ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-08-20 / 34. szám

IX. évfolyam. Esztergom, 1904. augusztus 20. 34. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Kegyelet. Esztergom, augusztus 19. (—a.) Mondják, hogy egykor egy angol Budapestre ment a társadalmi viszonyokat tanulmányozni. Föieg azt kutatta, hogy kik a leghíresebb emberek, a kiket mindenki emleget. Mivel a jó angol nem tudott magyarul, azért a hírlapok átnézésénél arra figyelt, hogy melyik név fordul elő ott legsűrűbben. És megállapította, hogy Budapesten az első ember Vavrinecz Mór, mert nincs olyan hét, midőn ne jönne az értesítés: a Mátyástemplomban a zenekar pedig Vavrinecz Mór vezetése alatt ezt és ezt adja elő. Ha ez az angol most szent István ünnepén az ország szellemét akarná megállapítani, úgy azt teljesen kereszténynek mondaná, mivel minden hirlap, kis és nagy újság, kormánypárti és ellenzéki: egyhangúlag szent Istvánról, az ö államalapító működéséről szónokol. A liberális lapok föltételeznek még annyi keresztény érzületet olvasóikban, hogy legalább egyszer-kétszer méltányolják azt az eszmét és irányt, melyet aztán 363-szor az év íolyamán megvetéssel kezelnek. A túlnyomóan zsidóktól szerkesztett és teljesen vallástalan szellemű liberális hírlapirodalomnak modora a keresztény eszmékkel szemben legalább is — mellőző. A szabadkőművesség irányítása mellett igy törekszenek kiirtani minden ragaszkodást a kereszténységhez. Mert hát ki van mondva az elv, hogy az államnak nincs vallása és AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Szép szemednek . . . Szép szemednek ragyogó sugara Ujra szárnyra kelté lelkemet; Melyet a közöny békóba zára, Sasként száll most a világ felett. Vagy nem is sas, csak félénk madárka, Epedő, szerelmes kis madár? Mely dalt himez a zöld rózsafákra És fürödni a harmatba jár? Mind a kettő. Egyszer elmerengve Lebegek a csillagok között; Majd útvesztő, illatos berekbe Tévedek s ábrándokat szövök. S te mindenütt vélem vagy, leánykai Mindenüvé kisérsz engemet. Emlékednek selyemfonalába Szivem teljesen beköttetett. És a bűvös hálóban a fáradt. Kimerült sziv mily kéjjel pihen! Álmodja, hogy egykor üdvre támad, Mint a selymér, szép tündérien. Tündérszépen, boldog szerelemre, Édes szép leánykám, teveled; S az örömtelen multat feledve, Kezdeni egy újabb életet. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. igy nincs tekintettel cselekedeteiben semmiféle vallásra. Az állam fölött nincs más törvény, még az Isten akarata sem. Ez a szabadelvű állam-elmélet. Ezzel szemben áll a másik világnézlet, mely az Isten gondolatait, akaratát iránytadónak tartja nemcsak az egyesek magánéletében, de az államok kormányzásában is. Ez nem vágja ketté az embert: állampolgárrá és kereszténnyé, hanem egységes erkölcsi lénynek tekinti, ki akár titkos, akár nyilvános működésében az örök törvények parancsa alatt áll. A politika hullámai e két irány között mozognak: pogány vagy vallásos államszervezet. Olyan világos most már e jelenség, hogy elenyésztek az eddig szokásos szólamok : a vallásnak nincs köze a politikához ; a politika nem törődik a vallással, stb. Igen is törődik, mert legfőbb törekvése az egyik iránynak : kizárni a vallást az állam-élet működéséből. Visszahatásul (reakció gyanánt) a másik irány védekezik és nem engedi magát megfojtani. Ez a két világnézlet harca. A politika nem más, mint érvényesülésre való törekvés. Van egyéni, családi, vármegyei stb. politika, mert minden öntudatos szervezet élni, érvényesülni törekszik. A vallási eszme szintén egy öntudatos, a legmélyebben gyökerező meggyőződés, mely átjárja az ember minden viszonyait, összes magán és nyilvános működését; paVajjon igy lesz-e, szelid leánykám? Magamban gyakorta kérdezem. * Vagy az üdvök üdvét meg se látnám, Sejtsem bár még oly fenségesen ? Ez a sziv, mely annyi szeretettel Öleli az egész földet át, Rajta egy gyöngéd szivet se lelne, Hasztalan emésztené magát? Oh, nem, nem leánykám! érzem, érzem, Hogy szivemet porba nem dobod; Hogy bosszú, tengernyi szenvedésem Ujjal megtetézni nem fogod! Álmodozz csak, én édes virágom! Szőjjed lelked szűzi álmait, Én majd addig boldog szárnyalással Járom be Olymp virányait. Hogy beírhassam nemes szivedbe, Hogy szerelmem hű volt és örök: Dalaimból szépséges fejedre Hírvirágos koszorút kötök ! Kánya Lajos. Szent István koronája. (II. Szilveszter pápa levele Szent István királyhoz). Tudjuk, hogy első királyunknak, Szent Istvánnak II. Szilveszter pápa adományozta a koronát, s ezzel beilleszté a keresztény hitre tért Magyarországot az európai államszervezetbe. A korona adományozásának eseményéről a Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. rancsolólag beszél és aki neki nem engedelmeskedik, az nem boldog. A vallási eszme olyan komoly, hogy azzal tréfálni nem lehet: otthon vallásos leszek, de a tanácskozási teremben vallástalan. Ez az eszme követeli, hogy az örök törvények mindenütt érvényesüljenek : a családban, parlamentben, kereskedelemben, iparban, békében és háborúban. A vallás az isten akaratának követése. Már pedig az Isten akarata mindenre kiterjed, minden emberi cselekedet alája van vetve és semmiféle szervezet nem lehet tőle független. Ezért a leghiggadtabb elmék is »ostobaságodnak nevezik azt az állítást, hogy a vallás ne törődjék a politikával. Ez annyi volna, mint a vallásos eszméket megfosztani tulajdonképeni jellegüktől : hogy az emberi cselekedetek szabályai legyenek. A jó és rossz harca a nagy nyilvánosság előtt: a keresztény és a szabadelvű politika küzdelme. Szent István Magyarországot a vallási eszmék alapján szervezte és nem a pogány világnézlet szerint. A szabadelvűség politikája megfosztotta ettől a jellegétől és innét az ellentét a keresztény érzelmű polgárok és az államszervezet között. Tehát aki ezt az ellentétet akarja megszüntetni, az nem békétlenségre, söt ellenkezőleg a kedélyek megnyugtatására törekszik. leghitelesebb egykorú tudósítás kétségtelenül magának II. Szilveszter pápának Szent István királyhoz intézett levele, melynek kíséretében megküldötte. A történeti fontosságú levél, a mely legjobban megmagyarázza a korona adományozásának körülményeit, Ipolyi Arnold fordításában igy hangzik : »Szilveszter püspök, Isten szolgáinak szol gája, Istvánnak, a magyarok vezérének üdvöt s apostoli áldást! — Nemességed követei, nevezetesen testvérünk, Asztrik kalocsai tisztelendő püspök annál nagyobb örömmel illették szivünket és könnyebben végezték tisztöket, minél sovárabb lélekkel vártuk isteni intelem által előre figyelmeztetve megérkezésöket az előttünk ismeretlen néptől. Szerencsés küldöttség, mely menynyei követség által megelőzve s angyali szolgálattal végezve isteni határozat által előbb végeztetett, mintsem általunk meghallgattatott. Bizonyára nem az akarónak, sem a tudónak, hanem az apostol szerint a könyörülő Istennek végzése volt ez, ki Dániel tanúsága szerint változtatja az időket és korszakokat, s átszállítja az országokat; nyilvánítja a mélységeket és elrejtetteket s ismeri a setétben levőket; mert a világosság vele van, mely, mint János tanítja, megvilágosít minden embert, ki e világra