ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-07-17 / 29. szám

felé szállanak, hogy a Magasságbeli trónjának zsámolyához hatoljanak. Hallom azonban forró könyörgéseit azoknak az ezereknek és ezereknek is, akik lelkük céltudatos irányát, keblük nemes tettvágyát és szivük boldogitó nyugalmát Méltóságod áldásos munkásságának, hódító, befolyásának köszönik. Őszinte örömmel veszek részt én is Méltóságod mai ritka ünnepén, a mely élénken varázsolja szemeim elé azokat a nagy szolgálatokat, a melyeket a hat évtized folyamán gondokkal és fáradságokkal összekötött hivatalaiban annyi bölcseséggel és tapintattal, lelkesült odaadással és lankadatlan kitartással, szeretetteljes eréllyel és soha meg nem ingott hűséggel méltóztatott teljesiteni. Legmagasabb fokú elismerésem és legforróbb köszönetem nyilvánítása legyen záloga azoknak a meleg érzelmeknek, a melyeket Méltóságod tiszteletet parancsoló erényei és érdemei iránt szivem mélyében táplálok. Méltó jutalmazója egyedül az a Mindenható lehet, a kihez ma egész bensőséggel fohászkodom, hogy Méltóságodnak az egyházra és hazára egyaránt drága életét kegyelmeinek bőségével elárasztva, még sokáig kegyeskedjék megtartani. E forró kivánatom megújítása mellett különös nagyrabecsülésem és szeretetem nyilvánításával maradok Balatonfüred, 1904. évi július hó 14-én. Vaszary Kolos s. k., bibornok, hercegprímás, esztergomi érsek. Tisztelgések. Az érseki szemináriumnak máskor komoly, csendes folyosói a gyémántmise után nagyon megnépesedtek. Dísz magyaros alakok és papok, katonák, hölgyek, apácák sokan-sokan mint tisztelgők vártak, mig leróhatják e napon szeretetük adóját az ősz püspök előtt. A templomban volt közönségnek fele, külömböző küldöttségekkel, és a misén jelenvolt egyesületek, mind személyesen akarták üdvözölni a püspököt, kit egy küldöttség hívott meg a szemináriumi díszterembe, hol aztán mindenkit fogadott. Az említett köldöttségben részt vettek: gr. Pongrácz Adolf prelátus, prépost-plébános; Lollok Lénárd prépost-plébános, dr. Fehér Gyula cs. és kir. udv. káplán, Némethy Lajos esperes-plébános, Hollóst Ruppert főgimnáziumi igazgató; Hess Rudolf ezredparancsnok; B. Szabó Mihály a vármegye főjegyzője; Vimmer Imre a város polgármestere. A díszterem előtt álló s elsőnek tisztelgő papság utat engedett a püspöknek s aztán riadó éljenzéssel kisérték mindaddig, a mig csak mind a terembe nem gyűltek. Az éljenzések elhangzása után Walter Gyula prelátus-kanonok a következő költői lendületű, szép beszédet mondotta, mint aki a jubileumra idesereglett papság érzelmeit is tolmácsolta: / beszélt. Nagyszombat városának üzenetét elég fiskális leleményességgel Dr. Mondok ügyvéd hozta el, jókat mondva és kívánva. — A zaj ekkor már túltengővé vált, s hogy valamelyes rend legyen, Esztergom vármegye aranytollú és titokzatos hangú főjegyzője kelt . fel. A kedves falusi papokról beszélt. Egyszerre szélcsend uralkodott a teremben, a zaj, vihar elült. A papságról szól az ének, s áhitattal lestek, milyen komoly ünnepi köszöntőt mondanak rájuk. A furfangos főjegyző elérte célját, a megrendszabályozás sikerült, csendben beszélhetett; de nem a falusi papokról mondott köszöntőt, hanem a prímás jobb kezét, Kohl püspököt és az ünnepély fáradhatlan kezdeményezőjét, a rendezés lelkét Walter prelátust éltette. A hatás tomboló volt, a főjegyző jó papjai megértették a finom célzást, s az asztalbontás már jóval kisebb zajjal történt meg. A jubileumi hangulat a bankettel véget ért, s estére városunk ujra felvette az ő hétköznapias sablonját. K. D. Méltóságos és Főtisztelendő Püspök, általános Érseki Helynök Úr! Mint a pálmák felülmúlják egymást törzsük magasságára, a tölgyek koronáik lombozatának gazdagságára nézve: akként találkoznak az egyház küzdő táborában harcosok, akik szellemük merészebb szárnyalása, keblük állandóbb hevülése, akaratuk szívósabb kitartása, tevékenységük szembeszökőbb eredményei által messzire kiemelkednek bajnoktársaik felett. Szellemének kiváltságos tulajdonai, jellemének nemes vonásai, munkásságának elévülhetetlen érdemei, Méltóságod számára is a vezéri állás, az általános tisztelet és osztatlan elismerés piedesztálját biztosították. Örömtől hevesen dobogó szivvel tömörül ma körülötte a hálás papság e képviselete. Hódolattól áthatott kebellel környezi az emlékezetes napon, amelyen hatvan hosszú év előtt, mint Melchizedech egyik méltó utóda ábeli lélekkel mutatta be Méltóságod zsenge áldozatát a Mindenhatónak és megkezdette Isten és az emberiség szolgálatát. Nem volt élete zajos, mint a vízesés, melynek félelmes moraját visszhangoztatják a távoli sziklák ormai, hanem csendes és áldásos, mint a folyó, amelynek fodros habjai termékenyítőleg öntözik a határokat. A céltudatos munkásság, a férfiúi küzdelem és olthatatlan lelkesedés voltak azok a családi cimerében is talán nem minden jelentőség nélkül szereplő csillagok, amelyek irányítását immár hat évtizedre terjedő, folyton emelkedő pályáján követte. Mint a kelő nap eloszlatja az éj homályát és magasabbra hágva gazdagon árasztja szét éltet adó sugarait: akként világított Méltóságod a tudomány és tapasztalat fényével, gyullasztott az igazságszeretet és nagylelkűség hevével, jótékonyan hatott a tapintat és mérséklet varázsával. Hősies türelemmel, önfeledett megadással, hóditó szelídséggel fejtette ki azt a közhasznú tevékenységet, amelynek rugóit kizárólag az egyház és haza érdekei képezték. Nem nyugtalanította a hírnév és dicsőség vágya. Nem gyötörte az elsőség, a jólét és kényelem szomja. A gondok és fáradalmak, a küzdelmek és csalódások sohasem lankasztották, hanem edzették és acélozták. Törekvéseinek sikerei, buzgalmának gyümölcsei soha el nem ragadták, hanem csak újabb tettekre bátorították és hevítették. A fönkelt lélek és nemesen érző szív e ritka tulajdonai táplálták a szeretet és tisztelet, a ragaszkodás és hódolat azon lángjait, amelyek magasan lobognak a keblekben. Záloguk gyanánt örömmel aknáznók ki a kincsek tárházait. Lelkesülten hoznók létre a jótékonyság legmagasztosabb alkotásait. Nem nyújthatunk azonban értékesebb kincseket az öröm- és hálakönnyek azon gyöngyeinél, amelyek ma ezerek és ezerek szemeiben ragyognak. Nem állithatunk méltóbb emléket a jótétemények azon hosszú láncolatánál, amely Méltóságod nagylelkű áldozatkészségét hirdeti. Gyöngeségünk ez élénk érzetében, fokozott buzgósággal nyitjuk ajkainkat arra a hő fohászra, hogy Méltóságod a dicsteljesen megfutott pálya öntudatának birtokában testi-lelki rugékonyságának, munkaereje szívósságának és kedélye derűjének az emberi életkor legtávolabbi határáig örvendhessen. A dísztermet megtöltő papság lelkesen megéljenezte a püspököt, ki aztán megköszönte, hogy ily nagy számmal jöttek el őt üdvözölni, s elhárítván magáról minden dicséretet, csak azt látja, hogy kötelességet teljesített. Szép szavakkal, könnyekig meghatottan mondta, mily jól esik neki látni ezt a szeretetet és tiszteletet. Biztosította a papságot az ő pártatlan jóindulatáról. Buzdította továbbá őket, hogy szeressék hivatásukat és töltsék azt be úgy, a hogy csak tehetségük megengedi. Legyenek gondozói és hű pásztorai a rájuk bízott híveknek és tartsák meg őt tovább is szeretetükben. Riadó éljenzés volt most hallható, miközben Walter Gyula ^prelátus-kanonok átnyújtotta a remek díszkötesü albumot, mely a papság aláírásával ellátott üdvözleteket tartalmazott. Közben egymásután könnyes szemekkel csókoltak kezet a meghatott ősz főpásztornak. Ekkor Miksó István dr., a bajóthi kerületi esperes, szomori plébános lila selyembe kötött üdvözlő verset nyújtott át a püspöknek. A verset mint olyant, mely a nagy férfiú érdemeit méltatja, s több száz példányban is ki lett osztva, itt közöljük : Kereszted és gyürüd ragyog aranyfényben Szivedben boldogság honol és szeretet —I — Azért téged e disznapon gyémántfényben Szívből üdvözöl a tisztelgők serege. Gyöngyökből fűződik nem ritkán a gyürü, Melynek nemes és drágakő a zárlata. Ilyen nagy becsű gyürü — mert örök becsű — Az emberi évek érdemláncolata. Elted is hasonlít e képhez egészen ; De ma egy új gyűrűnek disze tündöklik: A hatvanadik év — !— méltóságteljesen Gyöngyhöz hasonlóan minden tetted fénylik. És Te hálával nézed éveid sorát, Hálálkodol ép úgy az örömnapokért Az Úrnak, ki intézi emberek sorsát, Mint azokért, melyeken bú s fájdalom ért. Mint tiszta csodafényű tükör szolgáltál Minden nemes tettnek, és minden erénynek. Követendő fényes példányképe voltál Az egész, Téged hőn szerető megyének. Áldott a nap, melyen e méltóságodra Emeltettél Isten szentséges kegyéből; Áldás szálljon gyémánt jubileumodra Legbensőbb hála énekünk emlékéből I Ki képes mérlegelni tetteid becsét, A jó tanácsadást, a segélyt, a kegyet —1— Az egész megye érzi munkáid üdvét, És látja, mit mivelt áldásos kezed I Minden sziv óhaja egyezik ez egyben: Egek Ura ! koszorúzd élte pályáját I Mindnyájan egyesülünk e kérelemben : Tartsd Őt Isten, Övéinek sok éven át! A papság távozott a teremből s kemény sarkantyú pengessél, katonás magatartással vonult be a helyőrség tisztikara Hess Rezső ezredparancsnok vezetése alatt. Rang szerint félkörbe álltak a jubiláns körül s a vezető ezredes németül bár, de igen szépen üdvözölte Boltizár Józsefet, szavait azzal végezve, hogy a főpap sokáig éljen még az egyház és haza üdvére s hasznos tevékenységével tovább is és sokáig árassza el hiveit. A teljes számban megjelent tisztek magasra tartott csákóval háromszoros »Hoch« kiáltással kisérték parancsnokuk szavait, de a Hoch-kiáltások közt néhány éljent is lehetett hallani. A jubiláns megköszönte a figyelmet és aztán mindenkivel kezet fogott. Harmadiknak jött a díszterembe a vármegye küldöttsége Horváth Béla főispán vezetése alatt. A küldöttség a vármegye tisztikarából állott, de csatlakoztak ehez a helybeli állami hivatalok vezetői is, valamint a primaciális és káptalani gazdasági főtisztek és tisztek is. A főispán röviden üdvözölte a püspököt a vármegye nevében, a vármegye főjegyzője pedig átnyújtotta a püspöknek azt az okmányt, melyben a legutóbbi közgyűlésnek azon határozata van, mely szerint az ősz egyháznagy érdemeit jegyzőkönyvben örökítette meg a törvényhatóság. Az ünnepelt felelvén a főispán üdvözlő beszédére, többször hangoztatta, hogy őt e megyéhez mily nemes érzelmek kötik s a megye közönsége és a többi hivatalok büszkék lehetnek Esztergom vármegyére, mely bár kicsiny kis megye, de a legdicsőbb vármegye Magyarországon, mert szent István királyunk innen kormányozta az országot. Kéri a megye közönségét, hogy tartsa meg őt jóindulatában, ő tovább fog dolgozni és amennyire tud, hasznára lesz a közügyeknek. Ezzel a küldöttséggel tisztelegtek még számosan a szomszéd megyéből is, igy Korpona bíróim 2 v

A

oÄrÄhTÄ

e

^; tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, m

g

iít idült bronchitis, szamárhurut é

n

™ lábbadozóknál influenza után — - ajánltatik. . _ Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva : F. HOFFMANN-La ROCHE & Co. vegyészeti gyár BASEL, (Svájc).