ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-07-09 / 28. szám

igo5- július 9. ESZTERGOM 3 szagért, a pusztuló schizmáért és a halálra sebesült cárizmusért. Nagy vétkei vannak ez országnak a kereszténység, a katholcizmus és az emberi szabadság ellen. Szivesebben látjuk Mandzsúriát a japánok kezében, mint az emberi és a vallási szabadságot lábbal tipró oroszok kezében. Könnyebben lélekzik fel Európa is, midőn a pánszlávizmus már-már növekedő bálványát talapzatában, főtámaszában meginogni látja. A mig Oroszország a schizma vastag tudatlanságának és műveletlenségének sötétségében botorkál, óriási veszedelmet rejt magában a mellette levő kis népekre és a katholicizmusra. Mig ha most a külháború és a belső zavargások megtörik, a szabadság tiszta levegője talán utat tör magának az évszázados rothadás tereire. Nem egy ország köszönheti ily nagy csapásoknak, belső megújhodását és konszolidációját. Csodáljuk a cári családot és környezetét, hogy még most sem nyilik meg a szeme, s hogy annyira ragaszkodik az abszolutizmus keserű s életveszélyes hatalmához. Maholnap jobb dolga van már egy fiakkerlónak, mint a »minden oroszok« cárjának. S utóvégre nem a nép van az uralkodóért teremtve, hanem az uralkodó a népért. A néppárt feladata társadalmi és gazdasági téren. k hontmegyei néppárt Ipolyságon tartott értekezletén előadta: Gálffy István prim. urad. főerdész, a megyei néppárt alelnöke. III. Az eddigiekben vázolt rövid fejtegetésekből is kitűnik, mily fontos szerepe van társadalmi életünk fejlesztésénél a szövetkezeteknek. A szövetkezeti eszme nem magyar találmány, annak bölcsője nyugaton ringott, a hol már régen tudatára ébredtek annak, hogy a korlátlan szabadság korszakában csakis a tömörítés, az egyérdeküek szervezkedése óvhatja meg a gyengét az erösebb elnyomásától és hozhatja létre azon öszhangot, a melynek a különböző érdekek harcában okvetlenül érvényesülnie kell. Nálunk a szövetkezeti mozgalom megalapítója és máig is leglelkesebb zászlóvivője gróf Karolyi Sándor, a »Magyar gazdaszövetseg« nagy érdemű elnöke. Mint politikai párt a néppárt volt az első, a mely a szövetkezeti mozgalom terjesztését programmjába felvette és mindjárt megalakulása után munkához is látott. Az első időben túlhajtott buzgalomból, kevés előrelátásból történtek is hibák, de minden kezdő intézménynek meg kell küzdenie a gyermekbetegséggel. Ma már tul vagyunk ezen, hatalmas arányokban bontakozik ki a szövetkezeti organizáció, és fejlesztésén munkálkodik a néppárt lelkes hi vein kivül a magyar gazda társadalom szine-java. Megdőlt már azon hit, hogy népünk a szövetkezeti eszmére még megérve nincs és arra gondatlan és takarékossági hajlamban szűkölködő tulajdonságai miatt nem is alkalmas. A szövetkezetek eddigi működése elég tapasztalatot szolgáltatott arra nézve, hogy népünkben a gazdasági erőknek, a vagyonszerzési hajlamnak és intelligenciának oly nagy fokát találhatjuk, a mellyel kevés nép dicsekedhetik. Meggyőződhettünk arról, hogy népünk elmaradottságának és szegénységének nem egyéni fogyatékossága az okozója, hanem az kizárólag politikai és közgazdasági nyomorúságos viszonyainknak a folyománya. Mindnyájunk hazafias kötelessége tehát megadni a népnek mindazon kellékeket, a melyek egészséges fejlődéséhez szükségesek és ha ez megtörténik, rövid idő alatt nem remélt föllendülésnek, fejlődésnek lehetünk boldog szemlélői. Társadalmunk kóros jelensége még vigasztalan munkás viszonyaink. A mig itthon a kezdetleges ipar és aránylag fejletlen mezőgazdaság sem rendelkezik a szükséges munkaerővel, addig a munkások százezrei hagyják el hazájukat és a jobb jövő reményében idegenben keresnek uj hazát. Behatóan kell keresnünk tehát az okokat, a melyek e jelenséget előidézik, fel kell kutatnunk a bajok kútforrását és azokra sürgős orvoslást keresnünk. E célra a szociális intézmények egész sorozata áll rendelkezésünkre, amelyeknek létesítését az eddiginél sokkal intenzivebb módon kell keresztül vinnünk. A munkaidő és munkabér rendezése, a munkás lakás kérdés, a munkás biztosítás, a női és gyermek munka rendezése, a munkás betegsegélyzés, baleset biztosítás és nyugdíjügy mind sürgős megoldásra váró szociális feladatok. Fejtegetéseim során különösen azon teendőkkel foglalkoztam, a melyek leginkább a falu jólétének előmozdítására szolgálnak. A falut kell első sorban felkarolni. Szeretetünk egész hevével kell munkálkodnunk a falu jólétének emelésén. Fel kell újra ébresztenünk a falu népében az otthon szeretetét és az ősi röghöz való ragaszkodást. A falu jólétének és boldogságának megszerzésével lerakjuk azon biztos alapokat, a melyekre hazánk jövendő nagyságát, boldogságát felépíthetjük. Végezze ezt a munkát maga a társadalom, mert a társadalom szervezésének munkáját csakis maga a társadalom teljesítheti sikeresen. Az államhatalomnak segítségét, támogatását csak ott vegyük igénybe, a hol a társadalom gyenge megfelelni feladatainak, ott is azonban csak addig, ameddig annak teljesítésére az alkalmassá válik. Föntebbiekben nagyjában vázoltam azon feladatokat, a melyek társadalmi és gazdasági téren a néppárt tevékenységét igénybe veszik. Tág mezeje nyilik e téren is a néppárt munkálkodásának, részt vehet és részt kell abban vennie a párt minden tagjának oly mértékben, mint azt képzettsége, társadalmi és vagyoni viszonyai megengedik. E nagy munkában számítunk az egész magyar keresztény társadalom közreműködésére. Hangsúlyozom azt, hogy keresztény társadalom, mert el akarom oszlatni azon téves hitet, hogy a néppárt kizárólag katholikus érdekeket szolgál. A néppárt országos párt és érzi azt, hogy az ország sorsának intézésében nagy és fontos szerepre van hivatva. A midőn tehát a haza érdekeiről, jövő sorsáról és boldogságáról van szó, ott separatisztikus törekvéseknek nincs helyé. A néppárt azon álláspontra helyezkedik, hogy Magyarország még mindig Mária országa, ezredéves múltja és története igazolja, hogy a mint hogy keresztény alapon épült föl, ez lehet csak az az alap, a melyre jövendő fejlődésében is egyedül támaszkodhatik. A néppárt legnagyobb éberséggel törekedni fog, hogy fejlődésünk minden fázisában, alkotásaink mindegyikénél a keresztény elvet, a keresztény felfogást diadalra juttassa. Nem szűnik meg követelni, hogy mind azon törvényalkotások, a melyek ezen elveket sértik, vagy ezekkel ellentétben vannak, revideáltassanak. Teszi ezt pedig nem egyes [vallásfelekezet önző érdekéért, hanem legtisztább hazaszeretetből, keresve a haza polgárainak jólétét és boldogságát. Megvan győződve, hogy a hazaszeretet mellett a tiszta igaz vallásosság és a kereszténység erkölcsi felfogása azon hatalmas erő, a mely haladásunk, államiságunk és függetlenségünk legbiztosabb záloga. Illetik a néppártot az ultramontanizmus, a klerikálizmus vádjával is. Ha a klerikálizmus azt jelenti, hogy a néppárt kizárólag a katholikus klérus érdekeinek kifejezője, erre a fentebbiekben megfeleltem, különben pedig nem tiltakozom ellene. A néppártnak nagy és fontos feladatai megoldásánál nélkülözhetlen szüksége van a kath. klérus támogatására, segítségére és hazafiságára. Hatalmas, nélkülözhetlen az a hazafias tevékenység, a melyet a kath. papság a magyar királyság megalapítása óta kifejt. Nézzük csak a legelhagyatottabb rengetegekben feltalálható romokat, a melyek »szerzetesek« kolostorai voltak. Ok tanították a magyart földművelésre, az ő verejtékes munkájuk nyomán fejlődött ki a mai virágzó gazdasági kultúra. Tekintsünk föl a Pannonhegyi hármas bércen épült hatalmas Bencés főmonostorra, a mely büszkén hirdeti az utókornak, hogy a magyar kultúrának, a magyar tudományosságnak 1000 év óta ékes hajléka. Lapozzuk át ezredéves multunk történetét, nem-e találjuk meg ennek minden lapján, hogy a kath. egyház nemzeti fejlődésünk mindig előharcosa, bajunkban, bánatunkban segítőnk, vigasztalónk volt. Tekintsük az idei jan. 26-iki választásokat és látni fogjuk, hogy a kath. papság félre téve minden más tekintetet, felekezeti szempontot, sietett a nemzeti ügyet diadalra juttatni. Aki hallotta a kath. klérus egyik vezető alakjának Walter prelatus-kanonoknak a herceg-primás aranymiséjének megünneplése alkalmával május 28-án az esztergomi bazilikában mondott gyönyörű beszédét, meggyőződhet arról, hogy a kath. klérus, a midőn Isten dicsőségét hirdeti, a hazaszeretet magasztos oltárán is áldoz. Nagy, kitartó és lelkes munkára hívom fel önöket Uraim! Szívós küzdelemre a korlátolt elmék és önző szivek elkeseredett és végletekig menő harca ellen. Rendkivüli feladatok előtt állunk. Hazánk iránti véghetetlen szeretet, ernyedetlen kitartás, és lankadatlan munka viheti csak ügyünket győzelemre. Merítsünk erőt őseink példájából, kik nem haboztak, ha a haza érdeke az kívánta, életüket is feláldozni a haza oltárán. Jelenleg nem kíván ekkora áldozatot a haza, pihenhet máipápai hymnus könyörgő verse: »Tartsd meg Istent Szentatyánkat, Krisztusnak helytartóját.« Miután mindnyájan megcsókoltuk kezét, olasz nyelven kifejezte örömét, hogy a zarándok-csapat fáradságot nem ismerve, ily hosszú utat tett meg, hogy kifejezze szeretetét s hithűségét az Apostoli Szentszék iránt s mely hithűségünk további megtartására buzdítva minket, annak megerősítésére áldását adta. Kérelmére még egyszer elénekeltük a pápai hymnust, mely után lelkes éljenzés közepette a szomszéd-terembe ment, hogy az ott várakozó zarándokok várakozását is kielégítse. Csendesen s magunkba vonultán teltek el a következő percek. Az elmúlt pillanatok mindinkább mélyebb és mélyebb barázdákat vontak szivünk belsejébe; mi pedig örültünk a látottakon és gondolataink csak a pápai fogadtatás fönségén és magasztosságán jártak. Nagy kegyelem az, látni a Szentatyát s leborulni lábai elé s áldását kikérni. Csak akinek érzéketlen szíve van, csak az tudja megindulás nélkül átélni e perceket, melyek pedig arra valók, hogy az embert jobban oda láncolják az egyedül üdvözítő katholikus hithez s törhetetlenül, megingathatatlanul ragaszkodjék az Apostoli Szentszékhez. Az embert valami fönséges hangulat ragadja meg, mely hangulat csakis az egyházban található fenn s mely főkép háromból áll: hitből, reményből s szeretetből. Ez az, a mely éltette a századok keresztényeit s szentjeit és őket a szentek közösségébe helyezte. »Es én veletek maradok a világ végéig.« Az Ur Jézusnak eme szavaiból meríti a Szentatya és az egész katholikus világ azt a megdönthetetlen meggyőződését, hogy nem vész el, nem töri meg semmi és hogy ellenségei, ha most nem is, de később bizonyosan kénytelenek lesznek előtte meghajolni. Ezt mutatja az egyház 19 százados fönmaradasa és elterjedése. Azok a pillanatok is, melyeket a Szentatya lábainál töltöttünk, elmultak, de a benyomások és érzelmek még sokáig fogva tartottak ; lassankint elhagytuk a Vatikánt. Szent Péter temploma előtt pedig csoportokba verődtünk s beszélgettünk a pápai fogadtatásról. Ez volt az utolsó nap, a melyet még Rómában töltöttünk és ez is, mint a többi, gyorsan telt el. Estefelé bizonyos fájó érzelem vett erőt rajtam, el kellett válni Rómától, attól a helytől, hová oly régóta vágyódtam; de bár mennem kellett, mégis feltettem magamban, hogy a mikor csak lehet, ismét visszajövök. Levett kalappal kocsiztunk végig a szent Péter téren, melynek körvonalai az esti homályban végre egy kanyarulatnál eltűntek. A visszautazás ugyanazon az úton történt, a melyen mentünk Rómába, mely utazásból mindig emlékezetes marad a gyönyörű tengeri utaSirolin A legkiválóbb tanárok és or vosoktól mint hathatós szer úgymint 5> tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, idült bronchitis, szamárhurut lábbadozóknál influenza után :— • ajánltatik. — _ Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. HOFFMANN-La ROCHE & Co. vegyészeti gyár BASEL (Svájc).