ESZTERGOM IX. évfolyam 1904
1904-10-02 / 40. szám
IX. évfolyam. Esztergom, 1904. október 2. 40. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. „Kath. centrum Ausztriában. 6 * Esztergom, október 1. (—a.) Ilyen politikai párt nem lesz, mert nem lehetséges és azért komoly politikusok ilyet alakítani nem akarnak. Alaptalan tehát egy napilap diadalöröme, mely lap folyton egy »katholikus« párt alakításáról beszél nálunk és ezért »egész sorozatát kellett elviselnie a gyanúsításoknak, támadásoknak.« Másutt is vannak, mindenütt feloszlótélben, ilyen lapok és a centrum dicsőséges nevével egyeseket tévedésbe ejtenek. Ezért az igazi centrum-párt (a német birodalmi) szükségesnek tartotta biztos világításba helyezni ezt a politikai fogalmat és a Görres-társulat Staatslexikonában a párt egyik kiváló tagja, dr. Bachem Gyula, pontosan leirta a német centrum elveit. Windhorst Lajos minden irányban kialakította ezeket és az ö kijelentései adják a tájékozást, most is a párt működésére, mert ezeknek az elveknek mély bölcseségét óriási sikerek igazolják. Windhorst minden alkalommal élesen hangsúlyozta, hogy a centrum nem felekezeti párt és Bismarknak ilyen irányú szemrevetéseit mindig kíméletlenül visszautasította. A modern államszervezetbe nem illeszthetők a középkori jogviszonyok. Most az úgynevezett »jog-állam« fogalma uralkodik, melynek becsületes értelme az, hogy az állam minden jogosult érdeket egyenlően oltalmaz. Erre az álláspontra helyezkedett a centrum és ezen az alapon lett az az »erös torony«, mely a túlnyomó többség tanulásaitól sem dőlt el. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Valamikor, régen . . . Valamikor, régen álmodtam egy álmot . . . Az az álom ma már messze-messze szállott...! Valamikor, régen biztam, hittem benne, Nem hiába csalogatott Sötét szemepárja, rózsás ajka kelyhe. Valamikor, régen, izzó szemű gyermek, Teneked susogtam örökös szerelmet . . . Valamikor, régen . . . soha se feledd el 1 — Eltakart a bokrok lombja . . . S farkasszemet néztem égetó' szemeddel . . . Valamikor, régen . . . Oda van az álom . . . ! Nem tündököl csillag néma éjszakámon . . . Emléke szétfoszlott szürke sötét köddé . . . Vágy, sóhajtás mind hiába 1 — Nem lesz olyan álmom soha, soha többé ... 1 Hesperus. Flörtröl a hölgyekhez. Ijesztőmód felszaporodott utóbbi években az elválások statisztikája; az ember önkéntelenül | kutatja az általános okot . . . A régi idő kben hirét sem hallották az eféLaptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. A centrum nem csak egy vallásfelekezet védelmét tűzte feladatul, hanem egyenlően minden polgári jogét. Windhorst az 1872. év január 30-án Bismarknak igy felelt: »Én mást nem kívánok, mint oly helyzetet teremteni, melyben a vallás miatti viták a parlamentben megszűnjenek, hogy békével és nyugalommal építsünk azon a házon, melyben mindnyájan lakunk, melyben mindnyájunk számára elég hely van.« —Ez volt az ö egyházpolitikai Ízlése. Elitélte azért a felekezeti vitákat, de a felekezetek jogait — ezek mellett természetesen a katholikus egyházét is — őszintén oltalmazta. Politikai pártot teremtett, nem vallásfelekezetet a parlamentben. Bismarknak 1872. év január 31-én programmszerüleg mondta: »A centrum-párt, melyhez én tartozom, nem felekezeti. Programmunkat köztudomásra hoztuk és az ehhez való csatlakozásra mindenkit felhívtunk és mindenkit szivesen látunk magunk között, ki azt elfogadja.« Hogy a centrumban protestáns vallásúak is legyenek, erre kiváló súlyt helyezett Windhorst, és minden kiváló alkalommal szembetűnően hangoztatta, hogy a modern alkotmányos államban egy tisztán felekezeti, egyedül egy vallásfelekezet érdekei szerint dolgozó párt eredményesen nem működhetik; mig az olyan párt, mely a nyilvános élet minden kérdését felöleli, a vallás és az egyház jogait és szabadságát is hathatósan védelmezheti. Ezért a centrum minden jogos követelés pártolója — még a szociáldemokraták részére is. A tisztán egyházi kérdésekben a római Szentszék határozata Windhorst előtt föltétléknek ; öreg anyáink elképedve nézik odaföntről, ha egy-egy unoka megsemmisíti, nevetségessé teszi az oltárnál tett szent esküt. Más nők voltak ők, másként fogták fel, értelmezték a házasságot. Uraik mellett kitartottak tűzben, vészben, képesek voltak őket a harctérre, börtönbe, avagy bujdosó helyökre követni, hogy enyhítsék hűségükkel a hazáért vérző szivüket . . . Ezek a régi magyar úrnők — és nem méltóságok, excellenciák — másképpen éltek leánykorukban, más alapra* építették házasságukat. — Nem ismerték a mai társadalom megrontó]át, a flörtölést. Fiatal lányok, ti ijesztő módon hódoltok ezen modern bontonnak. Ilyen apró szeretkezésekre pazaroljátok szerelmeteket, tűritek a férfiak szalon tolakodását és azt hiszitek, ha flörtöltök, érdekes, modern lányok vagytok. Pedig egy becsületes, jellemes férfi ritkán veszi el azt a nőt feleségül, akivel flörtölt. Ti sokak által megirigyelt, úgynevezett ünnepelt szépségek, kiknek szivét lelkét elmúlt emlékek (flörtök) egész raja tölti be — minő szerelmet fogtok egykor uraitoknak nyújtani? Apró flörtökre pazarolt szivetek megmaradt roncsát ? Erre akarjátok házas életeteket építeni ? Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. lenül iránytadó volt, de épen ilyen határozottan őrizte meg a centrum függetlenségét a tisztán politikai ügyekben. Midőn a katonai septennatus tárgyalásánál Jacobini államtitkár a centrumot annak elfogadására kérte, Windhorst ezt nem teljesítette. Bismark egy országot adott volna, ha a centrum erre a térre lép, mert akkor elvesztette volna lába alól a szilárd talajt: a jelenlegi parlament rendszerrel megegyeztethetö tisztán politikai pártállást. Ezért a német püspökök soha sem tartják magukat a centrum olyan politikai pártvezéreinek, kiknek egyházi parancsára áll a párt. Ök mindnyájan szívvel-lélekkel támogatják ezt a pártot; papjaik értékét aszerint mérlegelik, amint az általuk vezetett hivek a centrum zászlója alatt állanak, és Németországban elképzelhetetlen, hogy az egyházi férfiak ne az egyházat védő politikai párton legyenek. De ezért nem vallásfelekezeti, hanem országos párt az, mely a »jog, igazság és szabadsag« jótéteményeit az ország minden rétegére kiterjeszteni igyekszik. Ilyen szervezetű pártot komolyan vesz a modern parlament, hol egy vallásfelekezeti politika létjogát el nem ismerik. Ezért egész Európában a német centrum mintájára szervezkednek a keresztény politikai törekvések, a különleges »katholikus« pártok pedig oszlófélben vannak. Mindinkább terjed a belátás, hogy csak Windhorst elvei szerint lehet az egyházat megmenteni. A politikának most az a kérdés a gyökere, hogy az »állam« pogány vagy keresztény elvek szerint rendezkedjék-e? A harc ezért a parlamentben dől el, hol csak oly tényező működhetik eredményeIngoványon nem állt még templom ! Pedig egy szép házas élet a föld legszebb temploma. Eszményi, ha tiszta, érintetlen szivet tud a nő ezen templomba helyezni. Ezt kívánják a férfiak és mégis a nő az, kinek vesztére törnek. Mert épen ő képes már most s még sokkal inkább későbben a világ üdvét, vagy vesztét előmozdítani. Es épen azt iparkodnak tőle mindenekelőtt elrabolni, ami méltóságát, boldogságát és erősségét teszi! — szive ártatlanságát . . . A legkorrektebb nőket is megingatja a férfiak udvarlása. Nincs oly nő, aki ellent tudna állni az ily támadásnak ; szeretik, életszükségletük, hogy minél több udvarlójuk, széptevőjük legyen, más izt ad társalgásuknak a flörtölés. Vannak kivételek, de általában a jourok, a bálok, tennisz és minden alkalommal, ahol férfiakkal együtt vannak, főmulatságuk a flört. És ez a léha mulatság, ez 'öli meg a lányok fiatal lelkét, idealizmusát. — Fásult, fáradt szerelmet nyújtanak házasságukkor férjeiknek. — Beteges idegük nem tud, nem akar küzdeni a házas élet nehézségeivel. Nincs meg az igaz, erős karakterük, finom nőies lelkületük, nem tűrik, nem alkalmazkodnak férjeik akarata szerint.
