ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-12-20 / 51. szám

* A párkánynánai állomás uj főnöke. A M. Á. V. párkánynánai állomásának eddigi főnökét, Valentini Antalt, saját kérelmére Ceglédre helyezték át, helyébe pedig, mint megbízható forrásból értesülünk, Reiter Lajost, városunk fiát nevezték ki. * A pálosok december 11-én foglalták el péliföldi Szent-Keresztet. A vidék zsúfolásig megtöltötte a templomot. Foltin János bajóthi plébános bemutatta a hívőknek a szerzeteseket, a nép szeretetébe és áldozatkészségébe ajánlva, tekintettel szegény anyagi körülményeikre. Utána igen szép beszédben válaszolt egyik pálos, megköszönve mind a plébánosnak, mind a népnek előlegezett szeretetét és áldozatkészségét, melylyel őket elhalmozták. A jó mogyorósi hivek plébánosuk felszólítására szépen adakoztak. Az egész zárdát 20 mogyorósi asszony napokig kitisztogatta, surólt, meszelt; öröm volt látni a hitnek ilyetén megnyilatkozását. Örült a jó pálosok főnöke is, látva a történteket; látva, hogy itt hittől lángoló, szeretettől égő szivekre talál. Utánnavaló vasárnap nép nép hátán volt a templomban. Az első prédikáció, melyet P. Eusebius tartott, és Fr. István remek orgonajátéka, gyönyörű hangja oda vonzza a hivő népet. Igy biztos, hogy Szent-Kereszt régi dicsőségét ismét helyre állitják e buzgó atyák. * Tagfelvétel. Elmúlt vasárnap azaz dec. 13-án az esztergomi kath. legényegyesület ünnepélyes tagfelvételi értekezletet tartott, mely alkalommal 16 ifjú fogadott hűséget az egyleti zászlónak : a becsületnek. Az egyesületben az úgynevezett »tisztulas« óta vidám pezsgésnek indult az élet, friss szellem, üde levegő érzik az egyesület helyiségeiben. Vajha a jelen mozgékonyság és eleven érdeklődés állandósulna ezen jelentékeny ifjúsági egyesület falai között. — Megkezdődött az egyesületi tánciskola is. Az oktatást Krajniker Ferenc dékán vállalta magára, a ki ügyességének már számos tanújelét adta. A táncoktatásra az ifjak nagy számmal jelentkeztek. — A karácsonyi szinelőadásra erősen készülődnek és az idén különösen fényessé és sikerültté fogják tenni az iparos-életből merített pompás karácsonyi színjátékot. Első előadása Karácsony másodünnepén, dec. 26-án fog végbemenni. * Az eszterg-omi kisdedóvó-társulat dec. hó 22-én d. u. 3 órakorsaját helyiségében karácsonyfa-ünnepélyt tart, melyen az érdeklődők megjelenését szivesen látja. * A szentkereszti zárdába a pálosok egy nyugalomba vonult áldozárt örömmel fölvesznek; teljes ellátást adnak, ha egyes teendőkben nekik segédkezik. Jelentkezni lehet Foltin János bajóthi (Esztergommegye) plébánosnál. * Városi közgyűlés. Esztergom szab. kir. város képviselő-testülete csütörtökön délután közgyűlést tartott. A közgyűlésre 19 pont volt kitűzve, de csak kettőt tárgyalhattak le belőle, mert e két tárgy belenyúlt az estébe a földmives népnek egy hevenyében rögtönzött obstrukciója következtében. A többi különben szintén fontos tárgy egy következő közgyűlésre maradt, melyet hétfőn délutánra hívott egybe a polgármester. Szinte csodálkoznunk kell azon, hogy a közgyűléseket rendesen a délutáni órákra hívják egybe, és azt is 4 órára. Van sokszor 100 tárgya e tanácskozásnak, melynek közepére érve, a képviselők már kedélyesen szunyókálnak. Már t. i. azok, kik bevárják a várost boldogító programm másik felét. A csütörtöki közgyűlés azonban mégis örvendetesen folyt le, mert a két szőnyegre került tárgy legalább érdeklődéssel lett letárgyalva. A tárgysorozat első pontját a gazdaközönség ügye képezte, az örök panaszkodás tárgya: a vadkárok orvoslása. A vadkárok megtérítése körüli eljárás, és a károk eddigi becslési módja régi nyitott sebe az esztergomi földmives-nép érdekének. Hogy a gazdák alább előadandó heves tárgyalási modorát megértsük, előre kell bocsátanom, hogy az esztergomi erdőségekben elszaporodott vadak, de különösen a vaddisznók, nem hogy károkat okoznak az erdők szélén fekvő földeken, hanem valósággal elpusztítják a szegény emberek verejtékes munkával és istenáldással megérlelt termését. A bérlő nem pusztítja eléggé a vadállományt, az egyre szaporodik s igy a gazdák helyzete tűrhetetlenné vált, mert hat a becslés és kártérítés soha sem kielégítő. Ez iránt beadott panaszukat a tanács egy szépen kidolgozott jelentésben túlzottaknak nyilvánította, s ezért aztán megindult a szóharc, tekintet nélkül arra, hogy a délutáni közgyűlésnek több fontos tárgya között ott szerepelt a városi kölcsönök konvertálása is, vagyis, hogy: hol vegye fel a város a konvertálásra szükséges két millió százezer koronát. A jelentéshez legelsőbben Adorján János szólott a »nemzet« nevében. Előadta, hogy mily sanyarú viszonyok között műveli a szegény nép a földjét, s ezt azután a bérlő vadai elpusztítják. Igaz ugyan, hogy a károkat megtéríti, de csak részben. Elmondja, hogy a becslés mily sok bajjal jár és mily igazságtalan. Nem tartja helyénvalónak, hogy a bérlő megbízottja maga a városi erdőmester, ki ebben a minőségében éppen nem viseli szivén a város közönségének érdekét. Szóval alapos kis beszédet vágott ki Adorján uram, s közbül ugyancsak neki vágott az erdőmester személyének is, miért azután az elnök polgármester meg' is intette. Ez nem sokat használt, mert kíméletlenül védte igazát és a gazdaközönség nevében erélyesen követelte, hogy az erdőmester tiltassák el a bérlő képviseletétől, mert ebben a minőségben terrorizálja a károsultakat. A polgármester tekintettel a bővebb tárgyalást igénylő konverzionális tárgyra, be akarta zárni a vitát, de a gazdák erélyesen követelték az ügy további tárgyalását és hozzászólási jogukat gyakorolni kívánták. Egymásután állottak fel szólásra azt tartva, hogy ez rájuk nézve létkérdés és ép oly fontos, mint a konverzió. Apoltak mulatságos jelenetek is, mikor a kevés szóbőséggel megáldott egyszerű emberek a saját természetes eszük szerint bírálgatták a dolgot. A képviselőtestület nagy része az obstrukciót kedélyes beszélgetéssel iparkodott tűrni, mig a polgármester rájuk nem csengetett. Éppen Kiffer János gazda beszélt és közben ki is fakadt. »Én nem értem, — mondta —• valahányszor én beszélek, mindég gagyognak, (általános kacagás.) De igazis, — folytatta — az ember akár milyen szép toasztot tanuljon be, itt mindig kizavarják a fejéből!« (Ujabb és általánosabb kacagás.) Aki csak tudott beszélni, mind beszélt a »dulvadak« ellen, meg az erdőmester ellen, ki goromba velük, elutasítja őket és ott becsül, hol legkisebb a kár. Mikor már kifogytak szónokból és szóból, Adorján a »zárszó« jogával élt és személyes térre terelte a vitát s igy aztán következtek a személyes kérdésben való felszólalások, akár csak az obstrukciós t. Házban. Nozdroviczky erdőmester, az ellene felhozott vádakra azt felelte: »Kereken tagadom!« Majd előadta, hogy a vadak elszaporodásának nem a bérlő az oka, hanem az, hogy a visegrádi és pilismaróthi kincstári erdőségben valósággal tenyésztik a vadat s onnan jönnek át oly túlnyomó számban. Maga részéről proponál egy bizottságot, mely a károkat megbecsli. Jöttek most erre ismét válaszok, ugy hogy e tárgygyal a »nemzet« kihúzta 6 óráig sőt ezen tul is, folyton hangoztatván, hogy a bajon segíteni kell, mert a gazdák tönkre mennek, az erdők melletti földek pedig elvesztik értéküket. A nagy szóharcnak vége mégis csak az lett, hogy szavaztak és a közgyűlés elfogadta a tanácsi jelentést, mely szerint minden marad a régiben. A gazdaközönség nagy haraggal vette tudomásul a többség határozatát, aztán hangoz^ tattá, hogy népgyűlést hiv egybe, ezen tárgy megvitatására. Következett aztán a konverzió ügye. Felolvasták a pénzügyi bizottság indítványát, mely szerint a kölcsönüzlet az esztergomi takarékpénztárral volna megkötendő. Horn Károly dr. ügyvéd mélyreható beszédben fejtette ki, hogy van a városnak olcsóbb ajánlata is, mint az esztergomi takarékpénztáré. Akármelyik ajánlattevő pesti banknál veszi fel a város a kétmillió és százezer koronát, az annuitások révén évenkint 5000 koronát nyer. Számokkal mutatja ki, hogy a kölcsönt p. o. a pesti kereskedelmi bank olcsóbban bocsátaná rendelkezésünkre. Horn dr. ezen beszéde bár meggyőzte a képviselőtestületet, mégis az esztergomi takarék javára szavazta meg a kölcsönt. A határozatot hir szerint több oldalról is megfelebbezik. A polgármester ezen ügy tárgyalása idejére, mint a takarék igazgatósági tagja, az elnöki széket Hoffmann Ferenc p. ü. tanácsosnak engedte át. Újból elfoglalva az elnökséget, az előre haladott időre való tekintettel a gyűlést berekesztette. Talán valamivel célszerűbb volna az üléseket délelőtt tartani, mert még igy obstrukció és éjjeli ülések lesznek a közgyűlésből. * Az eszterg-omi kath. főgymnázium ifjúsági előadása alkalmából a következő felülfizetések történtek : Boltizár József püspök 7 kor., Schlick István, Venczell Antal, Horváth Ferenc 20--20 k., Sujánszky Antal 10 k., Graeffel János 7 k., Simor Teréz 10 k., Mattyasóvszky Lajos 10 k., özv. Zubcsek Mihályné, Havasi Imre 8—8 k., Keményfy Dániel 5 k., dr. Burián János, Sinka Ferenc 4—4 k., Lengyel Flavian, Walter Károly, Reiss Kristóf Bajna 3 — 3 k., Guzsvenitz Vilmos, dr. Berényi Zoltán, N. N., N, N. 2 — 2 k., N. N., N. N., N. N., N. N., N. N. 1 — 1 kor. Fogadják a nemesszivü adakozók a szives adományokért az igazgatóság hálás köszönetét. * Missió Léván. Vonatkozással az adventi napokra meghatóan szép eredménynyel végződő szentgyakorlatokat tartatott hivei számára Báthy László lévai prépost-plébános. E szentgyakorlatok nyolc teljes napig tartottak és P. Pancsics Péter és P. Midlinszky József jézus-társasági atyák vezették, akik budapesti rendházukból még dec. 7-én Lévára érkeztek s ugyanaz nap este hatkor megkezdették prédikációikat. — Csakugyan apostoli buzgalmat fejtettek ki, mert naponként kétszer, sőt háromszor is szónokoltak. Külön beszédeket tartottak az állami tanítóképzőnek és főgymnáziumi ifjúságnak, sőt a zárda-iskola nagytermében konferenciákra egybehívták az intelligens hölgyeket is. — Közel háromezren járultak a bűnbánat szentségéhez rend- és rangkülönbség nélkül és sirva vettek búcsút a jó atyáktól, akik 16-án délután indultak vissza a fővárosba. A lévaiak áldják és magasztalják emléküket s különös kedvvel gondolnak vissza a debreceni születésű P. Midlinszkyre, akinek zamatos magyarsággal előadott lelkes beszédeit nem egyhamar fogják elfeledni. * Piac-Ügy. A csütörtöki városi közgyűlésen Dóczy Ferenc interpellációkép felvetette azt a kérdést, hogy az ujabban megtartandó heti állatvásárok alkalmából miért és kinek a rendeletéből történt azon intézkedés, hogy a pecsenye állatok is, u. m. fiatal malac és bárány, az állatvásártéren áruitassanak. Ezeket azelőtt a piacon árulták s most kénytelen a közönség a városon kivül eső helyre vándorolni, ha egy kis malacot akar venni. A kisebb pecsenye állatok áruhelyének kitelepítése a közönségnek roppant kényelmetlen, az árusoknak káros, mert sokan inkább lemondanak a malacpecsenyéről, mint sem mértföldekre menjenek érte. Niedermann József rendőrkapitány erre választ adott, aztán pedig dr. Csernoch János precizirozta a kérdést, mire a polgármester megadta a feleletet, mondván, hogy ezen intézkedés az ő tudta nélkül hajtatott végre s hogy ezt meg fogja szüntetni. * A vármegye közönség-e pénteken délelőtt Horváth Béla főispán elnöklete alatt közgyűlést tartott, melyre a tagok, de kivált a hivatalos szavazók nagy számmal vonultak fel, lévén arról is szó, hogy kit válasszanak be a közigazgatási bizottságba a hat lejárt mandátumra, no és azért jött be még a sok jegyző, mert az uj kormány bizalmi nyilatkozata is tervbe volt véve. Legelsőbben a főispán szomorúan emlékezett meg a királyi ház s igy az egész ország gyászáról, majd elismerését fejezte ki, hogy a vármegye közönsége a legutóbbi zűrzavaros politikai viszonyok között is megtartotta higgadtságát. No ezért bizony kár volt megdicsérni a közönséget, mert mikor az egész ország forrong és mi se á-t, se b-t nem mondunk, akkor az már talán nem is higgadtság, hanem érdektelenség. A közgyűlés legmozgalmasabb pontja a közigazgatási tagok megválasztása volt. Hat közig. biz. tag- helye üresedett meg s titkos szavazással megválasztották : Bolttzár József püspök, általános érseki helynököt, Frey Ferenc orsz.-gy. képviselőt, lovag Mattyasóvszky Lajos magánzót, Reusz József takarékpénztári igazgatót és Haán Rezső t.-b. főjegyzőt és lapszerkesztőt az 1904—5. évi mandátumokra, mig az 1904. éves megbízásra Prokopp Gyula ügyvéd és lapszerkesztő és Kobek István orsz.-gy. képviselő kaptak egyformán legtöbb szavazatot. Prokopp és Kobek között tehát uj választás lett volna, de a közgyűlés általános meglepetése között Prokopp megköszönve a bizalmat, kijelentette, hogy a mandátumot nem fogadja el. Az igazoló választmány tagjaiul a központi járásban Vadászffy Jenő elnöklete alatt Vimmer Imre, Etter Gyula, Földváry István dr., Frey Ferenc és Komlósy Ferenc dr.; a párkányi járásban Reusz József elnöklete alatt Zsiga Zsigmond és Horn Károly dr. választattak meg. A lóavató bizottságba az esztergomi járásban Gotthard Ede elnöklete alatt Vimmer Imre, Reviczky Károly, Berzeviczy József és Bekk János törvényhatósági állatorvos; a párkányi járásban Vancsó Gyula elnöklete alatt Geiger Ferenc, Hartmann Péter, Etter Gyula és Pitz István törvényhatósági állatorvos. Következett azután a távozó és föltűnt miniszterek bucsu- és bemutatkozó leveleinek tárgyalása. Ez ügyben B. Szabó Mihály vármegyei főjegyző volt az előadó s igen meleghangú válaszokat olvasott fel, valamint az uj