ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-08-20 / 34. szám

Midőn tehát a néppárt az ország keresztény jellegéért küzd, ez által sz. István müvét akarja megmenteni. Régi épület alól kivenni az eredeti alapot, évszázados fát más talajba ültetni : veszedelmes vállalkozás. Magyarország a keresztény elvek alapjára épült és ezeken fejlődött naggyá, tehát hazafiúi működés az, ha az országot a kipróbált szilárd alapon akarjuk megtartani. Ez a keresztény politika tartalma. Mivel nincs összhang a polgárok érzelmei és az államkormányzás között, azért talált oly nagy helyeslésre ez a kijelentés : »Nem boldog a magyar.« Ezen segiteni kell 1 Azonban nem üres vészjelzésekkel sóhajtozva: »Hol vagy István király, téged magyar kivan«, hanem fáradhatlan tevékenységre van szükség. Európa több államában már hatalmasan visszaszoritották a pogány világnézletet, a liberalizmus ott már a divatból kiment és lesajnált »végzett földesúr.« Mi is megmenthetjük a vallásos felfogást, ha becsületes munkával, mindenki a saját hatáskörében, keresztény meggyőződés szerint politizál és — szavaz. Az államalapító szent István iránt ez lesz az igazi kegyelet, melyet azonban a liberális újságok ugyancsak nem ápolnak olvasóikban. — Az a bizonyos „konzervatív" párt, melyről nálunk beszélni kezdenek és a »Magyar Állam« hirlapot emlegetik sajtóközegül, másutt is kisért. Most Bajorországban erőlködnek a liberális lapok egy kathollkus-konzervatlv párt érdekében. Ismeretes, hogy Bajorországban a keresztény centrumpárt már túlnyomó erőre emelkedett a liberális árnyalatokkal szemben. A berlini Börzenzeitung szerint tehát »a leghőbben óhajtott cél volna az, ha Bajorországban a centrum-pártból egy szecesszió válnék ki,« melynek vezérei a bajor főnemességből kerülnének ki. (Berl. Börsenzeitung, Nro 379.) Sajátságos ebben a dologban az, hogy ez a terv rendszeresen fölmerül azokban az országokban, hol a liberalizmus a keresztény pártot már félelmesnek kezdi tartani és egyenes küzdelemben leverhetni nem reményli. jön. Mindenekelőtt tehát hálát adunk az Atya Istennek és Urunknak, Jézus Krisztusnak, ki a mi időnkben is talált magának Dávidot, Géjzának fiát, szive szerint való férfiút, és mennyei világosságával körülsugározván, felébreszté őt, hogy legeltesse Izrael népét, választott magyar nemzetét. Azután dicsérjük fenséged Isten iránt való kegyeletét s az apostoli szék iránt való tiszteletét, mely széken Isten irgalmából — semmi érdemünk nem lévén — ülünk. Méltó dicsérettel emiitjük továbbá adakozásod bőségét, melylyel az apostolok fejedelmének, Szent Péternek országodat és népedet, melynek vezére vagy, mindenedet és tenmagadat ugyanazon követek és leveled által Örökkön felajánlottad. Mert ezen kiváló tetted által nyilván tanúsítottad és magad méltóképpen annak mutattad, aminek hogy téged nyilvánítani méltóztatnánk, óhajtva kérted. De kímélünk. Mert nem szükség bőven dicsérnünk azt, kit Krisztusért viselt annyi s oly kitűnő cselekedetek nyilvánosan hirdetnek, akit Isten maga ajánl. Ezért tehát, dicső fiunk, mindazokat, amiket tőlünk s az apostoli széktől kívántál: a koronát, a király nevet, az esztergomi metropolitaságot s a többi püspökséget, a mindenható Istennek, Szent Péter és Pál apostolainak hatalmával, előre igy lévén erre megintetve és Látjuk ezt Belgiumban, Olaszországban és láttuk a múltban Poroszországban. Ez a gondolat tehát nem új. Bismarck hercegnek kedvenc terve volt ez, melynek megvalósításán komolyan fáradozott. Szándékozott ugyanis néhány népszerű katholikus főúr vezetése alatt egy katholikus-konzervativ-pártot szervezni, melyet azután kijátszhasson Windhorst és a centrum ellen. De sehogysem volt az Isten áldása ezen a törekvésen. A kormány által kiszemelt vezérek egymás közt összevesztek, a kirendelt katholikus vallású államhivatalnokokat pedig mosollyal fogadták a polgárok. Bismark és Putkammer miniszter azokat a katholikusokat remélték ebbe a pártba toborozni, kik bár »jó katholikusok«-nak tartották magukat, de a centrum működését nem helyeselték. De ezek is midőn észrevették, hogy a kormánytól kiszemelt ellenzéki vezér, Ratlbor herceg, olyasféle »állami katholikus« csapatot akar belőlük szervezni, mindnyájan a faképnél hagyták a pártot. Hiába segítette a kormány anyagilag és szellemileg ezt a tervet: a nép semmi bizalommal sem volt iránta. Akik végleg nem akartak a centrum-párthoz csatlakozni,azok a liberális irányba mentek, de ez a kormány-barát ellenzék egyetlen mundatumot sem birt szerezni a képviselőválasztások alkalmával. Ezért nyugodtan néznek most is a bajor katholikusok a »konzervatív« mozgalom elé. A nép mindig gondosabban van kioktatva a keresztény elvekben és gondolkodásban és azért bír azzal a tiszta érzékkel, melyet megtéveszteni nem lehet. A pap falun. Csak akkor, ha a kutató szellem elmélyed e gondolat tanulmányában, a felmerülő körülmények mérlegelésében különösen keresztény szempontból ítélve: győződhetünk meg arról, minő szép, minő sokoldalú, minő fontos, nagy feladat háramlik a papra falun. Az ő kezében van letéve minden: a nép lelki és anyagi boldogulása óriás, felelősség mellett. Az Úristen előtti felelősséggel. Istennek milyen kedves, az emberekre milyen hasznos e hivatás. Igaz keresztény veretű ember, nemes, egyszerű lélek, mélységes sziv, élesszemü emberismerő: aki betöltheti e feladatot. Hatalmas, a hősi keresztény erényekkel felfegyverzett, sokoldalú érdeklődéssel és tudással, erős szociális parancsolván nekünk ugyanazon mindenható Isten, apdstoli saját áldásainkkal készségesen engedélyezzük, adjuk, adományozzuk. Az országot is, melyet nagylelkűséged Szent Péternek felajánlott, veled együtt s a jelen és jövendő magyar népeddel és nemzeteddel a római szent egyház oltalma alá fogadván, bölcsességednek, örököseidnek és törvényes utódaidnak birni, tartani, igazgatni, kormányozni és birtokolni visszaadjuk s adományozzuk. Ezen örököseid és utódaid bárkik lesznek, miután az országnagyok által törvényesen megválasztattak, hasonlóan tartozzanak nekünk s örököseinknek személyesen vagy követeik által kellő engedelmességet és tiszteletet tanúsítani és magokat a római egyháznak, mely az alatta levőket nem tekinti szolgáinak, hanem fiainak fogadja valamennyit, alattvalói gyanánt bemutatni s a katholikus hitben Krisztus Urunknak és Üdvözítőnknek vallásában szilárdul megmaradni s azt előmozdítani. Es mivel Nemességed az apostoli dicsőségért versenyezve, nem tartotta méltatlannak az apostoli hivatalt, Krisztust hirdetve és vallását terjesztve viselni, és minket papsági tisztünkben helyettesítve eljárni igyekezett, az apostolok fejedelmét mindenekfölött tisztelve ; azért mi is kiváló szabadalommal (singulari privilegio) Kitűnőségedet s érdemeid tekinteérzékkel biró egyéniség vállalkozzék, hogy falun a papi feladattal megküzdjön. Bizonyos az, nyomatékkal kell azt hangsúlyozni, hogy főleg aktív, alkotó jelleget visel magán e munka. Gyümölcsöző, termékeny e munka, oly talajnak az alapművelése, melyből minden fakad és mely egyedül önthet irányt, tartalmat, föllendülést a nép életébe, anyagi s szellemi téren való megnyilvánulásába. Akárcsak az égiektől megihletett művésznek, mikor műalkotásba elmerül, kell áthatóan, a keresztény szeretet lángjában izzó lélekkel, kicsinyes szempontokat, gyűlölködést mellőzve a falusi papnak megalkotnia nagyszerű építményét: a Krisztushoz hű keresztény nyájat. Krisztus hitén, szeretetén, a keresztény erényeken kivül művészi invenció is kell ehhez a keresztény építéshez, a falu keresztény nyájának felneveléséhez és megőrzéséhez. Van-e ennél fontosabb, szebb munka: Krisztus igéinek, Krisztus gondolatának megmunkálása ? Van-e ennél művészibb feladat: az Üdvözitő megváltása alapján az emberré való felemelkedésnek, a halhatatlan, örök élet feltételeinek megalkotása, előmozdítása? A pap az Istennek a munkása, örök célok szolgálatában áll. Minden cselekedetére rája kell nehezednie e szédítő, e dícsőségteljes, e világos és mégis megfoghatlan gondolat tudatának. Óriás munka ez, mert a félelmes Úristen a számonkérője, s mert végtelen gyarló, rövidlátó az ember hozzá. És e munka éppen az alkotó, az intenzív, az aktiv jellege révén lesz bőséges forrássá, minden életre valónak, minden nemesnek, boldogítónak, hasznos nyilvánulásnak á nép életében patakzó forrásává. E munka sikerétől függ a nép szellemi és anyagi boldogulása, a nép haladása. Belopni a nép szivébe a hit melengető, felvilágosító, megerősítő sugarait, lángra gyújtani lelkében az Istenszeretetet, értelmében felderíteni a keresztény szellemet, törvényeket, elveket s azoknak üdvözitő erejét, megőrzeni, táplálni, éleszteni, növelni a vallásosság tüzét a keresztény nyájban : ezt kell a falusi papnak cselekedni az édes Üdvözitő példájára s az ő lángoló szeretetével s alázatos türelmével. Nem optimizmus, történelmi s jelen tényekkel igazolt azon meggyőződésem, hogy miként a napsugár, a krisztusi hit és szeretet sugarai is elhatnak a szivekbe az erős lélek reflexiója által. Reflektorként kell a papnak hatni, a legkérgesebb szivekre irányítva legintenzívebben az isteni sugarak vakító fényességét. Nem lehet helyt adni az igen sokszor felmerülő ellenvetéseknek, melyek a nép megátalkodottságára, nehézkességére hivatkoznak, nem cselekszenek helyesen, akik kicsinyességek miatt visszahúzódnak a közömbösség hátterébe minden aktiv föllépéstől s csupán az előirt egyházi funkciók elvégzésére szorítkoznak. Ez a keresztény tűznek nem lángolása, ez elhamvadása. Ez a legszomorúbb dekadencia, elerőtlenedés. Gondoljunk csak az apostolokra és a keresztény hősökre! Mennyire szilárd tudatával téből törvényes örököseidet s utódaidat, kik, a mint mondva volt, megválasztva s a Szentszék által megerősítve lesznek, most és a jövőben felderíteni kívánván, apostoli hatalmunknál fogva megengedjük, akarjuk és kérjük, hogy miután te és ők a koronával, melyet küldünk, a követeidnek átadott mód szerint kellőleg megkoronázva leszel és lesznek; — magad előtt a keresztet mint az apostolság címerét vitethessed és ők vitethessék. És miként téged s őket az isteni kegyelem arra tanitand, hogy országod jelen és jövendő egyházait helyettünk s utódaink helyett intézhessétek és rendezhessétek; miként mindezek egy másik levélben, melyet közösen neked, az országodnak s az összes hű népnek hozzád intézett követünk által küldünk, terjedelmesebben foglaltatnak. Könyörgünk a mindenható Istenhez, ki téged neveden hivott ki anyád méhéből az országlásra és a koronára s aki azon koronát, melyet a lengyelek vezérének készítettünk neked adni parancsolá, növessze igazsága e gyümölcsének gyarapodását, országod uj ültetvényét áldásainak harmatával bőségesen öntözze, országodat néked, tégedet pedig országodnak tartson meg épségben; a látható és láthatatlan ellenségektől oltalmazzon s a földi országlás