ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-08-07 / 32. szám

IX. évfolyam, Esztergom, 1904. augusztus 7. 32. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁKSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám, ára 16 fillér. Iskola-vita a képviselőházban. Esztergom, aug. 6. A kiknek ügyeimét nem kötötte volna le a napilapok gyors olvasásánál a héten lefolyt iskola-vita, azok és valamennyi érdekelt fél számára itt külön megörökítjük Csernoch János képviselő és Berzeviczy Albert kultuszminiszter emlékezetes beszédeinek azon részleteit, melyek sarkpontot jeleznek a magyar iskolapolitika terén. Tegyék el és őrizzék gondosan e számot, mert a kultuszminiszter elvi kijelentése az egész jelenlegi kormány alatt, de söt a jövő kormányok alatt is hatalmas támpontot szolgáltat az iskolafentartás és iskolafejlesztés nehéz gondjai között. Äz 1868. XXXVIII. t.-c. 25. §-a általánosságban kimondja, hogy azon felekezeti iskolákra nézve, melyek eddigelé a község vagyonából tartattak fenn, vagy segélyt nyertek, az eddigi gyakorlat tovább is fentartható. A törvény betűje nem tesz különbséget, vájjon a felekezeti iskola községi támogatása csak az iskola fentartására vonatkozik-e, vagy az iskola fejlesztésére is ? De a törvény intenciója mindenesetre az volt, hogy a községeknek szabadjában állott a felekezeti iskolát fejleszteni is, és a következő 30 év praxisa is igazolta a törvény ilyetén magyarázatát. Csak 4—5 esztendő óta keletkeztek a 68-iki törvény intenciójával ellenkező miniszteri szabályrendeletek, melyek egyenesen megtiltják, hogy felekezeti iskolát a község, ha egyvallásu is, községi pénzen fejlesszen, söt egyes megyék közigazgatási bizottsága megakadályozta egyes felekezeti iskola községi AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Hogy miért a panasz? ... Amikor elhagytál, Akkor hervadt kertemben az Utolsó rózsaszál. Csupasz lett az ága, Zord tél borult a szivemre, Meg a rózsafára. Itt a nyár, s azóta Kis kertemben újra virul A tavalyi rózsa. S bár virul a rózsa, Nem némul el ajkaimon A panaszos nóta. S hogy miért a panasz ? Mert a szívben egyszer van csak Virágnyitó tavasz . . I Szvoboda Román. Régi nóta. »Muzsikalnak a faluban lefüggönyzött ablak alatt, Barna legény muzsikáltat, húzatja a legvigabbat. Harmadnapos menyecskének könnytől ázik az orcája, Törülgeti, száritgatja, hogy az ura meg ne lássa.« Ha ezt a nótát hallom, mindig előttem van az a fehér arcú szép asszony, akinek nagy szürke szemében untalan ott ül a szomorúság, még akkor is, ha kacagva bámultatja gyöngysor fogait. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. segélyezését is, holott az állami iskolák mind részesülnek községi segélyezésben. Ha ez igy tovább haladt volna, számtalan hitvallásos iskola felett meghúzhatták volna a tanfelügyelök a lélekharangot. Csernoch János képviselőé egyrészt az érdem, hogy a hitvallásos iskolákat fenyegető ezen nagy veszedelmet monumentális beszédével elhárította. Berzeviczy Albert kultuszminiszteré másrészt az érdem, hogy a kultuszminisztérium és egyes tanfelügyelök legújabb 4—5 év óta lábrakapó praxisát a 68-iki törvénynyel ellenkezőnek jelentette ki, s a jövőre nézve kijelentette, hogy a minisztérium a hitvallásos iskolák községi segélyezése sőt községileg fejlesztése ellen a jövőben akadályokat gördíteni nem fog. Dr. Csernoch János néhány évi parlamenti szereplése óta az országgyűlés legtekintélyesebb tagjai közé emelkedett. Beszédei, melyeket az egész ház osztatlan figyelme mellett mond el, a legalaposabbak közé tartoznak. Csernoch János néppárti képviselő egymaga képes vívmányokat kieszközölni az országgyűlésen. Jelenlegi beszéde parlamenti sikereinek legnevezetesebbike. Helyszűke miatt nem fejthetjük ki, mily megbecsülhellen szellemi és anyagi kincseket biztosit a győzelem a nemzetnek s a kereszténységnek ! Kérjük a keresztény sajtót, hogy hívja fel országszerte a telekezeti iskolaszékek figyelmét az iskolapolitika ez uj fordulópontjára ! A vita kiemelendő részeit következőkben hozzuk: Oly szép az az asszony és olyan hangosan vig, hogy ha a szeméből nem olvasnám ki titkon siratott életét, én is azt mondanám, amit a világ mond, hogy kacér asszony. Hisz lám mennyi az udvarlója, hogy mosolyog jobbra balra . . . pajkosan mondva oda egyik másik jóakaró figyelmeztetésre, hogy mit mondanak rá az emberek: »eh, bánom is én, mit nekem ez a világ!« Pedig sokat mondanak, hogy nem szereti az urát, hogy többet van máshol, mint otthon, és ő ezt mind tudja, és mig mások előtt nevetve hallgatja a bemondott híreket, otthon aztán abban a fejedelmi puha fészekben, ahol minden olyan drága, minden olyan szép, ott aztán leborul arra az ósdi, kis fiókos asztalra, amelyben kopott, színehagyott emlékeit tartja. Nem látja most senki, nincsen rajta már suhogó selyemruha, se csillogó drágakő, •— szabad egyszer neki is igaznak lenni és könnyeivel, csókjával borítani azt a sárga lapot, fakó képet. . . . Tele van a szoba levegője illattal. Szerelmes lepkepár kergetve-űzve egymást, becsapódik a nyitott ablakon át, egyenesen az asszony fölött, és ő nézi nézi azokat a kicsi szerelmeseket, akiknek szabad szeretniök, együtt szivni a szerelem mézét és együtt halni meg egy virágkehely ben. Szegény fehér asszony, mi is a te bűnöd ? Mi kerget a szórakozás szakadatlan mámorába, mi az a keserű kacagás, ami ajkadon fakad, mikor egy egy szerelmes fiú megszédülve közelségedtől, hajad illatától, a bűnös szerelem gyönyörűségét súgja füledbe?! Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér Többszöri közlésnél árkedvezmény. Csernoch János : A szakasz, amely körül a felekezeteknek mostani sérelme forog, teljes szövegében azt mondja: »Általában nem tekintetnek ezentúl felekezeti iskoláknak azon tanintézetek, amelyek községi vagyonból és jövedelmekből a község összes tagjai által felekezeti különbség nélkül tartatnak fenn. Azon már fennálló hitfelekezeti iskolákra nézve mindazonáltal, amelyek eddigelé a község vagyonából és jövedelmeiből tartatnak fenn, szabadságában áll az illető községnek az eddigi gyakorlatot továbbra is fentartani. Az ily esetben a segélyezés a különböző hitfelekezeti iskolák közt igazságos arányban osztandó meg és egy hitfelekezet iskolájától sem vonathatik meg, mig a többi hitfelekezetek iskolái irányában is meg nem szüntettetik.« Mi foglaltatik ebben a szakaszban ? Először is, hogy az 1868 után felekezeti különbség nélkül községi vagyonból újonnan felállított iskolák a törvény intenciói szerint községieknek tekintetnek : másodszor, hogy oly helyeken, ahol 1868-ig felekezeti iskolát tartott fenn az illető község, a községnek jogában és szabadságában áll ezt a gyakorlatot a jövőre is fentartani és harmadszor, ha vannak ott más felekezeti iskolák is, akkor köteles a község a többi felekezeteknek is aránylagos segélyt adni iskoláik fentartására. Rakovszky István : Tiszta dolog ! Csernoch János: Már most mindenki, aki a tanügygyei foglalkozik és első sorban maga a kultuszminisztérium több mint 30 év óta ugy értette és magyarázta ezt a törvényt, hogy az iskolafentartás jogához és kötelességéhez egyúttal az iskolafejlesztés joga és kötessége ís tartozik, vagyis, hogyha abban az iskolában, a mely 1868-ig fennállott, szükség van egy tanteremre, akkor a községnek joga van ezt a termet felépíteni, ha szükség van egy uj tanitói állomás szervezésére, akkor a tanitói állomást szervezheti. De hogy a 68-iki törvény azt akarta volna, hogy ezek az iskolák, amelyeket akkor talált, úgyszólván megkövesedve, petrifikálva megmaradjanak azontúl is abban az állapotban, amelyben őket Te és szeretni! Mintha azt még lehetne, mintha a te szived még meg is mozdulna arra a szóra valaha. Pedig szerettél, hogy tudtál a boldogságtól pirulva remegni, hogy csukódott le égő szemed annak a másik szempárnak a tüzétől, most is, lásd még ma is, hogy azt a kopott, fakó képet nézed, fájó lelked keserű harmata borítja sűrű szempilládat. . . . Szép voltál, fiatal és hiú, — a vármegye legszebb leánya, gőgös apádnál is gőgösebb, és ha néha olykor nem is volt házatoknál kenyér, és te aranyalmák meséjével altattad el kis testvéreid éhes hadát, — azért mégis te voltál a megyebálján a legszebb leány. Vissza kellett állítani az ősi fényt, meg kellett aranyozni a kopott címert, ha a szived árán is. És végre nem is volt az urad a legények utolsója, a neve ugyan nem volt se régi, se magyar, és az apja még ma is mosolyogva szolgálja ki a kundsaftokat, de a fiát, az uradat bevitte a négy fakó a gentry fiatalság kellő elismerésébe. Az a négy sallangos fakó vitt téged is az esküvődre, hosszú fátyolodat, vagyont érő uszályodat kis testvéreid fogták fel, hogy ne érintse a poros földet, hogy ne borítson be, mint egy hideg, nehéz gyászlepel; és te büszke, halvány arcodat még keményebbé téve, titkon megérintetted kebleden a drága csipkefodrokat, — hogy ott van-e az a kicsi kép, amit most siratsz. Nem messze tőletek, belevegyülve a többi bámulok irigy seregébe, ott állt annak a kopott képnek élő mása, úgy nézve rád, mint a halálra-