ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-09-18 / 38. szám

egy új tér a jószándékú Íróknak! Sokkal üdvösebb hatású az ifjúságra, ha vallásos és hazafias darabokat tanul be, vagy ily célú ünnepeket rendez. Közben-közben a tréfa is jó hatást szül. Munka után jó a vigalom, a szórakozás. Ez nem zavarja őket mindennapi foglalkozásaikban. Igen egészséges és hasznos szórakozás volna az ifjúsági egyesületekben a katonai rendszerrel egybevágó tornagyakorlatok, melyekkel legalább elökészitenök némileg őket a katonáskodáshoz. Nagy gondot kell fordítani ifjúsági egyesületeinkben a szellemi művelődés egészséges irányítására. Ifjúsági egyesületeink azért, hogy minél nagyobb könyvtárral dicsekedhessenek, válogatás nélkül minden ajándékozott könyvet elfogadnak és kiadnak olvasni. A könyvek elfogadásánál és kiadásánál két dologra kell ügyelnünk. Először arra, hogy rossz irányú könyvek sem a könyvtárba, sem az olvasó ifjúság kezébe ne kerüljenek, mert tudi kell, hogy népünk a nyomtatott betűt szentírásnak veszi. Az ily ponyvairodalmi termékek rendesen behízelgő hangon, a nép fölfogásához mérten vannak megírva. Ezért a nép, mely észre sem veszi a szó mögött lappangó ördögöt, hitelt ad a hamis bizonyítékokkal, vagy nagyhangú füllentésekkel teli beszédnek. Az ily könyveket el kell kérni az ifjaktól, mert »az ördög nem alszik«. Másrészt ki kell terjeszteni figyelmünket a jó könyvekre és ezeket sem lehet válogatás nélkül az ifjak kezébe adni. Nem minden jó könyv használ az embernek. Itt figyelembe kell venni az ifjú korát, értelmi fölfogását és állapotát. Szóval arra kell ügyelni, hogy a könyv irányát megértse és benne állapotbeli kötelességeinek teljesítéséhez támpontot nyerjen. Ily körültekintés nélkül könyveket kiosztani nem szabad, mert jelesebb irodalmi termékeink rendesen oly magas stílusban vannak írva, hogy nem csodálkozhatunk, ha az a közönséges ember nem látja meg a könyv erkölcsi hátterét, hanem csak a meséjén rágódik. És hány ember van, ki száz meg száz könyvet igy olvasott el? És ezek elhitetik magukkal

; hogy ök olvasottak. Pedig nem jó katholikus az, ki csak tudja a hittant, de hitét át nem érzi. És nem jó hazafi az, ki ismeri a történelem eszményeit, de hazája üdveért nem lelkesedik. Tehát legyünk következetesek és maradjunk hűek a fokozatos kabátját; finom amerikai íróasztalát, melyen több a fiók, mint birtokosának fején a hajszál; az asztalon telefonkürt hivalkodott, villamos lámpa ékeskedett, a falon könyvtartó fügött s a menyezetről villamos körte pislogott, szóval a »high life« elektrikus kultúrája csillogott a képről felénk! Bezzeg ilyen nem volt Má rianosztrán. Drót ugyan ott is húzódott szobából szobába, nevezetesen a fegyházból a plébános hálószobájába, de nem villamos lámpa, hanem 15 krajcáros csengetyü fityegett rajta, mellyel Father Boehmöt legédesebb álmából is fölrángatták. Amerikai íróasztal s könyvállvány sem dicsekedett a szobában, hanem kecstelenül mázolt ágy és láda ijesztett ott nagymodrói stílusban. Aki tehát azt az amerikai fotográfiát látta, okvetlenül azt gondolta magában, hogy igy ugyan könnyű volt kivándorolni s ugyancsak külömb emberek vagyunk mi, kik itthon maradunk s nagymodrói bútorzatunkkal sz. Páltól csak annyiban külömbözünk, hogy nem tudunk sátort foltozni! Gondolhatni mindezek után, hogy én Argoszszemmel néztem a történendők és szemlélendők elé, midőn egy ős-spanyol eredetű batárban kocsiztuk végig a Woodland Avenut.hogy egyben lássuk a tömérdek templomot, melyet szekták és milliomosok építenek maguknak felsőbb kedélyhangulati szükségleteik kielégítésére. Végre megés helyes irányú fejlődés elvéhez, de egyúttal őrködjünk afölött, hogy a ponyvairodalom mételyei ifjúsági egyesületeinkben tanyát ne üssenek. Másrészről a fokozatos és az állapottal összefüggő szellemi fejlődés elvének megtartásával álljuk útját a szellemi proletarizmusnak. — Denuneiálás. »Ugy irják, hogy Gresham, de csizmahuzónak kell kiejteni.« Az angol nyelv e komikus jellemzése jutott eszünkbe, midőn olvastuk, mit hozott ki a »M. Á« egy kitételünkből, melyben uj dogmájának abszurditására rámutattunk. »Ezt a csinos dogmácskát meg honnan szedte: Ubi episcopus, ibi ecclesia! ? Épen most legrosszabbkor, midőn a pápa Le Nordezt és Geayt elcsapja eretnekség, szabadkőművesség miatt!?« Igy irtunk múltkori számunkban s a »M. A.« kínjában a következőket hozza ki belőle: »A mi jeles laptársunk tehát a magyar püspököket eretnekséggel és szabadkőművességgel gyanúsítja, sőt látszat szerint vádolja is, a mikor a két francia püspökkel egy színvonalra helyezi őket. Ez ellen nem a püspökök —- ezeknek védelmünkre szükségük nincs — de a magyar katholicizmus nevében tiltakozunk.« A már tapasztalt rosszhiszeműségén kivül midőn pánszlávizmussal dobálja a néppártot — meggyőződése ellenére, itt még ferditési és denunciáló szándékot is tanusit a »M. Á.« De hát elkeseredésében mi telhetik tőle! ? A szántszándékos elcsavarás roppant nyilvánvaló. Mert rászorul, kioktatjuk a »M. Á.«-t a katekizmusra, mely szerint csak a pápa tévmentes — az is hit és erkölcs dolgában, nem pedig a politikában — és a földkerekség összes püspökeinek a közvéleménye. Egyes püspökök, vagy egy ország püspöki kara nem tévmentes. Az »ubi Petrus, ibi ecclesia« elvét tehát, mely a pápa csalhatatlanságát fejezi ki, ne alkalmazza a »M. Á.« az egyes püspökökre, mert különben a püspöki kar fog illetéktelen dogma-gyártása ellen tiltakozni. Le Nordez és Geay példája mint frappáns és épen aktuális példa van felemlítve arra nézve, hogy az egyes püspökök ugyancsak nem tévmentesek s hogy pláne politikai téren egyes püspökök nézete nem irányadó. Farizeusságnak neveztük továbbá a »M. A.« azon eljárását, hogy a néppárt ellen a magyar püspöki karra appellál. Mert jól tudja a »M. Á.« érkeztünk. Előttem állt sz. Erzsébetnek kívülről szerény, de belül csinos és«tágas temploma. Oltára virágos volt és sok-sok villamos lámpa gyúlt ki körülötte és fényt szórt, amennyi még karácsonykor sem ragyog az esztergomi bazilika hideg, mert sötét márványoltárain. — A templom mögött áll az iskola; gyönyörű épület, mely Pestnek is becsületére válnék; nagy termekkel iskolai előadásokra és népgyűlésekre; a második emeleten nyomda is van, melyben a »Magyarok Vasárnapja« lát köznap világot. Ez iskolában Orsolyaapácák tanítanak fiukat és leányokat; Father Boehm pedig a hittant és a magyar nyelvet, a magyar éneket és a hazaszeretetet töltögeti észbeszivbe s nagy munkával igyekszik megmenteni a magyarság számára az itt született nemzedéket. Az pedig igazán nagy és nehéz munka, melyet alig győz meg maga, még ha derék káplánja derekasan áll is be a munkába. A gyerek ugyanis mind angolul kotyog, angolul játszik az utcán, angolul verekszik, labdázik, rugdalódzik, szóval a közlekedés minden neme angolul történik. De Father Boehm e hazafias szolgálattal nagyot lendít itt magyar híveinek hitéletén is. A nemzeti | nyelv ugyanis erős kötelék az idegenbe szakadt, széjjel húzó népnek vallási életére nézve. A magyar embert, ha kijön Clevelandba, Father Boehm iparkodik bevonni a hitközségbe; ott megőrzi hogy a püspöki méltóságnak derogál, hogy egy párt kortesének csapjon fel hivatalból. Tudja azt is, hogy Magyarországon a püspök antonomia hiján meglehetősen kötve van politikai tekintetekben, tehát mint privát ember sem nagyon nyilváníthatja szimpátiáját egy ellenzéki párt iránt. No de ez mind csak negatív argumentum, hogy merte a »M. Á.« abból, hogy a püspökök nem állnak a néppárt mellé, azt következtetni, hogy a magyar püspöki kar elitéli a néppártot! ? Tud felmutatni csak egy nyilatkozatot is, a mi ezt bizonyítaná! ? De ismételjük : a magyar püspöki kar részéről! Ennyit a denunciálási kisérletről. Most pedig azon hitben, hogy az emberi mü magától is összeomlik, egyelőre abba hagyjuk a harcot. Még csakugyan rá találnók terelni a M. Á.-ra az ellenséges tábor figyelmét, mint azon eszközre, melynek felvirágoztatásával legjobban lehetne éket verni a ker. politikai akció testébe! Nyitra-Bajna. Igy nevezik azt a kies fekvésű nagyközséget, amelynek déli végén három kat. hold területen van a magyar keresztény iskolatestvérek anyaháza. Ezen anyaháznak felszentelése óta, — folyó év szeptember 8-án, a boldogságos Szűz születése napján volt a második fényes és feledhetetlen ünnepélye. E napon áldotta meg és szentelte be dr. Walter Gyula prael. kanonok, Szecsányi Vilmos c. kanonok és Boll János bajnai plébános segédkezése mellett az újonnan épített és átalakított 56 méter hosszú, 12 méter széles, 6 méter magas földszintes épületet, melyben a kor kívánalmainak megfelelő 6 tanterem, egyenként 225 köbm. űrtartalommal és az internátus részére egy hálóterem, 600 köbm. ü. t. és pár kis szoba a testvérek részére van elhelyezve. A szertartás reggel 9 órakor szentmisével vette kezdetét, melyet dr. Walter a parochialis templomban végzett, ahonnét a hivek körmenetben vonultak a magyar keresztény iskolatestvérek anyaházához, amelynek házikápolnájában tartatott meg a »Veni sancte«. Innét a menet a már jelzett uj iskola épületéhez vonult, ahol őméltósága megáldotta az épületet, beszentelte és a nála megszokott ékesszólással emelkedett beszédet tartott a hívekhez, amelyben méltatta a magyar keresztény iskolatestvérek működését, azokat magasztos hivatásuk betöltésére buzdította, köszönetet mondott a szép épületért s a jó Isten oltalmába ajánlotta azt. A körmenet ezután ugyanazon rendben, mint jött, visszament a parochialis templomba és áldás után kedves emlékekkel oszlott szét. magyarságával hitét is ; ha pedig elangolosodnék akkor el is betyárosodnék. Az európai népek életében szokásos folyamat ugyanis Amerikában is megismétlődik, hogy mikor elhagyják nyelvüket, szegre akasztják hitbeli buzgóság'ukat is; a nép ugyanis könnyebben veszi föl a rosz szokásokat s elhagyja a jókat, mikor nyelvében átvedlik. Mily jó volna, ha Father Boehmnek a magyar kormány juttatna egy derék, magyar, nős tanitót, ki e nagy magyar telepen megosztaná vele a nemzeti munkát. De a templom s iskola még nem minden; mert bár imponáltak Father Boehm ez alkotásai, nem hagytam magam általuk megigéztetni, hanem hideg vérrel s józan ésszel néztem a következendők elé; s erre a hideg vérre és észre volt is szükség, mikor arról volt szó, hogy most tehát föl a plébániába; itt fog eldőlni, hogyan él Father Boehm s igaz-e a svindli! A templomtól jobbra van a plébánia. A leg-legalsó woodland-avenu-i stílusban sötétlenek felénk deszkái; mert hát a ház fából van; de azért emeletes. Elől kis pitvara hívogatja az idegent, hátul a konyha tartogatja a vendéget. Csodálatos egyveleg ez a ház, akár csak egy siciliai palota; valamint ez utóbbi művészetet és kontárságot egyesit, úgy ez a ház eleganciát és márianosztraságot. Fa és deszka az egész barak, tapé-