ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-12-20 / 51. szám

I. nincs hozzá elég vezető emberünk ; II. nincs hozzá elég olcsó pénzünk ; III. a nép bizalmatlan. Elismerem, hogy e 3 pont kíméletlen, lesújtó kritika a mai társadalom vezető-osztályaival szemben, de sajnos, minden betűje igaz. Az már most a kérdés, miért van ez igy ? Elsősorban mik azok az okok, a melyek az értelmiséget távoltartják a népmentés ezen nagyszerű mozgalmától? miért nincs hozzá pénz? miért bizalmatlan vele szemben a nép ? Ezekre a kérdésekre akarok én jövő cikkeimben megfelelni. HIREK. Téli estén. Leszálltak az árnyak . . . Belefúlt az alkony Sötét, téli éjbe . . . Belopja fátyolát magányos szobámba Az éjnek setétje . . . Kicsinyke kályhámban csendesen hamvadnak Hajnalpiros üszkök, Én meg megpihenve, édes merengésben Az álommal küzdök . . . Incselkednek vélem szines álomképek, Álmom balga, léha . . . A varázsképekkel átszőtt szendergésből Felrezzenek néha, S szitom a parazsat . . .; a rádobott tuskót Fürgén körülnyalja A lobogó lángnyelv, s kétes árnyat rajzol A sötétes falra. Zavartalan béke, nyugodalmas csend van Odakünn az éjben; Sziporkázva, rezgőn ragyognak a fényes Csillagok az égen. S mig benn kis kályhámban az utolsó lángnyelv Duruzsol csendesen,! Édes félálomban nálad jár a lelkem Én édes kedvesem . . . Szvoboda Román. A hercegprímás karácsonyi pásztorlevele. Ő Eminentiája, a bibornok hercegprímás XXI. számú körlevele egy szivből jövő intelem a hívekhez a közelgő ünnep alkalmából, midőn »leszáll mennyei trónjáról az ég és föld királya, a béke fejedelme, hogy kiengesztelje és összekapcsolja az eget a földdel.« Azonban : »a békesség és öröm e napjai előtt, midőn ezeket a sorokat irjuk, fájós érzések vegyülnek ünnepi hangulatunkba, mert attól félünk, hogy az angyalok békességet hirdető éneke visszhang nélkül száll el drága hazánk földje fölött. Elborul hazafiúi lelkünk, midőn látjuk, hogy verőfényes napsugár helyett sötét felhők tornyosulnak hazánk egén. Szorongó aggodalom fogja el szivünket, midőn érezzük, hogy zavartalan nyugalom helyett belső bajok gyötrik országunkat, melyekre a szentírás e komoly szavait alkalmazhatjuk: »Aggodalom és szivrettegésben vannak Ádám fiai. Búsulás és félelem emészti ugy azt, ki a dicsőség székében ül, mint a ki a földig lealáztatott. Aggodalom zavarja gondolatait ugy annak, ki koronát visel, mint aki durva vászonba öltözik.« Az Üdvözítő leszállott a földre, hogy az égi hazába vezető utat mutassa meg az emberiségnek, de e mellett tanította és példát adott, miképen kelljen szeretnünk földi hazánkat. Azért ha vissza akarjuk szerezni édes hazánknak a béke áldásait, ha gyógyítani akarjuk sebeit, melyektől jelenleg vérzik: akkor a Krisztus Urunktól megszentelt hazaszeretet erejét újítsuk meg sziveinkben és odaadó készséggel teljesítsük a tiszta hazaszeretet kötelmeit. ... Leborulva az isteni kisded előtt, tárjuk ki előtte hazaszeretetünk agg'odalmait, könyörgéseit, esdekléseit.« * A bazilika énekkarának karácsonyi műsora. 1. Éjféli misén: a) Introitus, communio choraliter; b) Filke: Missa in Emoll—Gdur; c) Mitterer : Tecum princípium; d) Haller: Laetentur coeli. 2. Karácsony napján: a) Introitus, communio choraliter; b) Mitterer : Missa Jubilaei solemnis, énekre és nagy zenekarra; c) Ebner: Viderunt omnes ; d) tlaller: Tui sunt coeli, 5 sz. v. kar. 3. Karácsony másodnapján: a) Introitus, communio choraliter; b) Filke: Missa in honorem B. M. V. de Lourdes; c) Brosig: Sederunt principes; d) Haller: Elegerunt Apostoli. ^.Karácsony harmadnapján : Introitus, graduale, communio choraliter; a) Zeller: Missa solemnis in Dmoll; b) Haller: Justus ut pálma, 5 sz. v. kar. * Főispánunk eljegyzése. Horváth Béla, vármegyénk főiispánja eljegyezte Steindl Olga úrhölgyet, néhai Steindl Imre egyetemi műépitésztanár és az új országház tervezőjének leányát. * Adomány. Az esztergomi Főkáptalan a kath. legényegyesület céljaira 200 koronát kegyeskedett adományozni. A kath. legény egyesület vezetősége a nagylelkű adományért a nyilvánosság előtt is hálás köszönetet mond a méltóságos fők áptalan n ak. * Az Eszterg-omi Kath. Kör december 22-én, kedden este 6 órakor tartja utolsó adventi estélyét. Bogisich Mihály v. püspök fogja előadni a karácsonyi misztériumot, Kersch Ferenc vezetése alatt álló 22 tagu vegyes kar közreműködésével. A tudós előadó egyénisége s a kar elismert művészi hire bizonyára nagyszámú közönséget fog összegyűjteni, hogy páratlan műélvezetnek legyen részese. * Főispáni vacsora. Horváth Béla, vármegyénk főispánja csütörtökön este 45 terítékű vacsorát adott a »Fürdo« vendéglőben, melyre a vármegye tisztikara volt hivatalos. * Főegyházmegyei hirek. Brtoss Donát András adminisrator lett Egbellen. — Székely József süttői plébánosnak neveztetett ki. —Jurik Jakab Ardónocon plébános, — Bachrathy Valér János káplán Nagyölveden, — Francsics Ferd. György káplán Nyergesujfalun, — Arany Nándor káplán Szomoron. * A főgimnázium Rákóczy ünnepélye. A nagy II. Rákóczy Ferenc életének, működésének főbb mozzanatait, a megtiport hazát és szabadságot védő kurucok korát varázsolta elénk a darab vázlatosan, de művészi hűséggel, jellemzetességgel. A darabot Krécsy »Tárogató«-ja vezette be; majd a prológ Brutsi J. I. o. ajkáról hangzott el. Az első szakasz Rákóczy kiszabadítása fogságából Lehmann százados által. A. második szakaszban már hazája földjén, tűzvérű kuruc tábornokaitól körülvéve látjuk Rákóczyt. Ott leng mellette a zászló arany betűi vei: »Istenben a szabadságért!« A nagy Rákóczy térdre omolva mondja előre buzgó imáját és esküjét s a kurucság meghatóan rebegi utána: »Magyarok hatalmas Istene, vesd áldó pillantásod ez árva nemzetre és hívséggel önfeláldozó fiúira, kik tetőled vezérelve, hitüket nem feledve, életüket és vérüket adják te éretted, szent szabadság! Úgy segélyjen Isten és te, Szűz Máriánk!« — A trencséni csata Ocskay árulása folytán szerencsétlenül dől el s Rákóczy meghatóan búcsúzik hónától s hűséges kurucaitól Zsadányi holtteste fölött. Utolszor fájdalomtelten csókolja meg kurucaival az édes honi földet. — A harmadik szakasz a Rodostóban kesergő Rákóczyt mutatja be. Hű tábornokai körülötte vannak s Bercsényi hős fia, a francia óbester áldást kér tőle a zászlóra, hogy újból megkíséreljék alatta küzdve a magyar szabadság kivívását. A nagy vezér és birodalmi herceg könynyezve áldja meg a zászlót e szavakkal: »Hős apának hős fia! Áldásom kisér téged és zászlódat Isten kegyelmével. Adja az ég, hogy ott a Kárpátok alján is meglobogtathassad Isten, haza és szabadság nevében!« A negyedik szakaszban a kesergő Mikest látjuk a zajgó tenger partján. Bujdosó társai már elhulltak mellőle csak ő maga eszi még a keserű, idegen henyeret. A szakaszok között a kapcsolat kedvéért apródok adják elő a »Bujdosok eneket«, a »Bercsenyi nótát«, s a » Toborzót«. A közel 60 szereplő közül, kik oly kitűnően feleltek meg feladatuknak, különös elismerést érdemel Kuzmich G. VIII. o. t, ki Rá-' kóczy terhes szerepében valóságosan remekelt. Nyomban utána sorakoznak ügyességben Magurányi J. VIII. o. Mikes, Margó VIII o. Lehmann, Golde VII. o. Bercsényi, Hoffmann A. VII. o. Zsadányi és Bartha VI. o. Bottyán szerepében. Zajos tapsvihart vívott ki magának Jánkay J. VIII. o. Gergőnek, Bercsényi huszárjának szerepében élethű, természetes és kacagtatásig komikus előadásával. A megható darabot alig lehetett volna valamivel fényesebben megkoronázni, mint az eredeti »Rakoczy nóta«-val s a »Rákóczy-induló«-val. A zene- és énekkar Borovicska, a közismert virtouz jeles vezetése alatt adta elő tüzesen, lelkesen, pattogóan a magyar nemzet harsogó zenéjét! A zsúfolt terem hosszan viszhangzott a tapsvihartól, szűnni nem akaró éljenzéstől. A közönség lelkes ovációkban részesítette a darab fáradhatatlan szerzőjét és rendezőjét: dr. Bárdos Rémig bencés tanárt, kinek fáradhatatlan buzgalma s odaadása ismét egy kitűnően sikerült ünnepséggel nyújtott kellemes és ritka szórakozást Esztergom úri közönségének ! — Ez ujabb fényes siker méltán sorakozik azok mellé, melyeket a kath. főgymnázium jótékonycélú s nemes irányú ünnepségével aratni szokott . . ! * Halálozás. Egy reményteljes, derék fiatal ember hunyta le örökre szemét ma, szombaton reggel. Preszler Gyula párkányi takarékpénztári tisztviselő életének 21-ik évében hagyta gyászban szerető szüleit, testvéreit és jó barátait. Szelid, jóravaló és munkás ember volt, kit kellemes megjelenéseért és modoráért mindenki szeretett. A tehetséges fiatal ember még a közel múltban teljes egészséggel látogatta a kath. kört is, annál inkább megdöbbentő a gyors lejáratú halálos kór borzasztó munkája. Preszlert egy meghűlésből eredő tífusz döntötte sirba. * A sz. Erzsébet nőegylet népkonyhája. Ne csak száraz kenyeret, hanem meleg ételt is a szegényeknek! Valóban nemes, emberbaráti gondolat, melynek megvalósulása a sz. Erzsébetről nevezett nőegylet irgalmas, jótékony szivét dicséri. Folyó hó 15-én 12 óra felé kosárral karjaikon alamizsnára szoruló 25 asszony és férfi jelent meg a »Szegényház«-ban, hogy először tartsák oda szegényes edényeiket, melyekbe az irgalmas nővérek" jóizű levest, tápláló főzeléket és húst osztottak szét. —• Csendes várakozással ültek a szegények az e célra berendezett egyik szobában két fölteritett asztal mellett, midőn megjelentek Bogisich Mihály c. püspök, az egylet elnöke, dr. Fehér Gyula, az egylet alelnöke, Andrássy Jánosné és Reviczky Gáborné úrnők, Hamar Árpád és Reviczky Gábor. Bogisich Mihály c. püspök keresetlen, de a szegények nyomorát átérző szívről tanúskodó szavakkal beszélt sz. Erzsébet jótékonyságáról a szegények iránt, melyet városunkban —- úgymond — a mi egyletünk van hivatva gyakorolni, s amit mai napon meg is kezd s folytatni fog egész március hó végéig. Egyúttal komolyan figyelmeztette a szegényeket, hogy a segélyezéssel ne éljenek vissza! Szavai végeztével a kedved testvérek megkezdték a kiosztást; a szegények legtöbbje kosárkájába téve az ételt, hálatelt szivvel, könnyes szemekkel távozott, hogy ismét eljöjjön, mikor a sor reá kerül. Mert most még a szegények nagy száma s a kezdet nehézségei miatt csak minden harmadik nap kerül a sor ugyanazokra. De bizva Esztergom sz. kir. város közönség-ének nemes szivében, melynek legújabban is tanújelét adták, reméljük, hogy nemsokára naponkint megjelenhetnek velamennyien. Adja Isten! Ujabban adakoztak : Simor Teréz 30 koronát, Laczkó Pálné 10 koronát, Kruplanicz Kálmánné 3 koronát, sz. Antal tisztelője 2 koronát, Leitgeb Jánosné 7 koronát. * Az esztergomi kath. leg-ényegyesület december 26-án (karácsony másodünnepén) saját helyiségében (Széchenyi-tér 41. sz. a.) karácsonyi ünnepélyt rendez. Ez alkalommal előadják: A mi föntart minket. Karácsonyi életkép az iparosvilágból, 3 felvonásban. Irta Erdősi Károly. Személyek : Gombos, iparos : Fülöp István. Béla, fia: Jakobek Jenő. Márta, leánya: Nejedió Mariska. Dénes István és Szekeres, gyáros: Havas Lajos. Szekeresné, édes anya : Krajniker Ferencné. Vas Péter, segéd Szekeresnél: Krajniker Ferenc. Jankó, háziszolga: Pozmann Sándor. Klein, hivatalszolga: Kégli Pál. Inasok: Pali Tuschinger S., Gyula Markvart Ferenc. Szekeres segédei: Szláma István, Gabriel Péter, Andricz Béla, KI ész János. Súgó: Dubóvszky Győző. Belépti dij: I. hely 50 fillér. II. hely 30 fillér, állóhely 20 fillér. Kezdete esti 5 órakor. Jegyek előre válthatók Pelczmann László egyesületi pénztárnoknál és este a pénztárnál. * Közgyűlés. A szent Péter és Pál apostolokról cimzett helybeli temetkezési egylet f. hó 27-én, vasárnap, délelőtt 10 órakor a városi székház tanácstermében tartja közgyűlését, melyre az egylet tagjait ez uton is tisztelettel meghívja az elnökség.