ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-08-20 / 34. szám

a keresztény igazságok, a keresztény szeretet s boldogság erejének, milyen tisztánlátásával a ke­resztény világfelfogásnak, a keresztény életböl­cseletnek mehettek a küzdelembe: a Krisztus sugaraival minden szivet fölkeresni, melengetni, lángralobbantani. S mégis győztek! Barbár né­peket s művelt pogányokat hódítottak meg Krisz­tusnak. A sötét tudatlanságba és gonosz tudásba egyaránt az igaz világosságot, a meleg világos­ságot árasztották özönével, győzedelmesen. Krisz­tus erejének győzelmével. Csodás idők, csodás jelenségek voltak: reális idők, reális jelenségek. Mikénthogy a keresztény szellemmel telitett élet, keresztény elvek uralkodása a praxisban : realiz­mus. Krisztus teremtette meg a valódi életet, az ő követése, az ő szelleme: reális emberi élet. Ez az élet legyen az ideál, ezt az ideált kell realiz­musba leszűrni. Ezt cselekedték az apostolok, a szentek. Erre csak valóban színtiszta, krisztusi alázattal s szeretettel áthatott lélek képes. Ezt kell cselekednie minden papnak. Reális élet alatt én igaz, valódi emberéletet értek, valódit, nem elferditettet. Milyen a valódi emberélet ? Ugy-e a puszta ész is diktálja, hogy valami harmónia, valami kibékítő vezérgondolat, valami céltudatosság jellemezze a valódi ember­életet? Lehet-e elképzelni egyáltalán életet vala­mely tápláló, fentartó, magas gondolat nélkül ? A valódi élet, a reális élet tehát csak olyan világ­felfogáson, olyan életbölcseleten, olyan elveken alakulhat ki, melyek e harmóniát, e szellemi táp­lálékot, ez éltető öntudatot tartalmazzák. Ez pedig a Krisztus életbölcselete, a Krisztus szelleme, a Krisztus vallása. Krisztus alakította ki önmagában a legvalódibb, a legreálisabb emberéletet. Reáliz­mus csak az ő nyomán fejlődhetik, reális idők tehát csak azok, melyek az ő szellemében szület­nek. A krisztusi hősiesség, a krisztusi boldogság, a krisztusi édes öntudata az élet végtelen szép­ségének, kincsének, gyönyörének; a krisztusi eré­nyek melegsége, üdvözitő ereje, a krisztusi szelid türelem, béke, alázatosság, a krisztusi lelkes mun­kásság : ezek a valódi élet forrásai, enélkül nem lehet reális élet, enélkül sülyedés van, az ember­élet eltorzulása, meghasonlása van, pesszimizmus, sötétség van, gyűlölet, t önzés van, bűn, mocsár, halál, elkárhozás van. Es ez van a jelen korszak­ban, és ezt mondják elbizakodottan reálizmusnak. A mocsár nekik reálizmus. Nagy az eltorzulás a valódi emberélettől. Ez alól kevesen tudnak kibontakozni, ez érezteti mindenütt hatását, ez kiterjed, átragad társadal­makra, generációkra, ebből származik a sok elő­ítélet, a sok betegség a társadalmakban. Ebben van a felderítése ama laza, hideg kontaktusnak, mely a falu viszonyát lelkészével gyakran jellemzi, mely lehetetlenné tesz pozitív munkát, melynek nyomában tespedés áll be. mely a gyűlölködés sötét felhőivel vonja be a falu lelki életének láthatárát, mely a krisztusi tüzet elham­vasztja, a krisztusi áramlatokat, sugarakat ellan­kasztja a szivekben és mely a falu anyagi s er­kölcsi virágzásának is útját állja. Fájó szivvel láttam az ellenmondást, mely gyakran megnyil­vánul a pap s a falu viszonyában. A szószéken keresztény testvérekhez, a világban pedig minden­hez, csak nem testvérhez beszél a pap. Hirdeti a keresztény elveket, de nincs a vérében, a praxi­sában. A tekintély megkovácsolása: ez az ő fő törekvése. A mindenekfölötti tekintély, melyre manapság mindent építeni akarnak, mely a realiz­musnak legnagyobb megrontója, mely a legkiál­tóbb visszásságok, igazságtalanságok, bűnök, sze­rencsétlenségek szülő anyja, sok falusi papnak is betegsége. Sok ember nem veszi észre, hogy mikor tekintélyét erőlteti, ép tekintélyét játsza el, mert félelémből meghunyászkodnak talán az em­berek jelenlétében, de szivök mélyén semmire, vagy nem sokra becsülik. Külső tekintély pedig mit ér? Tekintélyt nem lehet összekovácsolni, azt ép azáltal éri el az ember, ha nem épit rajta, ha soha azon nem nyargal, ha soha e viszketeg nem bántja. Krisztusi alázat, szerénység, szeretet hathatósabb eszközök minden külső erőszaknál. Krisztusi szeretet, szerénység, alázat legyen a falusi pap fegyvere is, akkor belső tekintélye lesz minden szívben, akkor győzelemre fogja vinni nagy tanítómestere szellemét, hitét, parancsolatjait, akkor csodás kontaktus fog fejlődni közte s nyája közt, akkor e kontaktus révén megindul a ter­melés gazdag folyamata minden irányban, akkor érvényesülhet a papi hivatás, a falusi pap fel­adata a maga teljességében, a maga zavartalan­ságában, a maga erejében, a maga csodás hatásában. A magyar nép föllendülésének, a keresztény öntudat emelkedésének szellemi tényezője e reális kontaktuson alapszik és ugyancsak ebből fakad az anyagi jólét hatalmas tényezője is. Ennek a megalkotása is a paptól függ. A szorosan vett lelkészi feladatból kijegecedik annak szüksége, hogy a pap érdeklődjék, befolyást gyakoroljon a nép anyagi helyzetére is. Ha a munka az erények közé tartozik, úgy a lelkésznek kötelessége erre híveit nemcsak buzdítani, hanem magasabb intelli­genciája, látóköre, tudása révén a munkaügyet az egyes munkaágak szerint fel is karolni. Itt lép elő a falu papja, lelkipásztori lelkiismerete sugal­mára, a nyájőrző aggodalmával és szeretetével mint szociálpolitikus, mint közgazdász. Igy látjuk a papnak hivatását falun kidom­borodni : a szorosan vett lelkészi, a pedagógiai és a szociális feladatban. A mi városban megoszlik, falun egy kézben kell lennie, erős, jóságos kéz­ben. E hármas megnyilvánulás a pap hivatásának tökéletes betöltése falun; ezek akármelyikének elhanyagolása se nem méltó egy emberhez, kiről leginkább feltételezhető, hogy Krisztus tüze lobog lelkében, szelleme sugározza át értelmét, serkenti akaraterejét, sem pedig a lelkipásztorra bizott nyáj lelki üdvét és anyagi helyzetét előmozdítani nem fogja. Mindent meg kell ragadnia a falusi papnak erős kézzel, nemes ambícióval, amilyen nemes bajai után a mennyei országban örök koroná­val díszítsen. Kelt Rómában, április VI. kalendárjában, a XIII. indikcióban {azaz 1000. év március 27-én). 77. Szilveszter pápa. A magyar szent korona adományozásáról II. Szilveszter pápa levelén kivül az egykorú történetírás tanúskodik. E kor egyik legkitűnőbb történetírójának, Thlemár merseburgí püspöknek följegyzései is szólnak róla. A koronát II. Szilveszter levelével együtt Asztrik pannonhalmi apát hozta Rómából István királynak s ugyancsak ő volt az, aki Esztergom­ban, már mint érsek 1000. évi, augusztus 15-én megkoronázta vele István királyt. Asztrik, vagy Anasztáz (eredeti néven Radla) Németországban született, s mint Albert prágai püspök barátja és mestere vele együtt került Magyarországra, ahol 986 körül a pannonhalmi apátság alapját megvetve, annak első apátja lőn. Később, való­színűleg 998-ban István király esztergomi érsekké nevezte ki Asztrikot, s követül a pápához Rómába küldte. Asztrik a koronával visszatérvén Rómá­ból, apostoli munkát végzett a pogány magyarok megtérítése körül. Az idők folyamán Szent István a pápától kapott koronája lényeges változáson ment át. A szakavatott vizsgáló ugyanis első tekintetre észre­veheti, hogy a magyar szent korona mai alakjá­ban két különböző részből áll. Mig a korona felsőbb részén a félkörben hajlított pántok régibb és fejletlenebb ötvösművészetre vallanak, addig az alsó, továbbá a felső pántokhoz forrasztott része tökéletes művészetet mutat. A koronának ezt a részét VII. Dukas Mihály bizánci császár ajándékozta I. Gejza magyar királynak lovagias szolgálatai viszonzásául. Hogy a két koronát mikor illesztették együvé, ennek semmi nyoma a krónikások följegyzéseíben. ambíciót csak az Üdvözitő példájából, szeretetéből, megváltásából lehet meríteni. Áldozatos és inven­cióval teli munkát kell végeznie; hódítania kell és megőriznie, átalakítania és felvirágoztatnia em­bereket és azok lelki világát; ki kell. építenie saját szivének szeretetében, vigaszának melegében, lelkesedésének feltörő lángjában, erényeinek üde tisztaságában, munkásságának áldásosságában a Jézus Krisztus anyaszentegyházát. Ne maradjon az egy, a szószékről hallott elvont fogalom : vál­jék valósággá a lelkész odaadó szeretetében, a Jézus Krisztus megváltó munkájának közvetítésé­ben. Amit a hivő a szószékről az anyaszentegyház anyai szeretetéről, édes hűségéről, jóságos vigasz­talásáról, segítségéről hall: az testté és vérré vál­jék a lelkész szivében-életében. Kriegs-Au Emil. — A nemzetközi kongresszusok hónap­jában vagyunk. Most tartják a nemzetközi szociál­demokraták is évi kongresszusukat s fognak hatá­rozni a vallás, társadalmi rend, állam stb. élete vagy halála felett. A századok fejlődése a keresz­tény államokban már megszüntette a kasztokat s társadalmi egyenlőtlenséget. A szavazat-jogtól eltekintve, mindenkinek egyforma polgári jogai vannak. Csak egy különbség maradt még fenn, mely minden időben' volt és minden időben lesz : a gazdag és a szegény közti különbség. Ezt állítják oda a szocialisták mint a társadalmi bajok okát. El tehát a tulajdonnal, éljen a vagyonközösség! De még többet és nagyobb hévvel szoktak fog­lalkozni gyűléseiken a vallással, papsággal, mit Vellmar, telivér szocialista képviselő is felpana­szolt a frankfurti gyűlésen: »ha annyi igyekezetet fordítanának a szocialisták a nép valódi bájának megismerésére, amennyit a vallás gyalázására for­dítanak, már rég segítve lett volna a nép baján.« Mint mindenütt, ugy e mozgalomban is az élelmes faj szedi le a tejfölt. Künn Herzfeld-ek és Hirsch-ek, nálunk a Morgenstern-ek és Izrael-ek viselik a 4—6000 koronás párttitkári, pénztárnoki állásokat hordári vagy házalói kvalifikációval. Ezek adják a szociáldemokráciának antikeresztényes filo­szemita élét. De már a drezdai gyűlésen és nálunk is kezdenek a józanabb elemek méltatlankodni azon, hogy mikép lehetnek »uj próféták« azok, kik maguk is várják még a Messiást, mikép vi­het vezérszerepet az »uj állam« megalkotásában az a faj, mely kétezer év óta nem képes államot alkotni. Az állam és egyház karöltve, játszva elhá­ríthatja a vörös tábor által szervezett világfelfor­dulást ; saját fegyvereikkel verheti meg őket. Az állam a munkásosztály érdekeinek felkarolásával, üdvös szociális reformokkal, az egyház a keresz­tény munkásegyletek szervezésével. Németország­ban alig akad már munkanélküliség idején éhező munkás, aggkorában pedig olyan nyugdijat kap, akár egy tisztviselő. Ami jogos követelése van tehát a munkásoknak, azt a társadalom lassanként teljesiti Herzfeldek és Izraelek nélkül is. Vasárnapi levél. — Egy zsidó apostolról. — Mihályi Imre, miután a bajóthi jegyzőség kezelésére bizott adókat elközigazgatta, s ezen »hasznos« működéseért az alispán hivatalából kife­gyelmezte, átvitorlázott az Óperenciáson, hogy a magyarok új hazájában, Amerikában boldogítsa honfitársait. A tekintetes úrról egy darabig nem hallot­tunk semmit, mígnem egyik jól értesült helyi lap azt nem irta, hogy a nagy népboldogító Filadel­fiában roppant nyomorral küzd, s egy magyar cselédleánnyal »targyal«, mert leghőbb vágya vissza jönni az elárvult ó hazába. A jó úr ezen hő kívánságára azt hiszem mindenkiben felsóhaj­tott a honfibú, a bajóthiak pedig az erdőre mentek és lombos ágakat nyesegettek, hogy a dicső Sirolin A legkiválóbb tanárok és or vosoktól mint hathatós szer tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, SE; idült bronchitis, szamárhurut ÍJESS" lábbadozóknál influenza után nősen ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva : F. HOFFMANN-La ROCHE & Co. vegyészeti gyár BASEL (Svájc).

Next

/
Thumbnails
Contents