ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-10-02 / 40. szám

sen, melynek ott mindenkitől elismert jogosultsága van. Tudják ezt Ausztriában is és igy nem egy felekezeti »katholikus« párt létesítésén dolgoznak, hanem az összes keresztény érzületű polgárokat egy Windhorst-féle centrumban törekszenek egyesíteni. A szegény tanulók. Került-fordult és ismét megnyíltak az iskolák ; végére járt a boldog szünidő; a pihent tanárok és a pihent ifjúság ki folytatni, ki kezdeni fogja a tanítást és tanulást, az ifjúság azon szándékkal és vággyal, hogy az iskola révén maholnap »uri« állásban élhessen. Az úgynevezett úri gyerek az iskolázást állásbeli kifolyásnak tekinti és mintegy biztosra veszi, hogy az iskola bevégzése után ő nem is lehet más mint úr; a szegény fiú pedig csak mint titkos vágyat melengeti a szivében a szebb jövőt. Az úri fiú, hogy ne mondjam, csak »muszáj«-nak nézi az iskolát, melyen át kell »esnie«, előtte csak a szép diákélet áll, a tanulás pedig csak ráadás; mig a szegény fiú, aki előtt, mint Kolumbus előtt egykor a messze láthatáron feltűnő »föld«, áll a szép jövő képe, belevegyiti a szép képbe az anyagi küzdelem képét is és látja előre a küzdelmet, a nélkülözést és vagy elcsügged és leválik, vagy mindenáron fel kell bátorítania magát és a »si fractus illabatur orbis« elv alapján belemenni a harcba. Ha valakinek alkalma van be-betekinteni több gimnázium értesítőjébe, a statisztikai kimutatásban az »értelmiség« vulgo uri osztályából i való fiúk száma aránylag a legnagyobb. Igaz, be kell látni azt, hogy az uri szülő nem adhatja oda fiát kisbéresnek, hanem már állásánál fogva kénytelen őt rangszerűleg neveltetni; de nézzük csak tovább is az értesítőt, ott látjuk, hogy a tanulók legnagyobb része közepes, sőt gyenge tanuló; és ha vizsgáljuk, rábukkanunk, hogy ezek kontingense leginkább az »uri« gyerekekből kerül ki, akiknek akár úszva, akár bukva, de valahogy el kell végezniök a gimnáziumot, hogy egyetemre mehessenek és onnan az életbe ki hivatalba, hisz ott majd csak lesz valami belőle protekcióval. Mondom, hogy több az uri gyerek, több a jómódú, kevés a szegény fiú az iskolában. Ez pedig baj! mert mig az uri fiúnál általában teAz ily házasságok alapját azután igen könynyen megingatja, összedönti a legelső küzdelem. És igy történik, hogy amidőn a nő hivatva lenne lélekkel küzdeni az élet töviseivel, összeesik, nem képes nagy cselekedetre és megszegi az Ur szine előtt tett esküjét, elvál férjétől, nevetségessé teszi a házasságot. Es ezt a sok boldogtalan házasságot mind csak a flörtölés ássa alá . . . Rommá dönti a lélek finomságát, erényt, nőiességet. Hölgyek! (és e nélkül nem állhat fenn a magyar társadalom) hogy művelt, nem barbár nemzet legyünk, nőies nők kellenek, akiknek tiszta, ment a lelkük a flörtöléstől. Telítsük lelkünket mély vallásossággal és komoly gondolkozással, mely áldozatra készit elő és meg is erősit azokra; hogyha megjő az idő, mikor az a szent eskü lemondást, áldozatot követel, ne panaszkodjék, ne háborogjon, ne ellenkezzék a hitves, hanem hősi lélekkel fogjon hozzá házastársi viszonyból reáháramló kötelességek teljesítéséhez. Nem életunt s a küzdelemre képtelen, hanem minden nehézségen diadalmaskodó, áldozatos, hőslelkü nők legyenek ideáljaink! Krieg"s-Au Mella. kintet nélkül a képességre, szorgalomra, tanulási vágyra, a felsőbb iskolázás conditio sine qua non, mint mondják »uri szükseg«, addig a szegény fiúknál azt látjuk, hogy csak olyan »mer« neki menni a tanulásnak, aki érzi magában a képességet, talentumot, kiolthatlan vágyat a tanuláshoz. O tudja, hogy a háta mögött semmi »tartalekos« segédcsapat nincs; tudja, hogy neki az Isten segítségén és saját energiáján kivül egyebe nincs, mint csak a képesség és szorgalom; de ott áll vele szemben manap a nagy költség, a mibe az iskolázás kerül és igy legtöbbje a szegény fiuknak mint szárnya szegett madár leesik és nézi, hogy megy előre a szegényszorgalmu, szóval a rossz diák, csak azért, mert a szülője győzi pénzzel! Szomorú kép ez ! de nagy veszély is rejlik ebben a társadalomra nézve ; mert hova tovább a közpályák, a társadalomintéző hivatalok, állások nagyon is közepes talentumok, rossz, silány, fölületes tanulók soraiból verbuválódnak ki, akik azt hiszik magukról, hogy ők született urak, ők született föllebbvalók, ők született vezérei a társadalomnak, amely tartozik őket respektálni, mert ők uri faj, é,s tartozik uriasan fizetni is őket, hog}' kiskorukban megszokott életmódjukat folytathassák, akár van hozzá elég tudományuk, akár nincs. A szegény fiú, de jeles ész-, szorgalom- és tanulási vággyal megáldott pedig lenn marad, hogy kezével keresse a kenyerét •—• és adójából fizethesse a rossz tanulókból felkapaszkodott urakat. Nem leszek terjengős szavaimban és nincs szándékom a rossztanuló uri gyermekekről értekezni ; más a szándékom. Elfogadom, hogy drága világot élünk, sokat követel az élet és nagy terheket ró ránk, de módjával itt is lehet segíteni. Nézzünk vissza hazánk régibb idejébe és kutassuk a nemzet jeleseinek életét; akár az egynázi, akár a világi pályán levő kitűnőségek nagy része szegény fiúkból telt ki. Grassalkovics herceg" értékes tárgyai között ezüstbe foglalva őrizte azt a kettős cserép fazekat, amellyel diák korában koldulta élelmét. A régi »patrizáló« diákok soraiból excelenciás urak, megyés püspökök váltak ki. Mi plébánosok sokszor könynyes szemmel nézünk rá arra a szegény gatyás kis paraszt-gyerekre, akiben ész, szorgalom és szép jellem van, de — sajnos — szegény a gyerek, pedig válnék belőle több, mint a milliomos léha, buta fiából, de szegény; és hány van ilyen Hajdan és most. Hajdan az ó görögök idejében mintegy 30 ezer féle bálványt imádtak s meggyőzték. — Ma az egy igaz Istennek sem képesek az emberek igazán szolgálni. Hajdan az igazságot tisztán tisztelték. —• Ma minél inkább beburkolva. Hajdan sziv és ész kölcsönöztek szavakat a szájnak. — Ma has és zseb. Hajdan tüzes vassal sütögették az embereket. — Ma a rágalom nyelvével. Hajdan a barátság testvéri szentség volt. — Ma hízelgés. Hajdan Scipio keserűségében ily szavakkal vett búcsút hazájától: »Halatlan haza ! még csontjaim se nyugodjanak benned !« — Ma megfordítva, sokaknak a haza mondhatja : »Halatlan fiu, nem érdemled, hogy csontjaid bennem nyugodjanak !« Hajdan az emberek erősek voltak, mint Toldy Miklós, ki fényőszállal mutatott Buda felé. — Ma oly gyengék az emberek, hogy szavukat sem bírják megtartani. Hajdan a várakat kövekből építették. — Ma légből. Hajdan csak patika- és boltban volt választóvíz. — Ma minden választópolgár szájában. Hajdan csengett pengett a pénz — zsebünkben. — Ma kopog — a fogunk tőle. Hajdan a magyarok hazáért áldozták fel szerteszét az országban, egy kis jó akarattal hányat lehetne kiemelni a porból. Régente a káptalani városokban majd minden kanonoknál sokszor 4—-5, de legalább egy szegény diák volt, aki az uri asztal hulladékából is megélt. A zárdákban szinte volt néhány kosztos; a polgári, uri házaknál »instruktor« cimen kapott kosztot 1 —1 szegény fiú és igy tovább. Ma már alig-alig valahol lát az ember egy-egy szegény fiút. Azt felelhetik erre ugy-e, hogy ma pénzsegélyben, stipendiumokban részesülnek, sőt alumneumokban kosztot is kapnak. Az a pénzsegély legtöbb esetben kevés egy évi költségre, az csakis »segély<? ; az alumneumi kosztokról pedig jobb hallgatni, mert legtöbb esetben a fegyencházi rabkoszt jobb, mint az, amit egyikmásik alumneum ád; gyomortöltelék és nem egyéb. Vegye a társadalom pártfogásába a szegény iskolázó fiúkat, hogy az elrejtett talentumok kerüljenek felszínre. Vérfelfrissités kell a táradalomnak, mert elpang egészen. Nem állítom én azt, hogy minden uri tanuló gyenge ész és jellem, Isten ments! de sok az olyan, és igy maholnap kelleténél több lesz a közpályán a »szegény talentum« és bekövetkezik az, hogy: »parva sapíentia regitur mundus.« Hallgassuk csak meg, mit beszélnek a lapok a jogi vizsgálatokról — elég azt tudni! Segítse aki teheti a szegény fiúkat, hadd jöjjön elő az »ész, erő és akarat«, nehogy a nemzetek »sorvad ózzanak egy átok súlya alatt«, t. i. a gyenge értelmiség vezetésében. Parochus. Az ötödik országos katholikus nagygyűlés. — Magyarország Katholikusaihoz! — A Magyarországi Katholikus Egyesületek Országos Szövetsége a folyó évben is Katholikus Nagygyűlésre hivja össze Magyarország Katholikusait. Össze akarunk jönni ez évben is, immár az Ötödik Országos Katholikus Nagygyűlésre, hogy tanúságot tegyünk hitünkről, hűségünkről Anyaszentegyházunk iránt; hogy tanácskozzunk teendőink felől, melyek a jövőben reánk várakoznak ; a feladatokról, melyeket meg kell oldanunk, meg kell valósítani, hogy naggyá, boldoggá tehessük egyházunkat s a drága magyar hazát. De különösen fontos és nevezetes lesz a f. évi Katholikus Nagygyűlésünk azért, mert ezzel magukat. — Ma pedig a hazát áldozzuk fel önmagunkért. Hajdan rovással beszélgettek egymással a távollevők. — Ma is, telegraphice. Hajdan három tengerpart volt Magyarország határa. — Ma szinte három tenger, a muszka, a kvóta- és a közös ügy. Hajdan mi fehérítettünk vásznakat és más szennyezte be. — Ma más fehérít s mi szenynyezzük be. Hajdan nem hitték, hogy a föld fordul. — Ma meg tények bizonyítják, hogy felfordult. Hajdan álomból magyaráztak. — Ma életből is eleget lehet. Hajdan a királyok se tudtak irni s bölcset sokat lehetett találni. — Ma a parasztok is tudnak irni s bölcsre vajmi kevésre akadhatunk. Hajdan idegen bűnökről is volt fogalom. — Ma már semmi bűn sem idegen. Hajdan az eskü letétele előtt viaskodtak egy hölgy bírásáért. — Ma esküvés után nyílik meg a küzdés sorompója. Hajdan hét vezére volt a magyarnak s boldogult. — Ma min^ vezér akar lenni, azért nem is boldogulunk. Hajdan legdrágább portéka a becsület volt. — Ma a legolcsóbb. Hajdan a házak álltak messze egymáshoz és a szivek közelebb. — Ma a szivek állnak egymáshoz távolabb s a házak közelebb.