ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-12-06 / 49. szám

IQ03- december 6. ESZTERGOM 3 ezen felöltők és téli kabátok alatt az 1848. XX' tvcíkkért hevülő szivek dobognak. Egyházpolitikai radikalizmusért lelkesülnek ez urak s ezt az egységes nemzeti állam festett arcával állítják elénk ! Ám ráismerünk a kenőcsök alatt rejlő vén banyára ! Senki sem tagadhatja, hogy innét kell a közvélemény hangulatának megváltozását megmagyaráznunk. Nehéz dolg"a lesz itt az oppozíciónak, főleg a néppártnak. Meg kell győznie az egész középosztályt a merkantilis, a felekezeti gyanakvást szító, a radikalizmust hajszoló irányzatnak téves és káros irányáról. Résen kell lennie, nehogy a nagy, nemzeti érdekekért vívott harcokat furfangos elleneink átcsempésszék egyházpolitikai térre. Eddig a radikalizmusnak mindig az egyházpolitika volt a levezető csatornája, idecsapolta le az összes haragos villámot, mely föltorlódni kezdett ő ellene. Ezt nem szabad tűrnünk, hanem mérséklettel és okossággal kell mindig rámutatnunk a harcnak tulajdonképeni tárgyára. Igy majd elkerülhetjük a meglepetéseket. Lázadó rabszolgák. Esztergom, dec. 5. A fenti hangzatos cim alatt, — telve elfogult és egyoldalú értesülések alapján szülemlett, merőben téves állításokkal — bírálja valaki »Spektator« álnév alatt az esztergomi kath. legényegyesületben ujabban felmerült és mindenesetre sajnálatos mozgalmat. A cikk az »Esztergomi Lapok« c. helyi újság hasábjain jelent meg nov. 29-én, abban az újságban, mely egyik oldalán vezércikkében okos meggondoltsággal mérlegeli az egyesületben előfordult félreértést, a másik oldalán tág teret enged egy — úgyszólván — lázító hangú cikknek, mely félreismerhetlen célzattal törekszik a zsidó-szocializmus mérgét a zsenge ifjúság szivébe csepegtetni. Nem ismerve a tényállást, teljesen tájékozatlanul a kath. legényegyesületek célja és mibenléte felől, egyoldalú értesülés alapján, világos politikai tendenciával egy nem potitikai. lap hasábjain támad és handabandáz: de tudjuk, honnan fúj a szél! Bizonyos köröknek a kath. egyesületek fennállása vörös posztó, melyet minden adandó alkalommal meg akarnak tépázni, széjjel szaggatni, mert jól tudják, hogy minden egyes kath. ifjúsági egyesület olyan bástya, a melyen a világrendet felforgató törekvések, eminenter a szociáldemokrácia és az erkölcstelenség piszkos hullámai összeroppanva megtörnek. El tehát avval az alkalmatlan védőbástyával, — ha lehet. De térjünk a dologra. A kath. legényegyesület az 1903. évi nov. 22-én tartott közgyűlésén alapszabályait üdvös irányban — s a kath. legényegyletek orsz. szövetségének szándéka értelmében — módosította. Módosította pedig ekként, hogy 1. az elnökség kezeibe nagyobb hatalmat, tágasabb hatáskört adott; 2. a választmányba, melybe eddig az iparos ifjúság a 30 tagu választmánynak a felét képezte, ezentúl csak 5 tagot küldhet; 3. a pénztárnok választását kivette a közgyűlés hatásköréből és a választmányra bízza; 4. az egyesületi szolga felfogadása vagy elbocsátása felett ezentúl nem a választmány, hanem egyedül az elnökség határoz. Ezek azok a pontok, melyeket az ifjúság, félrevezettetvén, magára nézve sérelmesnek tart. Hogy mennyiben volt helyes a közgyűlés határozata, vagy mennyiben van igaza a »Lázadó rabszolgák« c. cikk szerzőjének, az alábbi fejtegetésekből ki fog tűnni. A kath. legényegyesület célja az, — ezt Spektatornak magyarázom — hogy azt a most felszabadult 16—18 éves iparos-ifjút, aki mint iparos-segéd jobbára nélkülözi a szülői szeretet melegét, a szülők jóakaró irányítását és fegyelmezését, — mint egy barátságos család, szeretettel fogadja őt kebelére és neki nemcsak otthont, hanem tanítást, tanácsot óhajt adni, megtartani az igaz, mély vallásosságnak, óvni a világban ezerfelől leselkedő bűntől, mételytől. Ebben a nagy családban, -~ a legényegyesületben, az atya szerepét az elnökség tölti be. Tapasztalatból tudjuk, hogy az atya szavára nem mindig és nem szívesen hajlik némely gyermek. Az atyának tehát olyan fegyelmező eszközre van szüksége, a melynek segélyével gyermekeit rendeltetésük elérésére lehetőleg képesítse. Az egyesületben az atya: az elnök. Gyermekei: a kath. iparos-ifjak, a rendes tagok. Ám közöttük is akad s akadt olyan, aki az elnök szeretetteljes intéseit semmibe sem veszi és vette. Ha a szt. misén testületileg kellett megjelenni, sokszor — szégyenszemre — csak 10—20 tag* jelent meg; ha ismeretterjesztő előadást tartottak, ismét csak kevesen jöttek el; ha valamely tag az egyesület szellemével ellenkező magaviseletet tanúsított, az alapszabály nem adott rá módot, hogy a rossz példát szolgáltató ifjút a tagok közül eltávolítsák. Ezen okokból kellett az elnökséget nagyobb hatáskörrel felruházni. Az iparos-ifju ez alapszabályok ismeretével lép be tagul az egyesületbe. De mikor felszabadul, még oly fiatal és tapasztalatlan, hogy feltétlenül szüksége van egy jóakaró, szerető kézre, mely őt ezentúl úgy a vallásos, mint az ismeretterjesztő előadások látogatására kötelezheti, ellenkező esetben az alapszabályokkal jő ellentétbe. Ez tehát tisztán az ifjak érdekében történt, hogy őket nagyobb eredménynyel nevelhessék az egyesület ferikölt célja értelmében. A második dolog, mi az ifjak egy része által sérelmesnek kiáltatott ki, s a mely vészkiáltás szócsövéül Spektator minden habozás nélkül szegődött, az a módosítás, a mely szerint az uj alapszabályok értelmében ezentúl a választmányba csak 5 ifjút lehet beválasztani. Első pillanatra ez intézkedés önkényesnek, zsarnokinak látszik. Spektator — ugylátszik — épen ezen »első pillanat« hatása alatt irta meg, minden további fontolgatás nélkül, cikkét. Hogy azonban ez intézkedés szintén csak az egyesület érdekében történt, — ugyan milyen más cél is sarkalhatná a vezetőséget ?! — rögtön bebizonyul. Ugyanis az uj alapszabályok értelmében ezentúl az egyesület folyó ügyeit két forum fogja intézni : a választmány és a rendező bizottság, melyek közül ez utóbbi teljesen uj intézmény, de tökéletesen megfelelő céljának. E módosítás főcélja az, hogy ezentúl a választmányban a helyi kath. társadalom minden rétegei képviseltessenek, melyek a legényegyesület iránt állandó jóindulatot és érdeklődést tanúsítanak. Ezentúl tehát nemcsak iparosok lehetnek tagjai a választmánynak, miáltal többoldalú érdeklődést remélnek támasztani. Második okául a módosításnak pedig az szolgált, hogy az ifjak a választmányban rendesen hallgatagon ültek, a tanácskozáson a jelenlevő önálló iparosok előtt bátortalanság, »feszélyesség« miatt reszt nem vettek, felszólalni csak egyik-másik mert. Hogy ennek végevettessék, alakíttatott a rendező bizottság, a melynek tagjai csakis az ifjak közül kerülnek ki, ebben önálló iparos, tag nem lehet. A rendező bizottság ülésein tehát az ifjak teljesen maguk között lesznek, bizalmasan értekezhetnek, senki előtt szégyenkezniük nem kell. Ez a bizottság intézi a tagfölvételt, a mulatságok, ünnepségek rendezését, a tagok között felmerült panaszokat stb., tehát nem hogy jogaikban csorbittat?iának, hanem ellenkezőleg, jogkörük észszerűen kiszélesbittetett. Hogy a választmány és az elnökség bizonyos intézkedési jogot fentartott magának, az csak igen természetes. Fejtetejére állított állapot volna az, ha egy nevelőintézetben a növendékek, kik az érettségtől még nagyobb részt igen messze állanak, maguk felett, sőt az intézet felett teljesen önállólag, korlátlanul intézkedni akarnának. Spektator »lealazo gyámkodást« emleget elég meggondolatlanul elhamarkodott cikkében. Elhamarkodott, — mondom — mert nem fontolta meg, hogy az egyesület épen azért alakult, hogy az ifjakat az életben gyámolitsa, vezesse. Hogy ez a gyámolitás az ifjakra nézve nem lealázó, sőt ellenkezőleg becses és általuk eléggé meg nem hálálható, azt talán egyedül csak S., a cikk irója nem fogja belátni. Pajzán szatirikus kedvében Spektator az ifjak ellenzékieskedő mozgalmát igy illusztrálja: »A fiatalság lázong a méltóságos és nagyságos elnökség akaratával szemben.« De ismét elfelejti, hogy az ifjúság a diszes otthont, a rendelkezésükre álló kényelmet épen azon »nagysagos és és méltóságos« elnökségnek köszönheti főképen. Es higyje el Spekt., hogy az az elnökség nem hiúságból ül abban az elnöki székben, higyje el, hogy a vezetőség minden egyes tagja, mikor ott tisztséget vállalt, önáldozattal, egy szent ügy iránti buzgóságból tette. Ezt már csak elhiszi, hogy egy ifjúsági egyesület vezetése áldozatot kíván a vezetőktől ?! A sérelmek — most már nevezzük csak igy — 3. pontja az, hogy az uj alapszabály szerint az egylet pénztárnokát nem a közgyűlés, hanem a választmány fogja választani. Ez a pont kellett, mert pénztárnokul csak oly egyént lehet választani, aki vagyoni garanciákat képes nyújtani. Ezért tehát ne fájjon senkinek a feje. Hogy az ifjúság egy részének ez a módosítás sem kellene, az abban leli magyarázatát, hogy a jelenlegi pénztárnok személye —• aki különben az egyesület eg-yik legtevékenyebb tagja — egyik-másik ifjúnak nem tetszik, ezek aztán a többit is felizgatják ellene. Személyi okokból képesek egy ideális törekvés elé akadályokat gördíteni.. Elfeledik, hogy nem egy ember lesz mindig a pénztárnok, a ki talán, ha megtudja, hogy az ő személye szálka egyesek szemében, önként visszalép a működés teréről, ami azonban, kijelentjük nyíltan, az egyesületre nézve nagy veszteség lenne. Végül az önálló iparosoknak az ifjakkal szemben tanúsított viselkedéséről elmélkedik Spektator. Az igaz, hogy itt egy kis baj van. Ezt nem tagadjuk. Lehet, hogy egyik-másik önálló iparos kissé többet eng-ed meg magának egy ifjúval szemben; de ez ritka eset volt, és az elnökségnek bizonynyal gondja lesz reá, hogy ezentúl még ritkábban forduljanak elő. Hogy némelyik pöffeszkedik, az az ő egyéni hibája, arról nem tehet se Péter, se Pál; különben magam is szeretnék látni egy olyan ideális egyesületet, a melynek minden tagja egyformán nyájas, előzékeny és egyik sem pöffeszkedő. Mindenesetre ez volna a legideálisabb állapot, de valamint az önállók nem mind egyformák, azonképen áll ez az ifjúságra nézve is. Arra nézve, hogy az egyesületi szolga felfogadását és elbocsátását az elnökség' magának tartja fenn, azt jegyezzük meg, hogy minden családban a szolgaszemélyzetről az atya gondoskodik. Mert kell, hogy az a szolga érezze a függést, kell, hogy az elnöki utasításokat feltétlenül respektálja. Az egyesület jelenlegi szolgája ellen panasz nincsen, tehát e szabályzat nem az ő személye ellen hozatott. Azt feltételezni az elnökségről, hogy ő a szolgában kémet, besúgót akar szerződtetni, határozott ízléstelenség volna. Ezeket bátorkodtam előadni, talán kissé hosszabban, Spektator cikkére vonatkozólag. Hogy a dolgot hosszasabban tárgyaltuk, ezt megmagyarázza a teljes tisztázás, a tökéletes világosság szüksége az ügy részletkérdéseire nézve is. Végezetül még csak egyet. Ha Spektator az elnökség azon hatását, melyet az ifjúságra gyakorol a végből, hogy őket a vallásos szellemnek megtartsa és társadalmi műveltségüket emelje, »lealazo gyámkodásának nevezi: vájjon mit szóljunk azon túlbuzgóságára, melylyel az ifjúságot »rabszolgáknak* nevezi. Lázadó rabszolgáknak / Nézze csak meg kérem azt a rabszolgatartó" kazamatát ott a Széchenyi-téren, ugy-e, szegény ifjak, mennyit kellett szenvedniök abban ? Nézze meg csak azt a legényegyesületi helyiséget, nézzen körül, gyűjtsön ott tapasztalatokat és fogadom, hogy még őmaga sem fogja megismételni azt a valóban lealázó kijelentését, hogy az ifjak: rabszolgák. Csak félre az üres, puffogó frázisokkal! Argus. Sirolin A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer : úgymint 5> tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, idült bronchitis, szamárhurut ST~ lábbadozóknál influenza után ajánltatik. ,. — Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. HOFFMANN-La ROCHE & Co. vegyészeti gyár BASEL (Svájc).