ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-09-04 / 36. szám

IX. évfolyam. Esztergom, 1904. szeptember 4. 36. szám ESZTERGO POLITIKAI ÉS TÁESADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára ltí fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. Veni sanete. Esztergom, szeptember 3. Elm alt a pihenés ideje és ismét benépesednek iskoláink. Ezer és ezer gyermekszívből tör ég felé a kegyelemért esdő ima, a kérés, hogy Isten malasztja termékenyítse a gondos kézzel elvetett magot, szántsa fel a sziveket is, hogy alkalmas termőföld legyenek és bőven teremjék mindamaz erények virágait, melyek a megelégedettség és boldogság édes illatával töltik be az ember életét. Igy tesz a felekezeti iskola. Imádkozik, mert hisz, mert érzi az emberi gyöngeséget, mikor nagy feladatok megoldásáról van szó. Imádkozik, mert érzi Istentöl való függésünket, mert tapasztalatból tudja, hogy ima nélkül nincs áldás. Nem igy a felekezetnélküli iskola. Ez közömbös a hit iránt. Jobban érdeklik az ágyuk, a vámok, az adók és a sok ezer más dolog, de a hit, a vallás hidegen hagyják. Nevel ö is, de csak könyvvel, glóbussal, vonalzóval és térképekkel. Gazdagon felszereli magát taneszközökkel, pazarul ékesíti tantermeinek falait, -—• de a legszebb ékesség, mely leginkább válnék dicsőségére, a leghasznosabb taneszköz, mely legjobban oktatná az új nemzedékeket, — a feszület hiányzik e termekből. Pedig a kereszt meggyőzte a világot. Miként Gonstantin seregeit, ügy az egész emberiséget is beragyogta és kivezette az esztelen babona sötétségéből a krisztusi hit túlvilági fényébe. Győzelmet hozott a gyengéknek, hősöket nevelt a félénkekből és diadalmaskodott a föld hatalmasain. S mikor szeretetben és békében egyesité a győzőket és legyőzötteket, megkezdette fönséges misszióját, melyet isteni alapitója neki adott: tanitani a népeket, oktatni a nemzeteket az igaz boldogság megszerzésének módjaira. Azóta is teljesiti kulturmisszióját az egész földkerekségen. Csodás tanítása bűvös hatással volt az erkölcsi halálból új életre ébredező emberiségre. De mult az idő és változtak az emberek. Az anyát, kinek emlőin megerősödtek, kinek tanításán okosodtak és buzdultak — elfelejtették, megvetették, s végre, mint a hálátlan gyermekek kiutasították! Kitörülték nevét a törvénykönyvekből, lerántották jelét a sok diadalt látott hadi lobogókról és ily szellemben kezdték nevelni gyermekeiket. Hittagadók lettek, bár mártírok vére lüktetett bennük. Hitszegők, bár homlokukon ragyogott még az a jel, melynek árnyékában nevelkedtek. Ez a modern állam genezise! Gyűlöli, amit a honalkotók tiszteltek és blazírt egykedvűséggel mellőzi azt, amiért azok vérüket áldozták. A tanítvány fellázadt a mester ellen, a gyermek kezét merte emelni édes anyjára! S elvetemültségében annyira megy, hogy a természetadta jogokat is elvitatja polgáraitól, mert szánalmas vergődéssel azt iparkodik bebizonyítani, hogy a nevelés az állam elvitázhatlan joga. Mintha bizony a gyermek Isten után nem volna elsősorban a szülőké! Oly joga ez a szülőknek, — jegyezte meg a napokban dr. Schädler hatezer ember tapsai közt a regensburgi nagygyűlésen — melyet sem valami ázsiai despota, sem valami európai kultuszminiszter el nem vitathat, annál inkább el nem ragadhat tőlük. Mert hogyan van az, — folytatá a jeles szónok — hogy a gyermeknek legjobb tanítója az édes anya, még tanitói diploma nélkül is és hogy — Windhorst szavaival élve — az anya örökké az elmozdithatlari tanfelügyelő marad? Azért, mert a szülőket illeti meg mindenek előtt a nevelési jog. Mit akar tehát az állam e jograblással? Dr. Schädler megadta erre is a feleletet: »Es handelt sich um das christliche Kind oder um es offen auszusprechen: um das katholische Kind!« Ez tehát az állam intenciója! Elszakítani a gyermeket attól a jó anyától, melytől maga is elszakadt: az egyháztól. Oly nemzedéket nevelni fel magának, mely nem hallgat e jó anyára, hanem földig borul az állami mindenhatóság előtt és készebb ennek, mint magának az Istennek engedelmeskedni! Valóban szükséges az új tanév kezdetén imádkozni, mert mi nem akarunk ilyen nevelést ! Mi nem ismerünk el más mindenhatóságot, mint az Istenét. Mi szeretjük hazánkat és engedelmeskedünk a hatóságoknak, de nem merünk Istentől és nem akarunk egyházától elpártolni. A felekezetlen nevelés Franciaországban és Olaszországban eddig is ijesztő gyümölcsöket eredményezett. A felekezetnélküli neveltek bombákkal dobálódzanak és élesre köszörült törökkel játszanak. Hazátlanokkal szövetkeznek és csengő pénzért KI „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Azt mondod . . . Azt mondod másnak, hogy gyűlölsz; Azt mondod, engem nem szeretsz . . ! Mégis, mikor találkozunk : Pirulva, félve megremegsz . . 1 Azt mondom, hogyha kérdezik: Bizony nem kellesz énnekem I Mégis mikor találkozunk: Könnyekbe lábad két szemem . . ! Hesperus. Fiúmétól Velencéig. — Elbeszélés. — Irta: Kriegs-Au Mella. A Pannónia gőzös hosszas, rekedt kürtöléssel siettette a Velencébe induló utasokat. Fiume mólóján ma a szokottnál nagyobb zaj uralkodott. A kis hídon egymás után szálltak be a kényelmes, karcsú fehér hajóba. A kikötő piszkos, olajos vize széles sávott festett a hajó szép fehér falára; ujra egy éles sikitó kürtölés, mire a vasmacskát felhúzták, s a hajó lassan kiindult a kikötőből, de alig fordult egyet a moló mellől, gyorsan siklott tovább a sötét-kék Quarnerón. Szép nyári éjszaka ígérkezett. A fedélzeten a legnagyobb élénkség uralkodott és a hölgyek csevegve-kacagva korzóztak a kapitány fülkéje előtt. Az étteremből zeneszó hallatszott; a lágy dallamok összevegyültek a hullámok titokzatos, halk morajával. Ez édes andalító muzsikát egy fiatal hölgy a fedélzet végén tábori székén ülve hallgatta. Szőke hajfonataival dúsan ékelt fejét a korlátra hajtva, nagy kék szemével álmodozva nézte a sötétedő partokat. Kún Jolán elmerülve szemlélte az elmaradozó titokzatos, Böcklin szint öltött szigeteket. Édes anyja már háló-fülkéjébe tért s igy ő a fedélzet társaságával nem törődve, visszavonultan élvezte a szemei elé táruló, csodaszép estét. Mámorosan szívta a friss levegőt. A zaj, a zene kedélyét annyira felizgatta, hogy nem tudott ülve maradni, apró léptekkel járkált a hajó végén. A mult hét izgalmai lázasan~~vonultak el szemei előtt, gondolatai egymást hajszolták égő agyában. — Most volt az eljegyzése mással! Irányi Gábor, nem — nem akarok nevére gondolni. Ujra leült a székre s arcát kezeibe temetve próbálta elűzni Irányi Gábor honvéd főhadnagy arcát. — Miért szeretem ? mily boldog lehet ő! Menyasszonya talán most öleli, csókolja, nem i birom elviselni azt a gondolatot, hogy mást szeret. A Margitszigeten a teniszgrandon ismertem meg, egy év előtt. O volt a legjobb partnerem, egész lényéről a gavallér uri ember eszménye sugárzott le. Eleinte szimpatikus volt, később megszerettem, pedig nem udvarolt nekem, hanem azok a mélységes szürke szemei, ha beléjök néztem, oly szokatlan édes érzéssel töltötték el szivemet. Keveset beszéltünk. O nem szólt, én is büszke voltam. Bosszantott irántam tanúsított közönye — azért tüntetőleg fogadtam Miklósffy udvarlását, pedig az untatott. — Míg egy nap vége volt mindennek, ü maga mondotta, hogy vőlegény — kétségbe esett tekintetem nem látta, mert szemeit raketemre szegezte, mintha csak ahoz beszélne. — A kezem nem remegett, de görcsösen fogtam a fát és csengő hangon kívántam néki boldogságot. — Szerelmemben sértett leányi büszkeségemet, Miklósffy udvarlását kacagva titkoltam. O egy cettet játszott velem, azután elment. Dacosan, összeszorított ajakkal néztem utána — mig a fák árnyéka eltakarta szemeim elől cédrus-alakját. Féltem, hogy utána kiáltom — linden helybeli és vidéki tanintézetben használatra előirt iskolai tankönyv valamint a legjobb minőségű iró- és rajzszerek kaphatók Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében Esztergomban. Részletes tankönyv-jegyzék ingyen.