ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-05-28 / 22. szám

X. évfolyam. Esztergom, 1905. május 28 22. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR, egyetemi tanár. Szerkesztőség: Ferenc József út 75. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér, Többszöri közlésnél árkedvezmény. (K. D.) A magyar kath. egyház tűzhely nemzetünk világtörténelmi hivatásában és e tűzhely lángja az első főpapban, az ország prímásában van felgyújtva. Nem pusztán tündökölni helyezte öt az isteni Gondviselés az egyház élére, hanem egy országot is lelkiismeretére bizott, hogy annak keresztény életét mint atya irányítsa és erösitse. Hazánk történetében főkép két peer, a nádor és a primás körül forgott a nemzeti élet mozgalma. Az első meg szűnt, az utóbbi megvan és benne látja azóta a nemzet még inkább a mult konzerváló hagyományainak legfőbb őrét és a trón előtt a nemzet kivánatainak első tolmácsolóját. A történelem rámutat, hogy a prímások lettek oszlopai az alkotmányos politika és a keresztény öntudat érvényesülésének. Fontos közjogi állásukban úgyszólván mindannyian történeti alakok. Épugy ellene állottak a felülről jött törvénytelenségnek, mint az oligarchia elnyomásának. Első szolgái az Isten ügyének, de egyúttal első közvetítői a Korona és Nemzet frigyének. Ahogy Asztrik elhódítani segítette a kereszténységet és mint első diplomatája Sz. Istvánnak, megszerzi a koronát és királyi jelleget, épugy a századok folyamán valahányszor tépik a vallásos béke vagy nemzeti becsület zászlaját, az ország szeme mindig a prímásokon pihent. Az ö bölcseségük adott irányt, az ö küzdésük öntött erőt és együttérzésük bátorított a kitartásra. Ezen hivatása a prímásnak vezet bennünket kegyelettel Vaszary Kolos hercegprímás aranyünnepéhez és teszi országos eseménnyé az ö 50 éves papi jubileumát. A prímás az egész nemzeté, azért ünnepe olyan határkő, melynél mindnyájan megpihenhetünk. Aki méltóságában a magyar egyház sziklája, akin, mint szivén a vér, átpatakzik a nemzet keresztény életere, az megérdemli, hogy folytonos emlékezet tárgya legyen. Ezért a primási jubileum a hála és lelkesedés ünnepe, mely enyhít és fölemel, melyen a közélet minden lármája elnémul s átengedi terét a szives hódolat fiúi megnyilatkozásának. Vaszary Kolos a bencések ősi monostorában vonult meg szerényen és az idők teljében mint hazájának első méltósága tűnik fel. VASZARY KOLOS Méltósága magaslatára nem látjuk készülni, oda ambicionálva fejlődni. Mindössze két jele volt, mely egyénisége gondviselésszerű jellegét kidomborította. Az egyik, hogy elmélyedt a tudományba, mint Mabillon, — a másik értelmének és kedélyének nyugodt harmóniája, mely erősségévé válik a megpróbáltatások közepette. Történetünkben, különösen az ujabb korban, nem elszigetelt eset, hogy egyszerre kiemelkedik egy-egy szerény alak és gyúpontjává lesz a közbizalomnak. Feltűnnek zajtalanul s vezérlök majdnem akaratlanul. Ilyen volt Széchenyi Pál érsek, ilyen Vaszary Kolos hercegprímás. Még temperamentumuk, a kör, melyből főpapokká emelkedtek, is hasonló. Széchenyi Pál pálos, Vaszary Kolos bencés. Mindkettő szt. rendjének hü fia, a szerzetesség hivatásos felfogásával. Az egyik mint várfalvi perjel, a másik mint pannonhalmi apát lép a főpapi székre. Széchenyit a haza hivta, Vaszaryt a királyi bizalom szólította az érseki székre. A jogszerű nemzeti öntudat, a királyi esküvel biztosított alkotmány Széchenyi Pálban, a jogfolytonosság, a korona és nemzet kibékülésének hangoztatása Vaszary Kolosban találta meg a trón előtt szószólóját. Bizonyos finom, ép azért megható páthosz ömlik el mindkét alakon. Széchenyi Pálon, mikor a bécsi burgban az elképedt országnagyok élén bátran szembeszáll az elnemzetesitö udvar előterjesztéseivel; Vaszary Koloson, mikor fiának szólítva a fejedelmet, elsőnek mondja öt a kötelességben, hogy igy a trón a munka oltárává, rajta az uralkodó az odaadás áldozatává Jegyen. Midőn tehát aranymiséjének küszöbén az emlékezés fáklyáját meggyújtjuk, az necsak primási méltóságának, de egyéniségének is szóljon. Elevenedjék meg előttünk múltja, szemléljük magunk előtt a halavány, de azért eleven keszthelyi diákot, a fekete tógás bencés-kispapot. Lássuk a maurinusi szellem meleg sugarában élő tudóst és tanárt, majd a főpapot. Asztriknak az apátságban és érsekségben utódját, aki szent szerzetének és a magyar egyháznak élén hirdeti azon erkölcsi s szellemi eszméket, melyek a magyart egy évezreden át fön tartották.