetnének, minő a nemzetiségi nyelv és jelleg, mely nálunk a népnek sem vallási, sem gazdasági (tehát reális) érdekeit nem érinti. Eddig tehát a nemzetiségi izgatás a luteránus pásztorok kedvenc foglalkozása volt, kik a természet álláspontján levén, ily tisztán földi és politikai ügynek szenteltek hivatást és életet. Egy-két év óta azonban változott a helyzet. Az Ausztriában tetőponton álló nemzetiségi mozgalmak hullámai átcsaptak hozzánk is. Két-három fiatal határszéli pap (tehát még távolról sem »nagyobbresze« a pozsonymegyei klérusnak!) összes idejét és tehetségét a tót nemzetiségi öntudat felébresztésére s a magyar állapotok ellen való elégedetlenség szitására szenteli. Radikális tót nemzetiségi lapokat alapítanak, szerkesztenek, mindenütt tüntetőleg csak tótul beszélnek, a vasúti pénztárnál tótul kérnek jegyet, sűrű összeköttetésben állnak a Cseh-, Morva-ország-i nemzetiségiekkel, sőt a szlovénekkel is, szervezik ez irányban a közép- és főiskolai fiatalságot. Ha ez nem nemzetiségi izgatás, ha ez nem pánszlávizmus, akkor nem tudjuk mi az ?! Most még csak ketten-hárman vannak a fiatal óriások, kik feltették magukban, hogy zsenik lesznek, tehát máskép gondolkoznak és tesznek, mint a tapasztalt öregek^; de a tűz gyorsan átharapózhatik tovább. Nagyon bölcs álláspontot foglalt el a gyűlés folyamán dr. Halmos Ignác, nagyszombati apátfehérségében gyönyörködni. A nap tüzes súgárkévéket szór reája. A kelő és a nyugvó napnak a sugara pedig bíborral vonja be az örök havat. Télen a halál dala száll le az oromról, máskor I a turista imája száll föl a természet fehér leples oltárára. A sok hó lehűti kissé a nyári hőt. Most is érdemes megnézni Granadát, mert a mórjellegben fölülmúlja Córdobát és Toledót. Mikor a Darro hídján szép kilátást élvezni a barnuló sz. Miguel magaslatára gyalog-úton megyek föl, a »kiralyuk« fönnhatósága alatt élő cigányoknak a városon kívüli telepén is megfordulok. A szappan mosdó-eszköznek a kevés fogyasztásáról műveltségük mértékét biztosan határozhatjuk meg. Szedett-vedett ruhában elém kerül partos úton egy pőre gyerekhad, jó- és rossz-képű gyerekek. Hancúroznak a maszatosak. Veszekedett zűrzavar. A füstös arcokról leolvasom a nagy nyomorúságot, mely dúl közöttük. A vörös virággal burjánzó opuntia ficus indica

1

) nevű tüskés kaktusz-fügével bizony szűk a táplálkozás. A szapora árváknak nem lehet attól magától a rókatáncot járni szaporán. A tüskebokrok alján lévő kőodúk, a hegy oldalába vágott lyukak, mint falba rakott fészkek előtt megállok. Kirikít, ami bévül van. Pergő beszéd, vásári lárma, tagolatlan zsivaj, purdéság. I Csiripelnek mint a verebek, futnak mint a fürjek. Erőfeszítéssel, tüdejük minden erejével kiáltanak *) Százötven faja van a kaktusznak. A spanyolok a kaktusz hegyes levelét az ördög fogpiszkálójának nevezik. plébános, ki visszautasitotta a határozati javaslatot, mely a hercegprímás gondjára akarja bizni a baj orvoslását. Annál pedig alig gondolhattak ki nagyobb abszurdumot, mint, hogy »a magyar papokat küldjék tót plébániákra, a tót papokat pedig magyar plébániákra!« Az állam kezében van a cenzúra, de lanyhán gyakorolta az izgató nemzetiségi lapokkal szemben kortescélokból. Hogyan is létezhetik egyáltalán Magyarországon oly lap, minő pl. a »Slovensky Tysdenik« (valóságos tűzokádója a magyar faj elleni gyűlöletnek). Az állam kezében van a honositás joga és mégis fölületességében megengedi, hogy Csehországból származott ügyvédek telepedjenek le határszéli megyéinkbe, sőt onnan eredő szerkesztők vezessenek magyarországi tót lapokat, holott szaturálva vannak a magyar faj elleni izzó gyűlölettel; s ezzel inficiálják a jóravaló kath. tót népet is. A főhiba azonban a régi liberális rendszerben keresendő. Akkor gyűlöltették meg a tót néppel a magyar állameszmét, mikor az egyházpolitikai törvényeket hozták s a liberális választásokkal a felvidéken a népakaratot eltiporták! A néppárti jelölteket nem engedték keresztüljutni, most majd boldoguljanak a nemzetiségiekkel! Ez év folyamán már kifejtettük egyszer a tiszta katholikus álláspontot a nemzetiségi kérdésben. 1. Minden pap a nép nyelvén köteles az Isten igéjét hirdetni és magyarázni. Ebben azonban cseppet sem akadályozza, ha a fiatalság az állam nyelvét is megtanulja, vagy ha az állam nyelve terjed. Akit ez ingerel, vagy aki ez ellen izgat, azt legfeljebb a nemzetiségi ösztön és a faji gyűlölet vezérli, de semmi esetre sem keresztény-érzület vagy a papi buzgóság. Igazán buzgó és józan gondolkozása katholikus pap nem is fogja magát exponálni soha a nemzetiségi kérdésben, hogy az államhatalom gyűlöletét a papságra és az egyházra fordítsa. Nyugodtan prédikál és magyarázza a hitet a nép anyanyelvén, a jelenleg fennálló országban iparkodik a lelkeket megmenteni s nem álmodozik egy jövő Tótország megalapításáról. 2. A nemzetiség kérdés csak kölcsönös engedékenységgel és áldozatkészséggel oldható meg. Nem örvendhet a nemzetiség vegyes nyelvű államban mindazon jognak, mely a nemzetet megilleti, viszont a nemzetiségekből álló állam nem örvendhet azon egységnek, mely az egynyelvű államot szerencséssé teszi. Theoriában pl. a természetjog szerint megilletnék a nemzetiséget a saa messzeségbe. Mulatságuk. Hej, de milyen pillangóvá fognak kigubókodni a szellősen öltözött kis leányok! Bizonyára nem fognak ékeskedni az ibolya magasztalt erényével. Egy nagyobbacskának az ajka közül fehér fogsornak kivigyorgása. Mintha soha se lett volna cigarillo a szájában. Pénzért kínálta szerelmét. Paupertas maxima meretrix. Nyitta-tette az ajtót egy cigány-bájosság, végre is künn rekedt. Gyapjas feje, hónalja szőrzete feketéit. Kiszabták a ruhából. Itt laknak a fakó erkölcsű cigányok. A hivatásos táncosnőknek ez az ősi hazája. Csak asszonyokat és leányokat látok, akár mint a korsós egyiptomi leányok. Nem tudom én merre vannak a férfi-emberek? merre jár limlommal a cigány-karaván ? hogy harcoljon az állati élet fentartásáért. Avagy talán rajtuk ütött a rendőrség s hűvösön ülnek, homlokukon a bűn bélyegével ? A bodros-fejű, örökké víg, félmeztelen leányok ütött-kopott gitár- és kézi dob csörgésének kisérete mellett, mint a csicsergő fecskék kisurranva, táncba fognak, ha idegent pillantanak meg. Nevető a szavuk, pompás a fogsoruk, zihál a fiatal keblük, ők maguk tele tűzzel, életlendülettel. Búfelejtő, életkedvet adó nótát hangoztatnak. Hanganyag dolgában jól állván, pénzért megnyitják torkukat s táncolnak, egyre nagyobb szenvedelemmel járják, mutogatják bájukat, kecsüket a fölserdültek. Csipkelődzés. Idegenszerű látvány valóban. Rájuk nézve találgatom, melyik