ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-02-21 / 8. szám

ségeinek kezében van most minden hatalom és az ö érdekükben ir minden szabadelvű lap, azért sikerül nekik a néppártot ellenszenvessé, vagy legalább közömbössé tenni sokak előtt, kik különben hozzá csatlakoznának. Ennek a mesterséges homálynak az eloszlatására kell tehát-elsö sorban törekednünk. Az igazság rendesen győz ott, ahol megismerik, mert az embereknek szükséges annak jótékony hatása. Azért látjuk azt, hogy az igazság érvényesülésének egyedüli akadálya a tudatlanság. Ezt a tudatlanságot oszlassuk a nép közölt. Főleg a néppárti sajtó terjesztését tartsuk kötelességünknek, mert ebből ismerik meg azt a zászlót, mely köré tömörülni kell. A keresztény érzületű polgárok igen nagy tömege tanácstalanul bolyong a politikai életben. Fáj nekik a sötétség és meg van bennük a vágy, hogy Ízlésüknek megfelelő irányba induljanak. Ha lelkes vezérek támadnak, a hadsereg rögtön előáll, mert az összekapcsoló érzület nem hiányzik. Gyűjtsük tehát össze a szétszórt elemeket, hogy egyesült erővel életre és érvényesülésre jussanak! — Gyermek-bálok. Minden gondolkodó ember belátja helytelen és káros voltát a községi korcsmákban tartott gyermek-báloknak. Több törvényhatósági bizottság szabályrendeletet is alkotott ezeknek megszüntetésére. Helyeselte mindenki ezen eljárást; a hirlapok dicsérőleg tették azt közzé. De arról még keveset hallottunk, hogy érvényt is szereztek ennek a magasztalt rendeletnek. Ellenkezőleg vannak állítólag olyan községek, hol a tanitó maga rendez ilyeneket, a népnevelés nagyobb dicsőségére. Iskolás gyermekek mulatnak a korcsmában, mert ez régi szokás; mert az együgyű szülők ezt kívánják! Mintha bizony a népoktatás feladata csupán az ismeretek elemeinek közlésére szorítkoznék, a nevelés, az erkölcsi érzet emelése ezen a körön kivül esnék. A régi rossz szokásokat kiméivé, a hibákhoz alkalmazkodva lehet sokszor az olcsó népszerűség kétes becsű dicsőségét megszerezni, de ez minden józan haladás és fejlődés kerékkötője. Ha a tanulatlan, szüklátkörü népet kérdezzük meg, annak nagyobbrésze az iskoláról is lemond, csak ne kelljen viselni annak terheit. Az ilyen népakarat gyönyörűen megoldaná az oktatás kérdését. Azok a gyermekek, kiket a korcsmába vezetnek mulatni, azok egyenesen bele lesznek nevelve abba a felfogásba, mely a duhajkodást ideáljának dik rólad ? Bella! te háládatlan vagy. Látod én gazdag vagyok ; halálom után mindenem a tied lesz. Te még fiatal vagy, újra kezdheted az életet — de én! én már öreg, nagyon öreg vagyok, sok mindent megéltem, de engem nem szeretett soha senki sem. Hidd el Bellám, az a legnagyobb fájdalom, ha az ember megöregszik anélkül, hogy a boldogságot csak egy rövid időre is magáénak vallhatná . . . — Szegény jó néném, hát te sohasem voltál boldog? — Nem, mert akit szerettem, az más nőnek a férje lett. — Mondd Inesz néni, kit szerettél? — Nem tudta eddig azt senkisem, csak a jó Isten lehetne a megmondhatója, hogy mennyi álmatlan éjjet sirtam át, hányszor kiáltottam kétségbe esve nevét — és tekintete a feszületre esett, hogy erőt merítsen vallomásához — akinek boldog házasságát napról-napra látnom kellett, — mert a húgom férje volt! . . . — Az Atyám ? . . . kiáltott fel Bella. — Ő — — Te szegény néni. Azért voltál oly kétségbeesett atyám temetésén. És mégis anyámmal mindig oly gyöngéden bántál, mikor beteges volt. Mily nemes a te szived. tartja, a melynek szemében egy korcsmahős, a népszerűségnek kedves alakja. Ilyen gondolkodást egy népnevelő nem ápolhat, ilyenhez hozzá nem járulhat. A gyermek számára korcsmai mulatságot nem szabad rendeznie a tanítónak; mert ha megteszi, az érvényben lévő szabályrendeletbe ütköző kihágást követ el. Van Esztergom megyének 1894. december 29ikén alkotott s miniszteriíeg megerősített szabályrendelete, melynek 6. §. az életök 16-ik évét még be nem töltött gyermekeket a korcsmában mulatni engedő vagy azt megakadályozni elmulasztó szülőket, valamint ilyen mulatságok rendezőit, öt napig terjedhető elzárással és 50 forintig terjedhető pénzbüntetéssel rendeli büntetni E rendelettel szemben! hasztalan minden üres mentegetődzés, ennek érvényesülését a közerkölcsiség kívánja. A ki maga nem elég bátor a közrend érdekében szót emelni, annak tessék e szabályrendeletre hivatkozva, legelőször is az ilyen mulatságoktól minden közreműködést megtagadni; majd rövid idő alatt néhány birság kirovása alaposan véget vet az ilyen visszásságnak. A gyermekvilágnak megvannak a maga ártatlan örömei; játékmulatság annak egész élete. Ilyen bálok csak helytelen irányba terelik a gyermekek játszó kedvét. Ilyen mulatságokat az életet ismerő, intelligens ember sohasem helyeselhet, a mit pedig valaki rossznak ismer, azt lehetőleg akadályozni kötelesség. Veridicus. HIREK. Te és én. Téged jólét és fény öveznek, Engem nyomor és rágalom. Kellemeidnek tömjéneznek, Én árva voltom fájdalom. Te hűtlenül szavad szeged meg S másokkal éled napjaid; Én éjjel-nappal öntöm érted Szivem nyögő' panaszait. Te rám se gondolsz, jól tudom, mig Képed szivemben hordom én. Vidám, mosolygó vagy te mindig, Én néma búmnak tengerén. Te nappalért epedsz szivedben, Én éjjelért fohászkodom. Gyakran sétálsz a zöld ligetben, Én kis szobámba zárkózom. Gond nélkül múlik ifjú élted, A bánatot nem ismered: Mig égő szivemet teérted Majd a bánat repeszti meg! Kánya Lajos. — Bármily nehezemre esett, de titkoltam eme szerencsétlen szerelmemet és anyád halálakor megfogadtam, hogy sohasem hagylak el téged — mert annak az embernek vagy a gyermeke, akit én oly mondhatatlanul szerettem ! . . . A jó Isten áldjon meg édes néni ezért. — De hát miért nem vett téged nőül az atyám, ő nem szerettet ? — Nem — mikor én megismertem, már jegyben járt a húgommal és igy én csak hidegséget és közönyt mutatva, egy kimondhatatlanul kinos életet kezdtem élni. Nékem nem sütött a napsugár sohasem. Lásd húgom, te mégis, ha csak egy évig is, de boldog voltál. Ne zúgolódjál a sorsod ellen, amig az én szenvedéstől ráncos arcomat látod. — Nem, jó néném, sohasem teszem többé. Átölelte öreg nénjét és hosszan karjaiban tartva, csendesen zokogott. Majd révedező szemekkel a lángokba bámulva, ugy magának morogta: — Igazán nem tudom, hogy melyikünk a > boldogtalanabb ? . . . A szél még erősebben csapkodva a havat sivított az utcán végig. Egy koldus dideregve húzódott az ablakok alá, ahonnan oly jóleső fény áradt ki. És irigy szívvel gondolta: — Mily boldogok lehetnek e fényes szoba lakói. Krieg-s-Au Mella. A hétről. Kedden éjjel 12 órakor nagyot csikordult a jókedv színarany kapuja, s kinyílt a nyomorúság, a bánat tövis-sövény ajtaja. Karnevál végsóhaját hallották azok, kik kedden a tiszti estélyen jelen voltak, s 12 órakor azt a hatalmas, természetesen akarattal adott gixert hallották a katonazenekartól. A bohém herceg tehát nincs többé, mert hisz el is parentálták őt azonnal, piros szegélyes gyász lapokon. Az idei farsang fényes mulatságokat hozott Esztergom közönségének. Fényeseket és sokat. Szinte hihetetlen, hogy milyen nagy volt az idén a mulatni vágyás, a mi feltűnő, mert hisz a gazdasági viszonyok e városban semmit sem javultak, sőt, mondhatni, nagyon is mélyebbre sülyedtek. A megélhetés nehéz sorában élők ép úgy megérzik a mostoha időket, mint azok, kiknek az Isten meg'adta a mindennapi borjuszeletkét, de a napokkal születő és szaporodó vágyaikat nem váltotta be gyakorlati értékre. És mindkét osztály, a szegény és jobbmódu mulat, és mulat addig, mig anyagi ereje birja a mulatságok költséges passzióit, a mig el nem következik az önmegtagadás első napja. Akkor, mikor az erkölcsi törvény kiveszi a cigány kezéből a vonót, akkor jön észre, hogy — igen! — van önmegtagadási erény, és ezt gyakorolni is szokták a földön. Ismertem bálozó^ fiatalokat, kik a farsang közepén igy sóhajtgattak macskahangulatukban: — Az ördög vigye el ezt a farsangot! Csak már vége volna egyszer, mert ha sokáig tart, hát még kidűlök a sok mulatságból. És az a sok pénz, a mit felemészt . . . Hm! Ezek, akik igy gondolkoznak, jó emberek, de nagyon gyarlók, mert nem jut eszükbe, hogy a mit meg lehet tenni húshagyó kedden, azt megtehetik akármikor. Abbahagyni valamit, ha az jól esik : önmegtagadás. Megszakítani olyan valamit, a mi egészségünket és pénztárcánkat sorvasztja, legalább is okos dolog. És ez a józan gondolkozás hiányzik azoknál a sóhajtozó uraknál és családoknál. Még valamit! A tisztikar farsangvégi mulatsága volt jókedvben leggazdagabb. Egy nyári kirándulás volt ez. Mindenki olyan ruhában jött, a milyen volt neki, mert nem hiszem, hogy a legdivatosabb hölgy is előre csináltatott volna ruhát a jövő nyárra, mert hisz még azt sem tudja, mily formája lesz ruházatának a tavaszon. Ez a mulatság volt tehát a legokosabb. Kevés költséggel jó mulatság. Künnyű nyári ruhában kellemes mozgás. Otthonos érzés a régi ruhában a báli feszesség helyett, és vidám hangulat az ötletszerű újitás fölött. A böjti hangulatba illik most Szaczelláry György dorogi követ mosolygása is, melylyel meséli, hogy az öreg Dungyerszky 301.000 koronát adott jótékony célra. Ez neki tetszik, de nem akarja elismerni, hogy az ő pénze volna ez a horribilis összeg. Nem ismeri el, hogy az ő szerencsés balesete adta a kultúra oltárára ezt a pénzt. O neki semmi köze hozzá, a Dungyerszky Gyókó vele kártyázott, nem pedig az Erzsébet szanatórium betegeivel, a hírlapírók nyugdíjintézete sem ad neki nyugalmat, sem pedig a többi jóljárt kultúrintézményből nincs haszna. Ha az öreg Dungyerszky egy kártyagyárat állított volna fel azon a pénzen, vagy pedig pályadíjnak tűzte volna ki olyan csodaszerre, melytől Dorogon a halottak is rászavaznak, talán még elismerné, hogy igen, az az ő nyereségének eredménye. De igy — nem. Hej pedig de is jótékony embernek hiszik a kerületében Szaczelláryt. Tesz is jót, nem rójuk érte, csak a szaga kellemetlen jótékonyságának. Valamikép, de nagyon csörög az a pénz, a mit ő ad ide-oda, mert elhallatszik az egész országba! Szaczelláry első közszereplését is a reklám jel-