ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-03-22 / 12. szám

koldusnak filléreiből tegyük. Azután meg azt is gondoljuk, hogy a szükségleten túl föl­szaporitott hivatalnok-seregért, azokért a hi­vatalokért, melyeket csak a tönkrement exis­tenciáknak valamelyes elhelyezéseért terem­tettek, lelkesülnie egyáltalában senkinek sem lehet. Hogy a nép nem lelkesül értük, az bizonyos. Hogy nem lelkesül a szolgálatért, melylyel boldogítják, az is világos. Fizetés­fölemelésben az igazi munkát, a reális szük­ségletet s a közjónak tett szolgálatot kell részesíteni; azért kívánta a nép-párt, hogy mindenekelőtt teremtsék meg a tisztviselők pragmaticáját. No de Ausztria mindenről gondosko­dott, civillisztáról, katonáékról, tisztviselők fizetés-fölemeléséről; hát mi elmaradjunk? Igaz, gondoskodott; de hisz mi is akarunk gondoskodni s rögtön beleegyezünk minden kiadástöbbletbe, ha azt, amit Ausztria a né­pért már megtett, megteszik minálunk is. Beleegyezünk a kiadástöbbletbe, ha megha­tározzák a létminimumot, mely adómentes legyen, hogy az igazán szegény ember ne fizessen adót; ez az egyik pont; s ha le­szállítják a föld-adót; ez a másik pont. Tessék ezt megtenni, akkor belemehe­tünk a kiadásokba. Aki enélkül megy bele, az mondhatja, hogy tekintettel van Európára, a hármas szövetségre, az intelligenciának érdekeire, a hadsereg dicsőségére, a mo­narchia nagyhatalmi állására, de biztosítom, hogy nincs tekintettel a szenvedő népre. Nálunk ez az első tekintet, amely dönt, még pedig nemcsak a korteskedések alkal­mával, hanem az országgyűlésnek fényes termeiben is. — Bartha Miklós az egyetemi ifjúsághoz tartott beszédjében silány porrá zúzta azokat a súlyosnak látszó eszméket, melyek Magyarország közéletét eltöltik és az úgynevezett intelligencia gondolkodásmódját irányítják. Liberálisnak lenni: ehhez nálunk főleg az tartozik, hogy a zsidó ele­met föl kell karolni és beolvadásában bizni. A mi liberálisaink, ha kevesen is, de ebben hisznek (talán ez az egyedüli hitvallásuk) és kegyelettel várják ezt a messiási korszakot, melyben aztán véglegesen boldog lesz a magyar. A lipótvárosi -kaszinó meg épen tomboló zajjal és bizonyára ravasz mosolygással hirdette ki, hogy Bánffy vezérlete alatt meg fogják alkotni az igazi, erős középosztályt, mely lészen: zsidómagyar. lelkendezve megy a kis eb után; ez megáll', vo­nít siralmasan, és apró lábaival kaparni kezd. Az erjedésbe menő test bűze elhat a nő érzékéhez, sietve hányja le a faágakat, mohát, melyeket a jelelt helyen felhalmozva talál, az | előtűnő, férgek által ellepett hullában felismeri a férfit, ki neki e földön mindene volt. E borzalmas jelenet szemlélete felrázta őt a földi örömök élvezetének kárhozatos mámorá­ból és aggódva kiáltott fel: »Ohl szerencsétlen, hol van most a te lelked ?« O. kinek szive fogékony volt ugyan a jóra, a szegények iránt is kegyes volt; sokszor sirva gondolt a jövőbe, de szenvedélyei fogva tartot­ták, s mikor szabadulni akart, visszarántá őt a földi örömek rablánca ; miként a szalagra fűzött madarat visszarántja az, kinek kezében a szalag van, ha szegényke szabadulni, tova szállni akar. Ezen borzadályos esetnek kellett megtör­ténni, hogy a fogvatartó nyűgtől megszabadul­jon, hogy rabláncát szétzúzhassa. Rémülten, zokogva futott haza, hol minden zug szemrehányólag tünt elé; de legott távozott is onnét, lehányva magáról hivalkodása emlékeit és cselédjei egyikének ruháját öltvén fel. A templomba menekült, ahol oly réges­régen volt; zokogva borult az oltár elé és sürü könnyek között kért Istentől bocsánatot. Azután az annyira megszomorított jó atyját kereste fel,. ki készséges örömmel ölelte szerető szivére gyer­mekét, megbocsájtván neki minden okozott szo­morúságot, fájdalmat. Igy kissé megnyugodva, a világ mulandó Nos, ennek a képtelenségét állította szemünk elé Bartha Miklós. Magyarország vagy keresztény marad, vagy elpusztul, mint a gyökerétől elvágott fa. Hogy a zsidófaj semmiféle népbe be nem olvad, ezt több mint 3000 év története bizonyítja. Nem volt és nincs a világon nemzet, sem a po­gányok, sem a keresztények között, ahol a zsidó nem tartotta meg mindig a saját faji jellegét, mely teljesen elütő a nemzsidó népekétől. Azért az a gyarló ábránd, hogy a zsidókat beleolvaszt­juk a mi társadalmunkba, csak a történelemben járatlan és korlátolt gondolkodású fejben lézeng­het. De itt is csak addig — mondjuk ki őszintén —- mig az illető ábrándozónál tettre nem kerül a dolog. Ekkor aztán vég*e a magasztos libera­lism usnak. Az egésznek az az oka, hogy az Isten vi­lágosan és határozottan kimondta az akaratát erre vonatkozólag. Tehát nem változtat ezen semmiféle kaszinó, semmiféle parlament. Ennek a világtörténelmi jelenségnek világos magyarázatát adta Bartha Miklós. Aki kíváncsi rá, aki meg akarja ismerni Magyarország jelenlegi társadalmi jellegét, az olvassa el azt a beszédet. Az ifjúság százezer példányban nyomatta ki, hogy terjedjen a fölvilágosodás. Mert nagyon sajnálatraméltó, hogy ne mondjuk: lesajnálni való állapot az nálunk, hogy sokan a liberális lapok­tól terjesztett hazug jelszavak hatása alatt a leg­elemibb igazságokkal sincsenek tisztában. Már ez előtt 20 évvel figyelmeztette Simor prímás at országot egy főrendiházi beszédjében, hogy a zsidók és keresztények összeolvadása egyedül úgy lehetséges, »ha a keresztények megszűnnek keresztények lenni és a zsidók megszűnnek zsidók lenni.« Vagy nem igy van? A gyermekeknek nyilvános mulatóhelyektől való távoltartásáról, (188. és 544/1894. m. b. szám. Jóváhagyva az 1894. évi 93,462. sz. b. ü. m. intézvénynyel. Életbelépett 1895. febr. hó 2-án.) A nagy farsang összes zenebonájával lezajlott. Hogyan vigad ilyenkor a magyar, sok betörött koponya a megmondhatója. Mennyit züllik ilyenkor a nép erkölcseiben, közmondása dolog. Azt azonban igen kevesen tudják, mert csak egyes községekben divik az eléggé nem roszalható erkölcstelen szokás, hogy mennyit zül­lik ezeken a napokon még a fejletlen gyermek is, az iskolaköteles ifjú nemzedék. Az 1879. évi XL. t.-c. 3. §-a rendelkezik afelől, hogy a gyermekek nyilvános mulatóhe­lyekről távoltartassanak; az 1895. év febr. hó 2-án életbelépett vm. szabályrendelet szigorúan intézkedik, hogy az élete 15. évét be nem töl­tött fiúgyermekek korcsmában, sör- vagy pálinka­mérő helyiségekben, kávéházban, sörözni, vagy örömeit megvetve, magányba vonult ; átgondolta eddigi bűnös életét és az isteni malaszt műkö­désének azon szívből fakadó elhatározás lett ered­ménye, mely e sóhajban szállt el ajkairól: xSoha I többé.« Elutazott; arcának szépségét, mely oly soka­kat megszédített, elhanyagolta, sőt elrútitotta. Rongyokba burkolt testét bőjtölés-, virrasztással fékezte, imádság- és önsanyargatással kívánta Istent kiengesztelni. Három év múlva szent Ferenc harmad­rendébe vétette fel magát, nyolc napi készület és általános gyónás után. A gonosz sokáig üldözte: majd az előbbi vig napokat, a kedves alakokat, a pajzán életet idézte emlékébe; majd ismét könnyelmű életé­nek bűneit állitá szemei elé, hogy kétségbe ejtse ; de az igazi bűnbánó a feszületet átkarolva, abban keresett és talált is mindenkor menedéket, meg­nyugvást. E nő, kit Isten irgalma, malasztja segélyé­vel a bűnök undok ingoványából kiszabadított, kit kegyelmével elárasztva választottai közé so­rozott, ki hátralevő életét a legnagyobb önmeg­tagadás, önsanyargatás, imádság, a felebaráti sze­retet és minden keresztény erények gyakorlá­sában töltötte: Kortonai Margit volt, a bűnbá­nók példányképe. O időt nyert a megtérésre; mig társa a vétek fertőjében veszett el. Rablók törtek rá útjában, hogy gyűjtött kincseit tőle elvegyék; és áldozatukat gályákkal, mohával ta­karták be, hogy gaztettüket láthatlanná tegyék. nyilvános táncmulatságokban résztvenni ne me­részkedjenek. A hivatott vm. szabályrendelet az ez ellen vétőket akként törekszik megtorolni, hogy 1. kérdőre vonja a korcsmárost, sör- vagy pálinkamérő, kávéháztulajdonos, illetve üzletve­zető vagy nyilvános táncvigalmat rendezőket; 2-szor a szülőket vagy gyámokat, kik a tiltott helyekre serdületlen gyermekeiket magukkal vi­szik. Az 1879. évi XL. t.-c. 1. §. alapján, mint kihágást követők ellen a 16. §. alkalmazza 3—5 napig terjedhető elzárással és 50 frtig terjedhető, a községi szegény-alap javára fordítandó pénz­büntetéssel bünteti, ha a községi elöljáróság, melynek szigorú kötelessége a szabályrendelet megtartása felett őrködni, az esetet a járási fő­szolgabírónak bejelenti. Ha az elöljáróság, melynek kötelessége szi­gorúan felügyelni, az esetet a járási főszolgabiró­nak feljelenti. Itt a bökkenő. Itt törik a vm. sza­bályrendelet minden üdvös intézkedésének jó ha­tása, mert a mindennapi szomorú tapasztalás azt látszik igazolni, hogy a községi bírók, tisztelet a kivételeknek, ha potya fráterek, egypár pohár borért mindent elnéznek. A kik pedig ezt még­sem teszik, azoknál a sógor- és koma-vér lüktet előtérbe s fogja be az ellenőrző közeg szemeit. Igy történik aztán meg az, hogy a vm. szabály­rendelett irott malaszt marad, mert a községi bí­rák, tisztelet a kivételeknek, akkor sem szólnak, mikor már a visszaélés majdnem kiszúrja a sze­meiket. Magam abban a meggyőződésben élek, hogy ezen mégis csak kellene valamely módon segí­teni. A szabályrendelet ellenőrzése érdekelt felek­nek, bekötött szemű embereknek kezébe van le­téve és nem egészen körültekintően készült. Na­gyon sokat tesz felelőssé s azért következéskép­pen senki sem vonható igazságszerint komolyan felelősségre. Inkább célhoz vezetne az, hogy a járási főszolgabirák a községi bíráknak szigorúan meghagynák, hogy a hivatolt vm. szabályrende­letet az üzlethelyiségekben könnyen felismerhető helyen és olvasható módon falra felfüggeszszék, hogy azon szülőket, kik serdületlen gyermekei­ket a korcsma vagy más nyilvános helyiségekbe bevezetik s ott tartják, kérlelhetetlen szigorral jelentsék fel. A bírságolás meg" fogja javítani a helyzetet s a nemzet jövője nem fog idejekorán el­zülleni. A korcsmáros, sör- vagy pálinkamérő, kávéház-tulajdonos, illetve üzletvezető, avagy nyilvános táncvigalmat rendezőket mire való a visszaélés miatt felelősségre vonni? Rendelkez­hetnek ezek a szabályrendelet értelmében ? Kar­hatalmuk nincsen, üzlethelyiségeikből senkit sem dobhatnak ki s ha a figyelmeztetésre a szülő, vagy gyám ellenszegül, mi történik akkor ? Ebben az esetben is sújtható ? A vm. szabályrendelet sanctiója ebben az értelemben igazságtalan s eredményeiben sem biztosithatja a célt, melyet a hivatolt szabályrendelet céloz. Ismerek egyes községeket ; ismerem a ma­gamét első sorban s mondhatom, hogy olyan ki­áltó módon talán egy törvény, illetve vm. sza­bályrendelet sincsen kijátszva, mint épen ez. — Hemzsegnek a korcsmák serdületlen gyermekek­től ; hemzsegek a lezajlott farsangi háromnapi bá­lok alatt is. — Nincs erő és hatalom, mely ezen szomorú állapotokon segíteni tudna, mert a já­rási főszolgabírónak nincsen tudomása, tehát nem is orvosolhatja a nyilt sebet; a községi elöljáró­ság pedig tehetetlen, mert nem tudja, kit fogjon felelősségre. Helyén való dolognak találjuk ezt a nemzetrontó nyilt sebet e helyen az orvos urak becses figyelmébe ajánlani; szükségesnek tartjuk e helyen ezzel kapcsolatban tisztelettel azt kérni, hogy a bebizonyosodott kihágási esetben senkit­mást, egyedül a szülőket vagy gyámokat vonja felelősségre, mert első sorban és mindenek fölött az a szülő vagy gyám érdemli meg a törvényes kiporolást, ki szülői kötelmeit szem elől tévesztve maga ad alkalmat gyermekeinek vagy gyámolt­jainak arra, hogy idejekorán megtanuljon ala­posan zülleni. Nem is tudjuk, mit mondjunk ama szomorú jelenség fölött, mely szerint a farsang három napja alatt szokásba kezd jönni egyes községek­ben a vm. szabályrendelet 3. §-a nyilt arculcsa­pására, hogy magánházban összegyűlt gyerme­keknek szeszes italokat is szolgáltatnak ki, vagy megengedik, hogy az oktalanul szerető szülők által titokban odatelepitett italokat elfogyaszthas­sák. — Ugy értesültünk, hogy ez egy községben már üzleti szempontból is kezd beválni, hogy van a vármegyében község, hol rendes gyermekbálo­kat rendeznek magánházakban ; hogy ez a köz­ségi biró tudtával történik; hogy mig a biró el­lenőrzése vagy a plébános által felkért kántor-

Next

/
Thumbnails
Contents