ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-08-20 / 34. szám

1905. augusztus 20. ESZTERGOM 3 Ezen legalázatosabb kérelmünket Eminenciád jóságos atyai szivének nemes indulataiba ajánlva, hódoló tisztelettel biboros jobbját csókolva, engedelmességben elhalunk Suránka, 1905. május hó Eminenciád legkisebb káplánjai és fiai Vida János, Lelkes Adolf, oki. középisk. tanár, ker. alesperes, plébános, plébános, ker. jegyző. A magyar „Sión" uj ékessége. A millenium esztendejében 1896-ban engedélyezett XIII. Leo pápa Vaszary Kolos hercegprímás előterjesztésére Magyarország számára egy külön Mária-ünnepet »Magyarok Nagyasszonya« (Magna Domina Hungarorum) cimén, október hó második vasárnapját avatta fel ez ünnepnek. »Magyarok Nagyasszonya«, e néven szólította első szent királyunk a Megváltó anyját, midőn neki az országot koronájával felajánlotta. E néven hívták segítségül az Ég királynéját nemzetünk nagyjai és legjobbjai a viszontagságos századokon át, kivált a kuruc-labanc világ okozta szomorú szétdaraboltság idején. (Eszterházy Pál nádor imája a Magyarok Nagyasszonyához!) Még nem mult el az első évtized ez uj ünnep felavatása óta s már ott díszlik a Magyarok Nagyasszonyának szobra a magyar Sión ormain, ott hol első szent királyunk bölcsője ringott. Pór Antal, prelátus-kanonok, jeles történetíró kiváló történelmi érzékének adta tanújelét, midőn a »Magyarok Nagyasszonya« tiszteletének ünneppé avatását még az uj ezredév első évtizedében ily maradandó emlékkel örökité meg. A szobor Kiss György országos hirü művész alkotása. Magassága 2'80 m., a talapzattal együtt 7 m.; bronzból van öntve. A bronzöntést Haraszty József jónevü fémöntő készítette. A talapzatot pedig Dzvorzsák Ede, néhai Ziegler tanár helyettesének tervezete szerint Eichell Vilmos faragta süttői mészkőből. A szobor tervezete, koncepciója stb. iránt érdeklődőknek szívesen szolgál felvilágosítással alkotója, Kiss György szobrász. Az uj szobrot augusztus 15-én dr. Komlóssy Ferenc prelátus-kanonok áldotta meg s adta át a nyilvánosságnak a hajnali szent mise után, melyről a hivek processióban mentek a szobor elé. A szobor tárgyának megfelelően magyar nemzeti viseletben ábrázolja a boldogságos Szűzanyát, szt. István koronájával a fején, a magyar királyi jogarral kezében. hogy megérkeztél. Fiad tegnapelőtt délután hirtelenül rosszul lett. Betegségét, megvallom, nem tudom felismerni. A baj komoly s éri tehetetetlenül állok vele szemben. — De csak nem veszélyes? . . . ugy-e nem | fog . . . nem merte kimondani a halál nevét. Az orvos arca elborult. — Légy elkészülve mindenre, de azért ne essél kétségbe, légy férfi, a jó Isten segíthet rajta . . . Kőváry nem hallgatott reá tovább, rohant fölfelé. Az ajtó előtt megállott. Szörnyű gondolat ötlött szemébe . . . Elsápadt, remegett . . . Tegnapelőtt délután .... Talán épen akkor, midőn fanatikus hévvel dörögve az Isten léte ellen, merészen hivta fel magára annak, a fan tómnak haragját. »Isten, ha vagy, hát mutasd magad. Kitárom keblem, itt vagyok; sújts hát szíven, ha tudsz. Hazugság vagy, nem léteztél soha.« Feje zúgott, a keble majd szétpattant. Ismét hallotta, most már erősebben azt a lüktető szót onnan belülről: van . . . van ! »Oh, ha van, akkor szivén talált iszonyúan, halálosan !« Szerette fiát rajongva, mérhetetlenül. Falfehér arccal, egész testében remegve, lábujjhegyen lépett be a szobába. Első pillanatra nem látott semmit. Szemére fátyol borult. Lassan magához tért. Amint az ágy leeresztett függönyének hasadékán keresztül látott, megismerte nejét, aki lehajtott fejjel s amint szaggatott lélegzése bizonyitá, visszafojtott zokogással ült beteg gyermeke ágya mellett. Sok kritikát lehet hallani a szoborműről pro és contra. Talán jobban volna arányítva a szobor a bazilikának mögötte tátongó hatalmas oszlopcsarnokához, ha mint a római bazilikák előtt álló szobrok, magas kanalizált korinthusi oszlopon állna. Némelyek szerint a szobor tartása méltóságteljes, mások szerint kissé világias. Némelyeknek az arc anyai szeretettől sugárzó, mások szerint kissé modern. Sokaknak tetszik a gyermeknek anyjához való simulása, mások önállóbban szerették volna látni a szobormű e részét. Talán lesz alkalmunk egy műkritikus szakvéleményét a magyar »Sion« ez uj diszéről közzétenni. De kétségkívül minden kritikán felül áll a szobormű Mecaenásának s alapitójának cselekedete, ki szülővárosát, Esztergomot egy' uj műkincscsel gazdagította, a magyar Sión ékességét emelte és a »Magyarok Nagyasszonya« tiszteletének ünneppé avatását a magyar kereszténység központján megörökítette. Dr. Fehér Gyula jubileuma. Folyó hó 16-án ünnepelte meg dr. Fehér Gyula pappá szentelésének 25, Esztergom királyvárosi plébánosságának pedig 20 éves jubileumát. Dr. Fehér Gyula kiváló egyéniség. Mint pap egyházának hü és meggyőződésszerüen igazi szolgája; a társadalomnak pedig oly tevékeny és hasznos tagja, mint amilyen egy mély gondolkozású, igazi pap csak lehet. Nem csodálható tehát, hogy e napon — mely jelentőségével nagy ünnepként köszöntött a jeles férfiú fölé — az egész város lakossága vele ünnepelt. Ünnepelte benne ez ősi város népe a buzgó lelkipásztort, ki hivei ügyét nemcsak az Ur oltáránál, hanem- a közéletben is magáénak vallja; ünnepelte benne a nagy emberbarátot, ki nem sajnál sem fáradságot, sem áldozatot, ha felebarátain segíthet; ünnepelte a lelkes hazafit, ki elveitől és meggyőződéseitől soha el nem tántorodott s végül ünnepelte e városnak közügyeiért lelkesen küzdő polgárát. Az ünneplés bensőséges és őszinte volt. Az üdvözlésekből dr. Fehér Gyula megtudhatta, hogy ez a közönség, melyért ő napról-napra oly kitartó buzgósággal fárad, elismeri ezen munkálkodásának eredményt hozó célját és megtudja becsülni a közélet harcosainak erényeit. Dr. Fehér Gyulának határozott nagy érdeme van első sorban a modern, a praktikus katholikus hitfejlesztés körül. Híveinek nagy számát apostoli buzgósággal gondozza és magasztos hivatásának teljes tudatával buzgólkodik azon, hogy népének Bejöttét nem vették észre. Megállt mozdulatlanul, nem mert előbbre lépni. Egyszerre felhangzott a halovány gyermek kedves, komoly hangja: — Ne sirj mamuskám! Ha sirni látlak, csak jobban fáj a szivem. Tedd csak ide a kezedet. .. olyan jólesik. Ugy-e milyen forró ? . . . ugy-e hogy dobog ? Az anya nem tudott felelni. Torkát elszoritá a keserű fájdalom. Csak könnyei hullottak sűrűn, szakadatlanul. — Ne sirj édes anyám! Én is azért halok meg, mert sokat, nagyon sokat sirtam. — Nem halsz meg fiam, — nem — nem — Ha te meghalnál ... én is utánad halok. — Meghalok mamuskám, de neked nem szabad meghalnod, mert akkor kije maradna az édes apának . . . — Hallottam, midőn az orvos azt mondta •neked, hogy nem tudja, mi bajom van. Hallgass ide, majd elmondom: Kint játszottunk a szomszédunk fiával. Ő káromkodott, amire én azt mondottam neki, hogy az ily beszéd nem illik keresztény emberhez s haragszik érte a jó Istenke, akiről te, meg a plébános úr annyit beszéltetek nekem. O elnevette magát és gúnyosan rám kiáltott: Mit beszélsz te nekem ? A te apád sem hisz az Istenben, te pedig nem is vagy megkeresztelve, | pogány vagy, ezt tudja mindenki. Erre elszaladt, én meg úgy éreztem, mintha a szivem meg akarna repedni. Leborultam a fűbe és sirtam nagyon sokáig, mig el nem aludtam. Azt álmodtam, hogy megszive az Isten és embertársi szeretetnek nyitva legyen. Nem elégedett meg ő a prédikációk eredményével, hanem kiment a nép közé s ojtt ép oly okszerű újításokkal nevel, mint a város iskoláiban, melyeknek plébánossága kezdetétől fogva igazgatója. A város, mely őt plébánosának választotta: jól választott, mert egész embert kapott. Felismerte benne a közönség az Önzetlen s tevékeny férfiút csakhamar, mert bizalmával megtisztelve küldötte be ugy a megyei törvényhatóságba, mint a városi képviselőtestületbe, hol széleskörű tudásával és a nála soha sem lohadó lelkesedéssel száll sikra minden igaz ügy érdekében. Ahol erkölcsös és hasznos célokért folyik a küzdelem, dr. Fehér Gyula a vezérek között található, ahol pedig ostorozni kell a rosszat és irtani a társadalom életerejét szivó gazt, ott ő a legtapintatosabb gyomláló kertészek egyike. Plébánossága kezdetén megindította a régi Kálvária-ut és a temetőben lévő régi »Jó Pasztor« kápolna renoválására vonatkozó munkálatokat. Évekig tartó szivós munkásságának sikerült mind a kettőt egészen újra építtetni. A Szentháromságszobor a kereszténység 900 éves jubileumának emlékére itt szemünk előtt az ő évekig tartó agitációja által létesült. Kezdeményezésére újra épült a hegyek között lévő Orbán kápolna. A kegyúri templom uj, egyszerűségében is remek főoltárt nyert, ugyancsak az ő utánjárására egyesek áldozatkészségéből a templom ablakai üveg festményekkel cseréltettek ki; a templom 1900-ban az uj főoltárral együtt felszenteltetett. Mindezekkel papi munkássága kimerítve nincs. Igénybe vétetik az a főegyházmegye adminisztracionális ügyeiben is. Az egyházi javadalmak elrendelt összeírásának felülvizsgálatában, mint az egyházmegye központján felállított vizsgáló bizottság tagja és előadój'a; továbbá a főegyházmegyei papi nyugdíjintézet szervező és életbeléptető munkálataiban, mint a szervező gyűlésen a papság álláspontjának és a nyugdíjintézet központi bizottságában, mint az ügyek előadója. 1889-től a kis gyermekek missiótársulatának, Jézus szent gyermeksége művének magyarországi központi igazgatója, mely állás kiterjedt levelezésével és számadásával az egész katholicizmus érdekében szintén számot tevő munkát igényel. Közintézeteink legtöbbjében mint vezető vesz részt, mint azok elnöke, vagy választmányi tagja. Elnöke a Polgári Olvasókörnek, a szt. Péter és Pálról nevezett temetkezési egyletnek, alelnöke a Szent Erzsébetről címzett jótékony egyletnek, igazgatója az Esztergom belvárosi társulati óvodának, újra alkotta és mint igazgató vezeti az Esztergom-vidéki Hitelbank részvénytársaságot. A

v királyi kitüntetés 1892. nov. 11-én érte, midőn O felsége tiszteletbeli udvari káplánjai közé emelte. Mindazok a szép eredmények, melyekre dr. Fehér Gyula ünneplése napján visszatekintett, méltó babérkoszorúját képezik működésének és nagy zálogát a város szeretetének. Bizva-bízunk haltam. Repültem fel az ég felé. Körülöttem sok kis fiú és leány szállt szintén a mennyország felé. S az égből mindegyik elé egy-egy szép fényes angyal jött s karjukra véve, bevitték őket a mennyország ajtaján. Én elém nem jött angyal. Elfáradtam nagyon. Nem bírtam tovább repülni. Valami úgy húzott lefelé. S ott lent a setétben csúnya ördögök kacagtak reám s nyújtották felém a kezüket. Féltem, nagyon féltem. Már-már esni kezdtem. Ekkor sirva szóltam az egyik fényes angyalhoz : Szép angyalka, vigyél be engem is a jó Istenhez, mert lásd, nem birok már felfelé repülni. Az angyal rám nézett, de olyan szomorúan, olyan bánatosan, hogy azt soh'sem felejtem el, Aztán megsimogatta fejemet és igy szólt: Szegény fiú, te nem mehetsz be a mennyországba, nézd mily sötét, fekete a ruhád. Te nem vagy megkeresztelve. Az én ruhám nem volt fehér, mint a többi gyermekeké, hanem piszkos, fekete. S az angyalok és többi gyermekek mind könnyeztek, úgy mint te mamuskám. Nagyon kifáradtam, kezdtem lefelé esni. Az ördögök kacagtak, kiabáltak. Erre felébredtem. Fájt, nagyon fájt a szivem. S fáj azóta is egyre jobban. Meghalok mamuskám ... és sírásba fúlt a gyermek hangja ... és nem juthatok a mennyországba, mert nem vagyok megkeresztelve. Az anya nem tudott felelni. Csak odaborult gyermeke ágyára s zokogott szívszaggatóan. Fia átölelte őt s könnyeik egybefolytak. (Vége következik.)