ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-04-23 / 17. szám

gondolkozás is kötelez, a ker. szeretet is kötelez. Mi úgy gondoltuk: nem akarunk senki által köteleztetni, hanem magunk magunkat kötelezzük ; a főpásztor megadja rá a jóváhagyást. Ez nincs megtiltva semmiféle kánonban. Avagy talán az megtisztelőbb volna ránk nézve, ha az állam venné kezébe ezt is, mint a kongrua-rendezést ? Vagy akkor jobban esnék a befizetés, ha a végrehajtó jönne érte? Ne hivatkozzunk mások példájára. En magam örülnék annak legjobban, ha a nyugdíjintézet alakulásakor a főkáptalan nem helyezkedik a »nem adózunk« szűkkeblű álláspontjára. Ha nem vonja ki magát a főkáptalan a köteles adózás alól, akkor a többi káptalanok sem vonulnak vissza; aminthogy a nagyszombati káptalan az ellenkezőre tett ajánlatot; de azután a jó példán épülve, ez sem kötelezte magát az adózásra. Az évenkinti adózás által éppen semmit sem veszítettek volna ezen testületek rangjok- és méltóságukból, hanem tanúságot téve fenkölt gondolkozásukról, a papsággal való együttérzésükről és testvéri szeretetükről, az irántuk érzett tisztelet fokozódott volna. Míg ezen rideg álláspont, az ismételten jelentkező kiválási törekvések, tagadhatatlanul a kasztszerű kiválás jellegével birnak, s mikor a visszautasítottak a misera plebs contribulus akkordjait szólaltatják meg, — mint már hallottuk — az azt mutatja, hogy szivökben tövist rejtegetnek. S a seb — dacára egyesek igazán nagylelkű áldozatkészségének — most is sajog. Ismétlem, én legjobban sajnálom, hogy ez igy történt. De ma is azon álláspontot foglalom el, melyet az alakuló gyűlésen : ez ne legyen ok, hogy mi is duzzogva félre vonuljunk, mert akkor igazán nem lesz belőlünk semmi, — értem a nyugdíjügyet — hanem karoljuk fel egész lélekkel. Mert ne áltassuk magunkat, még csak a kezdet kezdetén vagyunk. Hiszem is, hogy akik még hátra vannak, legyűrik magukban a keserűséget, félreteszik a neheztelést s nem vonják meg áldozataikat. Erre enged következtetni azon örvendetes tapasztalat, hogy mig az 1904. szeptember i-iki közgyűlésnek azt jelentette az alapkezelő kanonok, hogy 223 tag semminemű tagdijat nem fizetett, addig az év végét záró számadásban már 7 18 fizető tagról számol be, kikhez járulnak az előző évi számadásból 6-an, kik már előre fizettek. Igy tehát eddig 724-en felelnek meg kötelezettségöknek, mely számot összevetve a tagok összes számával, alig 60—70-en lehetnek a hátralékosok. Ezek volnának a számadások örvendetes tanulságai, melyek abban csúcsosodnak ki, hogy két, jobban mondva másfél év alatt van 94200 korona alaptőkéje az új nyugdíjintézetnek. Ha ezzel a cél még nincs is elérve, de kezdetnek elég szép eredmény. A nem örvendetes tanulságokról jövőre. A középponti bizottság egyik tagja. A szerencsétlen Oroszország. Oroszország még mindig irtózik a békekötéstől ; állítólag azért, mert fél a mandzsúriai hadsereg visszatértétől, a mely sereg leírhatatlan az Oroszországot jellemző rablógazdálkodás miatt. Örökösen visszaverték őket, minden eredmény nélkül rettenetes hajszában voltak egy egész álló évig. Hogyha ez elkeseredett százezrek haza'jönnek, a hol most az elégedetlenség szelleme uralkodik, nagyon, félő, hogy a rezervisták mihelyt az egyenruhát ledobták, az elégedetlenekhez csatlakoznak. Elmesélnék, mint szenvedtek hiába. Sebeikkel és átélt szenvedéseikkel élő vádként szerepelnének az uralkodó rendszer ellen és az elkeseredést a legutolsó faluba is szétvinnék. Egy megvert hadsereg visszatérte sohasem szokta a tényleges uralom tekintélyét erősíteni. Egy hazatérő katona sem mondja, hogy gyávák és lusták voltunk, hanem mindenik a vezető körökre hárítja majd a felelősséget a szerencsétlenségért. Ámde Oroszországban már úgy is nagy az elkeseredés. A magvak, melyeket a szociáldemokraták, az elkeseredett liberálisok és az irodalmi Újoroszország képviselői mint Bossjak, Gorkij elhintettek, már kikelve jó magasra nőttek. Mert az orosz türelmének és meghunyászkodásának is van határa. »Elni akarok!« kiáltja Gorkij > Kisemberek « cimű művében a hősnő. És az orosz nép tömegébe a rozoga bürokratizmus és barbár elnyomási rendszer ellen is ez visszhangzik : Élni akarok ! Az orosz birodalom helyzete elrettentő példáját mutatja annak, hogy miként nem szabad kormányozni az országot. Az országot mindenekelőtt becsülettel kell kormányozni, Oroszországot azonban becsület nélkül kormányozzák. A legfőbb hivatalnokok, sőt maguk a nagyhercegek is sikkasztanak. Az országot igazságosan kell kormányozni; Oroszországban az igazságtalanság rendszerré van fejlesztve. Az oroszhitű nép úgy él, mint a kukac a sajtban, de a katholikus, protestáns, vagy a zsidó másodrendű orosznak tekintetik. Ugyanaz a törvény, mely a szegényt sújtja, a gazdagot menekülni engedi, mert ennek tömérdek eszközök állnak rendelkezésére, hogy az igazságszolgáltatás karját elkerülje. A jól kormányzott ország polgárainak józan szabadságot biztosít, Oroszországban azonban annyi szabadság sincs, mint némely afrikai négerállamban. Az egész kormányzási rendszer a despotizmusban csúcsosodik ki. Despotikusán uralkodik a cár, a kormányzó és a legegyszerű csinovnik. A hivatalnok nem tűr ellentmondást, csak guruló rubelek iránt mutat érzéket. A zsarnokságot csak a vesztegetés enyhítheti; ezen drága út a szegények számára természetesen hozzáférhetlen. A munkások, diákok stb. lázadása tehát enyhébben Ítélendő meg. Az elnyomott néposztályok jelszava a »terrorizmus ellen;« ami ugyan nem keresztény jelszó, de végtére is természetszerű következménye a hitvány kormányzási rendszernek. A világtörténelem azt tanítja, hogy a forradalmak minden országban olyanok voltak, mint a milyent az ország kormánya megérdemlett. Csupa kedvtelésből egy nép sem csinált forradalmat, hanem többé-kevésbé, kétségbeesett önvédelemből. Az okos ember előre szokott gondolni, ép úgy az okos és igazságos kormány a forradalom veszélyeit el tudja az országról hárítani. Az orosz kormány azonban nem okos, sem nem igazságos. Ha okos volna, nem kapott volna ebbe a háborúba, vagy legalább erre jobban előkészült volna. Kihívó politikát űzött Kelet-Ázsiában, nem takarodott ki Mandzsúriából, noha erre szerződésileg kötelezte magát. Ha egy kormány igy mer fellépni, elég erősnek kell lennie arra, hogy minden ellentmondást fegyveres kézzel utasíthasson vissza. De Szentpétervár durván és brutálisan járt el anélkül, hogy erős is lett volna. Határtalan önhittségükben biztosra vették, hogy a megvetett Japán a nagy Oroszországgal sohasem merészkedik szembeszállni. Ugyanaz a dölyf, a mely az orosz vezető köröket kellő előkészület nélkül, a nagy horderejű háborúba vitte, most a békekötés ellen ágaskodik. Ezen makacsság az ő sajátos nagy bajuk. De lehetetlen nem szánakozni szegény családok százezrei fölött, melyeknek ezért szenvedniük kell és a derék katonákon, a kik e bornírt politikának ártatlan áldozatai. Azonban a szentpétervári vezérférfiak sem viszik el szárazon irhájukat. Örökös aggódásban vannak, egyiket a másik után robbantják fel és magának az államfőnek élete sincs biztonságban. HIREK. Krónika. Varázsos, csendes, édes pirkadattal, Alig füttyentett egyet-kettőt a kakas, Már telve van az utca ifj'urakkal . . . Hisz húsvét-hétfőn aki nem nyakas, Szagos vizet csúsztat a frakk zsebébe S locsolja azt a lány szemébe. Kora reggel, . Mihelyt felkel, Egy rózsa-bokrot ültet gomblyukába S felveszi az egész várost a nyakába. Hová betoppan, Sikoltnak ottan, Konyhában vagy a díszteremben, A legfelsőbb regiszterekben. Az ifjúnak eláll a szem?, szája, A fehér-cseléd olyat rikkant rája . . . Aztán parfüme-nedütői összeázva Csicserg dideregve, fázva : — Uram! azért sikolték oly nagyot, Mert a jó doktor úr mondta, Hogy ideges vagyok. Pedig a fürdés, bárhol is vagyon, Használ nekem nagyon . . . De im itt a himes tojás, Piios tojás . . . Úgy, úgy, csak tegye a zsebébe És egye meg ebédre .... Szívesen látom máskor is ha jő! — De most megyek tovább. Adieu

1 . . . Megy a szomszédba, mert ott is van bakfis, Hogy meglocsolja azt is. Keresi három óra hosszat A spájzban és a gangon, De, hogy sehol sem találja ígyen szól síri hangon: — Kisasszony nem keresem már tovább! Inkább megyek egy házzal odább! . . . És megy tovább . . . hisz ő sehol sem ismeretlen; Ebédel is egy plüss-fauteuilben. Ebéd után a ház kisasszonya Leül a zongorához S egy könnyű Chopindalba fog; A hangulat oly holdvilágos . . . Hja, hisz' az öntözés szép dolog I . . . Aztán az úrfi kérdi csendben: — Ugy-e megöntöz holnap engem? S a lányka szól: Ha . . . ha . . . Ha ... ha ... ha ... ha ... ha . . . Haha . . . hahahahahaha! . . . Regös. * A hercegprímás aranymiséje. Hont vármegye közönség'e kegyeletes módon kívánja dr. Vaszary Kolos bibornok hercegprímás ŐEminenciájának aranymiséjét május hó 26-án megünnepelni. A f. é. ápr. 15-én tartott rendes tavaszi közgyűlésében Ktidora János esperes, megyebizottsági tag nyújtotta be erre nézve az indítványt. Hosszú beszédben méltatta a hercegprímás sok évi tanári működését, főapátságát és 13 évi primásságát. A beszéd hatása alatt a megye közönsége egyhangú lelkesedéssel elhatározta, hogy, ha O Eminenciája aranymiséjét megünnepli; ha netán csendes visszavonultságban óhajtaná megtartani, a megye közönségének hódoló feliratát egy három tagu küldöttség, ha pedig az ünnepély nagyobb szabású lenne, ugy a föliratot a főispán vezetése alatt egy számos tagból álló fényes küldöttség fogja átnyújtani. E küldöttségnek tagjai a főispán vezetése alatt a következők lesznek: Czobor László alispán, Somogyi Béla főjegyző, dr. Landauer Béla t. b. főjegyző, báró Nyáry Alfonz árvaszéki elnök, gróf Vilcsßk Vilmos, gróf Oberndorf Hugó, báró Majtényi Otmar, Bartakovics Ágost cs. és kir. kamarás, Ivánka Oszkár és ifj. Holczer János országgyűlési képviselők, Totovics Kálmán, Kudora János, Weisz Zsigmond és Schreiber Aladár. * A bazilikái énekkar húsvéti műsora, a) Húsvét vasárnapján: Introitus, sequentia, communio choraliter; Filke: Missa »Oriens ex alto« — ének és zenekarra, a kiváló egyházi zeneszerzőnek legújabb műve ; Gradualéra :' Griesbacher : P. Haec dies hat szólamu vegyes-kar. Offertoriumra: Haller: Terra tremuit. •— Délután vesperás Falso bordonékkal Viadana, Vittoria Andrea stb.-tői. — b) Húsvét hétfőjén : Introitus, sequentia, communio choraliter. Zeller: Missa in D. Griesbacher: Haec dies 5 szól. v. kar; Haller: Angelus autem 4. sz. v. kar. Vesperás mint húsvét vasárnapján. Sirolin 5 A legkiválóbb tanárok és or vosoktól mint hathatós szer úgymint tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, idült bronchitis, szamárhurut ÍS" lábbadozóknál influenza után nősen — • ajánltatik. —- • Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. HOFFMANN-La ROCHE & Co. vegyészeti gyár BASEL (Svájc).