ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-07-17 / 29. szám

leng a paplelkek előtt; az ő hite, az ő felséges bizalma, mellyel minden munkájára Isten áldását kérte, üdvözülés útja. Pap krisztusi hivatással, ember szeretetteljes szívvel, hazafi ősi erényekkel — ez ő. Az ő nevének puszta említése édes zsongásba hozza azokat a sziveket, melyek a gyöngédség virágait ápolják, az ő munkabírása munkalázba hozza az ernyedőt. Ez a pap, ez az ember nézett vissza csütörtökön a 60 éves eredmény teljes munkálkodás fölött azon napra, melyen először mutatta be az Úrnak tetsző áldozatát. Ünnepet ült Esztergom, és ünnepelt vele az egész egyházmegye papsága, katonasága, polgársága egyesületeivel testületileg szóban és lélekben. Az ünneplés oly fénnyel, oly lelkesedéssel ment végbe, mint amily nagy arányú tisztelet illeti a gyémántmisés főpapot, kit szívből üdvözölt e napon az Esztergomba sereglett papság óriási serege és számos polgári és katonai intézmény képviselete. A főpap ünnepéről és ünnepléséről a következőket írhatjuk : Az előző napon. Az ünneplés tulajdonképen már szerdán vette kezdetét, mely nap délelőttjén az esztergomi főkáptalan teljes díszben és testületileg tisztelgett a jubilánsnál Blümelhuber Ferenc prelátus-kanonok vezetése alatt. A szintén nagy kort ért prelátus megható módon fejezte ki azon őszinte és szeretetteljes viszonyt, mely a gyémántmisére készülő püspök és a káptalan minden tagjának szivét összeforrasztva tartja'. Azután átnyújtotta a főkáptalan ajándékát: egy gyönyörű gyűrűt, melynek sötét smaragdját két sor élénken villogó briliáns veszi körül. A jubiláns könnyekig meghatva mondott köszönetet az üdvözlésért s minden egyes megjelent kanonokot, mint testvérét ölelte keblére. A nap hátralévő részét imádsággal és gyémántmiséjére való készülődéssel töltötte, majd mikor egyetlen élő testvére, Boltizár Miklós ügyvéd és földbirtokos Péterfaluból, és ennek gyermekei : Boltizár Boldizsár kopcsányi plébános, Boltizár József kincstári telepkezelő és Boltizár Miklós liptószentmiklósi kir. járásbiró megérkezett, szűkebb körű vacsorához ült. Épen asztalnál ült az ünneplő főpásztor, mikor az esti csendben lágy akkordok szállottak feléje. A 76. gyalogezred figyelme megjegyezte magának a nagy dátumot és annak előestéjén szerenádot adott a püspök ablakai alatt. A katonazene hangjaira sok nép verődött a hatalmas térségre, s mindenki úgy leste várta, hogy mikor tűnik fel az ablaknál a jóságos püspök galambősz feje, mosolygós arca. Nem kellett soká várni. A püspököt végtelenül örömre gona dallama s a karban igazi »Mester« karmesterünk vezetésével Palestrina gyermekei énekének árja tölti be az óriási templomot .... Az áldozat kenyere az oltáron, a szemeken meghatottság, a szivekben buzgó ima. Isten szive szerinti Püspök-atyánk imába mélyedve emeli fel ihletett tekintetét ... a »Te Deum« egetverő, zsibong az egész hivő közönség, s a jubiláris áldozat eme legmagasztosabb pillanatában az ég megnyílik, Isten Fia alászáll, hogy felvigye gyermekei áldozatát .... Ez a »Te Deum« megmutatta, hogy a hit munkája erős keblet, fenkölt lelket kivan. A szerénység s egyszerűség mögé rejtőző jubiláns e pillanatban érezhette leginkább, hogy a kereszt s a rajta függő szeretet elvégzi az egyház által mindazt, amit Dárius hadai, Nagy Sándor lángesze meg nem tehetnének. A jubiláris mise után félórával később megkezdődött a küldöttségek hódolása. A gyermeki hűség itt nyilatkozott meg legmeginditóbban. A szónokok felsorolták a jubiláns bölcseségét, gondosságát, nagy szive összes érzelmeinek tényeit. A szeminárium aulája volt a fogadás színhelye. Elsőnek a papság lépett elé. Szónoka hű és méltó közvetítője volt a munkatársak, a nap terhét vivő papság érzelmeinek. A papság hűségét a püspökök iránt dicsérnünk nem kell, de a mai viszonyok közt, amikor konkolyhintők válaszfalat » igyekeznek emelni a papság és főpásztora között, a papság hűségének megnyilatkozása az egység és összetartás szimbólumává vált. A katonaság tisztikara impozáns megjelenésével ezúttal is meghangolta a katonaság ezen figyelme és sűrű kendő lengetéssel és integetéssel köszönte *meg azt az éljenező közönség ovációjával együtt. Alig némultak el a hatalmas hangú harsonák, midőn lelkes ének hangzott fel a téren, Istent dicsőítve, hogy e ritka örömnapot a jubilánsnak megélni engedte. Az esztergo?ni iparosok dalköre volt, mely Schönzuálder Kálmán vezetése alatt szépen sikerült műsorral fejezte ki üdvkivánatait az agg jubilánsnak, aki a meghatottság gyöngyeivel köszönte meg az igazán meglepetésszerű figyelmet. * A várost már ezen a napon fellobogózták s alig volt ház, melyen ne lengett volna az ünnepi dísz. A gyémánt fényes napon. Kora reggel, hogy az ősi város lobogó díszében megvirradt a nagy napra, tarackdurrogások jelezték az ünnepet, 9 óráig pedig gyülekezett a tenger sok nép a főszékesegyházban. Kisebb nagyobb csoportokat lehetett látni, amint zászlók alatt testületileg vonultak fel a magyar Sionra, de százak és ezrek külön-külön iparkodtak minél előbb bejutni, hogy helyet biztosítsanak maguknak. A katonaság tisztikara Hess Rezső ezredes vezetésével vonult fel s a szentély padsoraiban foglalt helyet, szemben pedig a másik felső padsort a vármegye magyar díszbe öltözött tisztikara foglalta el, élén Horváth Béla főispánnal, kinek oldalán családja is részt vett a misén. A szentélyben levő padsorokban az impozáns számban megjelent papságon kivül még Vimmer Imre polgármester vezetése alatt Esztergom város tanácsa, Nagyszombat város, Korpona és Selmecbánya küldöttsége volt elhelyezve, valamint a pozsonyi és nagyszombati társaskáptalan tagjai közül is többen, és az esztergomi főkáptalan testületileg. Lent a Pázmány- és Simor-szobrok alatti padsorokban, valamint a hajóban levő padok elsőiben voltak elhelyezve a városi képviselet, az ipartestület, a szt. Erzsébet és az Oltáregyesület tagjai, valamint az Esztergomban működő női szerzetek. Az óriási számban megjelent közönség megtöltötte a hatalmas főtemplomot, de mégis több zászlós egyesület állhatott elkülönítve a kupola alatt, vagy kissé hátrább. Ott láttuk a kath. legényegyesületet tekintélyes számban, egyes szakiparosok egyesületeit és Szentgyörgymező kath. olvasókörének ünneplő derék gazdatagjait, kik félretéve minden munkát, szép számban jöttek jelvényesen és remek zászlójukkal a gyémántmisére s később tisztelgésre is. Pont 9 órakor kivonult a jubiláns fényes segédlettel, mely véglegesen a következőképen lett szervezve: Archi

presbyter: dr. Rajner Lajos, prelátuskanonok. Ceremoniárius: dr. Walter Gyula, prelátuskanonok. Manuductor: dr. Blümelhuber Ferenc, prelátus-kanonok. mutatta, hogy az egyház iránt váló tisztelettudó és hitbuzgó magatartása nemcsak formaszerüség, hanem pezsgő életrevalóság. Minta-ezredesünk egy alkalmat sem mulaszt el, ahol a katholikus hitélet emelésének kell megnyilatkozni. A nemes vármegyét daliás főispánja vezette. Örökös főispánja a prímás Esztergom vármegyének, öröknek kell lenni a frigynek is, mely a megyét az egyházzal összeköti. A mézes ajkú főispán most könnyű körben, az ő természetes fundusán mozgott : szeretetet tolmácsolt ő, aki maga is oly jósággal, szelídséggel és békésen üli meg a megye első méltóságának székét. Két hasonló lelkű egyéniség mint a jubiláns püspök és főispánunk ritkán .kerülnek ily összhangba össze. Nagy robajjal érkezett a circumspectus város az ő monstre deputációjával. Itt is megmutatta, hogy túl akar tenni a megyén. Ez volt a legnagyobb deputáció a papság után. Hiába, már a jubileum rendező bizottság ülésén hangoztatta egyik városi celebritás, hogy a város közelebb áll a jubileumhoz, mint a megye. De a milyen hangos a bevonulás, olyan ünnepi és érzékeny az üdvözlés. A polgármester beszéde szónoki remek volt. Helc Antal után megint olyan polgármesterünk van, aki a szónak erejével is képes a hatalmat méltóan képviselni. A jubiláns püspök minden küldöttséget méltó és kegyeletes válasszal tüntetett ki, de a városiak váltig azt hirdették, hogy a nekik adott válasz a legmelegebb volt. Legyen az ő hitük szerint, legalább elesünk egy városi interpellációtól. A következő küldöttség megjelenéseInfulások: dr. Csernoch János, prelátuskanonok ; Graeffel János, prelátus-kanonok. Tiszteletbeli diakónusok : dr. Roszival István, prelátus-kanonok ; Jedlicska Pál, prelátus-kanonok. Éneklő diakónusok : Bogisich Mihály, c. püspök: dr. Klinda Theofil, prelátus-kanonok. Librifer: Zandt Ödön, prépost-kanonok. Bugifer: dr. Halmos Ignác, apát-kanonok. Gremialista: Pintér Károly, apát-plebános. Infulisták: 1. Kánter Károly, apát-plebános ; 2. Dr. Fehér Gyula cs. és kir. udvari káplán; 3. Boda Gábor, esperes-plébános. Pastoralista: Skarda József, prépost-plébános. Thuriferek: Fábián János, c. kanonok, apátplebános; Hübner János, c. kanonok, esperesplébános. Lotorok: Acs Ferenc, esperes-plébános ; Gond Ignác, esperes-plébános. Acolytusok : Bittner Lázár plébános ; Miksó István, esperes-plébános. Az ősz főpásztor arcán áhítat és szelid öröm ült, amint a hivek sokasága közé lépett, hogy elfoglalja helyét a főoltárnál. Hangja mintha ez alkalommal kiválóan erősödött volna s mozdulatai, mintha a fiatalos rugékonyságot akarnák elérni, oly átszellemülten celebrált. Mise alatt a kóruson Kersch Ferenc főszékesegyházi karnagy vezetése alatt a hatalmas ének- és zenekar csodálatraméltó művészi tudással adta elő az egyházi zene gyöngyeiből a következő áhítatra gerjesztő műveket: Kyrie, Gloria, Credo a »Missa de Angelis«-ból. Haller : Missa XI. Griesbacher: Te Deum. Kersch: Ecce sacerdos. A napi mise offertoriumának eléneklése után ünnepi csendben felhangzott Liszt gyönyörű Ave Maria-Ja. a mester vezetése mellett ugy belemarkolva az ájtatoskodók lelkébe, hogy szem alig maradt szárazon. A kar is gratulált: imádkozott a jubiláns főpapért! A gyémántmisés püspök a mise végeztével áldást osztott, mire a Te Deum-ot intonálta. Üdvözlések. Az ünnepeltet gyémántmiséje napján a püspöki karnak és az előkelőségnek számos tagja üdvözölte levélben vagy táviratilag. Belmonte bécsi nuncius igen meleghangú táviratban üdvözölte a jubilánst. — A távol lenni kényszerült Stijánszky Antal c. püspök és nagyprépost pedig, mint maga is gyémántmisés áldozár, a főkáptalan tisztelgő tagjainak sorában csak lelkileg lehetvén jelen, az ünnepeltet legszívélyesebb sorokban üdvözölte. — Vaszary Kolos hercegprímás pedig a következő szép levelet irta, mit a nagy nap délelőttjén kapott meg a püspök: t t Mélt. és Ftdő Püspök, ált. Érseki Helynök Ur! Isten határtalan jóságából hatvan éve ma, hogy Méltóságod megilletődött lélekkel és remegő kézzel először mutatta be az újszövetség vérontás nélküli áldozatát. Hallom buzgó hálaimáit, á melyek ez ünnepi percekben nemesen érző kebeléből a csillagok kor balzsamos illatú lett a levegő, madárdallos a folyosó, szinragyogó és nyilakat lövelő a szemek tekintete, suhogó és könnyű a léptek zaja. A hölgyek küldöttsége várta kedves türelmetlenséggel bebocsátását. Utolsónak maradtak, akik mindig elsők szoktak lenni. Ha nem lett volna közöttük vezetőjük, a bűvös hangú zenés püspök, bizony menten parázs gyűlést tartanak a nőemancipáció kérdésében. A vezetőnek azonban sikerült a kedélyeket megnyugtatni azzal, hogy hiszen a hölgyek nimbusán, ősi jogaikon nem esett csorba, mert hiszen az utolsó szó mégis az Övék. Erre meg oly lelkes hatású lett az elégtétel, hogy szónoknak is őt kérték fel. Az udvarias szónok azonban érezve, hogy hölgyek között van, rövidre szabta beszédét, s igy a nemes verseny pálmáját a hölgyeknek engedte át. Déli 12 óra volt, mikor a küldöttségek fogadása véget ért. <Jsi magyaros szokás szerint ad magnum áldomás a »Fürdo« gyűjtötte egybe a meghívottakat. Schlelffer első osztályos atitüdökkel fogadta a vendégeket s osztotta ki pincérseregének a parancsokat. Az ételben és italban valóságban megfürösztötte a vendégeket. Kifogástalan volt minden. A hangulat mindvégig lelkes volt, sőt az asztal végén nagyon is hangos, ami az ünnepi jelleg rovására esett. A pápát és az alkotmányos uralkodót tele tűzzel a jubiláns éltette. A prímást az örökös főispán-t a valóságos főispán; a sasvári prépost kenetteljesen a papság, a városi főügyész költőiesen a világiak nevében mondottak áldomást. A poeta-főügyész 20 évvel megfiatalodott, mikor