ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-03-22 / 12. szám

1Q03- március 22. ESZTERGOM 3 tanitó jelenléte tart, addig cimbalom mellett szárazon züllik a kisded nyáj, de mikor az őrszemek eltűntek, megjelenik a fejletlenek szájában a cigaretta s bujdosik a pohár vagy az öblös kancsó. Nem fölösleges megszellőztetni e kérdést e helyen, hogy a vm. derék szolgabirái ügyet vessenek a dologra; hogy szigorú rendeletet szíveskedjenek kibocsátani a visszaélések megszüntetésére. Mi egyelőre helyekkel és nevekkel nem szolgálunk, mert nem akarunk vádaskodni, csak azt szeretnénk, hogy a magyarság s a jövő nemzedék erkölcsei érdekében, különösen hazafiúi szempontból ezek a visszaélések szűnjenek meg; hogy • ha pedig netalán a községi bíráknál lelnék fel az intéző körök a gyámoltalanságot, erélyes fellépésükkel, mit már e helyen tisztelettel nyugtázunk, akadályozzák meg a bajt s ne engedjék, hogy a haza jövő reménye ideje korán elzülljék. A magyarság megerősítése most a jelszó a politikában és társadalomban, jusson a figyelemből erre is. Titkári jelentés. — Az esztergomi kath. legényegylet évi közgyűlésén felolvasta Bárdos Gyula, titkár. — Mélyen tisztelt közgyűlés! Egyesületünk kath. egyesület. Főcélja tehát az igazi vallásosság szorgos ápolása. A lefolyt évben a hitbuzgóság emelését célozták amaz előadások, melyeket a szentirási szakaszok alapján, Haliczky Z. Béla tartott az év első és utolsó negyedének vasárnapjain, hangsúlyozva mindenkor az őszinte szívből fakadó isteni és az önzetlen felebaráti szeretet szükségességét, mely nemcsak a keresztény életnek alapja, hanem az egyesületi életnek is létfeltétele. Nem csekély hatással volt a tagok lelki és erkölcsi érzületére a Szent József ünnepén testületileg végzett húsvéti szent gyónás és áldozás, a melyen mintegy 35—40 tag vett részt. A Krisztusban való összetartozandóság mellett erős tanúbizonyságot volt hivatva tenni az egyleti ifjúságnak az egyházi ünnepeken való testületi megjelenése, mely alkalmakkor a tagok az egyesületi zászló elővitele mellett vonultak ki. Ujabban pedig, örömmel hozom a t. közgyűlés tudomására, hogy a vasárnaponkint megtartott »iparos tanulók szentmiséjén« is a lelkesebb tagok szép számmal jelennek meg. Az ifjak önművelődését az »Önképző szakosztály« volt hivatva előmozdítani. Az év első felén'ek téli hónapjaiban e szakosztály derekasan megfelelt rendeltetésének, a mennyiben a minden hétfőn este megtartott üléseket a tagok szép számmal és dicséretes buzgalommal látogatták, magukat a nyilvános fellépésben gyakorolták s a szavalatok bírálása által a készület nélküli felszólalásokra is lehetőleg képesítették. Ugyancsak e szakosztály ülésein a másodelnök pállandó és buzgó helyettese, Haliczky Z. Béla, O Szentsége XIII. Leó pápának két nevezetes enciklikája (»Quod apostoliéi numeris,« »Rerum novarum«) alapján tartott magyarázataiban a munkás kérdésről nyújtott uj, felvilágosító gondolatokat. S amennyiben csupán az önképző szakosztály kiváló tagjai szerepelhetnek az egyesület nyilvános, mulattató előadásain : a második félév téli hónapjait a karácsonyi színdarabra való szorgos és alapos előkészülés foglalta le, amelyet azután olyan fényes sikerrel adtak, hogy azt, mint élénken emlékezünk, közkívánatra meg is kellett ismételni. Sajnos azonban, hogy az egyesület kebelében néhány év előtt megalapított »Egyleti takarékpénztárról« már nem nyilatkozhatom ily kedvezően. A tagok a múltban ezen nagy lelkesedéssel megalakított intézmény iránt a lefolyt év folyamán a legnagyobb közönyösséget tanúsították, a mely üdvös intézménynek buzgó felkarolását pedig a t. tagoknak nem is lehet eléggé ajánlani. A saját jól felfogott érdekükben kérem tehát a tiszt, tagokat, hogy nélkülözhető filléreiket, a melyeket talán fölösleges és haszontalan dolgokra költenének el, a jövőben helyezzék el az egyesület »takarékpénztárában.* Nem szükséges talán arra utalnom, hogy mily jó lenne egy kis megtakarított összegecske az üzletalapitás- és az önállósításkor, vagy egyéb nevezetes alkalommal. A takarékpénztár bevétele volt 305 kor. 64 fill., kiadása 682 kor. 47 fill., a takarékban még benn lévő összeg 213 kor. 1 fill. Még egy, a lefolyt évben történt egyesületi eseményről kell nem épen örvendetes hirt mondanom. Ugyanis számos tag óhajára megalakítottam a »Dalardat«. Beiratkozott 30 tag. Azonban mennél vérmesebb reményeket fűztem az énekkar jövendő működéséhez, annál lesújtóbban kellett csalódnom. Mert az a lelkesedés, a melylyel a dalárdát megalakítottuk, csak hirtelen fellobbanó szalmaláng volt, a mely, sajnos, hamar ki is aludt. De ez a dalárda nem is élt, a csakhamar beállott részvétlenség miatt, hanem csak folytonosan haldoklott — haldoklott, mig végre, — sokkal nesztelenebbül, mint megszületett, — kinos vergődés után •— kimúlt. Miután egyesületünknek egyik legfontosabb feladatát az általános műveltség megszerzése, illetőleg emelése, a szellemi látókör tágítása képezi: természetes, hogy ezen nagy arányú feladat megoldásában az egyesületnek 609 kötetből álló könyvtára elsőrendű tényező. Egyesületünknek a hazafias szellem ápolása és élesztése is főfeladatát képezvén, szabadságunk hajnalhasadásának ünnepén: március hó 15-én a honvédtemetőbe zászlónk alatt, a város közönségével együttesen, testületileg kivonultunk s az ott nyugvó hősök emlékének egy szép koszorúval áldoztunk. A választmány gondos és hasznos működésének jellemzéséül a következőket van szerencsém röviden előadni. A lefolyt 1902. évben az egyesület tartott nyolc választmányi és egy közgyűlést. A választmányi üléseken a folyó ügyeket beható részletességgel és alapossággal tárgyaltuk, de nem zárkózott el a választmány a józan újítások elől sem. Ezek közül mint jelentős és eredményeiben üdvös ujitások közül kiemelendőnek tartom a választmánynak 1902. jul. 17-én egyhangúlag hozott azon határozatát, melylyel az egyesület helyiségeiben a kártya-játék űzését beszüntette. A választmánynak számos eshetőséggel kellett számolnia, midőn ezen megállapodásra jutott, mert tartani lehetett attól, hogy sok tag kilép az egyesületből ezen határozat miatt. De győzött az igazság, mely nem lehetett más, minthogy iparos ifjúságunk ugy erkölcsi, mint anyagi érdekeire határozottan káros a kártyajáték. Am legyen kevesebb a tag! Azokért, a kiket az egyesület kötelékében egyedül a kártya tartott meg, ha kiléptek volna, avagy kilépnek : sajnálkoznunk nem lehet. Mert sem a hazának, sem egy kath. ifjúsági egyesületnek nem ügyes »kártyaspillerek«-re, hanem józan, művelt, erkölcsös hazafiakra, illetőleg testileg és lelkileg erős és egészséges tagokra van szüksége. Ezen erélyes és bátor határozatnak, tagadhatatlan, hogy némi visszahatása volt. De hála Istennek, csak rövid ideig volt érezhető ez a visszahatás, mely az egyesület helyiségeinek lanyhább látogatásában nyilvánult. Kilépések nem történtek. És ma már örömmel jelenthetem, hogy a tagok a kártyáról egészen leszoktak és nagy örömmel szórakoznak az egyesület mulattató és nemesebb élvezetet nyújtó játéktárgyaival, különösen mióta Andor György dr. m. elnök által ajándékozott uj sakk, malom, dáma, halma és három várjátékkal, valamint Meizler János p. tag által felajánlott 6 drb. dákóval a játék-állomány felszaporodott. E szép ajándékokért ez alkalommal is hálás köszönetet mond az egyesület. De hiszen ezeken kivül még kellemes szórakozást nyújtanak a 3 billiard asztal, nyáron a tekepálya és még több játéktárgy is. Valamint az újságok is, melyeket a tagok nagy szorgalommal olvasnak. Az egyesület lapjai a lefolyt évben ezek voltak: Alkotmány, Uj lap napilapok, Vasárnapi Újság szépirodalmi, Herkó Páter tréfás hetilap; az Esztergom, Esztergom és Vidéke, Esztergomi Lapok, Katholikus Szemle, Társulati Értesítő, Hitterjesztési Lapok, Néplap és még számos szaklap. Nem kisebb gondja volt a válaszmánynak arra is, hogy a testvéregyesületek nevezetes ünnepélyein egyesületünket méltóképen képviseltesse. Erre alkalmat első ízben 1902. július havában a »Szent-Endrei kath. Legényegyesület« zászlószentelése szolgáltatott, hol egyesületünk Markó Kálmán és Muzsik Ferenc vál. tagok által képviseltette magát. Nagyobb fénynyel és ünnepélyességgel tartatott meg a mult év aug. 10-én a balassa-gyarmati kath. legényegyesület zászlószentelése, mely alkalommal a mi mit. elnökünk, dr. Csernoch János apát-kanonok szentelte meg a szép fehér selyem zászlót. Ezen alkalommal egyesületünkből zászlónk elővitele mellett 11 tag jelent meg az ünnepélyen és a zászlószeget egyletünk nevében Wanitsek Rezső alelnök a következő jelszóval verte be: »Istennel, észszel, szorgalommal boldogulsz. « Résztvettünk még nov. hó 23-án a helybeli szentgyörgymezői kath. körnek fényes zászlószentelési ünnepélyén is, mely alkalommal egyletünk zászlószegét szintén a világi elnök, Wanitsek Rezső helyezte el. Szives tudomására hozom továbbá a t. közgyűlésnek, hogy a választmány egyhangúlag elhatározta a villamos világítást az egyesület összes helyiségeibe bevezetni, azon esetre, ha ez a most vajúdó világítási kérdés a városnál végleges és kedvező megoldást nyer. A szorgos munka mellett a testnek és léleknek egyaránt szüksége van pihenésre, üdülésre, hogy komoly kötelességeinek azután annál ^hívebben felelhessen meg. Ezt a célt szolgálta az egyesület akkor, midőn a lefolyt év bizonyos időszakaiban vigalmakat, mulatságokat rendezett. Mindannyiról szerénytelenség nélkül elmondhatjuk, hogy azokat kitűnő rendezés, fesztelen kedélyesség és nagy siker jellemezte. Nagy közönség részvétele mellett adtuk elő jan. 12-én a »Fürdo« szálloda disztermében »A végrehajtó« és a »Flipper és Nobler« c. egy felvonásos vígjátékokat. A jókedvű fiatalság természetesen tánccal zárta be az estélyt. Húsvéthétfőn azaz március 31-én »A vértanú család« c. megható 3 felvonásos szinmü került szinre. Szept. hó 28-án még az elmúlt évben jó hírnevet szerzett »szüreti mulatságot« tartottuk meg a »Fürdőben«, ezúttal még nagyobb sikerrel, mint az előző években. Kitűnő jókedv jellemezte ezt a mulatságot, a melyre Rothnágel László, egyesületünk buzgó háznagya, 16 fiatal párt a »Körmagyar«-táncra oly ügyesen tanított be, hogy azok ezt a szép és ritkán látható táncot, a résztvevők nagy gyönyörűségére igen ügyesen lejtették. Október hóban megalakult az ezúttal igen nagy látogatottságnak örvendett tánciskola. Ügyes és buzgó vezetőjének, Krajniker Ferenc dékánnak köszönettel tartozunk nem csak azért, mert a tagokat a darabos, szögletes mozdulatokról, a finom és tetszetős testtartásra és mozdulatokra oktatta, hanem azért is, mert ezáltal egyletünk pénztárának e réven 201 korona jövedelme volt. Majd november hó 23-án a saját helyiségünkben magas színvonalú hangversenynyel egybe kötött hází estélyt tartottunk, a melynek keretében a tisztviselők és p. tagok arcképcsoportját diszes keretbe foglalva helyeztük el a nagyteremben. Karácsony második ünnepén, azaz dec. 26-án az egyesület helyiségében a »Győzedelmes szeretet« c. kitűnő eredeti színjáték adatott elő. Ez volt ugy szólván a koronája az eddigi előadásoknak, mert a szereplők ezt oly megkapó hűséggel és hatással játszották, hogy ezt a darabot — mint emiitettem, — Vízkereszt ünnepén meg is kellett ismételni. Előadás után főmagasságu védnökünk, Vaszary Kolos hercegprímás és a főkáptalan egyes tagjainak bőkezűsége folytán a tagok kedves karácsonyi ajándéktárgyakat kaptak. Általában nagy köszönettel tartozunk az összes közreműködőknek, kik közül ügyes szereplésükért kiemelem Rehák Erzsébet, Gábris Margit, Uhrik Cecilia és Poszpischl Emma kisasszonyokat és Markó Kálmán, Markó Gyula, Vassel József, Németh Vitái, Pozman Sándor, Schaff er János és Jakobek Jenő önképző szakosztályi tagokat. De köszönetet mondunk mindannyi szives közreműködőknek és kérjük őket, hogy szinielőadásainkból a jövőben is vegyék ki részüket. Azt hiszem, hogy a t. közgyűlésnek örvendetes .tudomására fog szolgálni, ha felemlítem, hogy egyesületünk vagyona több értékes dologgal szaporodott. Először is felemlítem színpadunk uj függönyét, melynek szépsége eddig mindenkit meglepett. Önzetlen készítője Fülöp István, helybeli szobafestő volt, ki minden ügyességét és hozzáértését latba vetette, hogy a mű megfelelő legyen. Említésre méltó gyarapodás az a körülbelül 100 koronát érő kis ruhatár is, melylyel a szinielőadásokhoz szükséges és régóta várt ruhatárnak alapját óhajtottuk megvetni. Nem kerülte ki figyelmünket azon sajnos körülmény sem, hogy egyesületi házunk fedele, több helyen, súlyosan megrongálódott, melyet mi 11000 drb. zsindely fel veretesé vei 204 kor. 60 fill, költséggel kijavíttattunk. Az uj házfödelet pedig fentartjuk akkorra, a mikor majd jobb időket élünk! Mint mondottam, pénzügyi viszonyaink nem valami fényesek. S hogy ezen kiadásokba mégis belebocsátkozhattunk, azt a mi igazán páratlanul bőkezű és nemes szivü jótevőinknek köszönhetjük.