ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-08-20 / 34. szám

ESZTERGOM 1905. augusztus 20. tényleg szokásjogok, melyeket a Herzan— Kannitz-féle diplomaták a pápáktól nehéz helyzetükben kiszoritottak. Ha még a királyok gyakorolnák azokat! De jelenleg a változó minisztériumok bitorolják a főkegyúri jogokat! Ez állami beavatkozás a legvitálisabb egyházi érdekekbe szülte a XVIII. században a jozefinizmust, a XIX. században pedig a liberalizmust — magában az egyházban. Ä liberalizmus behatolt a legmagasabb s legalsóbb rétegekbe egyaránt; a szabad elvekkel rendszerint szabad élet is párosult, s ez az egyházat sok helyütt népszerűtlenné, befolyásnélkülivé tette. Általános szavazati jog esetén tehát a ókeresztény Magyarország« politikai pártja még relativ többségre sem számithat. Szent István országának alapja tehát, az államfen tartó katholicizmus, meggyengülve a liberális uralom alatt, komoly válságnak néz elébe. Inog nemcsak a keresztény Magyarország, hanem a politikai Magyarország is. Azért minden buzgó keresztény és igaz hazafi ajkára veheti az esztergomi bazilika előtt álló szobor alapzatára vésett imát: »Magyarok Nagyasszonya Maradj velünk Édes Anyánk!« Censor. —- Krajcáros lapunk fellendítése. Ismét szóba került az »Uj Lap,« a nagy lelkesedés közt megalapított keresztény krajcáros újság fellendítésének ügye s kezdenek hozzászólni innen is, onnan is. A lap ujabban kitűnően van szerkesztve, szellemi emelkedésre tehát nem nagyon szorul. Tehát csak technikai fejlesztésről lehet szó. S bátran lehet mondani, ha az,»Uj Lap« technikai szempontból is felvehetne a versenyt a nem keresztény krajcáros újságokkal, csakhamar legyőzné vetélytársait. Még világosabban: ha az Uj Lap is négy leveles és képes lehetne, a magyar nép legkedveltebb újságává válnék. A probléma megoldása tehát ezen a kérdésen fordul meg: mikép lehetne az »Uj Lap«-ot minimális szerkesztőségi költséggel előállítani, ugy, hogy a költséget lulnyomór észben a nyomdai, tehát á technikai kiállításba lehetne fektetni? / A felelet: tessék az »Uj Lap«-ot a többi krajcáros újság módjára egy nagy keresztény újság mellé besorozni. Igy a szegény kis lapnak nem kellene naponkint hírekre, táviratokra kölbanda uralma ellen, mely kezében tartván a nevelést, a fejlődő gyermek értelmét megrontja, szerencsétlenné teszi ifjainkat s elébe vág minden józan haladásnak. S mint viharzott fel orkán gyanánt a taps | és éljen- riadal, midőn gyújtó szavakkal hívtad őket harcra a haza nevében e sötét had ellen. A miniszter egészen fellelkesült a visszaemlékezésnél s Kőváry keblét is, habár nem mutatta, büszkeség dagasztá. — De, folytatá a főúr, nemcsak ezt akartam neked elmondani. Tervem van veled. Gondom lesz reá, hogy tehetségedre felhívjam az intézőkörök figyelmét s nyerj érdemedhez méltó jutalmat. — Nem jutalomért dolgozom Kegyelmes Uram ! — Tudom! De nekünk szükségünk van reád. Szükségünk van oly mély tudományú, nagy műveltségű, hatalmas szellemű férfiúra, milyen te vagy. Csak kitartás barátom s én kezeskedem róla, hogy a legközelebbi jövő beültet téged á miniszteri bársony-székbe. S aztán megnyílik a legszélesebb tér erőid és munkakedved előtt. S én bizom, hogy hatalmas szellemeddel diadalra juttatod ügyünket. S most siess, már megérkeztünk. Semmi hálálkodás! Megérdemled! Sőt mi fogunk neked köszönettel tartozni, ha zászlónkat kezedbe ragadod. Pá! Mielőtt Kőváry szóhoz juthatott volna, a miniszter hintaja tovarobogott. * * * Esti 10 óra volt. Kőváry egyedül ült az első osztályú szakaszban. Az utolsó napok sikerei teni; sőt cikkeket is készíthetne a nagy lap cikkeiből kivonat gyanánt. Ha pedig csaknem az összes költségeket a technikai kiállításra fordítják, lehetetlen, hogy ki ne fizetné magát a 8 oldalas és illusztrált krajcáros újság, amint a példa bizonyítja. A »Kis Ujsag« a »Budapest«nek vakarcsa, a »Friss" Ujsag« pedig a »Magyar Hirlap «-é. Miért ne lehetne az »Alkotmány« is ilyen »Fiastyúk« ? Hja persze itt a bökkenő ! Akkor az »Uj Lap« bevallott néppárti lap volna s ettől iparkodott eddig a keresztény krajcáros újságot megóvni Zichy János gróf »condottiere«-politikával ! Volt is áldás rajta . . . Már egy időben csak Zichy János gróf leibzsurnáljának nézték a keresztény krajcáros újságot, melynek bizonyára magasabb hivatása van ! Félre tehát a személykultusszal! Az Országos Szövetség politikai lapja szolgálja a keresztény politikát. Mivel eddigelé más keresztény politikai párt a néppárton kivül nincsen, a ker. krajcáros lap ne szégyeljen a néppárt szolgálatába szegődni. Ha lesz keresztény szociális 48-as párt és keresztény szociális párt, azokat is karolja fel. Közeledik az általános szavazati jog korszaka. A nép azon rétegei fogják a politika sorsát eldönteni, kik eddig ki voltak zárva az ország kormányzásából s kik krajcáros újságokból merítik politikai elveiket s ismereteiket. Gondoskodni kell tehát e rétegek számára keresztény krajcáros újságról, mely azonban technikai szempontból semmivel se álljon a zsidó-szocialista irányú krajcáros újságok mögött. Félre tehát a kicsinyeskedéssel és kényeskedéssel, a mindent megölő személyi tekintetekkel: sorozzák be az »Uj Lapot« az »Alkotmány« mellé reális keresztény politikát termelő krajcáros újságnak. Kongrua-ügy. F. é. 9. számunkban adtunk hirt Bát-esperesi kerület papságának feliratáról, mely a lelkészi kongruának összegét 2500 koronában kívánja megállapittatni 200 koronányi ötödéves korpótlékkal. A nyitra-ujlak-i kerület hasonló értelemben szövegezett egy feliratot, hozzáadva a nyugdijilleték felemelésének kérelmét. Ami a kongruailleték megállapítását illeti: véleményünk szerint jó idejekorán mozgolódni, felszólalni, de végeredményesen itt a törvényhozás fog dönteni. A döntés fokára nézve pedig a törvényhozótestület politikai jellege lesz mérvadó. Az ujlak-i kerület felirata a következő: bekoronázva a miniszter kecsegtető Ígéretével, szinte kábulatba ejtették. Legmerészebb vágyai, ifjúkori tündér-álmai teljesülőben voltak. Erről ábrándozott mindig. Magasan állni milliók lelett. I Lengetni a zászlót s győzelemre vinni. Haladni előre, egyre magasabban, fényesen, tündöklőn. S aztán felemelni magához, naggyá, boldoggá tenni hőn szeretett hónát, hanyatló nemzetét. De mégis . . . mintha nem egészen lettek volna hasonlók azok a gyermeki ábrándok. Mintha azon a zászlón, amelyet képzelete akkor varázsolt kezébe, az Isten neve is rajta lett volna. Igen, emlékszik rá, akkor a vallás által akarta népét boldogítani és most ? Most a vallás romjain ! Akkor és most! Haha! Mily rajongó, naiv ifjú is volt ő valamikor. A felvilágosult férfi kikacagja ifjúkori dőreségét. Nem hisz már semmiben. Mese, népbutitás, papok kitalálmánya a vallás. Isten ? Nincs! Csak a nyomorult nép képzelete teremt magának valami képtelen eseményt, amelyet aztán Istennek nevez. Pedig nincs . . . nincs! Lám az ő fia már modern ember lesz, nem tud az Istenről, vallásról, boldogabb lesz, mint az atyja. A boldogsághoz nem kell Isten, mert nincs Isten . . . nincs! Ám mintha ott belül valami gyenge szó, tán a szive dobogása azt rebegné halkan : van ... van . . . Kőváry felugrott s a nyitott ablakon szinte öntudatlanul, izgatottan kiáltotta bele az éjbe: Nincs ! . . . Nincs ! . . . A vonat épen hidon robogott át. Dübörgő Főmagasságu és Főtisztelendő Bibornok Herceg-Prímás Ur! Kegyelmes Érsek-Atyánk ! Nem ismeretlen kegyelmes Eminenciád előtt azon mozgalom, mely már évek előtt megindult az esztergomi főegyházmegye lelkészkedő papsága körében is, a papi kongrua rendezése és a papi nyugdíj összegének megállapítása iránt. Méltán foglalkozott ezen kérdésekkel a még oly önzetlenül működő főegyházmegyei papság is, mert manapság a megélhetés nehézségét, mint minden más társadalmi osztály, ugy a papi osztály is egyformán érzi. Az intéző körök jóindulattal foglalkoztak ugyan a papság ezen fontos ügyével is, mindazonáltal a végleges megállapodások a magasabb képzettséggel biró kath. papság-ot olyanul tüntetik fel, mintha az a társadalmi ellátást illetőleg az állami írnokokkal egy rangot foglalna el, holott a kath. papság előképzettségét egyetemen és felső tanintézetekben nyerte s az ezekben nyert oklevelek olyanok, hogy ezekkel az emiitett állami s közigazgatási közegek képesítői a versenyt sehogysem birják kiállani s még kevésbbé helyezhető a kath. papság velük egy rangba. Távol áll tőlünk azt vélni, hogy a kongrua ily alacsony összegben történt megállapítása a kath. papságnak talán lealáztatását akarta volna célozni; mindazonáltal el nem fojtható a kath. papság lelkében azon kívánság, hogy ha más társadalmi osztályok megélhetéséről megfelelően gondoskodva lett, történjék ez a főegyházmegyei papsággal is, akinek kongruája ne évi 1600 koronában, hanem 2500 korona évi — és öt — 200 koronás ötödéves korpótlék által rendeztetnék. Nincs ok, hogy ezen többle*t által származott összeg esetleg állami jövedékekből ne folyósittassék és az évi budget összeállításánál erre is tekintet fordíttassák, mert hiszen az állam igen rá van utalva a papságnak ugy erkölcsi támogatására, valamint sokszor anyagi munkájára is. Midőn tehát ezen sérelmes helyzetünket Eminenciád előtt bánatosan elpanaszoljuk, legmélyebb hódoló tisztelettel esedezünk kegyelmes Eminenciádnak : kegyeskedjék magas befolyásával és legmagasabb közjogi méltóságának egész súlyával fellépni az illető hatóságoknál, hogy a főegyázmegyei papság is elnyerhesse a fent jelzett módon tisztességes megélhetését a 2500 koronás évi kongrua és az öt 200 koronás ötödéves korpótlék megállapítása és folyósítása által. Minthogy pedig a serény munkásságban eltöltött hosszú működési évek jogot adnak az agg kornak is a tisztességes ellátásra, azért a kerületi papság azon kegyelemért ís esedezik kegyelmes Eminenciád előtt, hogy a főegyházmegyei papi nyugdíj intézmény alapszabályait oly értelemben kegyeskednék megváltoztatni, miszerint a nyugdíj összege évi 2500 koronába állapíttassák meg, mely 40 évi szolgálat után saját kérelemre minden okadatolás nélkül is folyósittassék az azt kérőknek. zúgása elnyelte a gyönge emberi szót. Nem hallotta azt senki. Kőváry elröstelte magát gyerekes viselkedése miatt. Azután halkan, de határozottan, mintegy felelve arra a belső lüktetésre, mormogá,. .. vagy ha van, hát jöjjön, mutassa meg magát nekem ! Alig hallhatóan ejté ki e szavakat s azért mégis meghallotta azokat valaki . . . ^ % % Éjfélre járt az idő. A vonat megállt. Kőváryt senki sem várta. Megérkezését csak másnap délutánra jelezte. Sietve indult közeli nyaralója felé. Titkon fog felmenni szobájába s reggel meglepi övéit. Mennyire fognak örülni neje és fia, ha reggel arra esik első pillantásuk, akiről egész éjjel álmodtak. Odaért a nyaraló elé. S most rajta volt a meglepődés sora. A szobákban a késő éj dacára égtek a lámpák s a leeresztett függönyökön gyorsan mozgó alakok árnyai látszottak. A kapu előtt kocsisa jártatta a habzó, átizzadt lovakat. Mi történik itt? Kérdezősködés nélkül, izgatott léptekkel sietett föl a kivilágított lépcsőkön. A fordulónál összeütközött egy lefelé jövő férfival. Az orvos volt. Szinte önkívületben ragadta meg a karját. — Szólj! Mi történt ? Az orvos felszisszent a vasmarok szorításától ... — Épen sürgönyözni akartam érted. Jó,