ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-07-09 / 28. szám

kardunk. Ámbár a harc, a mely előtt állunk, nem kevésbé fontos és nagy horderejű, de az eszkö­zök, a melyekkel azt meg kell vívnunk, mások. A vallásosság, az erkölcs, a tudás, munkaszeretet és szorgalom, a modern harc fegyverei és ha ezek használatában is oly lelkes vitézséget és kitartást tanúsítunk, mint azt elődeinktől tanultuk, akkor nem lehet kétséges a győzelem, melynek ered­ménye a keresztény alapokon nyugvó nagy és független magyar: Imperium. A gyermekvédelem társadalmi szervezése. A gyermekvédelem a szociálpolitika összes törekvései között talán az egyetlen, mely az állami és társadalmi élet minden tényezőjének sympatiá­ját birja. Minden társadalmi osztálynak egyaránt rokonszenves a gyermekvédelem. Talán épp azért, mert a gyermekek jogviszonyai körül az érdek­ellentétek a legélesebbek, azért látja minden tár­sadalmi osztály szívesen, hogy azok a jogtalan­ságok és igazságtalanságok, melyek a fönnálló jogrend természetes következményei, ha már nem szüntethetők meg, legalább enyhíttessenek. A társa­dalom gyermekvédelmi törekvéseinek magyarázata ezen körülményben keresendő, másrészt ott, hogy minden ember lelkében lakozó természetes ösztön a gyermekek szeretése, a jótékonyság és könyö­nyörületesség, a reáutaltakon segíteni akarás em­berbaráti nemes érzése minden embert Ösztökél, hogy a maga módja és tehetsége szerint segitsen az arra rászoruló, elhagyatott, beteg, nyomorgó, züllő, vagy egyéb okból szerencsétlen gyermeken. Védeni, oltalmazni, ápolni, gondozni akarjuk mind­annyian az arra rászoruló kisdedeket, mert tudjuk, hogy nekik a legkisebb az ellentálló képességük, hogy ők sinylik meg legjobban a sors csapásait, hogy őket és velük szülőik és embertársaik min­den reményét legkönnyebben ragadja el a halál pusztító kaszása. A jószándék segíteni, a jóakarat a gyermekeket védelmezni megvan minden em­berben. De sokan csak a jószándéknál maradnak meg. A társadalomnak csak nagyon kis számú tagjai vesznek érdemlegesen részt a gyermek­védelemben. A társadalmi gyermekvédelem na­gyon szűk körben mozog, kivált azóta, mióta az államhatalom szociálpolitikából megteremtette az állami gyermekvédelmet. A mióta törvényhozá­sunk proklamálta azt a nagy elvet, hogy minden elhagyatott gyermeknek joga van ahhoz, hogy az állam gondoskodjék róla. A törvényhozás az uj intézménnyel, az állami gyermekmenhelyekkel segítségére akar sietni a társadalmi gyermek­védelemnek, mely a gyermekvédelem nemzetet, országot fentartó nagy föladatára egyedül, ma­gárahagyottan képtelen. A társadalom, a társa­dalmi jótékonyság azonban félreértette az állam­hatalom intencióját. Nem lelkesedik ugy, nem vesz többé oly élénk részt a gyermekvédelemben, amióta az'állami gyermekvédelem az elhagyatott gyermekekről való gondoskodást az államhatalom teendői közé sorolta. E tévedést eloszlatni, a tár­sadalmat a maga egészében a gyermekvédelem­nek megnyerni, a társadalmi gyermekvédelmet országszerte szervezni akarja egy uj újság. zás, melyben részünk volt. A tenger mély csend­jét mi sem zavarta más a hajó zakatolásánál s az általános jó kedvnél, mely mindnyájunknak közös hangulata volt. A római zarándoklat napjai már régen el­multak ugyan, de azok a benyomások, melyek behálózzák az embert, továbbra ís fogva tartják, ha csak az ember maga nem oly kegyetlen, hogy e benyomásokat erőszakkal kitépi szivéből, lel­kéből. Mindenki, aki teheti, menjen Rómába, de mielőtt elmegy valaki, készítse elő lelkét, mert különben félő, hogy haszna nem lesz. Ahhoz pe­dig, hogy lássa valaki hasznát ennek az utazás­nak, idő kell, mert a benyomásokat meg kell emészteni, feldolgozni és életünkbe bevinni, igy válik csak a zarándoklaton való részvétel igazi kegyelemmé, így nyerünk majd egy oly benyo­mást, mely irányitólag hat életünk folyására, erő­södik hitünk, reményünk, szeretetünk s uralkodni fog bennünk Krisztus világossága, mely a bet­lehemi barlangban kigyúlva, már 19 évszázad óta beragyogja fényével az egész világot, hogy megismerjük az igazságot és annak örök forrását: Istent, mely világosság, a mint képes volt Rómát, azt a megalázott és pogányságba süllyedt Rómát kiemelni és megdicsőíteni, bizonyára képes a mi eszünkbe fényt adni az igazság megismerésére * meleget a szívbe isteni Megváltónk követésére. Ügy legyen. N. K. »Gyermekvedelmi Lap« a cime. Főszerkesz­tője Edelshéim-Gyulai Lipót báró, a nagy ember­barát, kit igaz lelkesedése és ügybuzgalma a tár­sadalmi gyermekvédelmi mozgalmak vezérévé tett meg. A lap felelős szerkesztője Torday Ferenc dr., a budapesti állami gyermekmenhely főorvosa. Mint gyermekorvos és mint orvos-író egyaránt közismert nevü ember, kinek tollából kikerült beköszöntő élénk gondolatmenettel okadatolja a gyermekvédelem társadalmi szervezésének és egy gyermekvédelmi lap megteremtésének szükséges­ségét. A lap munkatársai a társadalmi és állami gyermekvédelmi intézmények vezető embereiből és a társadalom egyéb téren is szerepet vivő elő­kelőségeiből sorakoztak össze. Vaszary Kolos, Apponyi Albert gróf, Berzeviczy Albert, Bókay János, Chorin Ferenc, Kossuth Ferenc, Rákosi Jenő, Széli Ignác, Széli Kálmán, Teleki Géza gróf, Wlassics Gyula, Zichy János gróf, Zichy Aladár gróf stb., stb., hazafias lelkesedéssel megirt aphoris­mákkal adnak erkölcsi súlyt és tekintélyt az irodalmi uj vállalkozásnak. Irodalmi értéket kölcsö­nöz a lapnak a nagynevű drámairónak, Bosnyák Zoltánnak, az állami gyermekvédelem belügy­miniszteri osztályfőnökének »Elore« cimü cikke, melyben költői lendülettel, de egyúttal széles ala­pokon nyugvó, messze tekintő látkörrel vázolja a gyermekvédelem jogosultságát, a mellett ráutal azon irányelvekre, melyekkel a közeljövőben meg­oldandó a gyermekvédelem még elintézetlen nagy problémái. Az állami gyermekvédelem mai rend­szerét az ügy iránt viseltetett igaz szeretettel ösmérteti meg Ruffy Pál, az állami gyermekmen­helyek országos felügyelője, kinek oroszlánrésze van az állami gyermekvédelem intézményeinek megteremtemtésén. Neumann Árminné éles kriti­kával reámutat a gyermekvédelem nagy hiányossá­gaira. Teleki Géza gróf a szünidei gyermektelep­ről ir. Több társadalmi gyermekvédő-egyesület és intézmény beléletének ismertetésével végződik az ujságcsinálás szempontjából is érdekes és válto­zatos tartalmú lap, mely rendeltetését csak akkor fogja teljesíteni, ha sikerül neki egy nagyszámú, a gyermekvédelem iránt érdeklődő állandó olvasó­közönséget megszerezni. Tekintve a gyermek­védelem emberbaráti törekvését és társadalmi és nemzetgazdasági nagy fontosságát, ezért olvasóink figyelmébe ajánljuk a most megindult olcsó (évi négy korona) havi folyóiratot. Mutatványszám a kiadóhivatalban (Budapest, IX., Tüzoltó-utca 7.) kapható. Kimutatás az esztergomi Paulai szent Vince-egyesület pénztárának állapotáról az 1904. XIII. egye­sületi évben. A) Bevétel.^ ^ m 1. Pénztári maradvány 1903-ról . . . 570 32 2. Az értekezleteken befolyt . . . . 101 60 3. Szent Antal perselyéből 568 95 4. Jótevők adományaiból 1096 30 Összesen 2337 17 B) Kiadás. 1. Kenyérre 320 — 2. Lisztre 563 52 3. Darára 136 12 4. Húsra 233 28 5. Zsírra 549 7 2 6. Fára .... 372 — 7. -Pénzbeli segélyre 11 40 8. Különfélékre 74 40 Összesen 2260 44 Egybevetés. ^ m Összes bevétel 233717 Összes kiadás 2260 44 Pénztári maradvány 1905. évre 76 73 Kimutatás az egyesület adományairól. 3200 utalvány. 2298 -» 732 » 900 1 1527 >> 372 . » Összesen 2029 utalvány. Az egyesület tisztviselői': Elnök: Dr. Csernoch János. Alelnök: lovag Mattyasóvszky Lajos. Titkár és pénztáros: Haliczky Z. Béla. Ruhatárnok: Kenyér. . 1600 kilogramm Liszt. . . . 2298 » Dara. . . . 366 ».. Hús . . . 225 » Zsír . . . i 381% ? , Tüzelőfa . 62 méter Aíüködő Dr. Babura László Dr. Csernoch János Haliczky Z. Béla Mattyasóvszky Lajos Dr. Maszlaghy Ferenc Miklóssy József Pauer Károly Pelczmann László tagok : Hegedűs Sándor Karácsonyi Béla Mátéffy Viktor Skoda János Számord Ignác Szentgyörgyi József Szoleczky János Az egyesület céljaihoz pénzbeli segéllyel járultak : kor. fill. Dr. Bárdos Rémig 1 — Özv. Buzárovits Gusztávné 10 — Bleszl Ferencné 10 —* Esztergomi Takarékpénztár 60 — Farkas Tivadarné . , . 4 — Főkáptalani szegénypénztár . '. . -. . 200 — Graeffel János 1260 Guzsvenitz Vilmos 10 — Jalkóczy István 6 — Dr. Klinda Theofil 20 — Kollár Károly 1 — Kereskedelmi és Iparbank 60 — Kereszty Viktor dr 20 — Németh József 10 — N. N . ... . . .. . '37° Pellet József alapítványa % 8 — Pelczmann László 3 — Simor Teréz 10 — »Simor« szegény-alap 300 — Sujánszky Antal 200 — -Szemináriumi növendékek 21 — Vaszary Kolos hgprimás 100 — Venczell Antal 3° — Szives tudomásul. Aki a Vince-egyesület működő tagja kivan lenni, jelentkezhetik Haliczky Z. Béla egyesületi titkárnál, a hová a szent Vince-egyesület részére szánt pénzbeli adományok ís küldendők. HIREK. Krónika. A napsugaras kánikula Megérkezett megint, A rekkenő meleg Kit-kit fürdőre int. S mig más a fürdőn a vizet locsolja: Én otthon ülök Krónikán kotolva. Pegazusom is csak azt tartja, Ha vagyon is szenzáció, Ilyenkor csak a bokrok alja A hely, hol legelészni jó. De azért elröpülünk Rudasig, Lukácsig. Ahol azonban ilyen tájban. A kánikulás forró nyárban Kevés kliens forog. Annál jobban mén a dolog Tusnádon és Szliácson, Ahol este kilenc után Sétálni megy a sok leány. Sok ifjú sóhajt: Óh, itt jön ő . . . Segíts Apollói Szeme bogár, a fürtje holló . . . Őnekik jó! De itt minálunk. Izzadunk, ha csónakázunk; A homlokunkról veritek pereg, — Most legfeljebb csak a cár didereg. Hatalmas cár úr, hogy és mint vagyunk? Félünk, hűlünk, fagyunk? Menj! Asztalod dús éke vár, Nézd, hogy tündöklik a pohár 1 Menj hát . . ! Vagy úgy . . .! Rád dől a fal? Meg van mérgezve az ital És valamennyi étek . . . ? Kacaghatunk ! Nem bir a cár úr Megenni egy ebédet! Subás, paraszt, pondró, atom Legalább szabadon Fogyasztja hitvány kenyerét. Min a nyomor sós könnye ég. S az, ki milliónyi népet Ebédre fal föl — képtelen Megenni egy ebédet ! Mert fülébe cseng amint: Sujt, döng a pöröly . . . réz, acél hasad, Habarják, gyúrják, öntik a vasat. Fel! fel! zuhogjon, bömböljön a gőz. Parancs parancsra, sürgető a szó, S halmozva ott áll . . . százezer golyó.

Next

/
Thumbnails
Contents