ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-03-22 / 12. szám

Anyagi ügyeink rendezésének terén főmagasságu Vaszary Kolos hercegprimás gazdag adományával mindig előljár. Ezúttal is 500 koronát volt kegyes rendelkezésünkre bocsátani, miért is egyesületünk O Eminenciájának igen nagy hálával tartozik. Bold, emlékű Mally János kanonok végrendeletében 400 koronát hagyományozott egyesületünknek. Áldás a nemesszivü jóltevő emlékére! Az esztergomi méltóságos főkáptalan ez évben is 100 koronával volt kegyes költségeinkhez járulni. Őméltósága Kohl Medárd dr. püspök 150 mm. kőszenet adományozott, mi által egyesületünkkel igen nagy jótéteményt gyakorolt. Az »Esztergomi kereskedelmi és iparbank « derék igazgatósága sem feledkezett meg rólunk, amennyiben céljainkra 20 koronát kegyeskedett adományozni. Midőn egyesületünk a nemes pártolásnak ily nagyarányú megnyilatkozásával találkozik, forró hálával eltelten a nemesszivü és bőkezű jóltevők iránt mond egyenkint és összesen igaz, szivből jövő, hálás köszönetet. , De a mi igaz jóltevőink között nem szabad elfeledkeznünk arról sem, aki az ő eszmékben gazdag szabad előadásaival ifjainkban ápolta a vallás iránti szeretet és hűséget; fáradságot nem ismerő buzgósággal vett élénken részt választmányi gyűléseinken; példás türelemmel vezette az »Önképző szakosztály« üléseit, aminek köszönhetők egyúttal szinielőadásaink nagy sikerei is. Ez főt. Haliczky Z. Béla, h. m. elnök, vizivárosi s. lelkész. Szivből köszönetet mondunk neki áldozatos buzgóságáért és kívánjuk, — hisz ez az ő önzetlen fáradozásának rugója is, — hogy buzgósága és fáradozása mindenkor hozza meg a maga jó gyümölcseit. Nagy lelki örömünkre szolgált, hogy a jótéteményeknek nem csekély számú igénybevétele mellett, sőt épen ezek alapján egyesületünk is számos esetben gyakorolhatott jót a testvéregyesületek átutazó tagjaival. A lefolyt évben egyesületünk 106 átutazót látott el két napig élelemmel és lakással. Ez pénztárunknak 63 kor. és 60 fill, költséget okozott. Vagyoni állapotunk az elmúlt évben a következő volt: összes bevétel 4608 kor. 11 fill. » kiadás 4208 » 44 fill. maradvány 399 kor. 67 fill. A tagsági mozgalom a lefolyt évben a következő volt: Alapító tag 46. Legutóbb mélt. Kittenberger István apát-kanonok volt kegyes alapitóink sorába lépni. Tiszteletbeli tag 18. Pártoló tag 200. A rendes tagokról szóló kimutatást a dékáni jelentés eszközli. E szerint 1902. év január elején 97 rendes, 33 ideiglenes; december végén 169 rendes és 5 ideiglenes tag volt. Összesen tehát volt 174 tag. Időközben elutazott 67 ; katona lett 8, pártoló taggá lett 3 ; törültetett 9; meghalt 1. Összesen 88. Egyesületünknek december végén volt tehát összesen 350 tagja. A rendes tagok között vallásra nézve volt: róm. kath. 160; református: 11; ág. ev. 11. Az egyesületnek összesen 33 szakmabeli tagja volt. Most pedig, midőn egyesületünknek a lefolyt 1902. évi vázlatos történetét ezekben előadni szerencsém volt, el nem mulaszthatom, hogy dr. Csernoch János elnök, dr. Andor György II. elnök és Wanitsek Rezső alelnök urakról meg ne emlékezzem, kik fáradságot nem ismerő lankadatlan munkássággal törekednek egyesületünket felvirágoztatni. Zárom jelentésemet azon hő óhajom nyilvánításával, hogy Isten és a haza szeretetében egyesülve vidáman, egyetértve, törhetlen szorgalommal és buzgósággal haladjunk azon az uton, a mely minket nemes céljaink elérésére vezet! Isten áldja a tisztes ipart! A titkár s a többi tisztviselők jelentése tudomásul vétetvén, megejtették a tisztikar megválasztását. Elnök: Csernoch János dr. Másodelnök : Andor György dr. Helyettes m. elnök: Haliczky Z. Béla. Alelnök: Wanitsek Rezső. Pénztárnok: Pelczmann László. Ellenőr: Draxler Ferenc. Háznagy: Markó Kálmán. I. dékán: Krajniker Ferenc. II. dékán: Földes Nándor. I. könyvtáros : Pásztor József. II. könyvtáros Jakobek Jenő. — Még sajnálattal vette tudomásul a közgyűlés, hogy Rothnagel László nem volt hajlandó a háznagyi állást elfogadni, mely állásban eddig az egyesületnek soha eléggé nem méltányolható áldozatokat hozott. — Végre egyes életrevaló indítványok elintézése után a közgyűlés véget ért. A közgyűlés után társasvacsora volt, mely alatt a nagyszámban elhangzó tósztok valóságos programmbeszédek voltak egy uj, életerős, eredményes egyleti élet megkezdéséhez. Dunaparti levél. Tekintetes Szerkesztő Ur ! Én nem tudom, előre halad-e a világ, vagy pedig hátra. Legalább arról az elmaradottságról fogalmam sem volt, a mi mostanában felszínre került. Itt járnak nálunk a betétszerkesztők. Egy csapásra ki sem bírja az ember ejteni a nevüket — és egyáltalán nem is gondolja, hogy mit jelent. Csak akkor tudtuk meg, mikor megérkeztek és munkába állottak, hogy a betétszerkesztők is emberek és hogy a földbirtokok telekkönyvi rendezése a dolguk. A betétszerkesztő urak utján földerült, hogy birtokaink legnagyobbrészt nem a mi nevünkre vannak telekkönyvezve. Különféle terhekkel vannak betáblázva, melyeket már régen kiegyenlítettünk. Harminc-negyven év előtti állapotban találunk mindent. Birtokiveinken a mi nevünkön szerepel a birtok, a mi megtéveszti az egyeseket és nem is jut eszökbe kutatni, hogy a telekkönyvben kinek a nevén áll. A plébánia birtoka például még mindig a tagositás előtti birtokos nevén áll. A tagosítás pedig történt 60 évvel ezelőtt. A katholikus temető, melyet szintén a tagositás alkalmával jelöltek ki, már nem áll a régi birtokos nevén, hanem csodák-csodája, áll a reformált egyház nevén. Ugy látszik, a jegyzői tisztet megfelelő szellemű ember viselte. —- Égy és ugyanazon terület még most is közös birtokosok nevén szerepel, mint hajdan, mikor a terület közlegelőül szolgált. A hosszú évek óta az érdekelt felek már el is haltak, vagy — Isten tudja, hová költöztek. És most, ha ha a dolgot rendezni akarjuk, nyilatkozatot kellene ugyanezektől vennünk, hogy az átírásba beleegyezzenek. Ezeket a bajokat nem lehet egyszerűen a falusi nép rovására irni. Eléggé kitűnik, hogy nemcsak az egyszerű emberek birtokai esnek ilyen felfordulásba, hanem a plébánia és egyházi birtokok is. — Egy szomszéd nagybirtokos pláne tízezer koronát költött, hogy birtokát rendbehozassa ügyvédi uton. És az ügyvéd állítása szerint rend is lett, mindaddig a két hónapig, mig a betétszerkesztőség nem jött és mindent elülről nem kezdett. Kiderült ugyanis, hogy az ügyvédi eljárás után 500 hold még nem lett a birtokos nevére átírva. Ugy látszik, épen a telekkönyvek ezen hiányos vezetésén alapszik a sok per, mely a birtokoknál előfordul, a sok igazságtalanság, melyet egyesek szenvedtek. Ide nem kellene más, mint egy galíciai kazár és egy pár hamis esküvel mindenkit kitúrhatna birtokából. A telekkönyv nem védené a birtokos jogát. Védelmet nem nyújt egyéb, mint az elévülés. Ha a szomszédok békét hagynak, ha ellenségünk nem támad, akkor békében élhetünk. De ha valakinek megfájdul a foga birtokunkra, akkor hiába keres a falusi gazda menedéket a telekkönyvnél. De hát az a kérdés, miért nem íratja át birtokát a magyar gazda rendjében ? A gazda, kérem, elmegy a jegyzőhöz, de az, tetszik tudni, el van foglalva. Egyszer azt mondja nincs ideje, máskor busás költségekbe ver, máskor nem tud eligazodni, a legtöbbször pedig huzza, halasztja a dolgot és utoljára sem csinál semmit. Telekkönyvi bejegyzés jobbára csak akkor történik, ha valamely takarékpénztár vagy más kölcsönadó betábláztatja az adósságot a birtokra. Mikor aztán törülni kellene a betáblázást, az már a gazda dolga s rendesen nem sikerül. Micsoda kimutatásokat, micsoda statisztikát állithat ki az állam ilyen viszonyok közt a földbirtokról ? Továbbá mily ingatag alapon nyugszik a nemzet legdrágább vagyona, a földbirtok maga ? Valósággal megdöbbentő a tapasztalás, melyet a betétszerkesztések felszínre hoznak. Részben hálával lehetünk eltelve, hogy a betétszerkesztők, kik több faluban megfordulnak, sok helyen rendet hoznak a rendetlenség helyébe. A rendezetlen birtokok tulajdonosai most összefutnak, fűhöz-fához kapkodnak, de a vége mégis az, hogy most is csak félig-meddig nyernek rendezést a birtokok, mert a tömérdek nehézséget egyszerre szétfújni nem lehet. A mi elmaradt, marad a másik 60 esztendőre, vagy még később. Az egyptomi sötétség nincs eloszlatva, a zűrzavar nincs rendezve. A kisgazda birtokáról nincs gondoskodva. Mikor lesz ? Azt talán nem tudja senki. Ennélfogva nem tudom eldönteni, haladunk-e előre, vagy pedig hátrafelé megyünk. Gyulai. HÍREK. Tél van a szivemben . . . Mit érez a madár, Mikor nyájas őszszel a letarolt határt, Nyugodalmas fészkét, az ismerős tájat, A kis templomtornyot, — a halavány, bágyadt Napsugárban fürdő, falevél takarta Vidéket elhagyja? És te mit éreztél, A mikor tőlem, hej! — még búcsút sem vettél Szivem tavaszának zengő pacsirtája, Hűtlen madárkája, kökényszemíí lányka? Nem tirtott-e vissza boldogságod szava, Szivednek tavasza? Visszatér a madár, Mikor újra zöldül, mosolyog a határ. De te ne jöjj vissza, maradj uj hazádba' I Szivemnek nem lesz több virágfakadása. Tél van a szivemben, bolondos tél, dőre . . . Megfázhatnál tőle . . .! Szvoboda Román. * Boltizár József püspök, ált. érseki helynök névnapját f. hó 19-én általános hódolattal ünnepelték. Nem csak a városból, de a vidékről is igen számosan jöttek kifejezni üdvkivánataikat a szeretett főpap előtt, ki hálára keltő jóindulattal fogadta a tisztelgőket. * Személyi hir. Csdky Károly gróf váci püspök f. hó 15. és 16-án Esztergomban tartózkodott, mint Boltizár József püspök, ált. érseki helynök vendége. * Az esztergomi Katholikus Kör f. hó 15-én d. e. 10 órakor rendezte az első böjti felolvasást. Bevezetésül Hüke Erzsike és Hüke Kálmán zongorán játszották Mendelssohn Hebridák cimű négykezes darabját. Ennek előadása messze fölülmulta a szokásos zongorázást, mert a nagy számban jelenlevő zerfeszakértők egyhangú véleménye szerint valóban művészi játék volt, mely minden hallgatónak ritka élvezetet szerzett. — Ezután Mattyasóvszky Lajos lovag, a Kör elnöke ült az asztalhoz és felolvasott egy alapos tanulmányozásra valló értekezést. Az idő jellege folytán egy vallásos tételt fejtegetett: az isteni kegyelem működését a lélekben. Mindvégig feszült figyelemmel hallgatták és kellemes megnyugvás benyomását tette a tanulságos felolvasás. Jól esik a szellemnek, ha a köznapi élet számos ízetlen gondolatán fölülemelkedve olyan eszméket hall, melyek a halhatatlanság világából származnak és a kedélyre nemesitőleg hatnak. A felolvasásból egy részletet mai tárcarovatunkban közlünk. Végezetül a Kör énekkara Kersch Ferenc főszékesegyházi karnagy vezetése alatt előadta Kerschnek egy szép szerzeményét, mely méltóképen teljessé tette a lélekemelő hangulatot. * Változás a szolgabiróságnál. A főispán rendelete folytán jövő hó i-étől Pongrátz Kázmér helybeli központi szolgabíró Muzslán, Palkovits László muzslai szolgabíró pedig a központban fog szolgálatot teljesíteni. * Lelkigyakorlatok. Folyó 1903. évi március hó 31., április hó 1., 2., 3. és 4-én a helybeli vízivárosi zárdában hölgyek számára lelkigyakorlatok módjára Prohászka Ottokár dr. elmélkedéseket fog tartani. * Himen. Bäcker Zoltán fővárosi banktisztviselő eljegyezte Viola Margitkát, Viola Imre székesfővárosi tanácsos leányát. A Viola-családot városunkhoz kiterjedt rokonság kötelékei fűzik. * Köszönetnyilvánítás. A bpesti Központi Oltáregyesület » Szentséges Atyánk ajándéka«-ként a farnadi rk. szegény templomnak sok szép ajándéktárgyat volt szives küldeni. A hivek nevében hirlapilag is hálás köszönetét fejezi ki Kaveggia Kálmán, vikárius.