ESZTERGOM X. évfolyam 1905
1905-05-28 / 22. szám
ESZTERGOM 1905. május 28. A hercegprímás aranymiséje. Vaszary Kolos biboros hercegprímás pénteken ünnepelte meg csendben Balatonfüreden áldozárságának 50 éves jubileumát. A szerénység, mely az ország főpásztorát mindig jellemezte, ebben a csendes ünneplésben is megnyilvánult. A mondott napon a hercegprímás kissé korábban kelt fel s reggel 8 órakor mondotta aranymiséjét nyaralójának kis kápolnájában s azután az egész napot elmélkedéssel és imádsággal töltötte, hogy hálát adjon az Istennek mindazon kegyelméért, mellyel őt megáldotta. A nyaralónak még a környéke is csendes volt e napon, mert a főpásztor semminemű küldöttséget nem fogadott, sőt a mellette levő udvari papok, Andor György titkár és Berger Márk sem háborgatták. A nagyemlékű napot megelőzőleg kapta kézhez a jubiláns X. Pius pápának sajátkezüleg irt üdvözlő levelét és /. Ferencz József király legfelsőbb kéziratát. Mindkét üdvözlő irat kiválóan meleg és bensőséges hangja annyira meghatotta a biboros főpásztort, hogy örömkönyek szöktek szemébe. Ugy a balatonfüredi palotába, mint az esztergomi primási irodához özönével érkeztek a hódoló és üdvözlő feliratok és levelek. Szép és a jubiláns főpap jellemét, vallásosságát és munkásságát méltányoló iratok között ott van a kormány levele, Berzeviczy vallás- és közoktatásügyi miniszteré és az országgyűlési néppárté. Üdvözlő iratot küldött a budapesti kir. magyar tudományegyetem hittudományi kara és Esztergom vármegye közönsége. Ez utóbbi kék selyembársony kötésével s valódi ezüst véreiével valóságos műremek. Ugyancsak feliratban üdvözölte a hercegprímást Esztergom városa és még számos testület és egyesület. A hercegprímás arany miséjét Esztergomban ma, vasárnap ünnepelik, a jubiláns kívánságához képest a legszerényebb keretek között. A főszékesegyházban délelőtt 9 órakor ünnepi zenés mise lesz, melyet Kohl Medárd dr. püspök végez. A szentbeszédet ez alkalommal Walter Gyula dr. prelátus-kanonok mondja. Az istentiszteletre csakis a helyi hatóságok, testületek és egyesületek kaptak meghívót. De bár az ünneplés nem országos jellegű, milliók és milliók fohásza kér áldást az ország főpapjára e napon. A jubileum alkalmából tartott és tartandó ünnepségekről ujabban a következő tudósításokat vettük : Az esztergomi érseki felsőbb nőnevelő intézet f. hó 25-én tartotta meg a bibornok hercegprímás jubileuma alkalmából rendezett örömünnepét. A város intelligens közönsége, mely mindenkor nagy előszeretettel látogatja a vízivárosi zárda szép ünnepélyeit, ezen alkalommal még növekedett s már a kitűzött idő előtt oly nagy számban töltötte meg az intézet dísztermét, hogy az ünnepélyen szereplő kedves leánykák alig tudtak bevonulni az ismert szinpadra. A közönség között ott láttuk az egyháziak élén Bogisich Mihály c. püspök és Roszival István praelátus kanonokokat, a helyőrségből Hess Rezső ezredes jelent meg családjával, mig a tanügy vezetői Schweiz Vilmos kir. tanfelügyelő és több paedagogus által voltak képviselve. Az ünnepély lefolyása maga egy aranylap az intézeti ünnepélyek történetében. Legelsőbben Szegedy Jolánka, az intézet egyik kiváló belnövendéke mondott egy igazán remekül stilizált és korrektül előadott ünnepi beszédet, majd PJiilothea nővér és Borovicska Adolf az intézet zenetanára zongorán és hegedűn adták elő Simon »Berceuse«-ét művészi játékkal és összhangzattal. A műsort részleteiben majdnem teljesen betöltötte az élőképekből és szavalatból álló kis színmű, mely Szűz Mária, életét festette a néző és hallgató közönség nagy elragadtatására. A mű prózai részét Faludy Boriska mondta szépen, értelmesen, az élőképeket a többi növendékek adták elő ügyesen összeállított kosztümökben és görög fény mellett. Valamennyi életkép kitűnően sikerült s csak az volt a hiba, hogy oly rövid ideig tartott, vagy, hogy nem gördült fel másodszor is a függöny. A közönség nagyon szívesen látta volna mégegyszer a szép képeket. Az élőképek között az intézeti énekkar adott elő énekeket, majd PhilotJiea nővér, Eichorn Helen k. a. és Borovicska Adolf Händel »Largó«-ját játszották el harmoniumon, zongorán és hegedűn. Az intézeti énekkar közben előadott egy régi magyar Mária éneket, melyet Bogisich Mihály mentett meg a feledéstől. A közönség meg is éljenezte a nagy zenés püspököt, ki nyomban felszólalva, szerénykedve hárította el magáról az érdemet. A zárdai ünnepségeket látogatók régi kedves énekesnője is fellépett. Lévay Margitka k. a. mint egész kis leány került be a zárdába s mindig a zárdai kis színpad primadonnája volt, s azokat a gyönyörű »Ave Máriá«-kat senki sem tudta oly szépen énekelni mint ő. Kedvesen csengő és behízelgő tiszta hangját ez alkalommal hallották utoljára ezen a kis színpadon — mert bizony, mint ahogy nemrég egy himenhir elárulta, a zárda e széphangú tanitónője menyaszszony. »Ave Máriát« énekelt Gounódtól zongora-, hegedű és harmonium kisérettel. Remekül, precízen és oly érzéssel énekelte ezt, mint a hogy csak elbúcsúzni lehet attól a kis zárdai színpadtól, melyen fehérruhás angyalok kórusa zeng s melyen harmatos lelkek -— nem színészkednek, hanem megnyilatkoznak. A szép lefolyású ünnepély rendezése nagy fáradságot és gondot igényelt, de ugyancsak nem először végezték ezt dicséretes eredménynyel az intézetet vezető kedves nővérek. Az ő érdemük a szép és ízléssel keresztülvitt rendezés, tehát a szereplőknek cimzett sűrű tapsokra ők is büszkék lehetnek. A műsor végén az ünneplőközönséghez és az intézeti növendékekhez Bogisich Mihály c. püspök beszédet tartott. A jubiláns főpásztor érdemeit kiemelve a püspök, tanulságos következtetéseket vont le az ünnepélyből és elismeréssel adózott a kedves nővérek figyelmének és fáradságának. A közönség a hercegprímást éltetve oszlott el. Az érseki papnevelőben. A díszes meghívó s a szép műsor, melyet tartalmazott, szokatlanul nagyszámú közönséget vonzott mult pénteken az érseki papneveldébe. Ott láttuk a jubiláns hercegprímás képviseletében dr. Kohl Medárd püspököt, a káptalan tagjai közül dr. Blümelhuber Ferenc, Venczell Antal, dr. Komlóssy Ferenc, Vézinger Károly, dr. Klinda Teofil prelátus-kanonokokat, a gremiális papságból dr. Fehér Gyula udvari káplánt, plébánost, dr. Csárszky István érseki titkárt, Eltner E. Ákos, főszékesegyházi s. igazgatót, Haliczky Z. Béla és Pauer Károly s. lelkészeket. A vidéki papság közül dr. Koperniczky Ferenc és Pelczer Lipót esperes-plébánosokat, Fis eher Ágostont, a Jó Pásztor lelkészét s többeket a világi előkelőségek közül. A díszes közönség Kretsmer jubileumi indulójának hangjai közt vonult be a díszterembe, mely ez alkalomra délszaki növényekkel gyönyörűen fel volt ékesítve. A zene elhangzása után Rabenseifer Hubert IV. é. h. h. lépett a szószékre és szépen átgondolt, ügyesen előadott beszédben ecsetelte a nap jelentőségét, a hála és lelkesedés érzelmeit váltva ki a hallgatóság-ból. Majd Bársony Béla II. é. h. h. lépett elő és lelkesen, mély érzéssel szavalta el Fekete Gyula IV. é. h. h.-nak Tomori c. költeményét, melyet Kersch Ferenc főszékesegyházi karnagy mesteri melodrámai kompozícióban kisért zongorán. A két tábor rendbe állása, a csata zaja hatalmas akkordokban kap bele a hallgató szivébe, mig a haldokló Tomori víziója lágy hangokban, mint szellő érintése egy más világba ragadja az embert. Az ima szavai pedig a Hymnusz páratlan átdolgozásában mint égi szózat hatol a lélekbe, meghatva lelkesítve egyaránt. Ismét az énekkar adta elő a mi mesterünk egy másik szerzeményét, az »Ecce sacerdos magnus«-t. A zenekar méltó pendant szolgáltatott ehez. Finom színezéssel adván elő Michaelis művészi darabját: Kovácsok az erdőben. Mire Fekete Gyula IV. é. h. h. szavalta el Mészáros János IV. é. h. h.-nak Jubileumi ódáját, hangos tapsot keltve az ünneplőkben. Kontor Népdalkoszorujával zárta be a zenekar a minden pontjában sikerült ünnepet. Az örömteljes hangulatot még csak fokozta dr. Horváth Ferenc intézeti kormányzó, ki szép szavakban fejtegette a papi méltóság nagyságát, AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Óda a hercegprímás arany miséjére. Riadjatok fel harsogó harangok Az ős Sionnak büszke bérc-fokán! Hadd hordja szét a szellő ezt a hangot Az üdvmorajtól zajgó Hunnián! Riadjatok fel! s harsogástok szálljon A zúgó-zengő áradat felett! A harsogó hang zsolozsmává váljon, S ébressze fel a pelyhüdt lelkeket! És zendüljön fel az öröm hozsánna, Hasítsa hangja a derűs eget! S mint a rivalgó kürtök harsonája, Ha szertehordják tomboló szelek: Csontot, velőt reszkessen dörgő hangja Az Adriánál s Kárpát szirtfokán! És millióknak hő szive fogadja A zúgó-zengő áradat nyomán! Mikor hazánknak fejedelmi papja Aranymiséjét halkan rebegi: Elő e honnak apraja és nagyja! Zendüljenek meg ezrek éneki! Mikor hazánknak fejedelmi papja Félszázados emléket ünnepel: Elő e honnak apra és nagyja, Imáját rajta! néki küldje el! Nagy útra indulál el barna fürttel .... Azóta ötven év leáldozott, Azóta ötven év a múltba tünt el ... . S a barna fürt fehérre változott. Nagy útra indulál el lelkesedve; Körötted fény derengett szerteszét, S utadban biztos ösvényekre lelve, Elérte szived célját, mindenét! Első misédnél épen nyilt a rózsa, A szép májusnak édes gyermeke .... Ötvenszer feslett kelyhe ki azóta .... Ötvenszer fújt a hervadás szele .... És most, hogy újra nyil 1 a völgy ölében, Hogy újra árad illat kelyhibül: Te itt állsz lelked sugárözönében .... Te itt állsz büszkén, rendületlenül! Még most is ég a lelked s forr a véred, Szived csupa tűz, izmod még acél; Még most is Véled tart a jóság, Véled : Mert benned a múltnak nagysága él! Ezer vihar közt rendületlen álltál, Ezer vihar még meg nem ingatott, A küzdelemben őszült aggá váltál, A viharban is űzted csillagod .... S ha új vihar kél, vész-harangja kondul, És szived vágya nyájaddal közös: Oh ősz Atyánk! választott csillagodtul Ne vonjon el sugárzóbb üstökös! Tiéd e föld; Tenéked nyit virága .... Mosolyg reád még számos új tavasz . . . Még nem borult el lelkednek virága, Mert vágyad él — s a szent, a régi az! Nyomasztó csend ül szerte e hazában, Rezgő szivekbe búvirágja nőtt .... Atyánk! harcolj hát milliók sorában! Atyánk! harcolj hát milliók előtt! Korunk lelkén csúf szégyenfoltok égnek, Mi meg csak némán, búsan hallgatunk . . Ha vége lesz a csillagtalan éjnek: A napvilágnál tán .... tán elbukunk! . Utunkat már egy ezredéve járjuk. Utunk egy hosszú ezredéve tart .... A boldogságot ezer éve várjuk: Örömvirág mezőnkön még se hajt. Az új ezer esztendő hajnalánál, Hazánk főpapja, gyújts szövétneket, Mely minket sorsunk zúgó viharánál A boldog révbe bizton elvezet! Nyit a virág .... susog a zöld fa lombja. Csevegve lejt a csacska ér tova .... Az ágakon csicsergve, csengve-bongva Nótára kél május kis dalnoka .... Permet remeg a nyiló gyöngyvirágon . . . Aranysugár ragyog az ágbogon .... Az illatárban elborít az álom .... Felőle .... ősz Atyánkról álmodom .... Derengő hajnal .... Tova tünt az árnyék Varázsos, csendes, édes pirkadat .... Úgy érzem, mintha mennyországba járnék Sugártrónon a fejedelmi pap .... Virágot szórnak kedveskedve Rája Sugárkezekkel apró angyalok, Mig ősz fején a mennyei tiára Az égi fényben büszkén felragyog. Áldó kezekkel áll az Úr fölötte S halkan mosolygva nyílnak ajkai: >Az nem vész el a zúgó vizözönbe 1 , Kit a Te bárkád fenn bir tartani!* .....
