ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-09-18 / 38. szám

IX. évfolyam. Esztergom, 1904. szeptember 18. 38. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. A falusi ifjúság. Esztergom, szeptember 17. (L. J.) Rohamosan hanyatló erkölcsi közéletünk megjavítására a hivatott közegek nem teremthettek üdvösebb intézményt az ifjúsági egyesületnél. Ez a nemes egyesület ép akkor nyújt erkölcsi védelmet a serdülő ifjúnak, mikor az keresetének egy részét »zsebpénz« gyanánt magánál tartja és amely zsebpénz számba sem vehető kivétellel erkölcstelen célokra lesz fordítva. Akkor talál benne az ifjú gyámolitót, mikor a szülök amúgy is gyéren gondozó kezeiket leveszik róla és a tapasztalatlan ifjút szélnek eresztik. Figyelembe véve a nemes célt, melyet az ifjúsági egyesületek maguk elé tűztek, csak kellemes érzelem tölthet el minden* komolyan gondolkodó embert akkor, midőn egy-egy ifjúsági egyesület keletkezéséről tudomást vesz, mert minden keletkező ifjúsági egyesület a haza »jövö reményének« újabb biztositéka. Azonban az eddig elért szép eredmények dacára is meg merem kockáztatni azt az állítást, hogy az ifjúsági egyesületek még nagyobb eredményeket produkálhatnának, mert az ifjúsági egyesületekben elért eredmény sok esetben nincs arányban a vezetésére fordított fáradtsággal. Ha már egyszer dolgozunk, kívánatos volna, hogy a lehető legjobb eredmény koronázza fáradtságunkat. Minden ember bizonyos ürt tölt be a társadalomban, hol mindenkinek megvannak a maga kötelességei, akár lelkiekből, akár anyagiakból származzanak azok. Ezeket nevezzük az ember » állapotbeli kötelességeinek«. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁjT Képzelj magadnak apostolt s arany embert, hosszú lebernyegü, méregdrága, mert amerikai, kabátban s előtted áll Father Boehm. Fathernek neveznek Amerikában minden papot. Valóban Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Ez állapotbeli kötelességek mikénti teljesítésétől függ az ember értéke. Következőleg az ifjúsági egyesületek helyes hivatása az ifjakat állapotbeli kötelességeikkel megismertetni és azok miként való teljesitéséröl kioktatni, buzdítani. Azonban kerülni kell mindent, mi az ifjakat állapotbeli kötelmeik teljesítésében akadályozza, lelkesedésüket csökkenti, kedélyállapotuk, gondolatviláguk egészséges fejlődését zavarja. Igy káros befolyásúnak tapasztaltam az ifjak kedély- és gondolatvilágára az ö bevonásukkal előadott, meg nem válogatott színdarabokat. Az utóbbi időkben valóságos ragályos betegséggé fajultak a falusi színielőadások. Mintha bizony olvasóköreink és ifjúsági egyesületeink meg sem lehetnének e nélkül. A színdarabok legtöbbje nem a mi köznépünknek való. Még a népélettel összefüggő daraboknál is csak a szemlélő szerepet engedhetjük meg, de hogy a szerepben részt vegyen olyan, ki még csak néző sem volt, ez viszás állapot. Ök ugy sem értik föl a színdarab célját, mert az ö műveltségük és a színdarab megértéséhez kivánt műveltség között óriási ür van, mit előbb át kellene hidalnunk. Hisz a színdarab erkölcsi hátterét még a »műveltebb« elemek sem fogják fel kellőleg. Söt íróink közül is sokan szem elöl tévesztették a célt. Igy történt aztán, hogy színészetünk részben egyes téves törekvések szolgálatába állott és siker helyett csiklandozó, Ízléstelen külsőséggel dicsekedhetik. És ki volna az, ki a jó izlés és a közerkölcs megteremtését a mai színházakra bizná? . . . apostol ő, ha a lelkét, meg apostoli buzgalmát s fáradhatlan tevékenységét nézed s ugyancsak arany ember, nem mintha pénze volna, hanem mert kedves is, no meg szőke is. Igaz, hogy a szőkeségből most már nem sokat látni rajta; de a kedvessége még a régi, mondhatom, márianosztrai. Ez idő szerint Father Boehm az indiánok földjén lakik, a nagy tavak vidékén, Amerikának legelső s legtekintélyesebb magyar kolóniájában, Clevelandban, melynek egyházközségét ő teremtette meg; templomát, iskoláját ő építette; plébániáját ő gurította mostani helyére; népénekét ő szervezte, magyar nyelvre s hittanra gyermekeit ő tanította s régi szokás szerint széthúzó magyar népét ő boronálta s ő tartja össze; szóval Father Boehm él, de nem uralkodik, hanem robotba dolgozik Clevelandban. Annál nagyobb a becsülete. Hogy milyen nagy ez a becsület, azt már azon is vettem észre, hogy mikor a püspöknél együtt tisztelegtünk, »ő amerikai méltósága« nem fogadott civilben, hanem félig civilben, félig püspöki pongyolában ; a civil ruha fölé ugyanis hamar egy kopottas reverendát öltött, melyet be nem gombolt s igy beszélgetett el velünk németül s amerikai őszinteséggel mondogatott oda Father Boehmnek olyan dicséreteket, hogy a Father csak mosolygott s rázta a fejét, mint ahogy rázni Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendó'k. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. Nem volna köszönet az eredményben. De ha figyelembe vesszük, hogy egy-egy meg nem felelő szerep mennyire megzavarja a falusi legényke békés kedélyállapotát s benne legtöbbször el nem érhető magas vágyakat kelt, helyzetével való elégedetlenséget szül, úgy, hogy gyakran alig bir egyszerű, sokszor szegényes állapotába visszahelyezkedni, lehetetlen e rázkódás káros hatását észre nem vennünk. És hány itjú gyúl idő előtt sokszor szomorú végű szalmalángszerelemre ? És hány előtt nyitja meg.ily szereplés az ábrándok csalóka mennyországának ajtaját? Ez egészségtelen fejlődés. Legalább a mai formájában az. Talán többen voltak e lap olvasói közül szemtanúi annak, hogy az ily »színész« ifjak annyira ki vannak zavarva megszokott minnapi munkájukból, hogy a színdarabon kivül egyébre gondolni, egyébről beszélni nem is akarnak. Már korán reggel összegyűlnek és ott settenkednek a színházat helyettesítő iskola körül. Minden mozdulatjuk elárulja, hogy nem ízlik nekik a munka. Otthon pedig a szülök mérgelödnek, hogy fölnevelt gyermekeiknek nem vehetik hasznát. És nem ritkán átkozzák az ifjúsági egyesületet. Igy szerzünk ifjúsági egyesületeinknek támogatók helyett ellenségeket. Ha már színdarabot akarunk előadatni, akkor keressünk oly hazafias vagy valláserkölcsi tartalmú darabot, melyet a nép minden vonatkozásában megért és amely a nép állapotával szükségképen összefüggésben van és igy reá fejlesztöleg, javitólag hat. Sajnos, irodalmunk ilyenekben nagyon szegény. Ime! szokta volt Márianosztrán a májusi s augusztusi búcsú estéjén, csakhogy akkor mindig egy vén selmeci pipát kopott száron lengetett ajkai közt; most ez hiányzott. Father Boehm pirulhatott volna is a püspök dicséreteitől, ha még pirulni tudna ; de azt már nem tud. Az ember ugyanis, ha hoszszabb ideig van Amerikában, a rezes bőrű indiánokhoz hasonul; azok pedig pirulni nem tudnak, csak halaványodni. Szóval Father Boehm a püspöknél, ki németül is tud, »Hahn im Korb« . . . Az őseurópai embernek mindezek után még nincs fogalma Father Boehmről s életéről, mert aki azt ismerni akarja, annak hegyiről-tövire kell a Woodland Avenun szemlét tartania s amerikai humbugtól még Father Boehmmel szemben is óvakodnia. A svindli ugyanis Amerikában gazba nő s ott észre se veszik, hogy az embert léptennyomon becsapják. Igy csapódtam én be Father Boehmmel is. O ugyanis európai tisztelőinek, kik közé én is fölküzdtem magam számtalan márianosztrai távgyaloglásaim és csőd-gyóntatásaim révén, lakásának, nevezetesen dolgozó szobájának fotográfiáját küldötte meg, alighanem őszinte s nem becsapó szándéklattal. A fotográfián minden elegánsan festett s az ember nem győzte rajta nézni Father Boehm feketének látszó, hosszú lebernyegü elegáns A nemtő. Ha meghal egy nagy fia a honnak, Az egész nemzet kesereg árván. Művészi ihlet versenyre kelvén, Éles vas alatt pattog a márvány; S mielőtt egy év is beletelnék, Készen az emlék. Méltatni ritka érdemet s erényt, A többi nagyok ünnepre gyűlnek; Lehull a lepel, s a tömeg ajkán Hozsanna zeng a művésznek, s műnek . . . Ül bájos nemtő a szobor alján, Mosoly nyit ajkán . . . Sírkertnek csöndjén kesergő özvegy Ráborul búsan a kőkeresztre: Néki a drága, ünnepelt hősben Reménye, vágya, mindene vesztve . . . A kereszt alján, — tudja Teremtő ! — Szebb ez a nemtő . . . Sziriusz „Father" Boehm.