ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-02-28 / 9. szám

IX. évfolyam. Esztergom, 1904. február 28. 9. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. Választási jelszavak. Esztergom, február 27. O Helyi lapjaink legutóbb egy kis közleményt hoztak, a mely, a mily szerényen húzódott meg a napi hirek tömkelegében, annál nagyobb fokban hivja fel a politikai mozgalmakat figyelemmel kisérö olvasónak figyelmét. Emlékszünk még mindnyájan a mult esztendő nyarán Sopronban megtartott országos kereskedelmi kongresszusra, a melyen a főszerepet SándorSchlesinger Pál, a Budapest-Lipótvárosnak ismert merkantilista képviselője vitte. Sándor-Schlesinger Pál az újkori merkantilizmusnak tipikus alakja. Sokkal inkább viseli szivén a legutolsó galiciai származású, falusi szatócsnak érdekeit, mint a honalapitó magyar népnek a javát. Ellentéte ö egy Károlyi Sándor gr. vagy Zselénszky Róbert grófnak és az általuk képviselt agrárius irányzatnak

; ami sem ezeket, sem őket nem akadályozza abban, hogy mindayájan benn üljenek a Tisza István gróf által nagy nehezen összedrótozott »egységes« szabadelvű pártban. Sándor-Schlesinger Pálnak vörös posztó i fogyasztási szövetkezetek. Látja, hogy a fogyasztási szövetkezetek révén a nép lassankint kiragadtatik a falusi szatócsok és pálinkanérök éles karmaiból. Látja, hogy ott, a hol i különféle szövetkezetek virágoznak, jobb nódra kezd szert tenni a nép. Ez fáj neki, de még jobban a mi vele ár: az elhanyagolt népnek öntudatra való ébredése. Már hogy is lehet azt megtűrni, hogy i paraszt is kezdjen számitgatni, az árak iránt tájékozódni, bizonyos fokú kereskedői ügyességre szert tenni, s végül valami hasznot is húzni abból, a mi eddig csak kárára volt?! Még kevésbbé tűrhető pedig az, hogy a falusi szatócsok által eddig kizárólagosan élvezett privilégium áldásaiban mások is, még pedig keresztények is részesüljenek. Sándor-Schlesinger Pál tehát a veszélyeztetett kereskedők megmentésére vállalkozott. Az elnöklete alatt megtartott soproni kereskedői kongresszus a mentésnek e jegyében folyt le. Nagy dikciókat tartottak a szövetkezetek ellen. Kimondották, hogy sem tisztviselőnek, sem tanitónak, de különösen a papoknak nem szabad részt venni a szövetkezetek alapításában és vezetésében. Hogy pedig az ige testet öltsön, elhatározták, hogy az országos gazdasági egyesület mintájára egy országos kereskedelmi egyesületet fognak alapitani, melynek célja a kereskedők érdekeinek védelme. Ez egyesület azóta már meg is alakult a fővárosban s most kiterjeszti hálóit a vidékre is. A helyi lapokban eldugott kis hirecske ily vidéki hálókra vonatkozik. Tudjuk, hogy mit jelent oly vidéki egyesületek alakítása, melyeknek végső szálai a tipikus Sándor-Schlesinger Pálnak kezeiben futnak össze. Nem egyéb az, mint SándorSchlesinger Pál ismert szövetkezetellenes elveinek apró pénzre való fölváltása és a nép nagy rétegei közé való bevitele. Meg is mondják azt világosan, mert a gyülésezésböl kiadott jelentésben a következőket adják tudomásunkra : A megalakult szövetség kimondotta, hogy a kereskedők érdekeit mindenütt megvédeni iparkodik és hogy elveit tagjai révén beviszi a politikai választásokba, hogy ott is a kereskedők emberei védjék a magyar merkantilizmus ügyeit. íme tehát egy új választási jelszó! Sándor-Schlesinger Pál a merkantilizmus zászlaját bontja ki és ezzel készül a választásokra. Vájjon okosan cselekedett-e a jeles férfiú és az ö követői, a fölött ugyan alaposan lehet kételkedni. Eltekintve ugyanis attól, hogy a sok és különféle cégér alatt bontott politikai zászló annyira össze fogja zavarni a választók tiszta Ítéletét, annyi bizonyos, hogy a merkantilizmus jelszava nem az, a mely képes volna a nép és a választók zömét megnyerni. Népünk már nagyon jól tudja, hogy a szövetkezetek voltaképen az ö alkotásai. Azok. akik a szövetkezeteket csinálják és vezetik, az ö emberei. Törvényhozásunk eddig népünk érdekében vajmi keveset tett. Mindaz, a mi történt, nagyobbrészt a földmivelésügyi kormány jóakaratára és egyes tevékeny, gazdasági egyesületek buzgó működésére vezethető vissza. A szövetkezetek egyenesen az elhagyatott nép érdekeit szolgálják. Képzelhető-e tehát, hogy a nép oly jelszavak után fog indulni, melyek egyenesen az ö szövetkezetei ellen irányulnak? Feltehetö-e a józan magyar népről, hogy oly férfiak szavára fog hallgatni, a kik az ö érdekeinek bevallott ellenségei? Mert akárhogyan is gondolkodnak a merkantilizmus apostolai, abban ugyan alaposan csalódnak, ha azt hiszik, hogy a nép önmaga ellen fogja fordítani az általuk nyújtott fegyvereket. Ha kárörvendők volnánk, akkor Örülnünk kellene azon, hogy Sándor-Schlesinger Pál és AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Az én édesanyám. Az én édesanyám Galamblelkű asszony. Életfáján Isten Sok rózsát fakasszon . . . Eleven a lelke, A szive meg holt fém: Ez drága szinarany, Az meg szelid holdfény. Megszokott imáját Mikor morzsolgatja, Az égben is értünk Jár a gondolatja. S bár élete nem ment Fáradságtól, gondtól, Ha kenyeret szeg meg, Akkor is ránk gondol. Fáradságot, gondot Most is értünk tűr el. . . — S levelet ir néha Szép öreg betűvel. . . . Hogy anyaszivére Ölelni akarja Gyermekeit mindig Hazaváró karja. . . . Minket ismét látni Hogy mennyire vágyik, , Hiszen nincs oly messze Otthonról — hazáig . . ! S hogyha viszontláthat, Úgy örül a lelke; Szive szelid, édes Gyönyörrel van telve. S ha távozunk, bútól Rezdül szive húrja; Megkérdezi százszor: Mikor jöttök újra . . ? Én édesanyámnak Földön párja nincsen. Nagy szeretetéért Mind a két kezével Áldja meg az Isten ! Szvoboda Román. Egy meteor. A mélyen tisztelt olvasóközönségnek bemutatok egy meteort, egy tüneményes alakot, aki, mig zenitjén járt fényes pályafutásának, csodálat, és bámulat tárgya volt, mikor pedig tünedezni kezdett az égboltozatról, a szürke, a nagyon szürke szánalom maradt egyedüli osztályrésze. Danielik Jánosról, a hires egri. kanonokról szól az ének . . ! Ki volt ez a Danielik János ? — Hát titkos kamarás, sajószentpéteri címzetes prépost, egri kanonok és választott prisztinai püspök, a magyar tudományos Akadémia tiszt, tagja, stb. stbA mult század elején született, s a végén halt meg. Már pesti kispap korában föltűnt meteorhajlandósága. Mint a növendékpapok magyar iskolájának elnöke, olyan dolgozatokkal lépett föl, melyek őt — mint kartársai állítják — tanulótársai sorából magasra kiemelték. Aztán kitűnt mindenütt, ahol csak alkalmazták. Mindenütt valóságos meteor volt. Meteor volt a rozsnyói lyceumban, mint a bölcselet és magyar irodalom tanára. Meteor volt később mint biblikus, a görög és zsidó nyelvek előadója. Meteor volt, mint lapszerkesztő, midőn a Religio — előbb: Religio és Nevelés — hasábjain tündökölt, világított és gyújtott; szabadelvű és hazafias cikkeivel azonban maga ellen ingerelte az udvart, s a dolog vége az lett, hogy —• két havi fogságra ítélték. Fogarasi püspök után a Szent-István-Társulatnak helyettes elnöke lett, s nagyszerű kiad-