ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-02-21 / 8. szám

IX. évfolyam. Esztergom, 1904. február 21. 8. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Gyűjtés. Esztergom, február 20. (—a.) Nincs most Magyarországban jóérzésű ember, ki meg volna elégedve a közállapotokkal és a politikai viszonyokkal. Sötét bizonytalanságban vergődünk és nem tudjuk, hogy a következő pillanatban miféle örvénybe sülyedünk. Ez a helyzet kinos aggódásokkal, vagy pedig fásult közönynyel tölti el a szellemeket. Mindkettő olyan tulajdonság, mely a cselekvési képességet megbénítja. Már pedig saját tevékenységünk nélkül bajainktól nem szabadulhatunk. A közélet világa mindig és mindenütt az egyes polgárok harctere, hol az életrevalók fölülkerekednek, az élhetetlenek pé*dig elpusztulnak. A modern szellemi fejlődés hozza ezt magával, mely felszakította a kapukat, melyek eddig elzárták a nagy néptömeget az állam-kormányzásba való avatkozástól. Egy félszázada annak, hogy elvileg kimondták a teljes egyenlőséget, és képességet nyert minden állampolgár beavatkozni a hatalom kezelésébe. Azonban az elv kihirdetésétől annak megvalósitásáig időre volt szükség, mely alatt az elvnek ismerete terjed és az egyesek lelkében öntudatra ébred. Az iskola és a sajtó most* végre megvalósitotta ezt; megszüntette a jobbágyi gondolkozást és megteremtette a modern polgárt, aki érzi, hogy ö tényező és hatalom. Sőt nemcsak egyszerű tényező az államban, hanem mindjárt levonva a következtetést is, kimondták a polgárok: az állam mi vagyunk. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Hová lett . . . Hová lett lelkemnek nyugalma, Hová tünt észrevételen. Miért hagyott el. mint a gyilkost, Kit mardos lelki gyötrelem ? Szegény valék, csak az volt kincsem ; Őriztem féltve éveken, S most elrabolták ezt is tőlem, Még ezt sem hagyták meg nekem! Most megrabolva, meggyötörten Bolyongok tengve szüntelen. Keresve elveszett nyugalmam S hiába minden, nem lelem! . . . Azt hittem, bizton megtalálom Az erdő csendes, lágy ölén, De itt a csendnek kinos árnya Hajolt borzalmasan fölém ! . . . Kerestem hát a lét zajában, Kerestem emberek között. Bár tudtam, érzem, óh hogy onnan A béke rég elköltözött 1 Óh vissza, honnan elbolyongtam, Ábrándok, álmok honja ez, Az ember itt csupán csalódás S hiú remények közt evez! Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Ez igy van; az állampolgárok érzése és gondolkozása ilyen és aki ezt tagadná, az sohasem fogja tisztán látni a világot. Van tehát egy óriási néptömeg, melyet nagy gondolatok és vágyak izgatnak. Ha a tűzhányó hegyek oldalára megyünk, meghalljuk a félelmes dübörgést, melyet a mélységben lappangó erők okoznak. Éppen igy, aki ennek a népnek a szive dobogásához közel áll, megdöbbenve érzi ott a vulkáni erőt, mely a kitörésre vár. A nép, ha látszólag csendes is, azért nem holt tömeg, hanem folytonos élet. Az élet tulajdonsága pedig az, hogy cselekszik. Rombol vagy alkot, de sohasem tétlen. A nép vezetőinek, nevelőinek azért az a feladata, hogy ezt az életet, ezt a folytonos cselekvést üdvös irányba tereljék. Meg kell ismertetni vele a boldogulás útját és az eszközöket, melyekkel a saját jólétét elérheti. Magyarországban nem kell kutatnunk már az útat illetőleg, mert a néppárt programmja felöleli mindazt, ami a nép baját gyógyítja, jólétét biztosítja. Ha az a programra az állam kormányzatában megvalósul, akkor megszűnt mindama igaztalan állapot, mely a nép jogainak kifejlődését, anyagi és szellemi érdekeinek elérését akadályozza. Lobog tehát a zászló és csak csoportosulni kell köréje. De ebhez mi szükséges ? Más szóval: ki áll a néppárt zászlója alá? Hogy ki áll a néppárthoz, ezt tiz éves tapasztalat után biztosan mngállapithatjuk. óh vissza, vissza Istenemhez, Ott édes minden érzelem, S mit földön hasztalan kerestem: Nyugalmam nála meglelem ! Boronkai Lajos. Melyik boldogtalanabb? A zúgó szél erősen megzörgette az ablakokat, az utcákat tele szórta hóval. Az ablaküvegre, délszaki növények közé a legbájosabb tündéreket festette a dermesztő hideg. — Pokoli idő van, nem szeretem, — mondotta egy szomorú arcú, öreg lány, a szoba kandallója mellé húzódva. — Miért édes néni ? Én mondhatom, ez a legkedvesebb évszakom. Mikor kint tombol a vihar és mi idebent a kályha köré húzódva, összebújva melegedünk. — Ilyenkor jobban is szeretik az emberek egymást. — Még mindig olyan ábrándos vagy, pedig ... — Pedig, vette át a szót az ablaknál álló, feketébe öltözött, fiatal hölgy — nem olyan sorsom volt, hogy fiatal lányok módjára ábrándozással tölthessem az időm. De látod, édes Inesz néni, I ha elmerülök a mult emlékein, akkor oly fájó érzés tölti meg a szivem. Különösen ha azt a fehér hóval borított világot látom, ha kint zúg a szél, mindig az én szegény Lajosomra gondolok. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. Látjuk ugyanis, hogy minden keresztény érzületű legalább is nem érez ellenszenvet azzal a párttal szemben, mely egyedül száll sikra a parlamenti pártok között a vallásos elvek védelmében. Minden mélyebben látó észreveszi, hogy most fötörekvés a vallásos eszméket a közéletből és a kormányzásból kiszorítani. A liberális állam fogalma nem más, mint úgy kormányozni és úgy hozni a törvényeket, mintha Isten nem volna. Tehát semmi tekintettel sincs a magasabb isteni akaratra. Ezeket szemlélve minden vallásos érzületű ember megütközik és okvetlenül elitéli ezt a teljesen pogány állam-elméletet. Ettől az elítéléstől csak egy lépésbe kerül, ahhoz a politikai párthoz csatlakozni, mely programmjában a többi közt azt is célozza, hogy az államot nem a pogány érzület, hanem a keresztény elvek alapján kormányozzák, mert csak igy létesülhet a valódi igazságosság és jólétének őszinte előmozdítása. Csak az a baj, hogy ezt a néppártot a maga valóságában nem ismerik. Ugyanis a liberális sajtó fötörekvése az volt a néppárt keletkezése óta, hogy ezt a pártot hamis világításban tüntesse fel. »Csak rágalmazz bátran: mindig tapad valamik Ez régi jelszava az igazság ellenségeinek. Akik pedig gyűlölettel viseltetnek valamely törekvés iránt, azok nem szokták szem előtt tartani a tisztesség szabályait és nem válogatják az eszközöket. Ezért egyenesen kimondták itt is, hogy »a néppárt ellen minden szabad.« Mivel pedig a néppárt ellenMost egy éve is itt álltunk ennél az ablaknál, ő átölelt ... és ugy ketten néztük a csendesen hulló hónak táncát. Kint az irtóztató idő egyre tombolt. A szél csak ugy csapkodta az ablakot, zúgva tombolt és ő még jobban, melegebben magához szorított és az ő kedves hangján ismételte első szerelmi vallomását ... . — Ne az Istenért, ne folytasd Bella, ne beszélj ! nem tudom hallgatni. Ugy fáj nékem ha erről beszélsz. Gyere el az ablaktól kis húgom, ülj ide a kandallóhoz. Te sirsz ? Látod, miért gondolsz arra, ami már elmúlt és soha többé vissza nem jön ? Ha igy folytatod, tönkre teszed magad. — De mikor oly boldogtalan vagyok ! — Ne mondd azt Bella ! néked osztályrészed volt a boldogság, ha rövid ideig is — elégedj meg vele. — Nem értlek néni ? mondotta a fiatal özvegy, a kandallóba dobva egynehány fadarabot, azután nagynénjéhez közel húzta a székét és oda telepedett. — Azt csak nem nevezed boldogságnak, hogy alig egy évi házasságunk után meghalt a férjem, kit oly nagyon-nagyon szerettem ? Oly üres a világ nélküle és ha elgondolom, hogyő abban a hideg sirban fekszik, melyet most hó borit — nem láthatom őt soha többé — nincs senkim, aki szeressen, nincs férjem. Oh ez elviselhetetlen. — Nincs nénid, aki szeret? aki gondosko-