ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-03-22 / 12. szám

VIII. évfolyam. Esztergom, 1903. március 22. 12. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Csak egy föltétel alatt. Esztergom, március 21. (Dr. P.) Ma egy hete ültük meg a szabadság ünnepét; megültük; megtettük, amivel a történelemnek tartoztunk; bár élvezhetnök is már egyszer azt, amit annyiszor s oly áradozó lelkesüléssel ünnepelünk! Bár ne kellene az ünnepi lelkesülés délibábjából mindannyiszor visszatérnünk, a szürke, Ízetlen életnek robotmunkájába! Nemcsak hogy nem élvezzük az igazi s öntudatos nemzetnek való szabadságot, hanem inkább nyögünk a szabadságnak nevezett szolgaság alatt, mely törvényes formák alatt nehezedik ránk s nem kiméi meg a valóságos szolgaságnak semmiféle átkától. Fizess s verejtékezzél s ismét fizess; dolgozzál az államnak s koplalj magad; tápláld katonáékat, fizess hivatalnokokat; add rájuk a vánkosodat is, magad pedig, ha tetszik, vándorolj ki; ime a szabadságnak gyakorlati magyarázata. Kedves népképviseletünk, mely a mi képviseletünk, legalább annak túlnyomó része, most éppen azon dolgozik, hogy alkotmányos szabadságnak nevezett ezt a nyűgöt még kiállhatatlanabbá s az igát még elviselhetetlenebbé tegye. Az alatt az ország közönsége kézzel-lábbal dolgozik, hogy távol tartsa magától a szeretett népképviseletnek ily irányú határozatait s azoknak áldásait; gyűlésezik, agitál, petíciónál, protestál, de azért, ha új választás kerül, mégis adófölemelést megszavazó honatyákat választ. S igy azután mi, a fölséges AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. kána fej. Laviano) a tizenharmadik században egy jámbor házaspárt ajándékozott meg Isten egy kedves kis leánykával. A szülők istenfélők lévén, midőn a kisded már járni, dadogni kezdett, imádkozni tanították, a hitben szorgalmasan oktatták és gondosan őrködtek, hogy illetlent senkitől ne lásson, ne halljon. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. nép, mely nyög s verejtékezik, mely adóprésben vérét csurgatja, mi protestálunk is, s megszavazzuk is azt, ami fáj s kiállhatlan már nekünk. Mi szavazzuk meg a civilliszta fölemelését, a katonai létszám fölemelését, a tisztviselők fizetésének fölemelését, az adók fölemelését, s azután jajgatunk, hogy nem fizethetünk, hanem inkább kivándorlunk. Azt mondják erre, hogy nem mi teszszük ezt, hanem a képviselők. A képviselők pedig azt mondják, hogy nem ők teszik, hanem a kormány. A kormány azt mondja, hogy legalább a mi a katonai létszám emelését illeti, azt nem ö teszi, hanem a király. A király azt mondja, hogy ö nem teszi, hanem a hármas-szövetség. A hármas-szövetség azt mondja, hogy ö nem teszi, hanem az európai helyzet. Nos, és az európai helyzet mit fog mondani? Az már elvisel mindent; azt interpellálni, azt ütni nem lehet; az amolyan néma, nagy úr, mint maga a végzet! A mi végzetünk tehát az: fizess a végkimerülésig ... igy van ez megírva a csillagokban, akarom mondani az európai konstellációban. Bármilyen legyen valakinek a nézete a népképviseletről, akár azt tartsa, hogy a képviselő, mint a neve mondja, igazán képviseli választóinak nézeteit s kívánságait, akár azt, hogy nem képviseli azokat, de mint a legjobb s a legokosabb közülök, ö áll ki oda s ö mondja meg, hogy mi kell a nemzetnek s mi jó az országnak ; de oly képtelenséget már csak nem állíthat senki, hogy néhány embernek, ha nagy urak is volnának, az ötleteiért tönkre hagyják menni a népet s A leányka, amint éveiben előrehaladt, testben folyton szebb, tetszetősebb lett és igen sokak figyelmét magára vonta. Ezt észrevevén, kezdett önmagának is tetszeni, feléleszté szivében közös ellenünk a— gonosz — a hiúság érzetét. Gondos, istenfélő anyja fájdalommal tapasztalta ezt, és megszomorodva, gyakran inté leányát, hogy a szépséget és csinos öltözeteket nem kell sokra becsülni, hanem inkább azon kell iparkodni, munkálkodni, hogy Isten előtt kedvesek legyünk. »Oh édes leányom« mondotta : »Jézus Krisztus szent nevére kérlek, ne gyönyörködjél szépségedben, melyet egy betegség, szerencsétlenség még fiatal korodban tönkre tehet, elrútithat, melyet az élet gondjai, s az öregség elhervaszthat, a halál pedig mindenesetre semmivé fog tenni; hanem inkább azon iparkodjál, hogy szived és lelked szépségét a gonosz világ incselkedéseitől megóvjad és a hiúság szeplőitől megőrizzed.« Ekkor a leányka magába szállott s követve szivecskéje jobb érzelmét, lerakta hiúsága tárgyait ; és ha a gonosz újra kisérteni kezdé, csak jó anyjára nézett és annak tekintete megerősité szivecskéjét az ellentállásra. Az istenfélő gondos anyát — leánya őrangyalát — midőn Isten magához szólította, az árván maradt leányka olyanná lett, mint a támkaró nélküli csemete, melyet minden szél megingat, a vihar kitép, tönkre tesz. A csalány, a paréj felnő anélkül, hogy valaSzerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. katonásdi kedvtelésekért Amerikába szorítsák a munkás kezeket! Aki a népet tekinti s fizetésképességét tartja szem előtt, az nem szavazhat meg semmiféle civilliszta-fölemelést, semmiféle katonai költség-többletet, semmiféle tisztviselöfizetés-fölemelést, mielőtt nem talál föl új adót, melyet ne a nép, hanem a jobb létnek örvendő társadalmi rétegek fizessenek. Ha ilyet kitalál és kiró s bejön a pénz, akkor megszavazhat belőle, amennyi telik azokra a fényes passziókra. Mig azt ki nem találja s mig a népen nem könnyít, addig adófölemelésekröl s fizetés-javitásokról szó nem eshetik. A teheremelési határozatokat csak kapcsolatban volna szabad tárgyalni a nép javát célzó törvényjavaslatokkal. Először azt kellene kérdezni : mit tesztek a népért? Mert udvarért, katonákért, hivatalnokokért tesztek; azt látjuk; de hát értünk mit tesztek? Uj adót rendeltek ugy-e? köszönjük! Láttuk a fizetés-fölemelést megvitató bizottságokban, hogy a nép-párt a tisztviselők fizetésének fölemeléseért sem lelkesült ilyen körülmények közt s a népnek ilyetén egyoldalú megterheltetése mellett. Többeknek ez föltűnt s azt mondták: ej, hát a néppárt igy szereti a szegény embereket, értsd a tisztviselőket? Csodálom, hogy ezt mondták ; hisz épp ezzel mutatta ki, hogy szereti a szegényeket. A nép-párt szereti a szegény embereket, de azért még sem lelkesülhet a »szegény« embereknek a legszegényebbek rovására való fölsegélyezéseért! A nép-párt belátja, hogy, ha a szegényt segíteni akarjuk, azt ne a kinek * figyelmét magára vonná; mig a fejlődő rózsabimbó, szine és illata által mintegy magafelé vonja a kezet, mely azt leszakítsa. Igy történt vele is. Amint nőtt, szépsége mindinkább szédítőbb lett, a körüle csoportosult fiatalság behízelgő szavai által a 15 éves leányka szivében elszunnyadt a szülei által abban oly gondosan ápolt Isten iránti szeretet tüze; és helyette a hiúság, a világi örömek utáni vágy fészkelte be magát. Beteljesült rajta is szent Czirill ama nagy mondata: »Mihelyt megfeledkezel Istenről, azonnal rosszra kezdesz gondolni és a tiltottat cselek edni.« .Az Isten iránti szeretet helyett a világias szeretet hevítvén szivét, atyja akarata nélkül egy gazdag ifjúval kelt össze. Kilenc évig élt már a világi örömek élvezetében, midőn Isten kegyelme — a malaszt — felvilágositá lelkét és kiragadta az örök halálból, hogy az örök életre vezesse, hogy lelkét megmentse. A férfi — kiért atyjának oly sok szomorúságot, fájdalmat okozott — ki neki testi-lelki életében egyedüli bálványa volt; ügyei rendezése végett, egy időre eltávozott hazulról, magával vivén kedvenc ebecskéjét is. A visszatérés ideje elmúlt, de a várva-várt még mindig távol maradt. A kinos várakozás, •epekedés közt töltött lassan muló napok egyikén a gazda helyett az ebecske jött meg. Asszonyához szaladt, fájdalmasan vonított és annak ruháját rángatta, mintha hivná : jöjjön, menjen vele. A nő, gyötrő előérzettél, rosszat sejtvén, Azt kérdezték . . . Azt kérdezték tőlem egyszer, Mi lehet az oka annak, Hogy valaki nem tud hinni, A feje, vagy szive parlag? Okosabbat nem mondhatva, Azt feleltem gyerekészszel: Nem volt talán édes anyja! . . . S okosabbat bizony ennél Nem mondhatnék mostanig se: Istent úgy az érző szívvel Nincs, a ki megközelitse, Mint a hogy az anya tudja: Azért Istent szinte érzi, A kinek van édes anyja . . . Pannon. A malaszt működése. — Részlet Mattyasóvszky Lajos lovag fölolvasásából. — Közép Olaszország egyik helységében (Tos-