ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-06-18 / 25. szám

X. évfolyam. Esztergom, 1905. június 18. 25. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR, egyetemi tanár. Szerkesztőség: Ferenc József út 75. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. „N.-kerületi fogyasztási és értékesítő szövetkezet." Esztergom, június 17. Epictetus szerint: »A tan magyarázatát a név magyarázatával kell kezdeni.« Ennek megfelelöleg először a felvett cimet vizsgálom meg, hogy mit akarok ezzel mondani és elérni. A íenti cim fogalma minden szövetkezeti ember előtt világos és ez alatt érti: » bármely politikai vagy egyházi (N.) kerület fogyasztó és termelő közönségének oly szövetségét, a melybe minden fogyasztó és termelő belépési díjjal és akárminö számban vett üzletrészekkel tagnak belép oly célból, hogy minden szükségletét (szatócs-árút, ruhát, gazdasági eszközöket, kenyeret, húst, italt, vas-árút és főképen pénzt szövetkezeti hitelintézet cimén stb.) a közös szövetkezet által megszerzi és minden termékét (gabonát, húst, tojást, baromfit, bort, háziipari és iparosi tárgyakat stb.) a közös szövetkezet által értékesiti. « Az ilyen szövetkezet, melyet az esztergomi főegyházmegye minden politikai vagy egyházi kerületében az illető kerület papsága létesíthetne, az esztergomi főegyházmegye minden kerületére jobb világot hozna, mert ezzel a lakosság helyzete egyszerre megjavulna. Ezzel a szövetkezettel a kerületek lakossága 1. jobb minőségű, 2. olcsóbb, 3. jól és igazságosan megmért árúhoz jutna és minden termékét közvetítők nélkül a legjobb áron közvetlenül eladhatná: azaz kiadásai kevesbednének és bevételei növekednének, ami a lakosság anyagi és erkölcsi jólétének (paupertas maxima meretrix) föfeltétele. Ezt külföldön nagyon jól tudják, amit a nagyszámú szövetkezetek bizonyítanak, igy e 7 országban: Nagy-Britania, Németország, Franciaország, Ausztria, Olaszország, Dánia, Svájc: tisztán a fogyasztási szövetkezetekben van 4 millió 200 ezer tag és ezek 25 millió embert képviselnek. A hitelszövetkezetek száma 20 ezer. Házépítő szövetkezetek száma 10 ezer. A vetömagvásárló szövetkezetek száma 12 ezer. Budapest lakossága is szövetkezeti úton 13 millió koronával olcsóbb kenyérhez jutna évenkint, ha kenyér-szövetkezetet létesítene. Genuában, Milánóban stb. vannak gyógyszertár szövetkezetek és ezek 85°/o-ot adnak tagjaiknak a gyógyszer árából. Igy lehet létesíteni szövetkezeti biztosítást is: életre, házra, munkátlanságra stb. baleset ellen. Angliában a szövetkezetek sorra gyárakat alapítanak és ezekben évenkint 228 millió korona értékű árút készítenek elő. így van ez Dániában is. Munkafelosztással lehetne ezen szövetkezeteket egyházmegyénk minden kerületében létesíteni, sőt kell is ezt megkezdeni, mert a jövő a szövetkezeteké és mert a társadalom is azé, aki a társadalmat a szövetkezetek által szervezi. A szövetkezetek a külföldön jobb világot hoztak mindenre: politikára, iparra, kereskedelemre, földmüvelésre és a vallásra is. Mivel pedig nálunk is csakugyan jobb világnak kellene beállania az emiitett gazdasági ágakra, sőt a vallásra is, innen tegyünk kísérletet szövetkezetekkel az egyházmegye minden kerületében. A papság nyári időben ráér a szövetkezetek tanulmányozására, az aratás pedig hoz termést, úgy hogy a nép J ősszel jegyezhet és fizethet részvényeket a mindennemű szövetkezetekre. A kinek megesik szive a mi kiszipolyozott, uzsora alatt nyögő, a társadalom ezerféle élösdijétöl vérző népünkön és aki elég erős a társadalom élősdijeinek épen a szövetkezeti apostolok ellen indított támadásaira nem reflektálni és ezeket hatványozott szövetkezeti szorgoskodással elhallgattatni, az lépjen szövetkezeti apostolnak a maga kerületében, szervezze az úri-, gazda-, iparos-, munkás-osztályokat, ismertesse meg ezekkel a szövetkezeteket és meglátja, saját kerületének legegyszerűbb, legtekintélyesebb, a nép anyagi és erkölcsi jólétének munkálásában általában elismert szövetkezeti apostola lesz. A szövetkezetekről szóló előadások oly kedvesek népünknek", mint manna a pusztai zsidó népnek. Van azután fömegyénk minden kerületében annyi értelmes, lelkes, munkától nem irtózó pap, hogy ezekkel a szövetkezetek alapítása és vezetése biztosítva lesz. Hermann József. „N.-kerületi fogyasztási és értékesítő szövetkezet." Esztergom, június 17. Epictetus szerint: »A tan magyarázatát a név magyarázatával kell kezdeni.« Ennek megfelelöleg először a felvett cimet vizsgálom meg, hogy mit akarok ezzel mondani és elérni. A íenti cim fogalma minden szövetkezeti ember előtt világos és ez alatt érti: » bármely politikai vagy egyházi (N.) kerület fogyasztó és termelő közönségének oly szövetségét, a melybe minden fogyasztó és termelő belépési díjjal és akárminö számban vett üzletrészekkel tagnak belép oly célból, hogy minden szükségletét (szatócs-árút, ruhát, gazdasági eszközöket, kenyeret, húst, italt, vas-árút és főképen pénzt szövetkezeti hitelintézet cimén stb.) a közös szövetkezet által megszerzi és minden termékét (gabonát, húst, tojást, baromfit, bort, háziipari és iparosi tárgyakat stb.) a közös szövetkezet által értékesiti. « Az ilyen szövetkezet, melyet az esztergomi főegyházmegye minden politikai vagy egyházi kerületében az illető kerület papsága létesíthetne, az esztergomi főegyházmegye minden kerületére jobb világot hozna, mert ezzel a lakosság helyzete egyszerre megjavulna. Ezzel a szövetkezettel a kerületek lakossága 1. jobb minőségű, 2. olcsóbb, 3. jól és igazságosan megmért árúhoz jutna és minden termékét közvetítők nélkül a legjobb áron közvetlenül eladhatná: azaz kiadásai kevesbednének és bevételei növekednének, ami a lakosság anyagi és erkölcsi jólétének (paupertas maxima meretrix) föfeltétele. Ezt külföldön nagyon jól tudják, amit a nagyszámú szövetkezetek bizonyítanak, igy e 7 országban: Nagy-Britania, Németország, Franciaország, Ausztria, Olaszország, Dánia, Svájc: tisztán a fogyasztási szövetkezetekben van 4 millió 200 ezer tag és ezek 25 millió embert képviselnek. A hitelszövetkezetek száma 20 ezer. Házépítő szövetkezetek száma 10 ezer. A vetömagvásárló szövetkezetek száma 12 ezer. Budapest lakossága is szövetkezeti úton 13 millió koronával olcsóbb kenyérhez jutna évenkint, ha kenyér-szövetkezetet létesítene. Genuában, Milánóban stb. vannak gyógyszertár szövetkezetek és ezek 85°/o-ot adnak tagjaiknak a gyógyszer árából. Igy lehet létesíteni szövetkezeti biztosítást is: életre, házra, munkátlanságra stb. baleset ellen. Angliában a szövetkezetek sorra gyárakat alapítanak és ezekben évenkint 228 millió korona értékű árút készítenek elő. így van ez Dániában is. Munkafelosztással lehetne ezen szövetkezeteket egyházmegyénk minden kerületében létesíteni, sőt kell is ezt megkezdeni, mert a jövő a szövetkezeteké és mert a társadalom is azé, aki a társadalmat a szövetkezetek által szervezi. A szövetkezetek a külföldön jobb világot hoztak mindenre: politikára, iparra, kereskedelemre, földmüvelésre és a vallásra is. Mivel pedig nálunk is csakugyan jobb világnak kellene beállania az emiitett gazdasági ágakra, sőt a vallásra is, innen tegyünk kísérletet szövetkezetekkel az egyházmegye minden kerületében. A papság nyári időben ráér a szövetkezetek tanulmányozására, az aratás pedig hoz termést, úgy hogy a nép — Norvégia és Magyarország. E cimen a »K. V.« német újsághoz képest elég higgadt és tárgyilagos cikkecskét közöl minapi számában, melyet közérdekességénél fogva itt közlünk. »Hogy a norvégek királyukat, II. Oszkárt penzió nélkül elbocsátották, pokoli örömére szolgál a szociáldemokratáknak. Lapjaik eléggé érthetően hangoztatják a sorok közt: Vivant sequentes! De más félen is történtek ez alkalommal következtetések, a mint már gondolhatjuk, Magyarországra vonatkozólag". Igaz ugyan, hogy a magyarok helyzete nem oly kedvező, mint a norvégeké s hogy AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Lobogjon is büszkén, bátran! Tündököljön messze fénye. Tiszta fényét, ragyogását Soha semmi folt ne érje. Vallásosság lobogtassa, Honszeretet ragyogtassa S lelkesültség vezérelje: Diadafról-diadalra! Téged pedig arra kérünk — Magyarország Patrónája — Oltalmazd az ifjúságot, Kegyeidet áraszd rája. Vezéreljed minden jóra Áldás gyanánt a hazára. Igy virul fel, igy lesz boldog Máriának szép országa. Téged is oh árpádházi Magyar szentek szép virága, — * Arra kérünk, viselj gondot A növekvő ifjúságra. Aranykert az ifjú korszak, Az erény: a virág benne. Legyen a mi édes hazánk — Isten legszebb aranykertje! Vargyas Endre. A mi római zarándoklatunk. (Folytatás.) Rómában vagyunk. Szivünk érezhetőleg dobogott, a mint végig hajtattunk a Szent Péter téren. A kiszállás a Santa Martánál történt, de miután itt minden hely le volt már foglalva, azért tartózkodási helyünkül a Szent Péter baloldali oldalszárnyának folyosó terme volt kijelölve ; igy hát ebben a szerencsében is részesültünk, hogy úgy mondhatjuk, falai között voltunk elszállásolva. Ä reggeli után azután neki adtuk magunkat Rómának. Egészen az övéi voltunk. Lelkünk szárnyalt, szivünk dobogott, vérünk pezsgett e kedves pillanatok alatt, melyek Rómát oly emlékezetessé teszik s azt szivünkbe vésik. Hiába, az ember érzelmekből is áll. Az embernek kedélyvilága, mely a szivben honol, megkívánja a maga táplálékát. Ez a kedélyvilág pedig nem érzi magát jól a szűk korlátok s falak között, neki több kell, ő többet akar s ez az, a mi a kereszténységnek veleszületett tulajdonsága. A keresztény vallás nemcsak az értelmet akarja magáévá tenni, hanem a szivet is, de ezt sem üres formaságokba akarja bujtatni, mint az ezredévekkel dicsekvő buddhizmus, hanem melegséget ad nekik, és pedig olyan melegséget, mely az életet igazán életté, a munkát örömmé teszi. Ily módon érvényesül az emberben Isten gondolata. Tizenkilenc század mult el már azóta, mióta a kereszténység megszületett. De kérdem, megszünt-e kedély világa; hatott-e rá a keresztény üldözés s a következő századoknak évtizedes harcai s küzdelmei? Erre a feleletet maga az örök város adja meg. Bizonyságot tesz arról, hogy a kereszténység, a mire csak reá tette kezét, s rálehelte leheletét, azt mind megszentelte, abba mind életet lehelt, mert a kereszténységnek meg van az a páratlan s Istentől beoltott tulajdonsága, Zászló-avatásra. — Az Esztergomi Katholikus Földműves Ifjúsági Egyesület zászló-avatási ünnepségére. — Bontsátok ki azt a zászlót, Emeljétek föl magasra! Hadd lobogjon büszkén, bátran Aranyrojtos, dús szalagja. Hadd láthassa minden ember S hadd tudják meg, hogy alatta Nemes célra egyesült ma Lelkes ifjak hű csapatja. Szent jelvény ez, nagy eszméknek Megtestesült gondolatja. Magasztos szép hivatását Arany-betűk jelzik rajta S ott van rajta koronául Magyarország Patrónája S az ifjúság védőszentje: Magyar szentek szép virága. Ez alatt a jelvény alatt Fogjon tehát kezet a kéz. Aki eddig csüggedve állt — Legyen serény, munkára kész. Művelt fó'kre vár a haza, Ki nem halad, tespedni fog. Előre hát! lelkes csapat: A szent jelvény már fennlobog 1 Lobogjon is büszkén, bátran! Tündököljön messze fénye. Tiszta fényét, ragyogását Soha semmi folt ne érje. Vallásosság lobogtassa, Honszeretet ragyogtassa S lelkesültség vezérelje: Diadafról-diadalra! Téged pedig arra kérünk — Magyarország Patrónája — Oltalmazd az ifjúságot, Kegyeidet áraszd rája. Vezéreljed minden jóra Áldás gyanánt a hazára. Igy virul fel, igy lesz boldog Máriának szép országa. Téged is oh árpádházi Magyar szentek szép virága, — * Arra kérünk, viselj gondot A növekvő ifjúságra. Aranykert az ifjú korszak, Az erény: a virág benne. Legyen a mi édes hazánk — Isten legszebb aranykertje! Vargyas Endre. A mi római zarándoklatunk. (Folytatás.) Rómában vagyunk. Szivünk érezhetőleg dobogott, a mint végig hajtattunk a Szent Péter téren. A kiszállás a Santa Martánál történt, de miután itt minden hely le volt már foglalva, azért tartózkodási helyünkül a Szent Péter baloldali oldalszárnyának folyosó terme volt kijelölve ; igy hát ebben a szerencsében is részesültünk, hogy úgy mondhatjuk, falai között voltunk elszállásolva. Ä reggeli után azután neki adtuk magunkat Rómának. Egészen az övéi voltunk. Lelkünk szárnyalt, szivünk dobogott, vérünk pezsgett e kedves pillanatok alatt, melyek Rómát oly emlékezetessé teszik s azt szivünkbe vésik. Hiába, az ember érzelmekből is áll. Az embernek kedélyvilága, mely a szivben honol, megkívánja a maga táplálékát. Ez a kedélyvilág pedig nem érzi magát jól a szűk korlátok s falak között, neki több kell, ő többet akar s ez az, a mi a kereszténységnek veleszületett tulajdonsága. A keresztény vallás nemcsak az értelmet akarja magáévá tenni, hanem a szivet is, de ezt sem üres formaságokba akarja bujtatni, mint az ezredévekkel dicsekvő buddhizmus, hanem melegséget ad nekik, és pedig olyan melegséget, mely az életet igazán életté, a munkát örömmé teszi. Ily módon érvényesül az emberben Isten gondolata. Tizenkilenc század mult el már azóta, mióta a kereszténység megszületett. De kérdem, megszünt-e kedély világa; hatott-e rá a keresztény üldözés s a következő századoknak évtizedes harcai s küzdelmei? Erre a feleletet maga az örök város adja meg. Bizonyságot tesz arról, hogy a kereszténység, a mire csak reá tette kezét, s rálehelte leheletét, azt mind megszentelte, abba mind életet lehelt, mert a kereszténységnek meg van az a páratlan s Istentől beoltott tulajdonsága,